1

Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) 2015. január 8‑án tartaléklista összeállítása céljából vizsgákon alapuló nyílt versenyvizsga‑felhívást tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában titkári és irodai alkalmazotti munkakörökre (SC1 és SC2 besorolási fokozat) különböző szakterületeken (a továbbiakban: nyílt versenyvizsga) (HL 2015. C 3. A, 1. o.).

2

2015. február 12‑én a felperes, HM, benyújtotta jelentkezését a nyílt versenyvizsgára. A „titkársági ügyintézés” szakterületet és az SC 2 besorolási fokozatot választotta, és beleegyezett, hogy pályázatát adott esetben átirányítsák az SC 1 besorolási fokozathoz.

3

A nyílt versenyvizsga‑felhívás III. mellékletének 2. pontja az oklevelekkel kapcsolatban három különböző speciális pályázati feltételt jelölt meg, amelyek közül a jelen ügyben csupán az utolsó releváns. E követelmény így szól:

„[L]egalább egyéves (az európai képesítési keretrendszer 4. szintjének megfelelő) szakmai továbbképzés és annak elvégzését követően szerzett legalább hároméves szakmai tapasztalat. Mind a továbbképzésnek, mind a szakmai tapasztalatnak főként szakirányúnak kell lenni.”

4

A felperes részt vett a 2015. március 25‑i előválogató teszteken. 2015. június 11‑én az EPSO tájékoztatta, hogy sikeresen teljesítette e teszteket, mivel valamennyin elérte a minimálisan elérendő pontszámot. Ugyanebben a levélben az EPSO jelezte, hogy a következő szakaszban a nyílt versenyvizsga vizsgabizottsága (a továbbiakban: vizsgabizottság) megvizsgálja az elektronikusan benyújtott pályázatokat, hogy ellenőrizze, hogy a pályázók teljesítik‑e a pályázati feltételeket.

5

A perbeli felek között nincs egyetértés a tekintetben, hogy 2015. július 30‑án, vagy pedig ennél később került sor a felperes tájékoztatására az EPSO elektronikus fiókján keresztül küldött üzenetben, hogy miután a vizsgabizottság megvizsgálta a felperes interneten benyújtott jelentkezését, úgy döntött, hogy nem bocsátja a nyílt versenyvizsga következő szakaszára. A vizsgabizottság határozatát (a továbbiakban: pályázatot elutasító határozat) arra alapította, hogy a felperes nem rendelkezett a szükséges képesítésekkel, azaz igazolta ugyan egy egyéves szakmai képzés teljesítését, ez azonban lényegében nem kapcsolódott a nyílt versenyvizsga tárgyát képező feladatok jellegéhez.

6

Nincs egyetértés a felek között abban a további kérdésben sem, hogy a felperes mikor ellenőrizte EPSO‑fiókját. Míg ugyanis utóbbi azt állítja, hogy rendszeresen belépett a fiókjába, utoljára 2015. július 29‑én és augusztus 4‑én, ott azonban nem talált új üzenetet vagy értesítést, az Európai Bizottság előadja, hogy az EPSO‑fiókokat kezelő informatikai rendszer elektronikus naplója szerint a felperes csupán 2015. augusztus 8‑án 20 óra 41 perckor lépett be a fiókjába, amelyben a vizsgabizottság határozatát kilenc nappal korábban hozzáférhetővé tették.

7

2015. augusztus 7‑én a felperes az EPSO‑tól automatikus elektronikus levelet kapott a következő tartalommal:

„Küldés időpontja: 2015. augusztus 7., péntek, 15 óra 26 perc […]

Tárgy: EPSO‑fiókjában új üzenetet tettünk közzé. […]

Ez egy automatikus e‑mail‑üzenet. Kérjük, ne válaszoljon rá.

Tisztelt Pályázó!

Ez az értesítés [az EPSO] által szervezett EU Carrieers versenyvizsgára vagy kiválasztási eljárásra benyújtott pályázatával kapcsolatos.

EPSO‑fiókjában új üzenetet tettünk közzé.

Fiókját a következő hivatkozáson érheti el: […].

Üdvözlettel,

NB: Emlékeztetjük arra, hogy legalább hetente kétszer ellenőrizze EPSO‑fiókját, amint az az Útmutató a nyílt versenyvizsgákhoz című tájékoztatóban vagy a pályázati felhívásban is szerepel. A hivatalos kapcsolattartás az EPSO‑fiókon keresztül történik, és kizárólag az e közzétett levelekben említett dátumok bírnak jogi kötőerővel.

A jelen e‑mail‑üzenetben küldött értesítés az EPSO által nyújtott kiegészítő szolgáltatás, amely [nem bír jogi kötőerővel].

Az e‑mail‑üzenetben küldött értesítés időpontja megegyezik az új üzenetnek az Ön EPSO‑fiókjában történt közzétételének időpontjával. Az EPSO irányítási körén kívül eső okokból egyes esetekben előfordulhat, hogy az e‑mail‑üzenetben küldött értesítés késedelmesen érkezik. Az ilyen késedelemre alapított panaszt az EPSO nem veszi figyelembe.

Az EPSO munkatársai.”

