3.12.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 436/9


A Bíróság (ötödik tanács) 2018. október 4-i ítélete (az Administrativen sad –Varna [Bulgária] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Komisia za zashtita na potrebitelite kontra Evelina Kamenova

(C-105/17. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - Fogyasztóvédelem - 2005/29/EK irányelv - A 2. cikk b) és d) pontja - 2011/83/EU irányelv - A 2. cikk 2. pontja - A „kereskedő” és a „kereskedelmi gyakorlat” fogalma))

(2018/C 436/09)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Administrativen sad – Varna

Az alapeljárás felei

Felperes: Komisia za zashtita na potrebitelite

Alperes: Evelina Kamenova

Az eljárásban részt vesz: Okrazhna prokuratura – Varna

Rendelkező rész

A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) 2. cikkének b) és d) pontját, valamint a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan természetes személy, aki egy internetes oldalon egyidejűleg bizonyos számú hirdetést tesz közzé, amelyekben új és használt árukat kínál eladásra, mint ahogyan az alapügy alperese, csak abban az esetben minősülhet „kereskedőnek”, és az ilyen tevékenység csak akkor képezhet „kereskedelmi gyakorlatot”, ha e személy a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, aminek a teljesülését az adott ügy valamennyi releváns körülményének a figyelembevételével a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.


(1)  HL C 144., 2017.5.8