1

A felperesek, egyrészt a T‑504/16. sz. ügyben Jean‑Pierre Bodson és a mellékletben szereplő többi természetes személy, másrészt a T‑505/16. sz. ügyben Esther Badiola és a mellékletben szereplő többi természetes személy valamennyien az Európai Beruházási Bank (EBB) alkalmazottai.

2

Az EBB alkalmazottainak díjazására vonatkozó előírások az alapilletmény, jutalmak, valamint különböző juttatások és támogatások nyújtásáról, továbbá az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok rendszeres naprakésszé tételéről rendelkeznek.

3

2009. június 29‑én az EBB humánerőforrás‑osztálya javaslatot nyújtott be az EBB igazgatási bizottságához (a továbbiakban: igazgatási bizottság) többek között arra nézve, hogy 2010‑től kezdve új, infláción alapuló módszert vezessenek be az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok éves kiigazítására. E javaslat szerint az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok adott évre vonatkozó kiigazításának a szóban forgó évben Luxemburgban várható inflációs ráta, illetve a megelőző két év során mért inflációs ráta átlagát kell tükröznie.

4

Az igazgatási bizottság 2009. június 30‑án jóváhagyta ezt a javaslatot, és továbbította azt az EBB igazgatótanácsának (a továbbiakban: igazgatótanács) és az igazgatótanács díjazásokkal foglalkozó albizottságának (a továbbiakban: díjazási albizottság).

5

Több ülést követően – amelyek közül az utolsót 2009. szeptember 21‑én tartották – a díjazási albizottság e módszer alkalmazását támogató ajánlást fogadott el. Ezen ajánlás a következőképpen szól:

„A [díjazási albizottság] támogatja [az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok] éves kiigazításának mértékére vonatkozó új, a vonatkozó három év során Luxemburgban mért infláción alapuló módszer bevezetését. Ezt a módszert hétéves időszakon keresztül kell fenntartani. Ezt követően határozni kell a fenntartásának vagy módosításának szükségességéről. Ezenfelül meg kell vizsgálni, hogy a három éven alapuló mechanizmus a tényleges inflációs rátát követi‑e. Amennyiben nem, úgy az [alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok] kiigazításának mértékét lefelé vagy felfelé az inflációs rátához igazítják. Az első felülvizsgálatra és az abból fakadó rendezésre 2012‑ben kerül sor az [alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok] 2013‑as évre vonatkozó kiigazítása érdekében. Ezen időponttól kezdve a rendezésre minden évben sor kerül.”

6

2009. szeptember 22‑én az igazgatótanács a díjazási albizottság ajánlását jóváhagyó határozatot fogadott el (a továbbiakban: 2009. szeptember 22‑i határozat). E határozattal így az EBB hétéves időszakra elfogadta a személyi állománya alapilletmény‑táblázatában szereplő sávok infláción alapuló éves kiigazítására vonatkozó módszert (a továbbiakban: 2009‑es módszer).

7

Az EBB elnöke a személyi állomány tagjaihoz intézett, 2009. szeptember 25‑i feljegyzésével tájékoztatta az utóbbiakat a 2009. szeptember 22‑i határozat elfogadásáról. E feljegyzés kifejti, hogy e határozat „az [alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok kiigazítására vonatkozó] egyszerűbb és átláthatóbb módszer” elfogadására irányul, figyelembe véve az aktuális hátteret jellemző két tényezőt, egyrészt azt, hogy „a gazdasági válság kezelése érdekében az [EBB‑től] és a személyi állományától a tevékenységük jelentős hatékonyságnövelésében megnyilvánuló erőfeszítések[et] várnak”, másrészt pedig azt, hogy „a kormányok és a közvélemény fokozott figyelmet fordít a bank személyi állományának díjazására és jutalmaira”.

8

2011. december 13‑án az igazgatótanács jóváhagyta a személyi állomány 2012‑re vonatkozó költségvetési kiadásait, amely alapján a 2009‑es módszerrel összhangban a személyi állomány többsége – a C–K besorolású alkalmazottak – tekintetében 2,8%‑kal tudták emelni az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávokat, az egyéb alkalmazottak, azaz a vezetők esetében viszont csak 1,8%‑kal.

9

2012 őszén az igazgatási bizottság az EBB‑nek a személyi állomány díjazásával foglalkozó – a díjazási albizottságot 2010‑ben felváltó – bizottsága (a továbbiakban: díjazási bizottság) elé terjesztette véleményezésre azt a javaslatot, amely 2013‑ban a hivatalban lévő személyi állomány tekintetében 5,1%‑kal kívánta növelni a személyi állomány költségvetési kiadásait. E növelés 1,5%‑a egyrészt a magasabb fizetési fokozatba történő, érdemen alapuló előrelépésekkel, valamint az előléptetésekkel és az átsorolásokkal összefüggő kiadások finanszírozására irányult, másrészt az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok 2009‑es módszer szerinti, 3,6%‑os emelésének finanszírozását célozta, amely emelés a megelőző évek során ténylegesen mért inflációs ráta beépítése érdekében figyelembe vette a 2013‑ban történt pozitív irányú, 0,9%‑os rendezést.