8

2015. augusztus 13‑án a felperes a nyílt versenyvizsgákra vonatkozó szabályzat (HL 2014. C 60. A, 1. o.; a továbbiakban: szabályzat) 3.4.3 pontja alapján felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a pályázatot elutasító vizsgabizottsági határozat ellen (a továbbiakban: felülvizsgálati kérelem). A felperes lényegében azt állította, hogy az EPSO‑fiókjában közzétett, a pályázata elutasításáról szóló elektronikus üzenet nem tartalmazott megfelelő indokolást, mivel az csupán a nyílt versenyvizsga‑felhívás szövegét ismételte meg. Ezenfelül egyrészt rámutatott, hogy egy korábbi versenyvizsga vizsgabizottsága engedélyezte számára az értékelő vizsgákon való részvételét, az a versenyvizsga állítása szerint szintén titkársági feladatokra vonatkozott, és a nyílt versenyvizsgában szereplőnél magasabb szintű képzettséget írt elő. A felperes másrészt azt állította, hogy ilyen helyzetben konkrétan meg kell indokolni, hogy a vizsgabizottság miért nem fogadta el a korábbi versenyvizsga során lefolytatott értékelést.

9

2015. augusztus 17‑i levelében az EPSO a pályázókkal való kapcsolattartásért felelős csoportvezető, N. H. útján tájékoztatta a felperest, hogy felülvizsgálati kérelmét nem vehette figyelembe, mivel azt nem a szabályzatban meghatározott 10 naptári napon belül nyújtotta be (a továbbiakban: 2015. augusztus 17‑i határozat). Az EPSO jelezte a felperesnek, hogy a határidő az üzenet EPSO‑fiókban való elektronikus közzétételét követően, 2015. július 30‑án kezdődött.

10

2015. szeptember 1‑jén a felperes levélben kérelmet terjesztett elő, hogy az EPSO haladéktalanul továbbítsa felülvizsgálati kérelmét a vizsgabizottságnak. Ezzel összefüggésben a szabályzat 3.4.3 pontjára hivatkozott, amely szerint a felülvizsgálati kérelmeket „mérlegelésre továbbküldjük a vitatott határozato[ka]t meghozó szervnek (azaz vagy a vizsgabizottságnak, vagy az EPSO‑nak)”. A felperes előadja, hogy mivel a felülvizsgálati kérelmet a pályázatot elutasító vizsgabizottsági határozat ellen nyújtotta be, azt az utóbbi számára mindenképpen tovább kell küldeni.

11

2015. szeptember 16‑án az EPSO tájékoztatta a felperest, hogy a fenti 10. pontban említett felülvizsgálati kérelmét nem veszi figyelembe, mivel az elkésett. 2015. szeptember 20‑i levelében a felperes ismét megkérdezte, hogy felülvizsgálati kérelmét továbbították‑e a vizsgabizottságnak.

12

2015. szeptember 25‑én a felperes a következő választ kapta az EPSO‑tól:

„amint azt korábbi leveleimben kifejtettem, (az EPSO) feladatkörében eljárva kizárólag a határidőben benyújtott panaszokat [Beschwerden] továbbítja a vizsgabizottságnak. Mivel az Ön panasza [Beschwerde] esetében nem ez a helyzet, az EPSO azt nem továbbította.”

13

2015. november 4‑én a felperes írásbeli panaszt terjesztett elő a 2015. augusztus 17‑i, szeptember 16‑i és 25‑i„határozatokkal” szemben, amelyekben az EPSO arról tájékoztatta, hogy felülvizsgálati kérelmét nem veszi figyelembe.

14

A panaszt a 2016. március 17‑i határozat elutasította. E határozat német fordítását 2016. április 18‑án küldték meg a számára.

15

Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke Hivatalához 2016. március 23‑án benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet. Az ügyet F‑17/16. számon vették nyilvántartásba.

16

A Közszolgálati Törvényszék hivatalához 2016. április 6‑án benyújtott levélben a felperes a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 48. cikkének (1) bekezdése alapján névtelenség biztosítását kérte. A Közszolgálati Törvényszék hivatala 2016. április 28‑i levelében tájékoztatta a felperest, hogy e kérelmének helyt adott.

17

Az Európai Unió és alkalmazottai közötti jogviták elsőfokú elbírálásával kapcsolatos hatáskörnek a Törvényszékre történő átruházásáról szóló, 2016. július 6‑i (EU, Euratom) 2016/1192 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 200., 137. o.) 3. cikke alapján a jelen ügyet – annak 2016. augusztus 31‑i állása szerint – a Törvényszékhez tették át. Így a jelen ügyet T‑587/16. számon vették nyilvántartásba, és a negyedik tanácshoz utalták.

18

Tekintve, hogy a felek nem kérték tárgyalás megtartását a Törvényszék eljárási szabályzata 106. cikkének (1) bekezdése alapján, a Törvényszék (negyedik tanács), mivel úgy vélte, hogy az ügy iratai alapján elegendő információval rendelkezik, úgy határozott, hogy a keresetről az eljárási szabályzat 106. cikkének (3) bekezdése értelmében az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz.

19

A Törvényszék 2018. február 5‑én írásbeli kérdéseket intézett a Bizottsághoz. A Bizottság a válaszát az előírt határidőn belül benyújtotta a Törvényszék Hivatalához. A felperes erre vonatkozóan 2018. március 13‑án nyújtotta be észrevételeit.

