1

A szolgálatai által a 2011. és 2012. igénylési évre vonatkozó területalapú közvetlen támogatásokat érintő 2013. augusztus 19‑től 23‑ig elvégzett ellenőrzés alapján az Európai Bizottság úgy vélte, hogy az ellenőrzéshez használt minták kiválasztására irányuló, a 73/2009/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés, a moduláció és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer tekintetében, az említett rendeletben létrehozott, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés tekintetében, a borágazatban meghatározott támogatási rendszer keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. november 30‑i 1122/2009/EK bizottsági rendelet 31. cikkéből (HL 2009. L 316., 65. o.) eredő kötelezettségek Svéd Királyság által történő alkalmazásában mulasztások történtek.

2

A tagállamok által elvégzendő ellenőrzések célja a mezőgazdasági területekre – amelyekre támogatást kérnek – vonatkozó rendelkezésükre álló adatok frissítése és ellenőrzése az e támogatások odaítéléséhez kapcsolódó hibák kockázatának csökkentése érdekében.

3

A Bizottság lényegében az 1290/2005/EK tanácsi rendeletnek a kifizető ügynökségek és más testületek akkreditációja és az EMGA és az EMVA számláinak elszámolása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 21‑i 885/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 171., 90. o.; helyesbítés: HL 2009. L 52., 17. o.) 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdésének rendelkezései szerinti, a svéd hatóságoknak címzett, melléklettel kiegészített 2013. december 6‑i levelében (a továbbiakban együttesen: 2013. december 6‑i értesítés) úgy érvelt, hogy a svéd hatóságok nem tartották teljes mértékben tiszteletben a 2011. és 2012. igénylési évre vonatkozó területalapú közvetlen kifizetések ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségeiket, megállapítva, hogy egyrészt a távérzékeléses, másrészt a helyszíni ellenőrzések eredményeinek összehasonlítása jelentősen eltérő számú hiba megállapítását tette lehetővé, jóllehet a kétfajta ellenőrzésnek ugyanazon eredményre kellett volna vezetnie. Ennélfogva feltételezni lehet, hogy a távérzékelés alkalmazása során az ellenőrzési minták kiválasztása vagy az ellenőrzés módszere hiányosságokat mutatott. A hiba aránya alacsonyabb volt a távérzékeléses ellenőrzéseket illetően, jelezve, hogy az ellenőrzési minták kiválasztásán alapuló kockázatelemzés lefolytatása nem volt megfelelő, mivel csak korlátozott számú kockázati tényezőt vettek figyelembe, amelyeket magukat évente nem értékeltek, és nem is frissítettek hatékonyan az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapot ([EMGA] vagy a továbbiakban: Alap) érintő kockázat pontosabb meghatározása érdekében. A Bizottság végül kérte a svéd hatóságokat, hogy mutassák be a már elfogadott és a tervezett korrekciós intézkedéseket.

4

2014. február 5‑én a svéd hatóságok, a jelen esetben a Jordbruksverket (svéd mezőgazdasági hivatal, Svédország) válaszoltak a Bizottságnak az utóbbi kifogásai vonatkozásában.

5

2014. április 11‑i levélben a Bizottság kétoldalú megbeszélésre hívta a svéd hatóságokat a 885/2006 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerint. E megbeszélést követően, amelyre 2014. május 20‑án került sor, a Bizottság fenntartotta a 2011. és 2012. igénylési éveket érintő mulasztások megállapítására vonatkozó következtetéseit.

6

2014. szeptember 25‑én a svéd hatóságok válaszoltak a Bizottság 2014. május 20‑i kétoldalú megbeszélés jegyzőkönyvében foglalt következtetéseire, előadva az Alapot a 2011–2013. igénylési évek során ért kárra vonatkozó saját becsléseiket, amely kár az álláspontjuk szerint 636865 euró összeget tett ki.

7

2015. január 15‑én a Bizottság értesítést (a továbbiakban: 2015. január 15‑i értesítés) címzett a svéd hatóságoknak a 885/2006 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése és 16. cikkének (1) bekezdése értelmében. Ezen értesítésben elutasítja a kár utóbbiak által történő megbecslését, megállapítva, hogy a jelen esetben sikertelenül hajtottak végre megfelelően egy másodlagos ellenőrzést.

