—

helyezze hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék F - 79/13. sz., Gyarmathy kontra EMCDDA ügyben 2015. május 18-án hozott, megtámadott ítéletét;

—

semmisítse meg az EMCDDA (volt) igazgatójának 2012. szeptember 11-i, a fellebbező segítségnyújtásra vonatkozó kérelmét elutasító határozatát,

—

semmisítse meg az EMCDDA (volt) igazgatójának 2012. szeptember 14-i, a fellebbező munkaszerződésének a meghosszabbítását megtagadó határozatát;

—

semmisítse meg az EMCDDA vezetői testülete (volt) elnökének 2013. május 13-i határozatát, illetve az EMCDDA (volt) igazgatójának 2013. június 25-i határozatát.

1.

Az első jogalap: az EMCDDA (volt) igazgatójának 2012. szeptember 11-i, a fellebbező segítségnyújtásra vonatkozó kérelmét elutasító határozatának a megsemmisítése iránti kérelem

A fellebbező azzal érvel, hogy a Közszolgálati Törvényszék a F - 79/13. sz., 2015. május 18-án hozott elsőfokú ítéletében annak megállapításával, hogy a fellebbező sérelmeit az ügynökség ügyintézői megfelelő módon kezelték, eltorzítja a tényeket, és ellentmond az ügy irataiban rendelkezésre álló széles körű dokumentációs bizonyítékoknak. Az EMCDDA (volt) igazgatója elutasította a fellebbező segítségnyújtás iránti kérelmét, és mindenekelőtt az annak érdekében való áthelyezés iránti kérelmét, hogy megszűnjön a hosszú távú és nagymértékű zaklatása, melyet a közvetlen felettese részéről szenvedett el. A (volt) igazgató megsértette a segítségnyújtásra vonatkozó kötelezettségét, valamint a gondosságra és a megfelelő ügyintézésre vonatkozó kötelezettségét (2008. november 27-i Klug kontra EMEA ítélet, F-35/07, EU:F:2008:150, 74. pont, és 2011. július 12-i Bizottság kontra Q ítélet, T-80/09 P, EU:T:2011:347, 84. pont) . Az ügy irataiban foglalt tények és bizonyítékok, a személyzeti szabályzat, valamint a releváns állandó ítélkezési gyakorlat alapján az EMCDDA (volt) igazgatója kinevezésre jogosult hatóságként eljárva nem nyújtotta a fellebbező számára a megfelelő segítséget, és nem hozta meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megvédje általánosságban a szolgálat nyugalmát, valamint a felperest attól a rossz bánásmódtól, amelynek az áldozatává vált. Következésképpen a Közszolgálati Törvényszék elsőfokú ítélete az első jogalap tekintetében ténybeli szempontból téves, és az ezenfelül ellentétes a közösségi jogszabályokkal és az állandó ítélkezési gyakorlattal. Ezért azt hatályon kívül kell helyezni, és a vitatott határozatot meg kell semmisíteni.

2.

Második jogalap: a 2012. szeptember 14-i, a fellebbező munkaszerződésének a meghosszabbítását megtagadó határozatnak a megsemmisítése iránti kérelem

A Közszolgálati Törvényszék elsőfokú ítélete azon az indokoláson alapult, hogy az EMCDDA (volt) igazgatójának a 2012. szeptember 19-i határozata a fellebbező 2012. december 10-i hivatalos panaszára vonatkozik, amely panasz többek között a (volt) igazgató 2012. szeptember 12-i, a fellebbező munkaszerződésének a meghosszabbítását megtagadó határozata ellen irányult. Amint azonban a hivatkozott levélnek magából a szövegéből is egyértelműen kitűnik, azt lehetetlen így értelmezni. Az valójában a fellebbező panaszán alapuló közigazgatási vizsgálat megindítására vonatkozó határozat. Ezenfelül a (volt) igazgató ugyanebben a levélben tagadja, hogy egyáltalán döntést hozott volna a fellebbező munkaszerződéséről. Továbbá – még ha a vitatott határozat nyilvánvalóan téves értelmezését kellene is alkalmazni – az továbbra is jogsértő és jogellenes, mivel a fellebbezőt nem hallgatták meg (2013. december 12-i CH kontra Parlament ítélet, F-129/12, EU:F:2013:203), és a határozat csupán előkészítő aktus volt (2009. március 6-i R kontra Bizottság ítélet, T-156/08 P, EU:T:2009:69) és azt emiatt nem lehetett külön megtámadni (2009. november 10-i N kontra Parlament ítélet, F-71/08, EU:F:2009:150, és 2012. október 23-i, Possanzini kontra Frontex végzés, F-61/11, EU:F:2012:146) . A megtámadott határozat ezenfelül hatáskörrel való visszaélést valósított meg (1995. október 19-i Obst kontra Bizottság ítélet, T-562/93, EU:T:1995:181; 2000. december 12-i Dejaiffe kontra OHIM ítélet, T-223/99, EU:T:2000:292; és 2012. szeptember 25-i Bermejo Garde kontra EESC, F-41/10, EU:F:2012:135) az ügy irataiban rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. Az is kérdéses, hogy az EMCDDA (volt) igazgatója hatáskörrel rendelkezett-e akkoriban a megtámadott határozat meghozatalára (1996. október 25-i Lopes kontra Bíróság végzés, T-26/96, EU:T:1996:157). Emlékeztetni kell arra, hogy az alperes nem terjesztett elő védelmet, ami a távollétében meghozott ítélethez vezetett. A megtámadott elsőfokú ítélet indokolásában a Közszolgálati Törvényszék az alperes által egy másik ügyben előterjesztett védelem érveit vette alapul (F-22/14. sz. Gyarmathy kontra EMCDDA ügy), és ezzel megsértette az eljárásjogi korlátokat. A Közszolgálati Törvényszék elsőfokú ítélete a második jogalap tekintetében is ellentétes az ügy irataiban foglalt tényekkel és bizonyítékokkal. Az nyilvánvalóan sérti az eljárásjogi korlátokat. Ezért azt hatályon kívül kell helyezni, és a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.