6.11.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 374/10


A Bíróság (ötödik tanács) 2017. augusztus 10-i ítélete (a Rechtbank Amsterdam [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) –Sławomir Andrzej Zdziaszek ellen kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása

(C-271/17 PPU. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás - Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés - Európai elfogatóparancs - 2002/584/IB kerethatározat - A tagállamok közötti átadási eljárások - Végrehajtási feltételek - A végrehajtás megtagadásának mérlegelhető okai - A 2009/299/IB kerethatározattal beiktatott 4a. cikk (1) bekezdése - Szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából kibocsátott elfogatóparancs - A „határozat meghozatalát eredményező tárgyalás” fogalma - A korábban kiszabott büntetések megváltoztatására irányuló eljárás - Összbüntetésbe foglaló határozat - Az érintettnek a tárgyaláson való személyes jelenléte nélkül hozott határozat - Elítélt személy, aki az eredeti elítéléséhez vezető első fokú és fellebbezési eljárásban sem volt személyesen jelen a tárgyaláson - Olyan személy, akinek védelmét a fellebbezési eljárás során jogi képviselő látja el - Erre vonatkozó információkat nem tartalmazó elfogatóparancs - A végrehajtó igazságügyi hatóság tekintetében felmerülő következmények))

(2017/C 374/13)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank Amsterdam

Az alapeljárásban résztvevő fél

Sławomir Andrzej Zdziaszek

Az ítélet rendelkező része

1)

A „határozat meghozatalát eredményező tárgyalásnak” a 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 4a. cikkének (1) bekezdése szerinti fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nem csupán a fellebbezés során hozott határozat alapjául szolgáló eljárásra terjed ki, amennyiben e határozat az ügy érdemben történő újbóli vizsgálatát követően jogerősen határozott az érintett személy bűnösségéről, hanem az ezt következő, az alapügy tárgyát képező, összbüntetésbe foglaló ítélethez vezető eljáráshoz hasonló eljárásra is, amelynek eredményeképpen meghozzák az eredetileg kiszabott büntetés mértékét jogerősen megváltoztató határozatot, amennyiben az ez utóbbi határozatot elfogadó hatóság e tekintetben bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkezik.

2)

A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 kerethatározatot úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha az érintett nem jelent meg személyesen az e módosított kerethatározat 4a. cikke (1) bekezdésének alkalmazása tekintetében releváns tárgyaláson, vagy adott esetben releváns tárgyalásokon, és amennyiben sem az európai elfogatóparancs egységes mintájára vonatkozó, az említett kerethatározathoz mellékelt formanyomtatványon szereplő információk, sem pedig az ugyanezen módosított kerethatározat 15. cikkének (2) bekezdése alapján beszerzett információk nem tartalmaznak elegendő adatot a módosított 2002/584 kerethatározat 4a. cikke (1) bekezdésének a)–d) pontjában szereplő valamelyik helyzet fennállásának megállapításához, a végrehajtó igazságügyi hatóság megtagadhatja az európai elfogatóparancs végrehajtását.

E módosított kerethatározat ugyanakkor nem akadályozza meg e hatóságot abban, hogy az érintett védelemhez való jogának a releváns eljárás vagy eljárások során való tiszteletben tartásának biztosítása érdekében figyelembe vegye az előtte folyamatban lévő ügyre jellemző valamennyi körülményt.


(1)  HL C 277., 2017.8.21.