8

2015. február 24‑én a Svéd Királyság kérte az ügynek a 885/2006 rendelet 16. cikkében előírt egyeztető szerv elé történő utalását. 2015. július 9‑i jelentésében az utóbbi megállapította, hogy a felek álláspontja összeegyeztethetetlen volt. Mindazonáltal javasolta a Bizottság számára, hogy zárja ki a korrekcióból a 2013‑ban távérzékelést igénybe nem vevő svéd megyék kérelmeit, és vegye figyelembe a svéd hatóságok által hivatkozott térképet, amely bizonyítja a 2013‑tól ellenőrzött területek földrajzi helyzetének változását.

9

2015. október 19‑én a Bizottság közölte a Svéd Királysággal a végleges álláspontját (a továbbiakban: 2015. október 19‑i végleges álláspont). Átalánykorrekció alkalmazását állapította meg, amely kizárólag a 2013‑as igénylési évet érintette, és azon nyolc svéd megyét, amelyekben 2011‑től 2013‑ig távérzékelést alkalmaztak. Lényegében a Bizottság előadja, hogy az ellenőrzési minták kiválasztásához kapcsolódó, a távérzékeléses ellenőrzés érdekében történő kockázatelemzés frissítésének folyamatos elmulasztása, amely a tartós jellegére tekintettel egy másodlagos ellenőrzés hiányának felel meg, a veszteség kockázatával az EMGA számára. E feltételek mellett a valamennyi területalapú támogatásra vonatkozó átalánykorrekció lenne e kockázat számszerűsítésének a legmegfelelőbb módja, és 2%‑os korrekció tűnik indokoltnak.

10

Az EMGA és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2016. március 17‑i (EU) 2016/417 bizottsági végrehajtási határozattal (HL 2016. L 75., 16. o.; helyesbítés: HL 2016. L 95., 20. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) 2%‑os átalánykorrekciót alkalmaztak a Svédországban a 2013‑as igénylési év tekintetében a termeléstől független közvetlen támogatások címén kifizetett kiadások vonatkozásában, és a korrekció végösszege 8811286,44 eurót tett ki.

11

A Törvényszék Hivatalához 2016. május 24‑én benyújtott keresetlevelével a Svéd Királyság előterjesztette a jelen keresetet.

12

A Törvényszék Hivatalához 2016. szeptember 7‑én benyújtott beadványával a Cseh Köztársaság kérte, hogy a Svéd Köztársaság kereseti kérelmeinek támogatása végett az eljárásba beavatkozhasson, amely kérelemnek a Törvényszék második tanácsának elnöke 2016. október 19‑én helyt adott.

13

Az ellenkérelmet, a választ és a viszonválaszt 2016. október 5‑én és 2016. december 1‑jén, illetve 2017. január 13‑án nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.

14

A beavatkozási beadvány Cseh Köztársaság által 2016. december 1‑jén történő benyújtását követően a Svéd Királyság és a Bizottság megtette észrevételeit 2017. február 21‑én, illetve 23‑án.

15

Az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről 2017. február 28‑án értesítették a feleket.

16

A Svéd Királyság 2017. március 20‑án kérte a tárgyalás megtartását.

17

A Svéd Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:

18

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

19

A Cseh Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék adjon helyt a Svéd Királyság kérelmeinek, és a kért részben semmisítse meg a megtámadott határozatot.

20

A Svéd Királyság három jogalapra hivatkozik a keresetében.

21

Először is azzal érvel, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor figyelmen kívül hagyta a 885/2006 rendelet 11. cikkének (1) bekezdésének, valamint a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.; helyesbítés: HL 2016. L 130., 7. o.; HL 2017. L 327., 83. o.) 52. cikkének rendelkezéseit, amennyiben a 2013. december 6‑i értesítésben, amelyet a vizsgálatát követően közölt vele, nem pontosította sem a jelen esetben állított hiányosságot, sem az uniós szabályozás jövőben történő tiszteletben tartását biztosító korrekciós intézkedéseket. Az említett értesítésre nem lehet tehát hivatkozni a vitatott pénzügyi korrekció igazolásához.

22

Másodszor előadja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot téves következtetésekre alapította a kétféle ellenőrzés során megállapított hibák számának összehasonlításából eredő különbségeket illetően. Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság nem tudta bizonyítani az állított hiányosságokat, sem azt, hogy az utóbbiak, ha bizonyítást is nyernek, mennyiben járhattak az EMGA számára a veszteség kockázatával.

23

Harmadszor azzal is érvel, hogy az átalánykorrekció összegének kiszámításakor a Bizottság megsértette mind az 1306/2013 rendelet 52. cikkét, mind a saját, „Az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolási határozatának az előkészítése tekintetében felmerülő pénzügyi következmények számítására vonatkozó iránymutatások” című, 1997. december 23‑i VI/5330/97. sz. bizottsági dokumentumban (a továbbiakban: VI/5330/97. sz. dokumentum) meghatározott iránymutatásait, valamint az arányosság elvét.