10

A díjazási bizottság a 2012. október 22‑i, november 19‑i és december 17‑i ülést követően elfogadott véleményében (a továbbiakban: 2012. decemberi vélemény) a gazdasági és társadalmi háttérre, valamint a tagállamok tényleges politikai helyzetére tekintettel megállapította, hogy nem hagyhatja jóvá a személyi állomány költségvetési kiadásainak az igazgatási bizottság által javasolt 5,1%‑os növelését a hivatalban lévő személyi állomány tekintetében. Következésképpen a díjazási bizottság egyrészt e növelés mértékének 2,3%‑ra korlátozását javasolta az igazgatótanácsnak, másrészt pedig felhívta az igazgatási bizottságot, hogy határozzon e növelés elosztásáról, és azon belső források szintjéről, amelyeket adott esetben az említett költségvetés kiegészítése érdekében mozgósítani kell. Ugyanebben a véleményében emellett a 2009‑es módszer módosítását is javasolta a gazdasági válság idején nagyobb rugalmasságot engedő rendelkezések felvétele érdekében.

11

2012. december 18‑án az igazgatótanács jóváhagyta az EBB 2013 és 2015 közötti időszakra vonatkozó vállalati operatív tervét, amely 2013‑ban a személyi állomány költségvetési kiadásainak 2,3%‑os növelését javasolta a hivatalban lévő személyi állomány tekintetében (a továbbiakban: 2012. december 18‑i határozat).

12

Az EBB 2013 és 2015 közötti időszakra vonatkozó vállalati operatív tervével kapcsolatos belső közlemény a következőket fejti ki:

„A jelenlegi gazdasági és politikai háttérre, valamint a számos tagállam által elfogadott megszorító intézkedésekre tekintettel a fellépésünknek […] a nemzeti és európai ügyek méltányos intézésének benyomását kell keltenie. Az EBB költségvetése ezért figyelembe veszi a nemzeti költségvetések megszorításait azzal, hogy 2013‑ban [a hivatalban lévő személyi állomány tekintetében a személyi állomány] költségvetési kiadásainak 2,3%‑os növelését javasolja […]”.

13

A 2012. december 18‑i ülésén az igazgatótanács ugyanakkor nem emelt kifogást az ellen, hogy a személyi állomány költségvetési kiadásait további legfeljebb 1%‑kal növeljék a hivatalban lévő személyi állomány tekintetében, a munkabér‑megtakarítás – amelyet a felek a bizonyos alkalmazottak nyugdíjba vonulásakor azáltal megvalósított költségcsökkentésként határoznak meg, hogy a megüresedő álláshelyeket vagy fiatalabb és alacsonyabb díjazásban részesülő új alkalmazottakkal, vagy egyáltalán nem töltik fel – révén felszabaduló belső források felhasználásával, aminek köszönhetően így a különböző emelések útján összesen 3,3%‑os fizetésemelésre kerülhetett sor.

14

2013. január 23‑án az EBB személyzeti főigazgatósága feljegyzést intézett az igazgatási bizottsághoz, amelyben a 2012. december 18‑i határozat végrehajtási intézkedéseinek jóváhagyását kérte. E feljegyzés pontosította különösen azt, hogy a hivatalban lévő személyi állomány tekintetében a személyi állomány költségvetési kiadásainak 3,3%‑os növelése nem teszi lehetővé az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok 2009‑es módszer szerinti, 3,6%‑os emelését. Mivel a személyi állomány költségvetési kiadásainak a hivatalban lévő személyi állomány tekintetében történő növeléséből kellett finanszírozni – 1,5%‑os mértékben – a magasabb fizetési fokozatba történő, érdemen alapuló előrelépéseket, valamint az előléptetéseket és az áthelyezéseket is, a személyzeti főigazgatóság az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok mindössze 1,8%‑os – vagyis az említett táblázatnak a 2009‑es módszer alkalmazása szerinti ráta felénél is kisebb mértékű – emelését javasolta.

15

2013. január 29‑én az igazgatási bizottság jóváhagyta a 2012. december 18‑i határozatnak a személyzeti főigazgatóság által javasolt végrehajtási intézkedéseit (a továbbiakban: 2013. január 29‑i határozat).

16

2013. február 5‑én az EBB intranetes oldalán közzétett cikk (a továbbiakban: 2013. február 5‑i cikk) arról tájékoztatta a személyi állományt, hogy az igazgatási bizottság 2013. január 29‑én jóváhagyta a személyi állomány költségvetési kiadásait, és ennek keretében az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok 1,8%‑os emelését állapította meg a 2013‑as évre nézve.

17

2013. február 15‑én emellett az EBB személyzeti főigazgatósága feljegyzésben tájékoztatta az EBB személyi állományának tagjait az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok 2013‑ra vonatkozó éves kiigazításáról (a továbbiakban: 2013. február 15‑i tájékoztató feljegyzés).

