A Bíróság (ötödik tanács) 2018. október 4-i ítélete – Európai Bizottság kontra Francia Köztársaság

(C-416/17. sz. ügy) (1)

((Tagállami kötelezettségszegés - Az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikk, valamint az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése - Többszörös adózás - A vállalati láncban lejjebb elhelyezkedő leányvállalat illetősége szerinti tagállam szerinti eltérő bánásmód - A jogosulatlanul kivetett forrásadó visszatérítése - Az ilyen visszatérítést igazoló bizonyítékokra vonatkozó követelmények - A visszatérítéshez való jog felső határa - Hátrányos megkülönböztetés - Végső fokon eljáró nemzeti bíróság - Előzetes döntéshozatalra utalási kötelezettség))

(2018/C 436/15)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: J.-F. Brakeland és W. Roels meghatalmazottak)

Alperes: Francia Köztársaság (képviselők: E. de Moustier, A. Alidière és D. Colas meghatalmazottak)

Rendelkező rész

A Francia Köztársaság – mivel azon forrásadó visszatérítésének a számítása céljából, amelyet a belföldi anyavállalat fizetett a külföldi leányvállalat által egy külföldi leányvállalat közvetítésével fizetett osztalék után, megtagadta az ezen osztalék alapját képező nyereség után e második társaság által fizetett adó figyelembevételét, holott a gazdasági kettős adóztatás elkerülésére irányuló nemzeti mechanizmus a tisztán nemzeti tagi láncolat esetében lehetővé teszi azon adó semlegesítését, amelyet valamely társaság által az e tagi láncolat minden egyes szintjén juttatott osztalék után fizettek – nem tett eleget az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikkből eredő kötelezettségeinek.

A Francia Köztársaság – mivel a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) elmulasztott az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdésében előírt eljárásnak megfelelően az Európai Unió Bíróságához fordulni annak megállapítása céljából, hogy azon forrásadó visszatérítésének a számítása céljából, amelyet a belföldi anyavállalat a külföldi társaság által egy külföldi leányvállalat közvetítésével juttatott osztalék után fizetett, meg kell-e tagadni azon adó figyelembevételét, amelyet e második társaság az ezen osztalékok alapját képező nyereség után fizetett, holott az uniós jogi rendelkezéseknek a 2012. december 10-i Rhodia ítéletében (FR:CESSR:2012:317074.20121210) és a 2012. december 10-i Accor ítéletében (FR:CESSR:2012:317075.20121210) általa elfogadott értelmezése nem olyannyira nyilvánvaló, hogy az minden észszerű kétséget kizár – nem tett eleget az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdéséből eredő kötelezettségeinek.

3)	A Bíróság a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

4)	Az Európai Bizottság és a Francia Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

(1) HL C 293., 2017.9.4