T‑664/16. sz. ügy
PJ
kontra
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala
„Európai uniós védjegy – Olyan ügyvéd általi képviselet, aki nem minősül a felperestől független harmadik személynek – Valamely peres fél helyett történő perbelépés – Európai uniós védjegy bejelentője jogainak átszállása – Olyan ügyvéd általi képviselet, aki nem minősül a fél helyébe lépő kérelmezőtől független harmadik személynek – Elfogadhatatlanság”
Összefoglaló – A Törvényszék végzése (negyedik tanács), 2018. május 30.
Bírósági eljárás – Eljárásgátló okokra alapozott elfogadhatatlansági kifogás – A felperes képviselete
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 129. cikk)
Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – Az aláíróval kapcsolatos feltételek – A felekhez képest harmadik személy minőség – A félhez köthető cég alkalmazásában álló ügyvéd által képviselt fél – A függetlenség követelményének megsértése
(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, harmadik és negyedik bekezdés, 21. cikk, első bekezdés, 53. cikk, első bekezdés, a Törvényszék eljárási szabályzata, 73. cikk, (1) bekezdés)
Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – Az aláíróval kapcsolatos feltételek – A felekhez képest harmadik személy minőség – Önálló értelmezés
(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, harmadik bekezdés)
Európai uniós jog – ‑Általános jogelvek – Jogbiztonság
Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – Az aláíróval kapcsolatos feltételek – A felekhez képest harmadik személy minőség – Jogbiztonság
(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, harmadik bekezdés)
A felperes képviseletének kérdése közérdekű kérdés, és e címen azt a Törvényszék az eljárási szabályzat 129. cikke értelmében hivatalból bármikor vizsgálhatja.
(lásd: 47. pont)
Az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya 19. cikkének harmadik és negyedik bekezdése, valamint 21. cikkének első bekezdése – amelyet ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése alapján a Törvényszék előtti eljárásban is alkalmazni kell –, másrészről pedig az eljárási szabályzat 73. cikkének (1) bekezdése szerint a feleket – a tagállamok, az uniós intézmények, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) Felügyeleti Hatósága, valamint az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodásban részes államok kivételével – a valamely tagállam bírósága előtt vagy az EGT‑Megállapodás más részes államának bírósága előtti eljárásra való jogosultsággal kapcsolatos feltételnek megfelelő ügyvédnek kell képviselnie. Ezen túlmenően, a keresetlevélnek tartalmaznia kell a kérelmező nevét és lakóhelyét vagy székhelyét, valamint az aláíró perbeli állását. Végezetül, a fél meghatalmazottja vagy ügyvédje köteles minden eljárási irat eredeti példányát aláírni.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fent említett rendelkezésekből, különösen az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdésében szereplő „képviselnie” szó alkalmazásából az következik, hogy a Törvényszék előtti keresetindítás céljából az e cikk értelmében vett „fél” nem jogosult saját maga eljárni, hanem olyan, e célból harmadik személy szolgáltatásait kell igénybe vennie, aki valamely tagállam bíróságai vagy az EGT‑Megállapodás más részes államának bíróságai előtt jogosult eljárni.
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ügyvéd szerepének létrejötte az uniós jogrendben, amely a tagállamok közös jogi hagyományaiból ered, és amelyen az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 19. cikke alapul, egy, az igazságszolgáltatásban közreműködő olyan személyt tételez fel, aki köteles teljesen függetlenül és az igazságszolgáltatás mindenekfeletti érdekeit szem előtt tartva azt a jogi segítséget megadni, amelyre az ügyfélnek szüksége van. E segítséget csak olyan ügyvéd tudja nyújtani, aki szervezetileg, hierarchiailag és funkcionálisan is harmadik személynek minősül azon személyhez viszonyítva, aki e segítségben részesül. Az ügyvédi függetlenség követelménye ezen értelmezésének az uniós bíróságok előtti képviselet szempontjából jelentősége van.
Ily módon, amint az már korábban megállapításra került, az ügyvédi függetlenség követelménye azt jelenti, hogy az ügyvéd és ügyfele között nem lehet semmiféle munkaviszony. Az ügyvédi függetlenség fogalma ugyanis nemcsak pozitív módon, azaz a szakmai etikai szabályokra való hivatkozással határozható meg, hanem negatív módon, azaz a munkaviszony hiányával is.
Ezen érvelés ugyanezzel az erővel alkalmazható az olyan esetekre is, amikor az ügyvédet egy olyan cég alkalmazza, amely az ügyvéd által képviselt félhez köthető.
Korábban már az is megállapítást nyert, hogy az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdése szerinti fél ügyvédjének nem állhat fenn a szóban forgó ügyhöz fűződő olyan személyes kötődése, illetve nem tarthat fenn az ügyfelével olyan függőségi viszonyt, amely a jellegénél fogva annak kockázatával járna, hogy az ügyvéd nem képes a legmegfelelőbb módon ellátni az igazságszolgáltatásban való közreműködésre irányuló alapvető szerepét. Különösen, a Törvényszék megállapította, hogy a képviselő által az ügyfelével fenntartott gazdasági vagy szervezeti kapcsolatok nem lehetnek olyan jellegűek, hogy az ügyfél saját érdekei összekeveredjenek a képviselőjének személyes érdekeivel.
Így az uniós jog által a nem privilegizált felekkel szemben előírt azon követelményt, hogy a Törvényszék előtt független harmadik személlyel képviseltessék magukat, nem lehet olyan követelményként felfogni, mint amely kizárólag arra irányul, hogy kizárja a megbízó munkavállalói vagy olyan személyek által ellátott képviseletet, akik a megbízótól gazdaságilag függenek.
(lásd: 51–57. pont)
Bár az ügyvéd szerepének létrejötte az uniós jogrendben a tagállamok közös jogi hagyományaiból ered, az uniós bíróságok előtt indított eljárásokban olyan objektív alkalmazás tárgyát képezi, amely szükségképpen független a nemzeti jogrendektől. Ennélfogva a nem privilegizált felek uniós bíróságok előtti képviseletére vonatkozó rendelkezéseket, amennyire csak lehetséges, önállóan, a nemzeti jogra való utalás nélkül kell értelmezni. Márpedig az ügyvédi függetlenség fogalma az uniós jogban nemcsak pozitív módon, azaz a kamarai tagság vagy a szakmai etikai szabályoknak való alárendeltség alapján, hanem negatív módon is meghatározható.
(lásd: 67. pont)
A jogbiztonság általános elve megköveteli, hogy a szabályozás világos és pontos legyen, ahhoz, hogy a jogalanyok a jogaikat és kötelezettségeiket egyértelműen megismerhessék, és annak alapján intézkedéseiket meghozhassák. Ugyanakkor, annak eldöntése céljából, hogy az ezen elvből eredő követelményeknek eleget tesznek‑e, minden olyan releváns tényezőt figyelembe kell venni, amely e szabályozás szövegéből, céljából vagy logikájából ered, szükség esetén akár a bíróságok által adott értelmezés segítségével.
(lásd: 70. pont)
Az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya 19. cikke harmadik bekezdésében szereplő, „[a] többi felet ügyvédnek kell képviselnie” fordulat ennélfogva kizárja, hogy valamely fél és képviselője ugyanaz a személy lehessen. Ezt követően az ügyvédi szerep létrejötte az uniós jogrendben, és különösen a függetlenség követelménye, amelynek tiszteletben tartását esetről esetre kell vizsgálni, a tagállamok közös jogi hagyományaiból ered. Végül, az uniós bíróságok állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a „teljes függetlenség mellett” nyújtott jogi segítséget csak olyan ügyvéd képes nyújtani, aki szervezetileg, hierarchiailag és funkcionálisan is harmadik személynek minősül azon személy tekintetében, aki e segítségben részesül. Ennélfogva az a tény, hogy a függetlenség követelményéről az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya, illetve az eljárási szabályzat nem rendelkezik explicit módon, nem sértheti a jogbiztonság elvét.
(lásd: 71. pont)