20

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

21

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

22

A Bizottság lényegében azt állítja, hogy az EPSO 2015. augusztus 17‑i határozata ellen benyújtott kereset elfogadhatatlan, mivel az sem a pályázatot elutasító határozathoz, sem a vizsgabizottság által a felülvizsgálati kérelemre adott válaszhoz nem kapcsolódik. Álláspontja szerint kizárólag a pályázatot elutasító határozat okozott sérelmet a felperesnek, amennyiben módosította jogi helyzetét, és közvetlen és azonnali érdeksérelmet okozott. Az EPSO 2015. augusztus 17‑i határozata e megállapításon nem változtat, mivel az kizárólag a felülvizsgálati kérelem megvizsgálását utasítja el, mégpedig az elkésettséggel összefüggő eljárási indokok miatt. A Bizottság azt állítja, hogy az EPSO e határozata „tisztán megerősítő”, önálló tartalma nincs, és nem helyettesíti a pályázatot elutasító határozatot. A Bizottság szerint tehát nem képezheti sem panasz, sem a Törvényszékhez benyújtott kereset tárgyát.

23

A Bizottság azt állítja, hogy a felperes számára nyilvánvalóan nyitva állt a bírói jogvédelem lehetősége. A Bizottság úgy véli, hogy a felperes előtt két lehetőség volt: vagy előzetes panasz benyújtása nélkül, közvetlenül az Európai Unió Bírósága előtt vitathatja a panaszt elutasító határozatot az EUMSZ 270. cikk alapján, vagy panaszt nyújthat be a Bizottsággal szemben. Álláspontja szerint azonban a felperes nem választhat olyan „harmadik utas” lehetőséget, hogy egy számára nem sérelmes aktus ellen keresetet indítson. A Bizottság szerint a felperesnek jogilag lehetősége volt arra is, hogy a pályázatot elutasító határozatot a vizsgabizottság felülvizsgálja.

24

A Bizottság azt állítja, hogy még ha a 2015. augusztus 17‑i EPSO határozat sérelmet okozó aktusnak minősül is, a felperesnek a jelen ügyben semmilyen létrejött és fennálló érdeke nem fűződik az eljáráshoz. Nyilvánvaló, hogy a 2015. augusztus 17‑i EPSO határozat esetleges megsemmisítése a felperes számára semmilyen előnnyel nem járna, mivel a pályázatot elutasító határozatot a felperes nem támadta meg. Ennélfogva a Bizottság szerint a vizsgabizottság még a 2015. augusztus 17‑i EPSO határozat megsemmisítése esetén sem hozhatna döntést a pályázatot elutasító határozat tartalmáról. Ezenfelül a 2001. április 3‑iZaur‑Gora és Dubigh kontra Bizottság végzésre (T‑95/00 és T‑96/00, EU:T:2001:114) való hivatkozás nem releváns, mivel a jelen ügyben nem született új vizsgabizottsági határozat a felülvizsgálati kérelem alapján, ily módon új határidő számítása sem kezdődhetett.

25

Végül a Bizottság azt állítja, hogy a vizsgabizottság állítólagos „hallgatólagos határozatának” megsemmisítésére irányuló felperesi kérelem a panasz és a keresetlevél közötti összhang elvének megsértése miatt elfogadhatatlan. Mindenesetre a felperes e kérelmét el kell utasítani, mivel az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 90. cikkének (1) bekezdése nem rendelkezik arról, hogy a vizsgabizottság határozatának felülvizsgálatát hallgatólagosan el lehetne utasítani. Mivel a vizsgabizottság nem része az adminisztrációnak, és attól független, hallgatása nem értelmezhető „hallgatólagos elutasító határozatként”. Az a kérdés, hogy milyen következményekkel jár, ha a felülvizsgálati kérelemre a vizsgabizottság nem reagál, a Bizottság szerint tisztán hipotetikus jellegű.

26

A felperes vitatja a Bizottság érveit.

27

A Törvényszék megítélése szerint elsőként a második kereseti kérelem, majd másodikként az első kereseti kérelem elfogadhatóságát kell megvizsgálni.

28

Elöljáróban rá kell mutatni, hogy a felperes keresete elsősorban az EPSO 2015. augusztus 17‑i határozata ellen irányul, másodsorban pedig a vizsgabizottság állítólagos „hallgatólagos határozata” ellen, amely a felülvizsgálati kérelmének nem adott helyt.

29

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ha a versenyvizsga valamely pályázója a vizsgabizottság által hozott határozat felülvizsgálatát kéri, akkor a vizsgabizottság által a pályázó helyzetének újbóli megvizsgálását követően hozott határozat minősül a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése, vagy adott esetben 91. cikkének (1) bekezdése szerinti sérelmet okozó aktusnak (lásd ebben az értelemben: 2001. április 3‑iZaur‑Gora és Dubigh kontra Bizottság végzés, T‑95/00 és T‑96/00, EU:T:2001:114, 26. pont; 2006. december 13‑iHeus kontra Bizottság ítélet, T‑173/05, EU:T:2006:392, 19. pont).