18

Az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávoknak a 2012. december 18‑i és 2013. január 29‑i határozatból eredő, 2013‑ra vonatkozó éves kiigazítását első alkalommal a felperesek 2013. februárra vonatkozó illetményelszámolásaiban alkalmazták.

19

Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének Hivatalához 2013. május 8‑án benyújtott keresetleveleikkel a felperesek, illetve az EBB két másik alkalmazottja előterjesztették a jelen kereseteket, amelyeket F‑41/13., illetve F‑43/13. sz. alatt iktattak.

20

A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2013. november 13‑án benyújtott levéllel a felperesek képviselője az F‑41/13. sz. ügyben arról tájékoztatta a Közszolgálati Törvényszéket, hogy a fenti 19. pontban említett két másik alkalmazott elállt a keresetétől.

21

A 2013. december 9‑i végzésével a Közszolgálati Törvényszék harmadik tanácsának elnöke törölte a felperesek sorából a fenti 19. és 20. pontban említett két személy nevét.

22

Az eljárási szabályzata 55. cikke 2. §‑ának b) pontja alapján elfogadott pervezető intézkedések keretében a Közszolgálati Törvényszék 2014. február 13‑án felhívta az F‑41/13. és F‑43/13. sz. ügyekben részt vevő feleket arra, hogy terjesszék elő észrevételeiket a 2014. február 12‑iBodson és társai kontra EBB ítéletből (F‑83/12, EU:F:2014:15) és a 2014. február 12‑iBodson és társai kontra EBB ítéletből (F‑73/12, EU:F:2014:16) fakadó esetleges következményekkel kapcsolatosan. A felek e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tettek.

23

A 2014. június 16‑i végzéseivel a Közszolgálati Törvényszék harmadik tanácsának elnöke az F‑41/13. és F‑43/13. sz. ügyekben felfüggesztette az eljárást a 2014. február 12‑iBodson és társai kontra EBB ítélet (F‑83/12, EU:F:2014:15) és a 2014. február 12‑iBodson és társai kontra EBB ítélet (F‑73/12, EU:F:2014:16) ellen benyújtott fellebbezések tárgyában folyamatban lévő, T‑240/14. P. és T‑241/14. P. sz. Bodson és társai kontra EBB ügyekben való határozathozatalig, mivel a jelen két ügy felperesei a T‑240/14. P. és T‑241/14. P. sz. ügyek felpereseihez hasonlóan a munkaszerződésük alapvető feltételeinek megsértésére alapított jogalapra hivatkoznak.

24

A 2016. február 26‑iBodson és társai kontra EBB ítélet (T‑241/14 P, EU:T:2016:103) és a 2016. február 26‑iBodson és társai kontra EBB ítélet (T‑240/14 P, EU:T:2016:104) kihirdetését követően a Közszolgálati Törvényszék folytatta az eljárásokat, és az eljárási szabályzata 55. cikke 2. §‑ának b) pontja alapján elfogadott pervezető intézkedések keretében 2016. március 3‑án felhívta a feleket arra, hogy terjesszék elő észrevételeiket az említett ítéletekből fakadó esetleges következményekkel kapcsolatosan. A felek e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tettek.

25

Az Európai Unió és alkalmazottai közötti jogviták elsőfokú elbírálásával kapcsolatos hatáskörnek a Törvényszékre történő átruházásáról szóló, 2016. július 6‑i (EU, Euratom) 2016/1192 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 200., 137. o.) 3. cikke alapján az F‑41/13. és F‑43/13. sz. ügyet – a 2016. augusztus 31‑i állásuk szerint – a Törvényszékhez tették át. Az ügyeket T‑504/16., illetve T‑505/16. sz. alatt iktatták.

26

A Törvényszék eljárási szabályzata 89. cikke (3) bekezdésének d) pontja alapján elfogadott pervezető intézkedések keretében a Törvényszék 2017. február 3‑án több, a jelen ügyek jogi hátterét képező, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé nem tett szöveg benyújtására hívta fel az EBB‑t, amelyek között szerepelt többek között a 2009. szeptember 22‑i határozat is, amely az igazgatótanács 2009. szeptember 22‑i ülése PV/09/09. sz. jegyzőkönyvének 3. mellékletét képezi. Az EBB e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tett.

27

A Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke a felek meghallgatása után, az eljárási szabályzat 68. cikke alapján az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az eljárást befejező határozat meghozatala céljából a 2017. március 7‑i határozatával egyesítette a T‑504/16. és a T‑505/16. sz. ügyet.

28

A felperesek – saját érintettségüknek megfelelően – azt kérik, hogy a Törvényszék:

29

Az EBB azt kéri, hogy a Törvényszék:

30

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék pervezető intézkedések keretében rendelje el bizonyos dokumentumok EBB általi benyújtását, amennyiben az EBB önként nem nyújtja be azokat.

31

Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy egyrészt a felperesek tudomásul vették, hogy az EBB az ellenkérelem mellékleteként benyújtotta a kért dokumentumokat, ugyanakkor arra hivatkoznak, hogy a 2009. szeptember 22‑i határozat benyújtására nem került sor.