24

A Bizottság vitatja a Svéd Királyság által a felhozott három jogalap keretében kifejtett érvelést.

25

A Cseh Köztársaság, amely kinyilvánítja, hogy teljes mértékben támogatja a Svéd Királyság érvelését, a második és a harmadik jogalapra vonatkozó megjegyzések kifejtésére szorítkozik.

26

A Svéd Királyság előadja, hogy az 1306/2013 rendelet 52. cikke és a 885/2006 rendelet 11. cikkének (1) bekezdés szabályozza az EMGA számlaelszámolási eljárása során tiszteletben tartandó különböző szakaszokat. Különösen a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerint az érintett tagállamot a megállapított hiányosságok minél előbbi megoldása érdekében előzetesen értesíteni kell a Bizottság vizsgálatának eredményeiről, és tájékoztatni kell a szóban forgó uniós szabályok jövőbeni tiszteletben tartásának biztosítása érdekében meghozandó korrekciós intézkedésekről. Csak az ilyen írásbeli értesítés képezhet hivatkozási alapot az 1306/2013 rendelet 52. cikke (4) bekezdésének a) pontjában előírt 24 hónapos határidő számítására, amely lehetővé teszi az Unió finanszírozásából kizárható kiadások meghatározását.

27

Márpedig a 2013. december 6‑i értesítés és a Bizottság későbbi értesítései sem teljesítik a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdése első albekezdésének követelményeit, mivel nem állapítják meg világosan, hogy miben állt a Svéd Királyságnak felrótt hiányosság, sem pedig azon korrekciós intézkedéseket, amelyeket annak megoldására meg kell hoznia. E pontosításokat a Bizottság csak a 2015. október 19‑i végleges álláspontjában adta meg, amelyben egyébiránt megállapította, hogy az állítólagos hiányosságok tartós jellege egy másodlagos ellenőrzés hiányának tekintendő. Különösen a 2013. december 6‑i értesítés szövege lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a Bizottság annak közlésére szorítkozott, hogy gyanította vagy a másodlagos ellenőrzést érintő hiányosságok fennállását, a jelen esetben a távérzékeléses ellenőrzés mintáinak kiválasztásához kapcsolódó kockázatelemzés során, vagy a valamely kulcsfontosságú ellenőrzés során fennálló bizonyos hiányosságok fennállását, mégpedig a távérzékeléssel történő fizikai vizsgálat keretében. Az ítélkezési gyakorlat szerint a 885/2006 rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében előírt írásbeli értesítésnek teljes körű tájékoztatást kell nyújtania az érintett tagállamnak a Bizottság fenntartásairól oly módon, hogy betölthesse az előírt figyelmeztető szerepét.

28

Ráadásul jóllehet e szolgálatok csak a 2011‑es és 2012‑es igénylési évek vonatkozásában folytattak le vizsgálatot, a Bizottság által megfogalmazott hiányosságok gyanúját később anélkül feleltette meg a kockázatelemzés hiányának, hogy a Bizottság álláspontja ilyen változásának alapja kitűnne az iratokból, az uniós jogszabályokból vagy az ítélkezési gyakorlatból, vagy akár a saját iránymutatásaiból, amelyek szerint valamely vizsgálati eljárás tökéletesíthetősége nem elegendő a pénzügyi korrekciók igazolására.

29

A Bizottság a 2013. december 6‑i értesítésben ezzel szemben azzal érvel, különösen az abban foglalt mellékletének „A kockázatelemzés hatékonysága” című 1.2.1 pontjában, hogy részletes tájékoztatást nyújtott a svéd hatóságoknak a felrótt hiányosságokról és új felvilágosításokat kért a távérzékeléses ellenőrzések kockázatelemzéséről, valamint annak módjáról, hogy miként biztosítják az Alapot fenyegető kockázat megfelelő figyelembevételét. E kérelmet, legalább hallgatólagosan, úgy kell értékelni, hogy az általánosságban jelzi a meghozandó a korrekciós intézkedéseket. A Bizottság jelezte a kétféle ellenőrzési módszer között megállapított különbségekre tekintettel, hogy gyanítható volt, hogy vagy az ellenőrzési minták kiválasztása vagy az ellenőrzés módszere eltérő volt.

30

A Bizottság előadja különösen, hogy a 2013. december 6‑i értesítésben foglalt melléklet 1.3.2 pontjában megemlítette a távérzékeléses ellenőrzéseket követően a svéd hatóságok által végzett gyors helyszíni ellenőrzések során megállapított gyenge pontokat.