30

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a 2015. augusztus 17‑i határozatot az EPSO fogadta el. A Bizottság előtti eljárásban benyújtott írásbeli beadványokból, valamint a Törvényszék kérdéseire adott válaszokból kitűnik, hogy a vizsgabizottság nem tudott a felperes felülvizsgálati kérelméről. Ezzel összefüggésben a Bizottság kifejezetten elismerte, hogy a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem nem volt a vizsgabizottságnak megküldött felülvizsgálati kérelmek között. Szintén nem vitatott, hogy a vizsgabizottságot utólagosan nem tájékoztatták konkrétan az EPSO 2015. augusztus 17‑i, a felülvizsgálati kérelem figyelmen kívül hagyásáról szóló határozatáról. A vizsgabizottságot legfeljebb „általános jelleggel” tájékoztatták az elkésett felülvizsgálati kérelmek elutasításával kapcsolatos EPSO‑döntésekről.

31

E körülmények között meg kell állapítani, hogy mivel a vizsgabizottságnak nem volt tudomása a felperes felülvizsgálati kérelméről, nem tekinthető úgy, hogy az utóbbival szemben bármifajta „hallgatólagos” elutasító határozatot fogadott volna el.

32

A második kereseti kérelem tehát okafogyott, ennélfogva mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

33

Ami a Bizottság azon állításait illeti, amelyek szerint az EPSO 2015. augusztus 17‑i határozata nem minősül a felperes számára sérelmet okozó aktusnak, az pusztán megerősítő jellegű, nem rendelkezik önálló tartalommal, és nem helyettesíti a pályázatot elutasító határozatot, meg kell állapítani, hogy az EPSO 2015. augusztus 17‑i határozatában elutasította a felperes felülvizsgálat iránti kérelmét. Márpedig a fenti 29. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a felülvizsgálati kérelem ilyen elutasításáról szóló határozat a felperes számára sérelmes, és ennek következtében, ha a vizsgabizottság fogadta volna el, megtámadható lenne.

34

Ha – miként a jelen ügyben is – a pályázó által benyújtott felülvizsgálati kérelmet az EPSO elkésettség miatt elutasítja, a pályázónak érdeke fűződik ahhoz, hogy az uniós bíróság ellenőrizze az elutasítás jogszerűségét. Ez az elutasítás megakadályozza, hogy maga a vizsgabizottság vizsgálja meg a felülvizsgálati kérelmet, Törvényszék általi megsemmisítése folytán azonban az említett kérelem tárgyában új határozatot kell hozni.

35

Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a szabályzat 3.4.3 pontja kifejezetten kimondja, hogy amennyiben a felülvizsgálati kérelem elbírálása kedvező, az érintett visszakerül a versenyvizsga ugyanazon szakaszába, mint amelyikből kizárták, függetlenül attól, hogy mennyit haladt előre a versenyvizsga menete. Az a körülmény, hogy a nyílt versenyvizsga eljárása időközben lezárult, nem cáfolja ezt a megállapítást, mivel a felperesnek továbbra is fennáll a szóban forgó kiválasztási eljárás jogszerűségével kapcsolatos határozathoz fűződő érdeke, hogy a feltételezett jogellenesség a jövőben ne ismétlődhessék meg a jelen ügyhöz hasonló eljárásban (lásd ebben az értelemben: 2007. június 7‑iWunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 50. pont). Nem zárható ki ugyanis, hogy az EPSO egy későbbi analóg kiválasztási eljárás során is hasonló szerepet tölthet be. E körülmények között a Bizottság nem hivatkozhat a kereset elfogadhatatlanságára azon az alapon, hogy a nyílt versenyvizsga eljárása időközben lezárult.

36

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az EPSO 2015. augusztus 17‑i határozata a felperes számára sérelmet okozó aktusnak minősül, és utóbbinak létrejött és fennálló, továbbá kellően jelentős érdeke fűződik e határozat megsemmisítéséhez (lásd ebben az értelemben: 2008. szeptember 18‑iAngé Serrano és társai kontra Parlament ítélet, T‑47/05, EU:T:2008:384, 65. pont).

37

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első azon alapul, hogy az EPSO‑nak nem volt hatásköre a 2015. augusztus 17‑i határozat elfogadására, a második a jogbiztonság elvének megsértésén, a harmadik a felülvizsgálati kérelem téves minősítésén, a negyedik pedig a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő betartásának téves értékelésén alapul.

38

Az első jogalappal a felperes lényegében azt állítja, hogy mivel felülvizsgálati kérelme a pályázatot elutasító határozat ellen irányul, azt a szabályzat egyértelmű szövege alapján továbbítani kellett volna a határozatot hozó vizsgabizottságnak. Közelebbről, úgy véli, hogy az EPSO‑nak nincs hatásköre a felülvizsgálati kérelem elkésettségének értékelésére, mivel annak feladatkörébe kizárólag a nyílt versenyvizsgák vizsgabizottságainak nyújtott „adminisztratív támogatáshoz” kapcsolódó feladatok tartoznak. Az EPSO legfeljebb jelezheti a vizsgabizottságnak a határidő túllépését. A felperes szerint semmilyen jogi aktus nem hatalmazza fel az EPSO‑t, hogy a szóban forgó határozatot a vizsgabizottság helyett meghozza. Ilyen értelmezés a korábbi igazgatási gyakorlatból sem következik. Az ettől eltérő értelmezés nincs összhangban az EPSO‑t a nyílt versenyvizsgák körében megillető feladatkörrel. A felperes előadja, hogy a közigazgatási jog általános elvéből következik, hogy a hatóság döntései ellen benyújtott jogorvoslati kérelem tárgyában vagy magának a hatóságnak, vagy felettes szervének kell döntést hoznia. Végül a felperes azt állítja, hogy az EPSO nem volt abban a helyzetben, hogy képes legyen megindokolni a 2015. augusztus 17‑i határozatot. Ebből következik, hogy e tekintetben nem volt képes ellátni a vizsgabizottság feladatát.