32

Másrészt a fenti 26. pontban említett pervezető intézkedések keretében a Törvényszék felhívta az EBB‑t a 2009. szeptember 22‑i határozat benyújtására. Az EBB e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tett.

33

Következésképpen már nem szükséges határozni a felperesek által indítványozott pervezető intézkedések iránti kérelemről.

34

A Törvényszék szerint külön kell megvizsgálni a megsemmisítés iránti kérelmeket aszerint, hogy azok egyrészt a 2013. február 5‑i cikkre és a 2013. február 15‑i tájékoztató feljegyzésre, és másrészt a felperesek 2013. februárra és az azt követő hónapokra vonatkozó illetményelszámolásaiban foglalt határozatokra irányulnak.

35

Elöljáróban emlékeztetni kell először is arra, hogy az EBB és az alkalmazottai közötti, kizárólag belső jogviták különös szabályozás hatálya alá tartoznak. E jogviták, amelyek természetüket tekintve az Európai Unió intézményei és a tisztviselőik és alkalmazottaik közötti jogvitákhoz hasonlítanak, az EUMSZ 270. cikk és az Európai Unió Bírósága alapokmányának 50a. cikke értelmében bírósági felülvizsgálat tárgyát képezik (lásd ebben az értelemben: 1976. június 15‑iMills kontra EBB ítélet, 110/75, EU:C:1976:88, 5–18. pont; 2001. február 23‑iDe Nicola kontra EBB ítélet, T‑7/98, T‑208/98 és T‑109/99, EU:T:2001:69, 93., 94. és 100. pont).

36

Ezenfelül az igazgatótanács 1960. április 20‑án az EBB alkalmazottaira alkalmazandó, a jelen jogvita szempontjából utoljára 2009. január 1‑jén módosított személyzeti szabályzatot fogadott el (a továbbiakban: személyzeti szabályzat). A személyzeti szabályzat 41. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[az EBB] és a személyi állománya közötti egyedi jogvitákra a[z] [Európai Unió] Bíróság[a] rendelkezik hatáskörrel.”

37

Ezért az EBB és az alkalmazottai közötti jogviták közül kizárólag az egyedi jogviták terjeszthetők a Törvényszék elé. Következésképpen, jóllehet az EBB alkalmazottai bizonyos feltételek mellett egyedi jogvita keretében hivatkozhatnak az általános hatályú intézkedések jogellenességére, nem kérhetik közvetlenül a megsemmisítést (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 28‑iDe Nicola kontra EBB ítélet, F‑13/10, EU:F:2011:161, 54. pont).

38

Másodszor, az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a pusztán tájékoztató jellegű aktus nem érintheti a címzett érdekeit, és nem is módosíthatja annak jogi helyzetét az említett aktus kézhezvételét megelőző helyzethez képest, ezért nem képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát (lásd ebben az értelemben: 2012. december 11‑iSina Bank kontra Tanács ítélet, T‑15/11, EU:T:2012:661, 30. és 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

A jelen esetben a felperesek állításával szemben a 2013. február 5‑i cikk és a 2013. február 15‑i tájékoztató feljegyzés mindössze tájékoztatja az EBB személyi állományát a 2013. január 29‑i határozat elfogadásáról, amely utóbbi a személyek általánosan és absztrakt módon meghatározható csoportja – azaz az EBB alkalmazottai – tekintetében fejt ki joghatásokat, ezért általános hatályú intézkedésnek minősül. Ebből az következik, hogy egyrészt az említett cikk és tájékoztató feljegyzés önmagában nem minősül egyedi hatályú jogi aktusnak, másrészt pusztán tájékoztató jellegűek, ezért nem minősülnek sérelmet okozó aktusnak.

40

Következésképpen a 2013. február 5‑i cikk és a 2013. február 15‑i tájékoztató feljegyzés megsemmisítése iránti kérelmek két okból is elfogadhatatlanok.

41

A felperesek kifogás útján arra hivatkoznak, hogy a 2012. december 18‑i és a 2013. január 29‑i határozat, köztük a felperesek 2013. februárra és az azt követő hónapokra vonatkozó illetményelszámolásaiban foglalt határozatok jogellenesek.

42

E jogellenességi kifogás alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak, amelyek közül az első a 2009. szeptember 22‑i határozat megsértésén, a második a bizalomvédelem elvének megsértésén, míg a harmadik a munkaszerződéseik alapvető feltételeinek a megsértésén alapul.

43

Az első jogalap keretében a felperesek azt állítják, hogy a 2012. december 18‑i és a 2013. január 29‑i határozat jogellenes, mivel az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok 2013‑ra vonatkozó kiigazításának elfogadásakor figyelmen kívül hagyták a 2009. szeptember 22‑i határozattal elfogadott 2009‑es módszert.

44

E tekintetben az EBB nem vitatja, hogy a 2009‑es módszer alkalmazásával az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávoknak 3,6%‑kal kellett volna emelkedniük 2013‑ban, valamint hogy az említett táblázatban szereplő sávoknak a 2012. december 18‑i és 2013. január 29‑i határozat szerinti 1,8%‑os emelkedése miatt 2013‑ban eltért ettől a módszertől.

