4.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/50

—

a felperest érintő részében semmisítse meg az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. március 4-i (KKBP) 2016/318 tanácsi határozatot (HL 2016. L 60., 76. o.);

—

semmisítse meg az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2016. március 4-i (EU) 2016/311 tanácsi végrehajtási rendeletet (HL 2016. L 60., 1. o.), mivel az a felperest érintő részében nem helyezi hatályon kívül a 208/2014 rendeletet;

—

a Tanácsot kötelezze a felperes költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalapjával a felperes azt állítja, hogy az Európai Unió Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) nem rendelkezett megfelelő jogi alappal a megtámadott intézkedések meghozatalára. Az e jogalap és a további jogalapok alátámasztására felhozott érvek a következőkre vonatkoznak. A megtámadott intézkedések nem feleltek meg azoknak a feltételeknek, hogy a Tanács az EUSZ 29. cikkre hivatkozhasson. A megtámadott intézkedések nem felelnek meg a (KKBP) 2016/318 tanácsi határozatban kifejezetten hivatkozott célkitűzéseknek (a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása Ukrajnában). A megtámadott intézkedések ugyanis azzal ássák alá a jogállamiságot és az emberi jogokat, hogy olyan rendszert támogatnak, amely korábban nem tartotta tiszteletben az emberi jogokat, illetve nem felelt meg a jogállamiságnak. A Tanács többek között azért nem hivatkozhat érvényesen az ukrán főügyészség vagy bíróságok határozataira, mert azok nem függetlenek, és nem is pártatlanok, továbbá azokra a jelenlegi ukrajnai rezsim politikai nyomást gyakorol. Az ártatlanságnak a felperest megillető vélelmét az ukrán hatóságok többször megsértették.

2.

Második jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács visszaélt hatásköreivel. A megtámadott intézkedések végrehajtásával a Tanács valódi célja az volt és továbbra is az, hogy behízelegje magát a jelenlegi ukrajnai rezsim kegyeibe, valamint hogy maximalizálja az e rezsimre gyakorolható politikai befolyást, ami nem minősül az érintett hatáskörök megfelelő alkalmazásának.

3.

Harmadik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy – mivel pusztán formális és pontatlan kijelentésekre támaszkodott – a Tanács indokolása nem megfelelő és elégtelen.

4.

Negyedik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy az adott időpontban a felperes nem felelt meg a megállapított, jegyzékbe vételhez szükséges kritériumoknak. A Tanács eljárásának alapjául szolgáló bizonyítékok nem képeztek kellően szilárd ténybeli alapot a felperes jegyzékbe vételéhez.

5.

Ötödik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibákat követett el, amikor a felperest a megtámadott intézkedések hatálya alá helyezte. A Tanács nem rendelkezett olyan konkrét, tényszerűen megbízható és konzisztens bizonyítékokkal, amelyek igazolták volna a megtámadott intézkedéseket, továbbá nem vizsgálta kellően mélyrehatóan a rendelkezésére álló korlátozott bizonyítékokat.

6.

Hatodik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy megsértették a védelemhez való jogát és/vagy megtagadták tőle a hatékony bírói jogvédelmet. A Tanács, többek között nem egyeztetett megfelelően a felperessel a megtámadott intézkedések elfogadása előtt, és nem biztosítottak számára megfelelő vagy tisztességes lehetőséget sem a hibák kijavítására, sem pedig releváns információ benyújtására.

7.

A hetedik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy megsértették az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (1) bekezdése által a felperes részére biztosított tulajdonhoz való jogot.