39

A Bizottság lényegében azt állítja, hogy az EPSO‑t és a vizsgabizottságot köti az érintett nyílt versenyvizsga‑felhívás és a szabályzat. Hangsúlyozza továbbá, hogy az e rendelkezésektől való eltérés sértené a versenyvizsga jogszerűségét, ezen belül a pályázókkal szembeni egyenlő bánásmód elvét. A Bizottság álláspontja szerint a szabályzat szövege kifejezetten kimondja, hogy a hatáskörök megosztása alapján vagy az EPSO, vagy a vizsgabizottság feladata, hogy a belső felülvizsgálat iránti kérelem következtében szükséges lépésekről döntsön. Ebből az következik, hogy az EPSO is rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a felülvizsgálati kérelmek tárgyában határozatot hozzon.

40

A Bizottság arra hivatkozik, hogy a személyzeti szabályzat III. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése, az [EPSO] létrehozásáról szóló, 2002. július 25‑i 2002/620/EK európai parlamenti, tanácsi, bizottsági, bírósági, számvevőszéki, gazdasági és szociális bizottsági, régiók bizottsága által hozott és ombudsmani határozat (HL 2002. L 197., 53. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 46. o.), valamint az [EPSO] szervezeti felépítéséről és működéséről szóló, 2002. július 25‑i 2002/621/EK az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság főtitkárai, a Bíróság hivatalvezetője, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága főtitkárai, továbbá az Ombudsman képviselője által hozott határozat (HL 2002. L 197., 56. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 48. o.) alapján az EPSO feladata, hogy az Unió intézményei személyzeti igényeinek kielégítése érdekében versenyvizsgákat szervezzen, és hogy e versenyvizsgák során biztosítsa az azonos szabályok alkalmazását.

41

A Bizottság ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az EPSO feladata, hogy a vizsgabizottság számára adminisztratív támogatást nyújtson, ami kiterjed annak felügyeletére, hogy a pályázók a felülvizsgálati eljárás során betartják‑e a határidőket. A 2011. december 14‑iBizottság kontra Pachtitis ítélet (T‑361/10 P, EU:T:2011:742) megerősíti ezt a hatáskörmegosztást. Az EPSO tehát felhatalmazással bír a határidőket be nem tartó belső felülvizsgálat iránti kérelmek elutasítására. Ez a feladat megfelel mind a fent említett szabályok szellemének, mind azok céljának, mivel lehetővé teszi a vizsgabizottság munkaterhének enyhítését. A Bizottság álláspontja szerint a szabályzat 3.4.3 pontját úgy kell értelmezni, hogy „ugyanaz a szerv bírálja el a felülvizsgálandó határozat tartalmát (vagyis a felülvizsgálati kérelmek érdemét érintő elfogadhatóságot)”. A jelen ügyben fel sem merül a pályázatot elutasító határozat tartalmának „felülvizsgálata”, hanem csupán eljárási szempontok vizsgálatáról van szó. Márpedig nincs ok azt feltételezni, hogy ezt az elvet az eljárási szempontokra – például a határidők betartására – is alkalmazni kell. A Bizottság szerint végezetül az EPSO hatásköre nem függhet az általa meghozott határozatok indokolásának módjától.

42

A Törvényszék fenti 19. pontban említett írásbeli kérdéseire adott válaszában a Bizottság előadta azt is, hogy lényegében a vizsgabizottságot „általános jelleggel” tájékoztatták arról, hogy az EPSO az elkésett felülvizsgálati kérelmeket elutasította. A Bizottság szerint az EPSO rendes eljárása szerint a versenyvizsga vizsgabizottságát nem tájékoztatják egyenként a határidőn túl benyújtott kérelmekről. Ennek többek között az az oka, hogy e kérelmek egyes esetekben jóval azt követően érkeznek, hogy a versenyvizsga vizsgabizottsága a határidőben benyújtott kérelmek tárgyában való határozathozatal céljából összeül. Ezen túlmenően a Bizottság a fenti 40. pontban már felidézett, az EPSO és a vizsgabizottság közötti hatáskörmegosztásra vonatkozó jogalapokra és állításokra hivatkozott. E hatáskörmegosztást a szabályzat 3.4.3 pontja hajtja végre, amennyiben az EPSO felhatalmazást kap arra, hogy a határidőn túl benyújtott felülvizsgálati kérelmeket a vizsgabizottságnak való továbbítás mellőzésével elfogadhatatlannak nyilvánítsa. A Bizottság végezetül a gondos ügyintézés elvére, a szolgálati érdekre és az észszerű határidő betartásának kötelezettségére hivatkozik.