31

A Bizottság egyébiránt úgy érvel, hogy ha igaz, hogy a 2013. december 6‑i értesítés a 2011‑es és 2012‑es igénylési évre vonatkozik, ennek oka, hogy amennyiben az említett értesítés egy 2013 augusztusában elvégzett ellenőrzésre vonatkozott, e szakaszban nem volt még 2013‑as eredmény. Mindazonáltal, mivel továbbra is fennálltak a szabálytalanságok, azokat figyelembe kellett volna vennie a pénzügyi korrekció időszakának meghatározásakor. Annak ténye, hogy a hiányosságok fennálltak a 2011–2013‑as évek során, azzal járt, hogy úgy kell tekinteni, hogy nem történt kockázatelemzés ezen évek során, tehát nem került sor másodlagos ellenőrzésre.

32

A svéd mezőgazdasági hivatal által a Bizottságnak 2014. február 5‑én küldött levél megfogalmazása annak megállapítását is lehetővé teszi, hogy a svéd hatóságok megértették, hogy hiányosságok álltak fenn a Bizottság szerint.

33

Ezt követően a 2014. május 20‑i kétoldalú megbeszélésre történő 2014. április 11‑i meghívóban, valamint e megbeszélés megállapításaiban a Bizottság részletesebb tájékoztatást nyújtott az elvégzendő korrekció tárgyában. Ez ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy az ellenőrzési eljárás dinamikus eljárás, és a felmerülő kérdések feldolgozására folyamatosan kerül sor az érintett tagállam által nyújtott felvilágosítások alapján. Mindenestre a korrekciós intézkedések csak a jövőre vonatkozhattak, nem pedig a 2011–2013‑as igénylési évekre.

34

A Bizottság vitatja egyébiránt azt az állítást, amely szerint csak a 2015. október 19‑i végleges álláspontban pontosította az állítólagos hiányosságokat, amely az utóbbi évek során fennálló helyzet változásának hiánya mellett a másodlagos ellenőrzés hiányának megállapításához vezet. Álláspontja szerint e tényezők már kitűntek a 885/2006 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján tett 2015. január 15‑i értesítéséből is.

35

A jelen esetben a 885/2006 rendelet 11. cikkének a Svéd Királyság által hivatkozott (1) és (2) bekezdése 2006. október 16‑án lépett hatályba, és az alábbiak szerint rendelkezik:

„Megfelelőségvizsgálat

(1)   Amennyiben egy vizsgálat alapján a Bizottság úgy véli, hogy egy kiadást nem a[z uniós] szabályoknak megfelelően teljesítettek, megállapításait közli az érintett tagállammal, és meghatározza az említett szabályok jövőbeni teljesítését biztosító helyesbítő [helyesen: korrekciós] intézkedéseket.

A tájékoztatásban hivatkozni kell erre a cikkre. A tagállam e tájékoztatást követő két hónapon belül válaszol, amit követően a Bizottság módosíthatja az álláspontját. Indokolt esetben a Bizottság a válaszadási határidőt meghosszabbíthatja.

A válaszadási időszak lejártát követően a Bizottság kétoldalú megbeszélést hív össze, és a két fél megkísérel megállapodásra jutni a végrehajtandó intézkedésekben, a jogsértés súlyának értékelésében, valamint a[z uniós] költségvetésnek okozott anyagi kár mértékében.

(2)   Az (1) bekezdés harmadik albekezdésében említett kétoldalú tárgyalás jegyzőkönyvének átvételét követő két hónapon belül a tagállam közli az említett tárgyaláson kért információkat vagy a folyamatban lévő vizsgálathoz általa hasznosnak ítélt egyéb információkat.

Indokolt esetben a Bizottság a tagállam jól megalapozott kérésére az első albekezdésben említett időszakot meghosszabbíthatja. A kérelmet a Bizottságnak kell benyújtani az említett időszak lejárta előtt.

Az első albekezdésben említett időszak lejáratát követően a Bizottság a megfelelőségvizsgálati eljárás során kapott információk alapján hivatalosan közli következtetéseit a tagállammal, hivatkozva e rendelet 3. fejezetére [helyesen: Az első albekezdésben említett időszak lejáratát követően a Bizottság a megfelelőségvizsgálati eljárás során kapott információk alapján hivatalosan közli következtetéseit a tagállammal]. Az értesítés felbecsüli a[z uniós] finanszírozás alól az 1290/2005/EK rendelet 31. cikke alapján a Bizottság által kizárni kívánt kiadási tételt, és hivatkozik e rendelet 16. cikkének (1) bekezdésére.”