45

Az EBB ugyanakkor azt állítja, hogy 2013‑ban nem volt köteles a 2009‑es módszer alkalmazására. Először is kifejti, hogy e módszer mindössze egy kötelező erővel nem bíró belső iránymutatás. Másodszor, az igazgatótanács mindemellett a 2012. december 18‑i határozattal módosította az említett módszert. Harmadszor, a gazdasági válság mindenképpen olyan vis maior helyzetnek minősül, ami igazolja az e módszertől való eltérést.

46

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek és az EBB közötti jogviszony, még ha az szerződéses eredetű is, alapvetően egy szabályozási rendszer hatálya alá tartozik (lásd ebben az értelemben: 2014. február 12‑iBodson és társai kontra EBB ítélet, F‑83/12, EU:F:2014:15, 107. pont; 2014. február 12‑iBodson és társai kontra EBB ítélet, F‑73/12, EU:F:2014:16, 55. pont). Az EBB eljárási szabályzatának 29. cikke – 2012. április óta 31. cikke – ugyanis úgy rendelkezik, hogy az EBB személyzetével kapcsolatos rendelkezéseket az igazgatótanács határozza meg, míg a végrehajtáshoz szükséges eljárásokat az igazgatási bizottság fogadja el.

47

A személyzeti szabályzat 20. cikkének első bekezdése ezzel összhangban kimondja, hogy „[a] 14. cikkben meghatározott besorolási kategóriákra vonatkozó alapilletmény‑táblázat [az említett] [s]zabályzat I. [m]ellékletében szerepel”. Az említett szabályzat I. melléklete pedig előírja, hogy „[a]z alapilletmény‑táblázatban szereplő sávokat rendszeresen naprakésszé teszik”.

48

Pontosítani kell, hogy e rendelkezések értelmében az EBB mérlegelési jogkörrel rendelkezik személyi állománya díjazásának egyoldalú meghatározását és módosítását illetően (lásd ebben az értelemben: 2016. február 26‑iBodson és társai kontra EBB ítélet, T‑241/14 P, EU:T:2016:103, 51. és 57. pont; 2016. február 26‑iBodson és társai kontra EBB ítélet, T‑240/14 P, EU:T:2016:104, 39. és 44. pont), és következésképpen e személyi állomány alapilletmény‑táblázatában szereplő sávok meghatározása és naprakésszé tétele tekintetében is.

49

Ugyanakkor az EBB e mérlegelési jogkör keretében úgy is dönthet, hogy első lépésben adott időszakra előre meghatározza a személyi állomány alapilletmény‑táblázatában szereplő sávok megállapítására, majd második lépésben a rendszeres naprakésszé tételükre alkalmazandó szempontokat, és ezáltal kötelezi magát e szempontok tiszteletben tartására az említett sávok ezen időszak során történő éves kiigazítása keretében (lásd ebben az értelemben: 1973. június 5‑iBizottság kontra Tanács ítélet, 81/72, EU:C:1973:60, 11. pont; 1975. június 26‑iBizottság kontra Tanács ítélet, 70/74, EU:C:1975:93, 20. és 21. pont; 2010. november 24‑iBizottság kontra Tanács ítélet, C‑40/10, EU:C:2010:713, 64. és 71. pont).

50

A jelen esetben nem vitatott, hogy az igazgatótanács a 2009. szeptember 22‑i határozatával az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok éves kiigazítására vonatkozó, hét éven át alkalmazandó módszert fogadott el.

51

E körülmények között először is meg kell határozni, hogy a felperesek állításának megfelelően ez a módszer kötelező erejű‑e, vagy pedig pusztán belső iránymutatásnak minősül, amint azt az EBB állítja.

52

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2009. szeptember 22‑i határozatot az igazgatási bizottság javaslatára és a díjazási albizottság véleményének kikérése után fogadta el az igazgatótanács, amely az EBB akkor hatályos eljárási szabályzatának 29. cikke értelmében hatáskörrel rendelkezett a személyzetre vonatkozó szabályok elfogadására.

53

Ezenfelül nem vitatott, hogy a fenti 3. és 5. pontban ismertetett 2009‑es módszer hét évre nézve, pontosan és kimerítő jelleggel meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján az egyes években kiszámítható az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok kiigazítása. Ezért e módszer elfogadásával az igazgatótanács a személyzeti szabályzat 20. cikke első bekezdésének, valamint e szabályzat I. mellékletének végrehajtására irányuló konkrét rendelkezéseket fogadott el, amelyek célja, hogy keretek közé szorítsák és ezáltal korlátozzák az EBB mérlegelési jogkörét az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok éves kiigazításának meghatározásakor (lásd ebben az értelemben: 2010. november 24‑iBizottság kontra Tanács ítélet, C‑40/10, EU:C:2010:713, 67. és 68. pont).

54

Végül a 2009. szeptember 22‑i határozat szövegéből, valamint az elfogadásának hátteréből kitűnik, hogy az EBB – az állításával ellentétben – kötelező erővel kívánta felruházni ezt a határozatot, ezért az említett határozat nem hasonlítható egy olyan egyszerű belső iránymutatáshoz, amelytől az EBB eltérhet, amennyiben ezt az eltérést indokolja (lásd ebben az értelemben: 1973. június 5‑iBizottság kontra Tanács ítélet, 81/72, EU:C:1973:60, 8. pont).

55

E megállapítást nem kérdőjelezik meg az EBB arra alapított érvei, hogy először is a 2009‑es módszer rendezést irányzott elő 2013‑ra nézve, másodszor, hogy e módszer – az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatával és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekkel ellentétben – nem tartalmaz semmilyen kivételi rendszert, harmadszor, hogy a 2012. decemberi véleményében a díjazási bizottság nagyobb fokú rugalmasságot javasolt a gazdasági válság éveire, és negyedszer, hogy a 2009‑es módszert 2012‑ben csak a személyi állomány egyes kategóriáira alkalmazták, miután a 2011‑es alkalmazása nehézségekbe ütközött.

56

Ugyanis, először is, a 2013‑ra előirányzott rendezési mechanizmus, amelyet a 2009‑es módszer pontosan meghatároz, e módszer végrehajtási rendelkezéseinek részét képezi. E rendezés egyetlen célja az volt, hogy a 2013‑as évre nézve korrigálja az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok kiigazítását abban az esetben, ha a 2009‑es módszer 2010 és 2012 közötti időszakban való alkalmazásával nem lenne biztosítható e táblázatnak az említett évek során ténylegesen mért inflációs rátához való indexálása. Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy a fenti 9. pontban megállapítottak szerint az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok 3,6%‑os emelése, amely a 2009‑es módszer 2013‑ban történő alkalmazásából következik, figyelembe veszi többek között a 2013‑ra előirányzott rendezést. Ezért e rendezés nem minősül sem olyan kivételnek, amely alapján az EBB eltérhet e módszertől, sem pedig olyan körülménynek, amely alapján megállapítható a 2009‑es módszer kötelező erejének hiánya, hanem ellenkezőleg, az említett módszer kötelező erejét megerősítő további elemet képez.

57

Másodszor, nyilvánvalóan nem vitatott, hogy az Európai Unió személyzeti szabályzatának XI. mellékletével ellentétben – amelyet eredetileg az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról, egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről, valamint a Bizottság tisztviselőire ideiglenesen alkalmazandó különleges intézkedések bevezetéséről szóló, 1968. február 29‑i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (HL 1968. L 56., 1. o.) állapított meg – a 2009. szeptember 22‑i határozat nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely eltérést engedne a 2009‑es módszertől az Unión belüli gazdasági és társadalmi helyzet romlása esetén. Ugyanakkor a kivételi rendszer meglétének vagy hiányának önmagában nincs jelentősége annak meghatározásakor, hogy a 2009‑es módszer kötelező erejű‑e, vagy sem.

58

Harmadszor, a díjazási bizottság a 2012. decemberi véleményében kifejezetten javasolta a 2009‑es módszer módosítását annak érdekében, hogy a gazdasági válság esetén nagyobb rugalmasságot engedő rendelkezéseket iktassanak be, ami szintén azt látszik megerősíteni, hogy ilyen módosítás hiányában 2013‑ban is a 2009‑es módszert kellett alkalmazni.

59

Negyedszer, annak a körülménynek, hogy a 2009‑es módszert 2012‑ben csak részben alkalmazták, hiszen a személyi állomány egy része – nevezetesen a vezetők – esetében az e módszerrel előírtnál alacsonyabb mértékben igazították ki az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávokat, nincs jelentősége azon megállapítás szempontjából, amely szerint e módszer, amelyet mindemellett 2010‑ben és 2011‑ben helyesen alkalmaztak a személyi állomány egészére nézve, kötelező erejű.

60

Ebből az következik, hogy a 2009. szeptember 22‑i határozat elfogadásával az EBB a személyzeti szabályzatból fakadó mérlegelési jogkörével élve, önálló döntésével, a határozat hatályban létének időtartamára, vagyis hét évre kötelezte magát a 2009‑es módszer tiszteletben tartására. Következésképpen az EBB a személyi állománya alapilletmény‑táblázatában szereplő sávok éves kiigazítása keretében nem hivatkozhat arra, hogy őt az e módszerben meghatározott szempontokon túlmenően mérlegelési mozgástér illeti meg (lásd ebben az értelemben: 2010. november 24‑iBizottság kontra Tanács ítélet, C‑40/10, EU:C:2010:713, 71. pont).

61

Ráadásul meg kell állapítani, hogy a 2009‑es módszer szempontjai alapján pontosan meghatározható az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok egyes években elfogadandó emelésének összege, így e módszer semmilyen mérlegelési mozgásteret nem hagy az EBB számára az említett táblázat kiigazításáról szóló határozatok adott évben való elfogadásakor. Egyébiránt az igazgatótanácsot is ez a szándék vezérelte e módszer rögzítésekor. Az EBB elnökének a fenti 7. pontban említett 2009. szeptember 25‑i feljegyzéséből ugyanis kitűnik, hogy az igazgatótanács az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok rendszeres naprakésszé tételét egy „egyszerűbb és átláthatóbb” módszer alkalmazásához kívánta kötni.