43

A felperes észrevételeiben vitatja a Bizottság állításait.

44

A Törvényszék rámutat, hogy a szabályzat „Belső felülvizsgálati eljárás” című 3.4.3 pontjának a szövege a következő:

„A pályázó kérheti a vizsgabizottság vagy az EPSO bármely olyan döntésének felülvizsgálatát, amely közvetlenül vagy közvetve érinti a pályázó versenyvizsgával kapcsolatos jogállását (ilyen az eredmények megállapítása, illetve a versenyvizsga következő szakaszába bocsátás).

A felülvizsgálati kérelem az alábbi egy vagy több indokon alapulhat:

Felhívjuk figyelmét arra, hogy a vizsgákon nyújtott teljesítményről alkotott vizsgabizottsági értékelés megalapozottsága nem vitatható. […]

Eljárás

A pályázó [felülvizsgálati] kérelmét [a] vitatott döntésnek az EPSO‑fiókjába való feltöltésétől számított tíz naptári napon belül [nyújthatja be], a következő [módon]:

[…]

A pályázónak egyértelműen jeleznie kell, hogy melyik döntést vitatja, és kérelmét meg kell indokolnia.

A belső felülvizsgálati eljárást az EPSO jogi munkacsoportja folytatja le.

A beérkezett kérelemről 15 munkanapon belül átvételi elismervényt küldünk.

Ezután a kérelmet megvizsgáljuk, majd mérlegelésre továbbküldjük a vitatott határozatot meghozó szervnek (azaz vagy a vizsgabizottságnak, vagy az EPSO‑nak). A vizsgabizottság, illetve az EPSO dönt a kérelem ügyében, majd a jogi munkacsoport a pályázó által kifejtett érvek alapján elkészíti az indoklással ellátott választ.

A kérelmeket alaposan, méltányosan és tárgyilagosan vizsgáljuk meg. Az eljárás több hétig is eltarthat. Az indoklással ellátott határozatot az EPSO‑fiókján keresztül a lehető leggyorsabban megküldjük a pályázónak.

Amennyiben a felülvizsgálati kérelem elbírálása kedvező, a pályázó jogai megőrzése érdekében visszakerül a versenyvizsga ugyanazon szakaszába, mint amelyikből kizárták, függetlenül attól, hogy időközben mennyit haladt előre a versenyvizsga menete.”

45

Az „[e]zután a kérelmet megvizsgáljuk, majd mérlegelésre továbbküldjük a vitatott határozatot meghozó szervnek (azaz vagy a vizsgabizottságnak, vagy az EPSO‑nak)” fordulat után a következő lábjegyzet szerepel: „Ennek oka a személyzeti szabályzatban előírt hatáskörmegosztás.”

46

Ezzel összefüggésben nem vitás, hogy a fent említett rendelkezés szerinti, „vitatott határozatot”, azaz a pályázatot elutasító határozatot hozó szerv a vizsgabizottság volt, nem pedig az EPSO. A szabályzat 3.4.3 pontjának alkalmazásában tehát nem az EPSO, hanem a vizsgabizottság feladata, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme tárgyában határozatot hozzon.

47

E tekintetben nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmét tisztán eljárási okok miatt elutasították. A szabályzat ugyanis nem tesz semmilyen különbséget aszerint, hogy az elutasítás érdemi vagy eljárási indokon alapul. Ellenkezőleg, a szabályzat 3.4.3 pontjából kitűnik, hogy az EPSO jogi munkacsoportjának hatásköre a belső felülvizsgálati eljárás kezelésére korlátozódik. E körben az említett munkacsoport feladata kizárólag az, hogy a beérkezett felülvizsgálati kérelemről „15 munkanapon belül átvételi elismervényt” küldjön a felperesnek.

48

Ebből következően meg kell állapítani, hogy az EPSO az ezzel kapcsolatos bármifajta jogalap nélkül utasította el H. útján a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelmet.

49

E következtetést a Bizottság többi érve sem cáfolja.

50

Először, maga a Bizottság is azt állítja, hogy az EPSO‑t és a vizsgabizottságot köti az érintett nyílt versenyvizsga‑felhívás és a szabályzat. Márpedig, amint az a fenti 44–48. pontban megállapítást nyert, a szabályzat alapján a felperes felülvizsgálati kérelme tárgyában való határozathozatalra egyedül a vizsgabizottság rendelkezik hatáskörrel. A Bizottság állításaival (lásd a fenti 39. pontot) ellentétben tehát a jelen ügyben semmiképpen nincs szó a szabályzattól való eltérésről, sem pedig arról, hogy ennek következtében a versenyvizsga jogszerűsége és ezen belül a pályázók közötti egyenlő bánásmód elve sérelmet szenvedne.