36

Az 1306/2013 rendelet, amely hatályon kívül helyezte a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21‑i 1290/2005/EK rendeletet (HL 2005. L 209., 1. o.), tartalmazza a „Megfelelőségi vizsgálat” című, 2015. január 1‑jétől alkalmazandó 52. cikket.

37

Az 1306/2013 rendelet 52. cikke (4) bekezdésének a) pontjának rendelkezései szerint a finanszírozás elutasítása nem vonatkozhat „[az EMGA] kiadások[ra], amelyek több mint huszonnégy hónappal azelőtt merültek fel, hogy a Bizottság a vizsgálatok alapján tett megállapításait írásban közölte a tagállammal”.

38

Úgy tűnik tehát, hogy a 885/2006 rendelet 11. cikke az EMGA számlaelszámolási eljárása során tiszteletben tartandó különböző szakaszokat határozza meg. Konkrétan e rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése pontosítja azon első írásbeli értesítés tartalmát, amellyel a Bizottság az általa végzett ellenőrzések eredményéről – a kétoldalú megbeszélés megszervezése előtt – értesíti a tagállamokat. E rendelkezés értelmében az első értesítésnek meg kell határoznia a Bizottság érintett tagállammal szembeni ellenőrzéseinek eredményeit, és fel kell tüntetnie a szóban forgó uniós szabályok jövőbeni tiszteletben tartásának biztosítása érdekében megteendő korrekciós intézkedéseket (2013. június 7‑i március 24‑i Portugália kontra Bizottság ítélet, T‑2/11, EU:T:2013:307, 57. pont).

39

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság már akként ítélte meg, hogy a 729/70/EGK tanácsi rendeletnek az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolási eljárása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, 1995. július 7‑i 1663/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 158., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 31. o.; helyesbítés: magyar különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 269. o.) végrehajtásának keretében az említett rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében foglalt írásbeli értesítésnek, amely lényegében megegyezik a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében foglalt értesítéssel, teljes körű tájékoztatást kell nyújtania a tagállamnak a Bizottság fenntartásairól oly módon, hogy az betölthesse az említett rendelet 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti figyelmeztető szerepét (lásd ebben az értelemben: 2013. június 7‑iPortugália kontra Bizottság ítélet, T‑2/11, EU:T:2013:307, 58. pont).

40

Ebből következik, hogy a 885/2006 rendelet 11. cikke szerinti első értesítésben a Bizottságnak kellően pontosan kell jeleznie a szolgálatai által folytatott vizsgálat tárgyát és az e vizsgálat során megállapított hiányosságokat, mivel ezekre később bizonyítékként hivatkozhat a tekintetben, hogy komoly és észszerű kétséget táplál a nemzeti hatóságok által elvégzett ellenőrzéseket, illetve az ezen utóbbiak által továbbított számadatokat illetően, és ezek ily módon igazolhatják az érintett tagállam által az EMGA alapján teljesített bizonyos kiadásokat az uniós finanszírozásból kizáró végleges határozatban alkalmazott pénzügyi korrekciókat (lásd analógia útján: 2013. június 7‑iPortugália kontra Bizottság ítélet, T‑2/11, EU:T:2013:307, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Mindazonáltal amennyiben a pénzügyi korrekció alkalmazását igazoló szabálytalanságok az írásbeli értesítés időpontját követően is fennállnak, a Bizottság jogosult, sőt, köteles ezt a helyzetet azon időszak megállapításakor figyelembe venni, amelyre a szóban forgó pénzügyi korrekciónak vonatkoznia kell (lásd analógia útján: 2013. június 7‑iPortugália kontra Bizottság ítélet, T‑2/11, EU:T:2013:307, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

Következésképpen vizsgálni kell, hogy a 2013. december 6‑i levélből és annak mellékletéből álló értesítés összeegyeztethetőnek tekinthető‑e a 885/2006 rendelet 11. cikkében foglalt követelményekkel. E tekintetben ellenőrizni kell, hogy az említett értesítés tartalmazza‑e egyrészt a vizsgálat tárgyának és eredményének kellő meghatározását, amennyiben azok a vitatott pénzügyi korrekción alapulnak, másrészt pedig azokat a korrekciós intézkedéseket, amelyeket a jövőben el kell fogadni.

