A Bíróság (harmadik tanács) 2018. július 11-i ítélete (a Korkein oikeus [Finnország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Bosphorus Queen Shipping Ltd Corp. kontra Rajavartiolaitos

(C-15/17. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - Montego Bay-i egyezmény - A 220. cikk (6) bekezdése - A parti állam végrehajtási joghatósága - A Bíróság hatásköre a nemzetközi jog rendelkezéseinek értelmezésére - 2005/35/EK irányelv - Hajók által okozott szennyezés - A 7. cikk (2) bekezdése - A Marpol 73/78 egyezmény - Áthaladó külföldi hajó által végrehajtott olajkibocsátás a kizárólagos gazdasági övezetben - Azon körülmények, amelyek között egy parti állam eljárást indíthat egy külföldi hajó ellen - A hajózás szabadsága - A tengeri környezet védelme - A partvonalon, az azzal kapcsolatos érdekekben, valamint a parti tenger vagy a kizárólagos gazdasági övezet bármely forrásában okozott jelentős kár vagy annak veszélye - Egyértelmű, objektív bizonyíték))

(2018/C 319/06)

Az eljárás nyelve: finn

A kérdést előterjesztő bíróság

Korkein oikeus

Az alapeljárás felei

Felperes: Bosphorus Queen Shipping Ltd Corp.

Alperes: Rajavartiolaitos

Rendelkező rész

Az Egyesült Nemzetek Montego Bay-ben 1982. december 10-én aláírt tengerjogi egyezménye 220. cikkének (6) bekezdését és a 2009. október 21-i 2009/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a hajók által okozott szennyezésről és a szennyezéssel elkövetett jogsértésekre alkalmazandó, büntetőjogi szankciókat is magukban foglaló szankciók bevezetéséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezések értelmében vett „nyilvánvaló objektív bizonyíték”, illetve „egyértelmű, objektív bizonyíték” kifejezés nem csak a valamely jogellenes cselekmény vagy jogsértés elkövetésére, hanem e jogellenes cselekmény vagy jogsértés következményeinek bizonyítékára is vonatkozik.

Az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye 220. cikkének (6) bekezdésében szereplő „a partvonal vagy az azzal kapcsolatos érdekek”, illetve a 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében szereplő „a part, illetve a kapcsolódó érdekeltségek” kifejezéseket úgy kell értelmezni, hogy azok jelentése főszabály szerint azonos az olajszennyezést okozó balesetek esetén a nyílt tengeri beavatkozásról szóló, Brüsszelben 1969. november 29-én megkötött nemzetközi egyezmény I. cikkének (1) bekezdésében és II. cikkének (4) bekezdésében említett „part vagy más kapcsolódó érdekek” kifejezéssel, azzal, hogy e 220. cikk (6) bekezdése a parti állam parti tengerének nem biológiai forrásaira, továbbá az utóbbi állam kizárólagos gazdasági övezetében található valamennyi forrásra is alkalmazandó.

Az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye 220. cikkének (6) bekezdését és a 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 irányelv 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely parti állam parti tengerének vagy kizárólagos gazdasági övezetének forrásai körébe e rendelkezések értelmében véve a hasznosítható fajok tartoznak, de egyben a hasznosítható fajokhoz társult, illetve azoktól függő olyan élő fajok is, mint például a hasznosítható fajok által táplálékként használt növény- és állatfajok.

Az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye 220. cikkének (5) bekezdésében szereplő „jelentős szennyezés” kifejezést főszabály szerint nem kell figyelembe venni az említett egyezmény 220. cikke (6) bekezdésének és a 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazása során, és különösen a jogellenes cselekmények, illetve jogsértések említett rendelkezésekben meghatározott következményeinek értékelése során.

Az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye 220. cikkének (6) bekezdésében és a 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, valamely jogellenes cselekmény következményeinek megítélése céljából figyelembe kell venni valamennyi olyan valószínűsítő körülményt, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a parti állam javait és a kapcsolódó érdekeit kár érte, vagy azokat kár bekövetkezése fenyegeti, valamint értékelni kell az említett javakban és érdekekben okozott kár vagy az azokat fenyegető kár jelentőségét, különösen az alábbiakra tekintettel:

—	az említett javak vagy kapcsolódó érdekek közül többet vagy akár azok mindegyikét érő sérelem kumulatív jellege, valamint a parti állam érzékenységének eltérései a különböző javakat és kapcsolódó érdekeket érő sérelemre tekintettel;

—

a kibocsátások által az említett javakra és kapcsolódó érdekekre gyakorolt előre látható káros következmények a rendelkezésre álló tudományos adatokon túl a szóban forgó kibocsátásokban jelen lévő káros anyag vagy káros anyagok jellege, valamint az említett kibocsátások terjedésének volumene, iránya, sebessége és időtartama alapján.

A Balti tenger területének sajátos földrajzi és ökológiai jellemzői, valamint érzékenysége kihat az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye 220. cikke (6) bekezdésének és a 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazási feltételeire a jogellenes cselekmény meghatározását és minősítését illetően, valamint, bár nem automatikusan, kihat azon kár mértékének értékelésére, amelyet ezen jogellenes cselekmény a parti állam javaiban és kapcsolódó érdekeiben okozott.

A 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy a nemzetközi joggal összhangban lévő, és amennyiben ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó, az abban említetteknél szigorúbb intézkedéseket hozzanak, figyelemmel arra, hogy a parti államok jogosultak a fent említett 220. cikk (6) bekezdésében említett intézkedésekkel egyenértékű egyéb intézkedések megtételére.

(1) HL C 86., 2017.3.20.