51

Másodszor, a fenti 40–42. pontban felidézett bizottsági állításokat illetően, miszerint az EPSO feladata, hogy az intézmények személyzeti igényeinek kielégítése érdekében versenyvizsgákat szervezzen, valamint hogy e versenyvizsgák során biztosítsa az azonos szabályok alkalmazását, és ennek körében adminisztratív támogatást nyújtson a vizsgabizottság számára, meg kell állapítani, hogy mindebből nem következik, hogy az EPSO – függetlenül a szabályzat egyértelmű szövegétől, amely e hatáskört a vizsgabizottsághoz telepíti – önmaga dönthet a felperes felülvizsgálati kérelme figyelmen kívül hagyásáról.

52

Legelőször is a személyzeti szabályzat versenyvizsga eljárásokat szabályozó III. melléklete 7. cikke (1) bekezdésének szövegében semmi nem alapozza meg az EPSO ilyen hatáskörének megállapítását abban az esetben, ha a felülvizsgálati kérelem tárgyát képező határozatot a vizsgabizottság fogadta el. Bár e rendelkezésből valóban az következik, hogy az Unió intézményei az EPSO‑ra ruházzák annak felelősségét, hogy meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek az Unió tisztviselőinek kiválasztási eljárásában, illetve egyes értékelési és vizsgálati eljárásokban az egységes szabályok alkalmazásának biztosítása érdekében szükségesek, ebből nem következik, hogy az EPSO ebben az összefüggésben a vizsgabizottság határozatának felülvizsgálatára irányuló kérelemről való döntésre vonatkozóan hatáskört szerezhetne.

53

Ugyanígy rá kell mutatni, hogy a személyzeti szabályzatnak a Bizottság által idézett döntésekkel (lásd a fenti 40. pontot) együttesen értelmezett III. melléklete 7. cikkének (2) bekezdése alapján az EPSO‑hoz telepített felelősségi körök a nyílt versenyvizsgák megszervezéséhez, a belső versenyvizsga keretében az intézmény számára nyújtott technikai támogatásának feladatához, az intézmények által szervezett vizsgák tartalmának meghatározásához, valamint a nyelvi képességek meghatározásához és értékelésének megszervezéséhez kapcsolódnak. Márpedig, a Bizottság állításával ellentétben, a vizsgabizottsági határozattal szembeni felülvizsgálati kérelem figyelembevételének elutasításáról szóló EPSO‑határozat nem tekinthető sem pusztán a vizsgabizottság részére nyújtott technikai támogatásnak vagy segítségnek, sem pedig az EPSO fent említett egyéb felelősségi körébe tartozó más helyzetnek.

54

E tekintetben hangsúlyozni kell azt is, hogy – amint azt a felperes megalapozottan állítja – a jelen eset alapvetően eltér például attól a helyzettől, amikor az EPSO kizárólag a felülvizsgálati kérelem benyújtására megállapított határidő túllépéséről tájékoztatja a vizsgabizottságot, meghagyva a döntési lehetőséget a számára továbbított egyes ügyekben kialakítandó álláspont tekintetében. Egyébként meg kell állapítani, hogy az, hogy a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben egy felülvizsgálati kérelem elkésett‑e, nem szükségképpen egyszerű eljárási kérdés, ahogyan azt a Bizottság láttatni kívánja, hanem összetett kérdésnek bizonyulhat, amennyiben az bizonyos technikai részletek, mint például az annak bizonyítására szolgáló tények értékelésétől függhet, hogy az érintett pályázó pontosan mikor kapta meg a vizsgabizottság határozatáról szóló értesítést.

55

A Bizottság által hivatkozott 2011. december 14‑iBizottság kontra Pachtitis ítéletet (T‑361/10 P, EU:T:2011:742, 52. és azt követő pontok) illetően meg kell állapítani továbbá, hogy ez az ítélet sem képes alátámasztani azt az álláspontot, amely szerint maga az EPSO is elutasíthatja a felperes felülvizsgálati kérelmének figyelembevételét. E tekintetben egyrészt hangsúlyozni kell, hogy a hivatkozott ítélet alapjául szolgáló ténybeli helyzet eltér a jelen ügytől, amennyiben az előbbiben nem a szabályzat szerint benyújtott felülvizsgálati kérelemre adott válaszról volt szó, hanem arról, hogy kinek vagy mely szervnek a hatáskörébe tartozik a nyílt versenyvizsga keretében tartott előválogató vizsgák tartalmának meghatározása.

56

Másrészt a 2011. december 14‑iBizottság kontra Pachtitis ítéletből (T‑361/10 P, EU:T:2011:742) kitűnik, hogy az EPSO a fent említett állítólagos hatáskörrel nem rendelkezett. Ellenkezőleg, ezen ítélet 52. pontjában lényegében megállapítást nyert, hogy nem tartozik az EPSO hatáskörébe sem a versenyvizsgán feltett kérdések tárgyának megválasztása, sem azok értékelése, ezen ítélet 54. pontja pedig kimondja, hogy a releváns rendelkezések inkább azt a szerepet írják elő az EPSO számára, hogy támogassa a vizsgabizottságot a versenyvizsga lebonyolításában, azzal, hogy az EPSO feladata a kiválasztási módszerek és technikák kidolgozása.