43

A 2013. december 6‑i értesítésben foglalt levél először is a Svédországban 2013. augusztus 19. és 23. között végzett vizsgálati tevékenységre utal, általános megfogalmazásban említve, hogy az említett, a 2011. és 2012. igénylési éveket érintő területalapú közvetlen kifizetésekre vonatkozó műveletekből eredő észrevételekre tekintettel a Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságának szolgálatai megállapították, hogy a svéd hatóságok nem teljesítették teljes mértékben a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i 73/2009/EK tanácsi rendeletből (HL 2009. L 30., 16. o.; helyesbítés: HL 2009. L 213., 30. o.; HL2010. L 43., 7. o.), valamint a 73/2009 rendelet III. címében előírt egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. október 29‑i 1120/2009/EK rendeletből (HL 2009. L 316., 1. o.) eredő követelményeket.

44

A szóban forgó levél pontosítja egyébiránt, hogy az 1290/2005 rendelet 31. cikke szerint a megállapított hiányosságok az EMGA által finanszírozott kiadások egy részének az uniós finanszírozásból történő kizárásához vezethetnek, és az említett korrekciók alapját képezik a megfelelő korrekciós intézkedések elfogadásáig.

45

A 2013. december 6‑i értesítésben foglalt mellékletet illetően az 1.2.1 pontban „A kockázatelemzés hatékonysága” cím alatt először is felidézi az 1122/2009 rendelet 26. és 31. cikkeinek rendelkezéseit azon elv említése előtt, amely szerint „[a] távérzékeléses ellenőrzések és a hagyományos helyszíni ellenőrzések […] általában ugyanazon eredményre kell, hogy vezessenek[, és amennyiben] nem ez a helyzet, felmerülhet a gyanú, hogy vagy az ellenőrzési minták kiválasztása vagy az ellenőrzés módszere hiányosságokat mutat”.

46

A 2013. december 6‑i értesítésben foglalt melléklet tartalmazza ezt követően a támogatásban részesülő gazdaságok területeinek ellenőrzése során aszerint megállapított hibaarányok összehasonlítását, hogy helyszíni vagy távérzékeléses ellenőrzésre került‑e sor, illetve hogy a minták véletlenszerűen vagy a kockázati tényezők értékelése alapján kerültek‑e kiválasztásra.

47

Egy összefoglaló táblázat lehetővé teszi különösen annak megállapítását, hogy a kockázati tényezők értékelése alapján kiválasztott mintára vonatkozó távérzékeléses ellenőrzések hibaaránya rendszeresen alacsonyabb a helyszíni ellenőrzések hibaarányánál, mivel az előbbi az arányát tekintve 2011‑ben 0,96%, 2012‑ben pedig 0,31%, az utóbbi pedig 1,34%, illetve 1,41% ugyanezen évek tekintetében.

48

A svéd hatóságok által adott, egyrészt az ellenőrzött gazdaságok kiválasztásának módszerére, másrészt pedig a távérzékeléses ellenőrzések annak érdekében történő észszerűsítésére vonatkozó magyarázatok előadását követően, hogy ez utóbbiakat az egy bizonyos gazdasági sűrűséggel rendelkező svéd területekre összpontosítsák, a Bizottság azt állapította meg, hogy „fennállt annak a veszélye, hogy a svéd hatóságok nem célo[zzák] meg kellően a kockázatot a távérzékeléses ellenőrzéseket illetően”.

49

E megállapítás a kockázati tényezők jobb értékelését illetően világosnak és egyértelműnek tűnik, és a Svéd Királyság állításával szemben nem hasonlítható a pénzügyi korrekció igazolását lehetővé nem tevő puszta gyanúhoz. A vizsgálat tárgya és eredménye kellő meghatározásának kell tehát tekinteni.

50

A végrehajtandó korrekciós intézkedéseket illetően, ha a 2013. december 6‑i értesítésben foglalt levél az ugyanezen értesítésben foglalt mellékletre történő hivatkozásra szorítkozik, miközben arra kéri a svéd hatóságokat, hogy tájékoztassák a Bizottságot a már elfogadott vagy a tervezett korrekciós intézkedésekről, valamint azok végrehajtásának menetrendjéről, az említett melléklet felhívja a svéd hatóságokat arra, hogy „pontosítsák továbbá a távérzékeléses ellenőrzésekre vonatkozó kockázatelemzésüket, és magyarázzák meg, miként biztosítják a kockázat megfelelő figyelembevételét”.

51

A megállapított hiányosságok alapján e következtetés az elfogadandó korrekciós intézkedéseket illetően világosnak és annál is inkább egyértelműnek tűnik, mivel a svéd hatóságok bizonyos magyarázattal szolgáltak a Bizottság szolgálatai által megállapított hiányosságokat illetően, így e megállapítás hatálya nyilvánvalóan világos volt a korrekciós intézkedéseket illetően.

