T‑282/16. és T‑283/16. sz. egyesített ügyek
Inpost Paczkomaty sp. z o.o.
és
Inpost S. A.
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (kibővített harmadik tanács), 2019. március 19.
„Állami támogatások – Postai ágazat – Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségekből eredő nettó költségek ellentételezése – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Indokolási kötelezettség – Egyenlő bánásmód – Arányosság – A tulajdonhoz való jog – A vállalkozás szabadsága”
Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Postai szolgáltatások – 97/67 irányelv – Az egyetemes postai szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások kijelölése – A tagállam közbeszerzési eljárás lefolytatására vonatkozó kötelezettsége – Hiány – Az átláthatóság elvének, az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének tiszteletben tartása
(97/67 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk, (2) bekezdés, és 2008/6 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (23) preambulumbekezdés)
(lásd: 31–40. pont)
Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – A támogatás belső piaccal való összeegyeztethetősége – Mérlegelési jogkör – Az állami támogatásokat szabályozó rendelkezések és a Szerződés egyéb rendelkezései közötti koherencia tiszteletben tartása – Postai szolgáltatások – A 97/67 irányelvből eredő kötelezettségek tiszteletben tartása – Kizárólag a támogatás olyan feltételeit illetően fennálló kötelezettség, amelyek elválaszthatatlanul összefüggenek a támogatás céljával – A valamely vállalkozás által ellátott egyetemes szolgáltatási kötelezettségek költségének ellentételezésére szolgáló alap finanszírozási módjainak vizsgálata
(EUMSZ 106., EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk; 97/67 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk, (1) és (3)–(5) bekezdés)
(lásd: 63–71. pont)
Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Postai szolgáltatások – 97/67 irányelv – Egyetemes szolgáltatás finanszírozása – A valamely vállalkozás által ellátott egyetemes szolgáltatási kötelezettségek költségének ellentételezésére szolgáló alap – Olyan nemzeti szabályozás, amely az egyetemes szolgáltatóval és az egyenértékű szolgáltatásokat nyújtó jogalanyokkal szemben előírja az említett kompenzációs alapba való hozzájárulásuk legmagasabb összegét meghatározó százalékos arány egységes alkalmazását – A helyzetek összehasonlíthatósága – A hátrányos megkülönböztetés hiánya – Megengedhetőség
(97/67 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (27) preambulumbekezdés, és 7. cikk, (5) bekezdés; 2012/C 8/03 bizottsági közlemény, 52. pont)
(lásd: 84., 85. és 87. pont)
Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Postai szolgáltatások – 97/67 irányelv – Az egyetemes szolgáltatások finanszírozása – A valamely vállalkozás által ellátott egyetemes szolgáltatási kötelezettségek költségének ellentételezésére szolgáló alap – Az expressz futárpostai szolgáltatók kivételével a postai szolgáltatókat a kompenzációs alaphoz való hozzájárulásra kötelező nemzeti szabályozás – Hátrányos megkülönböztetés – A szolgáltatásoknak a sajátos jellemzőikre tekintettel fennálló, kellő mértékű helyettesíthetőségének vizsgálata – A helyzetek összehasonlíthatóságának hiánya – Megengedhetőség
(97/67 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (27) preambulumbekezdés, és 7. cikk, (5) bekezdés; 2012/C 8/03 bizottsági közlemény, 52. pont)
(lásd: 91–102. pont)
Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – Általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások – A Bizottság arra vonatkozó határozata, hogy nem emel kifogást a valamely vállalkozás által ellátott egyetemes szolgáltatási kötelezettségek költségének ellentételezésére szolgáló támogatással szemben – Az arányosság elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – Korlátok – Bírósági felülvizsgálat – A jogszerűségnek a határozat elfogadásakor rendelkezésre álló információk alapján történő megítélése
(EUMSZ 106. cikk, (2) bekezdés)
(lásd: 114–116. pont)
Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Postai szolgáltatások – 97/67 irányelv – Az egyetemes szolgáltatás finanszírozása – Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének kiszámítása – Méltánytalan teher – A tagállam általi értékelés – Számviteli veszteségek fennállásától függő, ellentételezéshez való jog – Megengedhetőség
(97/67 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk, (3) bekezdés)
(lásd: 153–156. pont)
Összefoglalás
A Törvényszék a 2019. március 19‑én kihirdetett Inpost Paczkomaty és Inpost kontra Bizottság ítéletben (T‑282/16 és T‑283/16) az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott megsemmisítés iránti kereset keretében elutasította a felpereseknek a 2015. november 26‑i C(2015) 8236 final bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti kérelmét, amely határozatban a Bizottság nem emelt kifogást a 2013. január 1‑je és 2015. december 31. közötti időszakban a Poczta Polskát terhelő egyetemes postai szolgáltatási kötelezettségek e társaság általi teljesítéséből eredő nettó költség ellentételezése formájában a Poczta Polska részére nyújtott támogatásra vonatkozó, a lengyel hatóságok által bejelentett intézkedéssel szemben.
A közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló 97/67 irányelv (a továbbiakban: postai irányelv) ( 1 ) 7. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében, amennyiben egy tagállam azt állapítja meg, hogy az említett irányelv szerinti egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költséget vonnak maguk után, és méltánytalan pénzügyi terhet jelentenek az egyetemes szolgáltató(k) számára, bevezethet „egy, az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségeinek a szolgáltatók és/vagy a felhasználók közötti megosztására szolgáló mechanizmust”.
A jelen ügyben a Poczta Polska (a továbbiakban: PP) egy lengyel részvénytársaság, amelyet a postai irányelvet átültető nemzeti törvény értelmében kijelöltek arra, hogy a 2013. január 1‑jétől számított három évig Lengyelország egész területén ellássa az egyetemes postai szolgáltatási kötelezettségeket. E kötelezettségek ellentételezése érdekében a lengyel hatóságok létrehoztak egy, az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének finanszírozására szolgáló kompenzációs alapot, amelyet az egyetemes szolgáltatásokat nyújtó postai szolgáltatók és/vagy az egyenértékű szolgáltatásokat nyújtó jogalanyok hozzájárulásaiból, és adott esetben az állami költségvetésből finanszíroztak.
A vitatott határozattal szembeni keresetük keretében a felperesek, akik az említett kompenzációs alaphoz való hozzájárulásra köteles postai szolgáltatók, hét jogalapot hoztak fel, amelyek közül az első öt jogalap azon alapult, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdését, mivel nem tartotta tiszteletben a közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásról szóló uniós keretszabályról (2011) szóló közleményét ( 2 ) és a postai irányelv 7. cikkét, míg a hatodik jogalap az Európai Unió Alapjogi Chartája 16. és 17. cikkének megsértésén, az utolsó jogalap pedig az indokolási kötelezettség megsértésén alapult.
A Törvényszék a felperesek által felhozott összes kifogást elutasítja.
Elutasítja többek között az arra alapított első jogalapot, hogy Lengyelország a PP‑t közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül közvetlenül és kizárólag jogszabályi úton jelölte ki egyetemes postai szolgáltatónak, mivel a postai irányelv 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően a közbeszerzési eljárások csupán egyikét képezik az érintett tagállam által az egyetemes szolgáltatásnyújtás alvállalkozásba adása érdekében választható lehetőségeknek. A Törvényszék azonban hozzáteszi, hogy e választás során megfelelően tiszteletben kell tartani az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elvét, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, ugyanakkor az a körülmény, hogy a PP‑t közvetlenül és kizárólag jogszabályi úton jelölték ki, önmagában nem elegendő annak bizonyításához, hogy az említett elveket megsértették.
A Törvényszék elutasítja továbbá a harmadik jogalap négy részét is, amely jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az ágész‑keretszabály 52. pontját, valamint a postai irányelv 7. cikkének (1) és (3)–(5) bekezdését, mivel a kompenzációs alap működésének szabályai hátrányosan megkülönböztetőek, aránytalanok, továbbá azokat nem átlátható eljárás keretében fogadták el. A jelen ügyben az alaphoz hozzájárulni köteles postai szolgáltatók hozzájárulásának összegét egységesen a forgalmuk 2%‑ában állapította meg, feltéve hogy a referenciaévben az egyetemes szolgáltatások, illetve azzal egyenértékű szolgáltatások nyújtásából eredő forgalmuk meghaladta az 1 millió PLN‑t, ugyanakkor a PP egyetemes szolgáltatási kötelezettségekkel összefüggő költségei csak akkor keletkeztetnek jogot az ellentételezéshez, ha az egyetemes szolgáltatások nyújtása ténylegesen számviteli veszteséget eredményezett.
E tekintetben a Törvényszék először is megállapítja, hogy a harmadik jogalap nem hatástalan annyiban, amennyiben az a postai irányelv 7. cikkének megsértésén alapul. A Törvényszék e tekintetben emlékeztet arra, hogy a Bizottság, amennyiben az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó eljárást alkalmazza, a Szerződés általános rendszere alapján köteles tiszteletben tartani az e területre vonatkozó rendelkezések és az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezésektől eltérő egyéb konkrét rendelkezések közötti koherenciát, és ekképpen értékelni a szóban forgó támogatás e konkrét rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségét, ugyanakkor ilyen kötelezettség csak a támogatás azon feltételei tekintetében terheli a Bizottságot, amelyek olyan elválaszthatatlanul összefüggenek a támogatás céljával, hogy nem lenne lehetséges azokat külön‑külön vizsgálni.
A jelen ügyben a Törvényszék megállapítja, hogy a kompenzációs alap működéséhez szükséges finanszírozási módok elválaszthatatlanul összefüggenek magának a támogatásnak a céljával, vagyis azzal, hogy ellentételezzék a PP egyetemes szolgáltatási kötelezettségeit, és rámutat arra, hogy a Bizottság kifejezetten megállapította azt, hogy a postai szolgáltatók hozzájárulásai megfelelő (vagyis arányos és hátrányos megkülönböztetéstől mentes) szinten történő megállapítása kiemelten fontos, és hogy a Bizottság maga is kifejezetten hivatkozott a szóban forgó intézkedésnek a postai irányelvvel való összeegyeztethetőségére. A Törvényszék azonban mint megalapozatlant elutasítja a felperesek által felhozott négy kifogást.
A Törvényszék így megállapítja, hogy a hozzájárulás legmagasabb összegét meghatározó, a releváns forgalom 2%‑ában megállapított százalékos aránynak az egyetemes szolgáltatókra és az egyenértékű szolgáltatásokat nyújtó jogalanyokra történő egységes alkalmazása nem sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét. E tekintetben rámutat többek között arra, hogy a két szolgáltatás hasonló jellemzőkkel rendelkezik, és azokat a sajátos jellemzőikre tekintettel a fogyasztók nézőpontjából helyettesíthetőknek kell tekinteni. Egyébiránt kimondja, hogy a hozzájárulási kötelezettségnek az expressz futárpostai szolgáltatókra való alkalmazásának hiánya nem jelent hátrányos megkülönböztetést, mivel e szolgáltatók nincsenek a felperesekkel összehasonlítható helyzetben. A Törvényszék ugyanis egyrészt megállapítja, hogy az expressz futárpostai szolgáltatások különböznek az egyetemes postai szolgáltatástól az összes ügyfél számára biztosított azon hozzáadott érték szempontjából, amelyért e felhasználó hajlandó magasabb összeget fizetni. Az expressz futárpostai szolgáltatások, mivel jelenleg még különböznek a „hagyományos postai szolgáltatástól”, ez utóbbi alatt olyan szolgáltatást értve, amely a tagállam egész területén az összes felhasználó számára elérhető, a sajátosságaik folytán tehát nem tekinthetők az egyetemes postai szolgáltatásokkal helyettesíthetőnek.
A Törvényszék egyébiránt kimondja, hogy sem a hozzájárulás legmagasabb összegét meghatározó százalékos arány, vagyis a releváns forgalom 2%‑a, sem a bevételek 1 millió PLN összegű küszöbértéke nem aránytalan. E tekintetben a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az arányossági vizsgálat az egyik olyan vizsgálat, amelyet a Bizottságnak el kell végeznie, amikor ellenőrzi, hogy egy állami támogatási intézkedés összeegyeztethető‑e az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseivel. A valamely ágész‑feladat végrehajtását célzó intézkedés arányos jellegének e vizsgálata annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy az előírt intézkedés szükséges‑e a szóban forgó ágész‑feladat gazdaságilag elfogadható feltételek közötti teljesíthetőségéhez, illetve fordítva, hogy a szóban forgó intézkedés nyilvánvalóan nem megfelelő‑e a követett célhoz viszonyítva. Az első kérdést illetően a Törvényszék rámutat arra, hogy a kompenzációs alaphoz hozzájárulni köteles postai szolgáltatók jövedelmezőségi szintjére vonatkozó részletes adatok hiányában a Bizottság jogosan támaszkodott a PP‑nek az egyenértékű szolgáltatások területén elért jövedelmezőségi szintjére. A Törvényszék szerint a Bizottság a jelen ügyben észszerűen feltételezhette, hogy a többi szolgáltató is elérhetett a PP jövedelmezőségi szintjéhez hasonló jövedelmezőségi szintet, köszönhetően a jelentősebb hatékonyságuknak, hatásfokuknak és rugalmasságuknak, következésképpen pedig annak, hogy jobban tudnak összpontosítani a jövedelmezőbb piaci szegmensekre.
Végül a Törvényszék megállapítja, hogy a szóban forgó kompenzációs rendszer nem sérti sem a felperesek vállalkozási szabadságát, sem pedig az e szolgáltatások előállításával és forgalmazásával kapcsolatos tulajdonjogukat, különösen a szellemi tulajdonjogukat, mivel nem nyert bizonyítást, hogy e kompenzációs rendszer akadályát képezné annak, hogy a postai szolgáltatók Lengyelországban az egyetemes szolgáltatással egyenértékű szolgáltatásokat forgalmazzanak.
( 1 ) A közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15‑i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 15., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 71. o.; helyesbítés: HL 2015. L 47., 34. o.).
( 2 ) HL 2012. C 8., 15. o.; a továbbiakban: ágész‑keretszabály.