57

Végül a teljesség kedvéért rá kell mutatni, hogy a Bizottság a jelen ügyben nem hivatkozott azokra a konkrét rendelkezésekre, amelyekre az EPSO‑t megillető, a felperes felülvizsgálati kérelme figyelembevételének elutasítására kiterjedő hatáskörre vonatkozó állításait alapítja (lásd a fenti 40. pontot). Mindenesetre meg kell állapítani, hogy ugyanezen határozatok alacsonyabb szintűek, mint a személyzeti szabályzat rendelkezései (lásd ebben az értelemben: 2011. december 14‑iBizottság kontra Pachtitis ítélet, T‑361/10 P, EU:T:2011:742, 53. pont). Következésképpen a Bizottság által előadott ezen általános utalások alapján sem lehetséges azon megállapítás módosítása, hogy a fent említett hatáskör nem illeti meg az EPSO‑t.

58

E körülmények között a Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy az EPSO felhatalmazással bírt, hogy ő maga utasítsa el a felperes felülvizsgálati kérelmét azon az alapon, hogy álláspontja szerint e kérelem határidőn túl érkezett. Nem lehet úgy tekinteni, hogy az EPSO határozata megfelelt a Bizottság által idézett normák szellemének vagy céljának azon az alapon, hogy – utóbbi megfogalmazása szerint – „az lehetővé teszi a vizsgabizottság munkaterhének könnyítését”. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy az ilyen megfontolások nem írhatják felül a hatásköröket telepítő norma, azaz a jelen ügyben a szabályzat 3.4.3 pontja egyértelmű szövegét.

59

Ezt meghaladóan a jelen ügyben mint hatástalant szintén el kell utasítani a Bizottság különböző egyéb állításait, amelyek olyan tényezőkre utalnak, mint például az észszerű határidő betartásának szükségessége és a szolgálat érdekében történő, vagy általánosabban az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke (1) bekezdésében foglalt megfelelő ügyintézés elvének megfelelő eljárás.

60

Mindenekelőtt ugyanis, amint azt a Törvényszék kérdéseire adott bizottsági válaszokra vonatkozó észrevételeiben a felperes állítja, a Bizottság nem állította, és még kevésbé bizonyította, hogy a jelen ügyben a felperes felülvizsgálati kérelmét jóval azt követően közölte volna az EPSO‑val, hogy a vizsgabizottság a határidőn belül benyújtott felülvizsgálati kérelmek értékelése céljából összeült. A vizsgabizottság munkaterhére vonatkozó bizottsági állításokkal kapcsolatban abban az esetben, ha a nyilvánvalóan késedelmes kérelmek felülvizsgálata céljából további találkozókat kellene összehívni, egyfelől meg kell állapítani, hogy e kérelmek némelyike esetében a vizsgálat nem lehet különösképpen időigényes. Másfelől a vizsgabizottság e kérelmekkel kapcsolatos állásfoglalása mindenképpen a megfelelő ügyintézéshez kapcsolódik.

61

Egyébiránt a szabályzat 3.4.3 pontjának szövegéből kifejezetten kitűnik az az előírás, hogy a felülvizsgálati kérelmeket alaposan, méltányosan és tárgyilagosan kell megvizsgálni, és az eljárás „több hétig is eltarthat”. A szabályzatban az is kifejezetten szerepel, hogy amennyiben a felülvizsgálati kérelem elbírálása kedvező, az érintett visszakerül a versenyvizsga ugyanazon szakaszába, mint amelyikből kizárták, „függetlenül attól, hogy időközben mennyit haladt előre a versenyvizsga menete”. E megfontolás az érintett jogai megőrzésének szükségességéhez kapcsolódik. E tényezők összességéből arra a megállapításra lehet jutni, hogy a jelen ügyben az alapjogi Charta 41. cikkének (1) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy az a megfelelő ügyintézéssel összefüggő okokból a felülvizsgálati kérelem tárgyában való állásfoglalásra vonatkozó vizsgabizottsági hatáskör tekintetében a szabályzattól való eltérést írna elő.

62

Végül, meg kell állapítani, hogy összhangban azzal, amit a felperes a Törvényszék által feltett kérdésekre adott bizottsági válaszokkal kapcsolatos észrevételeiben állít, semmilyen – sem közvetlen, sem közvetett – bizonyíték nem támasztja alá a Bizottság azzal kapcsolatos állítását, hogy a vizsgabizottságot „általános jelleggel” tájékoztatták az elkésett felülvizsgálati kérelmek EPSO általi elutasításáról. Mindenesetre feltételezve, hogy a vizsgabizottságot valóban tájékoztatták általános jelleggel arról, hogy az EPSO így járt el, továbbra is fennáll, hogy egy általános információ nem teszi lehetővé a vizsgabizottság számára, hogy gyakorolja a szabályzat 3.4.3 pontjában ezzel összefüggésben ráruházott hatáskört.

63

A fentiek összességére tekintettel a felperes első jogalapjának helyt kell adni. Ebből következően, és anélkül, hogy állást kellene foglalni a felperes további jogalapjairól vagy az EPSO hatáskörébe nem tartozó dokumentumok elfogadhatóságáról, amelyeket a Bizottság első alkalommal a viszonválasz mellékleteként vagy a Törvényszék kérdéseire adott válaszok szakaszában terjesztett elő, az EPSO 2015. augusztus 17‑i határozatát a hatáskör hiánya miatt meg kell semmisíteni.

64

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság alapvetően pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott: