A Bíróság (nagytanács) 2020. április 2-i ítélete (a Tribunal de grande instance de Bobigny, Cour de cassation [Franciaország] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – Caisse de retraite du personnel navigant professionnel de l'aéronautique civile (CRPNPAC) kontra Vueling Airlines SA (C-370/17), Vueling Airlines SA kontra Jean-Luc Poignant (C-37/18)

(C-370/17. és C-37/18. sz. egyesített ügyek) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Migráns munkavállalók - Szociális biztonság - 1408/71/EGK rendelet - Alkalmazandó jogszabályok - A 14. cikk 1. pontjának a) alpontja - Kiküldött munkavállalók - A 14. cikk 2. pontja a) alpontjának i. alpontja - A szokásosan két vagy több tagállam területén foglalkoztatott és a vállalkozásnak a székhelye szerintitől eltérő tagállam területén található fióktelepe vagy állandó képviselete által alkalmazott személy - 574/72/EGK rendelet - A 11. cikk (1) bekezdésének a) pontja - A 12a. cikk (1a) bekezdése - E 101-es igazolás - Kötelező hatály - Csalárd módon megszerzett igazolás vagy olyan igazolás, amelyre csalárd módon hivatkoznak - A fogadó tagállam bíróságának hatásköre a csalás fennállásának megállapítására és az igazolás figyelmen kívül hagyására - Az 1408/71 rendelet 84a. cikkének (3) bekezdése - Az illetékes intézmények közötti együttműködés - A büntető ítélet jogereje a polgári jogban - Az uniós jog elsőbbsége)

(2020/C 222/02)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróságok

Tribunal de grande instance de Bobigny, Cour de cassation

Az alapeljárás felei

Felperesek: Caisse de retraite du personnel navigant professionnel de l'aéronautique civile (CRPNPAC) (C-370/17), Vueling Airlines SA (C-37/18)

Alperesek: Vueling Airlines SA (C-370/17), Jean-Luc Poignant (C-37/18)

Rendelkező rész

Az 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, valamint a 2005. április 13-i 647/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21-i 574/72/EGK tanácsi rendelet 11. cikke (1) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy a 118/97 rendelettel módosított és naprakésszé tett, valamint a 2004. március 31-i 631/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 14. cikke 1. pontjának a) alpontja alapján kiállított E 101 es igazolásoknak a tevékenységeiket az adott tagállamban végző munkavállalók vonatkozásában történő, vélhetően csalárd megszerzésével vagy felhasználásával kapcsolatos tényállás miatt a munkáltatóval szemben indított bírósági eljárást lefolytató tagállami bíróság csak azt követően állapíthatja meg a csalás fennállását, és következésképpen akkor hagyhatja figyelmen kívül ezeket az igazolásokat, ha meggyőződött a következőkről:

—

egyrészről, hogy az e rendelet 84a. cikkének (3) bekezdésében előírt eljárás haladéktalanul megindult, valamint hogy az igazolást kiállító tagállam illetékes intézménye ily módon felül tudta vizsgálni az említett igazolások kiállításának megalapozottságát a fogadó tagállam illetékes intézménye által előterjesztett azon konkrét bizonyítékok tükrében, amelyek alapján úgy lehet vélni, hogy ezen igazolásokat csalárd módon szerezték meg, illetve azokra csalárd módon hivatkoztak, és

—	másrészről, hogy az igazolást kiállító tagállam illetékes intézménye mellőzte ezen igazolások felülvizsgálatát és nem foglalt észszerű határidőn belül állást ezekről a bizonyítékokról, adott esetben az említett igazolások megsemmisítése vagy visszavonása révén.

A 118/97 rendelettel módosított és naprakésszé tett, valamint a 647/2005 rendelettel módosított 574/72 rendelet 11. cikkének (1) bekezdését és az uniós jog elsőbbségének elvét akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, hogy – abban az esetben, ha a fogadó tagállamban a munkáltatóval szemben csalásnak az uniós jog megsértésével történt jogerős megállapításán alapuló, büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletet hoztak – e tagállam polgári bírósága, amelyet köt a büntetőbíróság által hozott ítélet polgári jogban fennálló jogerejére vonatkozó nemzeti jogi elv, az említett csalás sértettjeinek minősülő munkavállalóknál vagy ugyanezen tagállambeli nyugdíjbiztosító intézetnél felmerült károk megtérítésére szolgáló kártérítés fizetésére kötelezze ezt a munkáltatót, kizárólag a büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet alapján.

(1) HL C 283., 2017.8.28.

HL C 112., 2018.3.26.