62

E körülmények között az EBB‑nek a 2009‑es módszer kötelező erejének hiányára vagy állítólagos rugalmasságára alapított érvét el kell utasítani.

63

Másodszor, meg kell vizsgálni, hogy a 2009‑es módszer a felperesek állításával összhangban továbbra is alkalmazandó volt‑e 2013‑ban, vagy a 2012. december 18‑i határozattal már módosították azt az említett időpontban, amint az EBB állítja.

64

E tekintetben egyrészt rá kell mutatni arra, hogy a 2012. december 18‑i határozat azon felül, hogy nem tartalmaz a 2009. szeptember 22‑i határozatot hatályon kívül helyező, felfüggesztő vagy módosító rendelkezést, még csak nem is hivatkozik ez utóbbi határozatra.

65

Másrészt meg kell jegyezni, hogy e határozatok, jóllehet mindkettőt ugyanaz a szerv, ugyanazon eljárás keretében fogadta el, különböző természetűek, és eltérő célok megvalósítására irányulnak. Ugyanis a 2009. szeptember 22‑i határozat, jóllehet a 2010. évi költségvetés kidolgozásának keretében fogadták el, szabályozási jellegű és több évre szól, mivel az általa előírt módszer több éven át meghatározza a személyi állomány díjazása egyik elemének – vagyis az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávoknak – az éves kiigazítására irányadó keretet. Ezzel szemben a 2012. december 18‑i határozat alapvetően költségvetési jellegű aktus, amely meghatározza az EBB 2013 és 2015 közötti időszakra vonatkozó vállalati operatív tervét, és ennek keretében rögzíti a hivatalban lévő személyi állomány adott évben – a jelen esetben 2013‑ban – felmerülő személyzeti kiadásaira előirányzott költségvetés növelésének mértékét, és amely határozatról nem állítják, hogy az EBB személyi állományának díjazására vonatkozó szabályozási rendelkezéseket tartalmaz.

66

E körülmények között a 2012. december 18‑i határozat nem tekinthető a 2009‑es módszer módosításának. Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy e megállapítás ugyanezen okok miatt a 2013. január 29‑i határozatra is érvényes, annál is inkább, hogy e határozatot az igazgatási bizottság, és nem az igazgatótanács hozta.

67

Harmadszor, meg kell vizsgálni az EBB azon érvét, amely szerint 2012 őszének gazdasági körülményei olyan vis maior helyzetet képeztek, ami igazolja a 2009‑es módszer 2013‑ban történő alkalmazásának mellőzését.

68

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint jóllehet a vis maior esetének nem feltétele az abszolút lehetetlenség, e fogalom megköveteli ugyanakkor, hogy a magatartás vagy annak elmulasztása az érintett körén kívül eső, rendkívüli és szokatlan körülményekből következzen, amelyeknek a következményei az általa tanúsított minden gondosság ellenére elkerülhetetlenek (1988. március 8‑iMcNicholl ítélet, 296/86, EU:C:1988:125, 11. pont; 2010. március 4‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑297/08, EU:C:2010:115, 85. pont; 2016. június 30‑iJinan Meide Casting kontra Tanács ítélet, T‑424/13, EU:T:2016:378, 76. pont).

69

A jelen esetben a fenti 10. pontban foglalt indokolásból, a 2012. decemberi véleményből, továbbá a fenti 12. pontban említett belső közlemény szövegéből kitűnik, hogy az EBB a 2012. december 18‑i és 2013. január 29‑i határozatban azért mellőzte a 2009‑es módszer alkalmazását, hogy figyelembe vegye a tagállamok tényleges gazdasági, társadalmi és politikai körülményeit, valamint hogy a nemzeti és uniós ügyek méltányos intézésének benyomását keltse.

70

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az EBB, jóllehet a gazdasági válságra hivatkozik, semmilyen részletes vagy számszerűsített bizonyítékot nem hoz fel e válság súlyosságára, illetve a bank pénzügyi helyzetére gyakorolt hatásaira nézve. Az EBB így többek között azt sem bizonyítja, sőt még csak nem is állítja, hogy lehetetlen vagy legalábbis túlzottan nehéz lett volna számára a 2009‑es módszer alkalmazása által eredményezett kiadások finanszírozása, amint azt eredetileg a személyzeti főigazgatóság, majd az igazgatási bizottság javasolta.

71

Másrészt az EBB elnöke által a személyi állományhoz intézett 2009. szeptember 25‑i feljegyzésnek a fenti 7. pontban összefoglalt szövegéből kitűnik, hogy e feljegyzés a 2009‑es módszer elfogadásakor figyelemmel volt a gazdasági válságra. E körülmények között, azon túl, hogy e feljegyzés egyáltalán nem hivatkozik a 2009 szeptembere és 2012 ősze közötti romló gazdasági helyzetre, az EBB azt sem bizonyítja, hogy a 2009. szeptember 22‑i határozat elfogadásának időpontjában nem voltak előreláthatóak a 2012. december 18‑i és 2013. január 29‑i határozat elfogadásakor fennálló gazdasági körülmények.

72

Ebből az következik, hogy az EBB nem bizonyította, hogy az általa hivatkozott gazdasági és társadalmi válság, valamint politikai erőfeszítések rendkívüli és előreláthatatlan körülményt képeztek volna, amelyek következményei minden gondosság ellenére elkerülhetetlenek voltak, és amelyek ezért vis maior helyzetnek minősülnek.

73

E körülmények között, és tekintettel a fenti 57. és 61. pontban említett azon körülményre, amely szerint a 2009‑es módszer nem tartalmaz kivételi rendszert, továbbá nem enged mérlegelési mozgásteret az EBB számára, az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok 2013‑ban történő olyan kiigazítása, amely nem éri el a 2009‑es módszer alkalmazásából fakadó szintet, nem igazolható az EBB által hivatkozott gazdasági válsággal.

74

Ezért a fentiekből az következik, hogy anélkül, hogy vizsgálni kellene a felperesek által hivatkozott második és harmadik jogalapot, a 2012. december 18‑i és 2013. január 29‑i határozatok sértik a 2009. szeptember 22‑i határozatot, és ennélfogva jogellenesek.

75

Következésképpen a felpereseknek a 2013. februárra és az azt követő hónapokra vonatkozó illetményelszámolásaiban foglalt, a 2012. december 18‑i és 2013. január 29‑i határozaton alapuló határozatok – amelyek mindössze 1,8%‑kal emelik a felperesek alapilletmény‑táblázatában szereplő sávokat – szintén jogellenesek, ezért azokat meg kell semmisíteni.

76

Először is, ami a felperesek állítása szerinti vagyoni kárt illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 266. cikk alapján az EBB köteles megtenni a jelen ítélet végrehajtása érdekében szükséges intézkedéseket, és a jogszerűség elvét tiszteletben tartva többek között elfogadni bármely olyan aktust, amely a megsemmisített aktusokkal a felpereseknek okozott hátrányt méltányosan kiegyenlíti (lásd: 2005. szeptember 15‑iCasini kontra Bizottság ítélet, T‑132/03, EU:T:2005:324, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a felperesek azon lehetőségének sérelme nélkül, hogy ezt követően keresetet nyújtsanak be az EBB által a jelen ítélet végrehajtása érdekében elfogadott intézkedésekkel szemben. E körülmények között a felpereseknek a vagyoni kár megtérítése iránti kérelmei idő előttiek (lásd ebben az értelemben: 2011. június 7‑iLarue és Seigneur kontra EKB ítélet, F‑84/09, EU:F:2011:71, 64. pont; 2011. szeptember 29‑iBowles és társai kontra EKB ítélet, F‑114/10, EU:F:2011:173, 79. és 80. pont).

77

Másodszor, a felpereseket állításuk szerint ért nem vagyoni károkat illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a jogellenes aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabályként elégséges jóvátételét jelentheti minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet ezen aktus okozhatott, feltéve hogy a felperes nem bizonyítja, hogy őt a megsemmisítést megalapozó jogsértéstől független és a megsemmisítéssel teljes mértékben nem helyrehozható nem vagyoni kár érte (lásd ebben az értelemben: 1990. február 7‑iCulin kontra Bizottság ítélet, C‑343/87, EU:C:1990:49, 27–29. pont; 2010. december 9‑iBizottság kontra Strack ítélet, T‑526/08 P, EU:T:2010:506, 58. pont).

78

A jelen esetben a felperesek mindössze a díjazásuk alakulásának bizonytalanságából fakadó nem vagyoni kárra hivatkoznak, anélkül hogy kitérnének e bizonytalanság nagyságrendjére és a felperesekre gyakorolt következményeire. Egyébiránt a 2013. február 5‑i cikkből és a 2013. február 15‑i tájékoztató feljegyzésből kitűnik, hogy a felpereseket már azt megelőzően tájékoztatták az alapilletmény‑táblázatban szereplő sávok 2013‑ra megállapított 1,8%‑os kiigazításáról, hogy megkapták volna az említett kiigazítást első ízben végrehajtó 2013. februári illetményelszámolásaikat, ezért nem bizonyítható az általuk hivatkozott bizonytalanság. E körülmények között meg kell állapítani, hogy a keresetlevél semmilyen bizonyítékot nem tartalmaz a felpereseket állítólagosan ért nem vagyoni kár mértékére, és még kevésbé arra nézve, hogy e kár a vitatott határozatok megsemmisítésével maradéktalanul helyrehozható‑e.

79

A fentiekre tekintettel a felperesek kártérítés iránti kérelmeit el kell utasítani.

80

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

81

Mivel az EBB a kérelmei alapvető része tekintetében pervesztes lett, a felperesek kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott: