30.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 191/43

—

helyezze hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék (második tanács) F-107/15. sz. ügyben 2016. február 5-én hozott végzését;

—

utalja vissza az ügyet a Közszolgálati Törvényszék elé a kereset érdeméről való határozathozatal céljából;

—

a jogszabályoknak megfelelően határozzon a költségekről.

1.

Az első jogalap a megtámadott végzésben állítólagosan megtalálható téves jogértelmezésen és/vagy indokolásának elégtelenségén alapul, mivel a Közszolgálati Törvényszék az említett végzés 19–21. és 25. pontjában megállapította, hogy – mind a határidőben nem vitatott határozat felülvizsgálatára irányuló kérelem, mind az ilyen határozatot közvetett módon vitató kérelem esetén – a kérelem alátámasztására felhozott tény új ténynek minősüléséhez szükséges körülmény, hogy arról sem a felperesnek, sem az adminisztrációnak nem volt vagy nem lehetett tudomása a véglegessé vált határozat meghozatalakor, és a Közszolgálati Törvényszék ezen elvet az említett végzés 27–32. pontjában alkalmazta is, jóllehet az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy felülvizsgálati kérelem esetében nem elvárt a felhozott tény ismeretének hiánya.

2.

A második jogalap a megtámadott végzésben állítólagosan megtalálható téves jogértelmezésen és/vagy az ügy iratainak elferdítésén, valamint indokolásának elégtelenségén alapul, mivel a Közszolgálati Törvényszék az említett végzés 32. pontjában megállapította, hogy mivel semmilyen lényeges új tény nem igazolja a felülvizsgálatot, a pert megelőző eljárás nem volt szabályos és a 2014. szeptember 30-i határozattal, valamint a 2015. április 22-i elutasítással szembeni kereseti kérelmek elfogadhatatlanok, holott e határozatok pusztán megerősítő jellege nem csak azt feltételezte, hogy azokat megelőzően nem került sor felülvizsgálatra, hanem azt is, hogy semmilyen új tényt nem hoztak fel, továbbá – amint arra a felperes hivatkozott – a 2014. szeptember 30-i határozat a 2014. április 7-ihez képest új tényt tartalmazott, ugyanúgy, mint a 2015. április 22-i határozat a 2014. szeptember 30-ihoz képest.

3.

A harmadik jogalap a megtámadott végzésben állítólagosan megtalálható téves jogértelmezésen és/vagy az ügy iratainak elferdítésén, valamint a felperes érvelésére adott válasz hiányán alapul, mivel a Közszolgálati Törvényszék az említett végzés 26. pontjában megállapította, hogy a kérelem alátámasztására felhozott tény új ténynek minősülése azt feltételezi, hogy a feleknek arról nem volt vagy nem lehetett tudomásuk, és a felperes kérelmében nem jelölte meg azon lényeges új tényeket, amelyek az általa előadottakat alátámaszthatták volna, hanem az egységvezetőjének feljegyzésére hivatkozva a személyzeti szabályzat módosítására hivatkozott, holott a felhozott tény ismeretének hiánya a jelen esetben nem volt szükséges, a felperes – amint arra hivatkozott is – maga mutatott rá a felülvizsgálati kérelmében, hogy kiszélesíti a jogalapját, és hogy – egységvezetőjének feljegyzésére hivatkozva – az adminisztráció nem fordított elegendő figyelmet az új személyzeti szabályzat előírásaira, amelyek lényeges új tényeket képeznek.

4.

A negyedik jogalap a bizonyítási szabályok és az objektivitás elvének megsértésén alapul, mivel a Közszolgálati Törvényszék megállapította az említett végzés 28. pontjában, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy az adminisztrációnak mely időponttól volt vagy lehetett tudomása arról, hogy munkatársnője szülési és szülői szabadságra megy, valamint az említett végzés 29. pontjában, hogy nem kizárt, hogy 2014. április 7-én ez már bekövetkezett, figyelemmel e szabadságok személyzeti szabályzat szerinti időtartamára, a szülés messze előrelátható időpontjára és a szolgálatnak a hosszabb idejű szabadságokról való mielőbbi tájékoztatására vonatkozó szokásra tekintettel, továbbá az említett végzés 30–32. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy a felperes nem bizonyította, hogy 2014. április 7-én sem neki, sem az adminisztrációnak nem volt vagy nem lehetett tudomása munkatársnőjének jövőbeni távollétéről, a felülvizsgálati kérelmét semmilyen lényeges új tény nem igazolta és kereseti kérelmei elfogadhatatlanok, noha egy harmadik személlyel kapcsolatos negatív tény bizonyítása lehetetlen, a szabadságkérelem keltezéséről való tájékoztatás az EGSZB feladata és a Közszolgálati Törvényszék a bizonyítási teher megfordítása és következtetéseinek igazolása érdekében sem egymást követő vélelmekre, sem puszta feltételezésre nem támaszkodhat.