9.4.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 123/22


2017. december 12-én benyújtott kereset – PV kontra Bizottság

(T-786/16. sz. ügy)

(2018/C 123/30)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: PV (képviselő: M. Casado García-Hirschfeld ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a 2016. május 31-i és 2016. július 5-i, a munkabérből teljesített levonásokról szóló vitatott határozatokat, amelyekkel szemben a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján 2016. július 29-én (R/492/16) illetve július 30-án (R/493/16) panaszt tett, és amelyeket 2016. november 28-án elutasítottak;

semmisítse meg a 2016. szeptember 15-i és 2016. július 11-i, a munkabérből teljesített levonásokról és a munkabére 2016 júliusától történő lenullázásáról szóló vitatott határozatokat, amelyekkel szemben a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján 2016. szeptember 19-én panaszt tett, és amelyet 2017. január 17-én elutasítottak;

semmisítse meg a 2016. szeptember 21-i vitatott határozatot, amely a Bizottsággal szemben összesen 42 704,74 euró tartozás fennállásáról tájékoztatta a felperest, amellyel szemben a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján 2016. november 8-án panaszt tett, és amelyet 2017. január 17-én elutasítottak;

semmisítse meg a 2017. július 20-i, 42 704,74 euróról szóló 32441709991. sz. terhelési értesítőt, amely a megállapított 42 704,74 euró tartozás megfizetésére szólítja fel a felperest, amellyel szemben a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján 2017. július 31-én panaszt tett (R/346/17), és amelyet 2017. november 29-én elutasítottak;

semmisítse meg a kinevezésre jogosult háromoldalú hatóság 2016. július 26-i, visszavonásról szóló határozatát, amellyel szemben a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján 2016. október 3-án panaszt tett (R/510/16), és amelyet 2017. február 2-án elutasítottak, valamint semmisítse meg a CMS 13/087 fegyelmi eljárást annak minden vetületét tekintve,

rendelje el a DG EMPLOI-nál, a DG BUDGET-nél, a DG INTERPRETARIAT-nál az orvosi szolgálat a PMO és a DG HR részéről együttesen őt ért – 2008 októberében kezdődött – lelki zaklatásból eredő károk megtérítését;

semmisítse meg a 2014. évre, a 2015. évre és a 2016. évre szóló értékelő jelentéseket a SCIC-nél történt zaklatás miatt;

és az EUMSZ 340. cikk alapján ítélje meg az alábbi kártérítést:

rendelje el a vitatott határozatokból eredően nem vagyoni károk megtérítéseként 889 000 euró és vagyoni károk megtérítéseként 1 328 282,67 euró kártérítés megfizetését, 1 021 828,67 euró újraértékelésének fenntartásával, melyet a teljes kifizetésig késedelmi kamat terhel;

másodlagosan, tekintettel az őt ért zaklatásra és a felhasznált hamis közokiratokra, melyek miatt az uniós jogrend nem tűrheti el e szabálytalanságokat:

semmisítsen meg minden egyéb munkabérből történő levonást 2015 márciusa és 2016 júliusa között, vagyis a következő keltezésű 12 határozatot: 9/2/2015, 30/3/2015, 5/5/2015, 24/6/2015, 1/10/2015, 12/11/2015, 15/1/2016, 22/4/2016, 31/5/2016, 5/7/2016, 15/9/2016 és 11/7/2016, valamint a megsemmisítés iránti kérelmeit elutasító határozatokat: a 2015. március 11-i R/1110/14, a 2015. július 3-i R/225/15, a 2015. július 23-i R/292/15, a 2015. augusztus 18-i R/376/15, a 2015. szeptember 25-i R/419/15, a 2015. október 23-i R/496/15, R/787/15, valamint a 2016. március 21-i R/788/16 és R/71/16, végül a 2016. szeptember 12-i R/282/16 határozatot;

semmisítsen meg az értékelési eljárásokkal kapcsolatosan tett panaszokat elutasító minden határozatot, vagyis a 2015. március 12-i R/ll00/14, a 2015. augusztus 11-i R/313/15, a 2015. október 13-i R/676/15, a 2016. június 7-i R/127/16 és a 2016. június 7-i R/128/16, valamint a 2016. szeptember 21-i R/342/16 határozatot;

semmisítse meg a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelmekre vonatkozó elutasító határozatokat, vagyis a 2014. október 23-i, a 2015. január 20-i, a 2015. március 20-i, a 2015. július 30-i (D/322/15. sz. kérelem), a 2016. március 15-i (D/776/15. sz. kérelem) és a 2016. május 18-i határozatokat;

semmisítse meg a Dr. [X] által készített, igazolatlan távollétekre vonatkozó, 2018. július 16-i és 18-i, 2014. augusztus 8-i, 2014. szeptember 4-i, 2014. december 4-i, 2015. február 4-i, 2015. április 13-i, 2015. június 4-i, 2015. augusztus 11-i2015. október 14-i, 2015. december 4-i, 2016. február 5-i, 2016. március 22-i, 2016. április 18-i, 2016. június 3-i, 2016. június 30-i és 2016. július 25-i összes „orvosi véleményt”;

semmisítse meg Dr. [X] 2014. június 27-i és Dr. [Y] 2014. október 10-i„orvosi véleményét”, amelyekkel a felperest visszaküldték a zaklatóihoz;

semmisítse meg a 2016. március 16-i és 17-i igazolatlan távollétre (otthonlétre) vonatkozóan 2016. március 22-én előterjesztett, R/182/16. sz. közigazgatási panaszt elutasító 2016. július 14-i határozatot;

semmisítsen meg minden, tartozásról szóló levelet, melyek 2015. március 10-én , 2015. május 11-én, 2015. június 10-én, 2015. augusztus 11-én, 2015. november 13-án, 2015. december 9-én, 2016. július 18-án keltek, valamint a terhelési értesítőről szóló 2016. június 21-i és 2016. szeptember 21-i előzetes tájékoztató leveleket.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap az Európai Unió Alapjogi Chartája 1. cikke, 3. cikke, 4. cikke és 31. cikkének (1) bekezdése megsértésére, valamint az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 1e. cikke (2) bekezdésének és lelki zaklatásra vonatkozó 12a cikkének megsértésére vonatkozik.

2.

A második jogalap a személyzeti szabályzat jogellenes cselekmények elkövetésének tilalmáról szóló 21a., 22b. és 23. cikkének megsértésére vonatkozik.

3.

A harmadik jogalap a gondoskodási és segítségnyújtási kötelezettség a személyzeti szabályzat 24. cikkének megszegésével történő megsértésére vonatkozik.

4.

A negyedik jogalap a személyzeti szabályzat 59. cikkének megsértésére és a 60. cikk téves értelmezésére vonatkozik.

5.

Az ötödik jogalap az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. és 48. cikkének megsértésére vonatkozik, amely cikkek a megfelelő ügyintézéshez való jogot, a meghallgatáshoz való jogot és a védelemhez való jogot érintik, valamint a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 3. cikkében foglalt azon jog megsértésére, hogy a Kerstens kontra Bizottság ítélkezési gyakorlat értelmében (2017. február 14-i Kerstens kontra Bizottság ítélet, T-270/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:74) a fegyelmi tanácshoz fordulást megelőzően az érintettet a kinevezésre jogosult hatóságnak meg kell hallgatnia.

A felperes továbbá az EUMSZ 340. cikk alapján nem vagyoni károk megtérítéseként 889 000 euró és vagyoni károk megtérítéseként 1 328 282,67 euró kártérítés megfizetését kéri.