25.4.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 145/32

A Közszolgálati Törvényszék F-101/14., F-102/14. és F-103/14. sz., Clarke és társai kontra EUIPO egyesített ügyekben 2015. december 15-én hozott ítélete ellen Nicole Clarke, Sigrid Dickmanns és Elisavet Papathanasiou által 2016. február 26-án benyújtott fellebbezés

(T-89/16. P. sz. ügy)

(2016/C 145/39)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbezők: Nicole Clarke (Alicante, Spanyolország), Sigrid Dickmanns (Gran Alacant, Spanyolország) és Elisavet Papathanasiou (Alicante) (képviselők: H. Tettenborn ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Kérelmek

A fellebbezők azt kérik, hogy a Törvényszék:

—

teljes egészében helyezze hatályon kívül az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (harmadik tanács) az F-101/14., F-102/14. és F-103/14. sz. egyesített ügyekben 2015. december 15-én hozott ítéletét;

—

adjon helyt az említett eljárásokban részt vevő (fellebbező) felek kérelmeinek;

—

az EUIPO-t kötelezze az eljárás egésze – azaz mind az EU Közszolgálati Törvényszéke előtti eljárás, mind az EU Törvényszéke előtti fellebbezési eljárás – költségeinek megtérítésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésük alátámasztása érdekében a fellebbezők négy jogalapra hivatkoznak.

1.

Az első, a fellebbezők ideiglenes alkalmazotti szerződéseiben foglalt megszüntető kikötés, valamint az EUIPO és az említett fellebbezők által aláírt „visszahelyezésről szóló jegyzőkönyv” téves alkalmazására alapított jogalap, amiatt, hogy a jelen versenyvizsga nem minősül „következő” versenyvizsgának a megszüntető kikötés értelmében.

2.

A második, a fellebbezők ideiglenes alkalmazotti szerződéseiben foglalt megszüntető kikötés téves alkalmazására alapított jogalap, amiatt, hogy a jelen versenyvizsgák nem az ezen kikötésben említett „ipari tulajdon” szakterületével kapcsolatosak, és így nem adhatnak jogszerű alapot a szóban forgó kikötés alkalmazására.

Az első két jogalap keretében a fellebbezők azt róják fel a Közszolgálati Törvényszéknek, hogy az a megtámadott ítéletben figyelmen kívül hagyta a megszüntető kikötés szövegét, értelmét és célját, valamint annak időbeli vonatkozását és időbeli alkalmazhatóságát;

3.

A harmadik, Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek (a továbbiakban: RAA) 8. cikke (1) bekezdésének téves alkalmazására alapított jogalap.

A fellebbezők ezzel összefüggésben arra hivatkoznak, hogy a megtámadott ítéletben a Közszolgálati Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a visszahelyezésről szóló jegyzőkönyvek, amelyeket ők az EUIPO-val együtt aláírtak, mint szerződéses kikötések, ideiglenes alkalmazotti szerződéseik legalább második meghosszabbításának minősültek, aminek az RAA 8. cikke (1) bekezdése rendelkezéseinek értelmében az lett a következménye, hogy azokat határozatlan időre szóló szerződéseknek kellett volna tekinteni.

4.

A negyedik, a gondoskodási kötelezettségnek és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalap.

E jogalappal a fellebbezők azt róják fel a Közszolgálati Törvényszéknek, hogy az tévesen hivatkozik a visszahelyezés időpontjára a megszüntető kikötés aláírásának időpontja helyett azon kérdés megítélésénél, hogy az EUIPO eleget tett-e gondoskodási kötelezettségének, illetve megsértette-e a bizalomvédelem elvét, amiatt, hogy kilenc évet várt azon versenyvizsga kiírásával, amelynek a fellebbezők szakmai jövőjéről kellett volna döntenie.