52

E feltételek mellett a jövőben a svéd hatóságok által elfogadandó korrekciós intézkedések kellően részletesnek tűnnek a 2013. december 6‑i értesítésben a 885/2006 rendelet 11. cikkéből eredő követelményekre tekintettel.

53

Egyébiránt, bár a 2013. december 6‑i értesítés kizárólag a 2011. és 2012. igénylési évre vonatkozik, míg a pénzügyi korrekció a 2013. igénylési évet érinti, emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt a 2013. igénylési év nem fejeződött be a Bizottság szolgálatainak 2013. augusztusi vizsgálatakor, másrészt pedig a pénzügyi korrekció alkalmazását igazoló szabálytalanságok fennálltak az ellenőrzések eredményeiről történő írásbeli értesítés időpontját követően is, a Bizottság feladata e helyzet figyelembevétele a szóban forgó pénzügyi korrekcióval érintett időszak megállapításakor.

54

Kitűnik ugyanis a 885/2006 rendelet 11. cikkének rendelkezéseiből, hogy a Bizottság által megállapított szabálytalanságokra válaszul tett korrekciós intézkedések érintett tagállam által történő végrehajtásának hiánya esetén a Bizottság az általa előírt korrekciós intézkedések végrehajtásának tényleges időpontjáig kizárhatja az uniós szabályok tiszteletben tartásának elmulasztásával érintett kiadásokat (2013. június 7‑iPortugália kontra Bizottság ítélet, T‑2/11, EU:T:2013:307, 80. pont).

55

Márpedig a 2015. január 15‑i értesítésben a Bizottság megállapította a távérzékeléses ellenőrzések és a helyszíni ellenőrzések hibaaránya közötti jelentős különbség fennállását, mivel ezen arány 0,39%, illetve 0,74% volt.

56

Már ekkor, és nem csak a 2015. október 19‑i végleges állásponttól, amint azt a Svéd Királyság tévesen állítja, értesítették az utóbbit a Bizottság szolgálatai által megállapított hiányosságok fennállásáról, mivel az elfogadandó korrekciós intézkedések szükségképpen ugyanolyan jellegűek voltak, mint a korábban hivatkozottak.

57

A fentiekre tekintettel úgy tűnik, hogy a 885/2006 rendelet 11. cikkéből eredő követelményeket nem hagyta figyelmen kívül a Bizottság, és a Svéd Királyság által felhozott első jogalapot, mivel az nem megalapozott, el kell utasítani.

58

Először is a Svéd Királyság azt állítja, hogy a Bizottságnak az 1122/2009 rendelet 31. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek állítólagos megsértésére alapított állításai azon a téves feltevésen alapulnak, hogy a hagyományos helyszíni ellenőrzések és a távérzékeléses ellenőrzések eredményei ugyanazon eredményre vezetnek. Márpedig két egymást kiegészítő módszerről van szó, mivel a helyszíni ellenőrzés a jellegénél fogva pontosabb, és több hiba megállapítását teszi lehetővé, míg a távérzékelés átfogó képet ad, és nagyobb területek ellenőrzését teszi lehetővé. Egyébiránt ezt megerősíti az 1122/2009 rendelet 35. cikke (1) bekezdésének b) pontja, amely előírja, hogy a távérzékelést igénybe vevő tagállamok – mivel az nem teszi lehetővé, hogy a kielégítően pontos eredményeket szolgáltassanak az illetékes hatóságoknak – fizikai vizsgálatokat végezek. A Bizottság azonban nem magyarázta meg, hogy miért ad hasonló eredményt a két ellenőrzési módszer.

59

Ezt követően a Svéd Királyság úgy érvel, hogy az ellenőrzési módszerek függvényében megállapított hibaarányok közötti különbségek – jóllehet módosultak a Bizottság által az ügy kezelése során adott értékelésekben – alacsonyak, sőt jelentéktelenek, mivel abszolút értékben 0,27% és 0,56% közöttiek, amely az Európai Unió Számvevőszéke szerint az ilyen típusú ügyekben szokásos 2%‑os határ alá helyezi őket. A tárgyalás során a Svéd Királyság megismételte ezen érvét a Törvényszéknek a 2017. február 16‑iRománia kontra Bizottság ítéletéből (T‑145/15, EU:T:2017:86) az álláspontja szerint eredő ítélkezési gyakorlatára hivatkozva. A megállapított különbség mindenesetre túl alacsony a másodlagos ellenőrzés hiányának fennállására irányuló következtetés megállapításához, így a Bizottság nem bizonyította kellőképpen az említett ellenőrzések hatékonyságára vonatkozó kétségek fennállását, amint azt az ítélkezési gyakorlatból eredő elvek megkövetelik.

60

Végül a Svéd Királyság úgy érvel, hogy bár nincsenek az 1122/2009 rendelet 31. cikkének (2) bekezdése szerint elvégzendő kockázatelemzés hatékonysága módszereinek változását és frissítését bemutató közös szabályok, így a tagállamok feladata a kockázati tényezők meghatározása, legalább követte a Bizottság úgynevezett „WikiCap” adatbázisban szereplő iránymutatásokat. Figyelembe kellett volna vennie azt a tényt is, hogy a Bizottság csak azzal a feltétellel bocsátotta rendelkezésre a műholdas képeket, hogy a lefényképezett terület 25%‑át felhasználják ellenőrzésre, ami nehézséget okozott volna Svédországban, az ország erdővel borított területeinek jelentős hányadára figyelemmel, és az ellenőrzéseknek a sok mezőgazdasági területtel rendelkező megyékre történő koncentrálását tette volna szükségessé. A svéd hatóságok megállapítják egyébiránt, hogy a távérzékeléses ellenőrzésnek alávetett gazdaságok 85–90%‑ára vonatkozó részleges helyszíni ellenőrzéseket végeztek, így kizárólag a távérzékelés alkalmazása az ellenőrzött gazdaságoknak csak csekély részét érintette.

61

E feltételek mellett a Svéd Királyság álláspontja szerint tiszteletben tartotta a Bizottság iránymutatásait a távérzékeléssel ellenőrzött területek kiválasztásakor, és úgy érvel, hogy ellenőrzéseit azon területekre összpontosította, ahol a legmagasabb értékűek voltak a támogatási jogosultságok, ami teljes mértékben megfelel az említett iránymutatásoknak. Egyébiránt az ellenőrzések azon mezőgazdasági gazdaságokra is irányultak, amelyek tevékenységének jellege és a termőterület mérete nagyobb érdeket képviselt az ellenőrzések szempontjából. Egyébiránt a svéd hatóságok módosították volna az ellenőrzött területeket a 2011–2013‑as igénylési év vonatkozásában különösen kért műholdas képek segítségével, és a 2013. igénylési évet illetően a kockázati tényezők is módosultak volna annak érdekében, hogy azok megegyezzenek a helyszíni ellenőrzések keretében előírt tényezőkkel. Ez ellentmond a Bizottság állításainak, amelyek szerint a kockázati tényezők frissítésére és értékelésére sem került sor három egymást követő évben.

62

A válaszban a Svéd Királyság megállapítja, hogy a Bizottság tévesen értelmezte a 2014. május 20‑i kétoldalú megbeszélés következtetéseit, és az állításával ellentétben nem jelezte, hogy nem végezte el a kockázati tényezők értékelését a távérzékeléses ellenőrzéseket illetően.

63

A Cseh Köztársaság lényegében azt adja elő, hogy a helyszíni ellenőrzésekre és a távérzékeléses ellenőrzésekre szánt minták eltérő módszerrel kerülnek kiválasztásra, így a módszerenként eltérően felfedett hibák összehasonlítása nem bír jelentőséggel. Egyébiránt, amennyiben a távérzékeléses ellenőrzésre szánt területek kiválasztására a támogatási kérelem évét megelőző év végén kerül sor, és mivel a Bizottság csak korlátozott számú műholdas képet bocsát rendelkezésre, az ellenőrzésre szánt területek kiválasztása földrajzi kritériumokon alapul, nem pedig az összes mezőgazdasági termelő és a támogatási kérelmeik ismeretén nyugvó kockázatelemzésen. A távérzékelés útján ellenőrzött mezőgazdasági termelők alacsonyabb általános kockázatot jelentenek, és a felfedett hibaarány szintén alacsonyabb, így az ilyen típusú ellenőrzéshez kapcsolódó hibahatár jelentősebb.

64

A Cseh Köztársaság hozzáteszi, hogy az 1122/2009 rendelet egyetlen rendelkezése sem állapítja meg, hogy a kétféle ellenőrzésnek ugyanazon hibaarányhoz kell vezetnie, sem pedig, hogy az eltérő hibaarányok megkérdőjelezik az ellenőrzések hatékonyságát.

65

A Bizottság erre válaszul úgy érvel, hogy a helyszíni ellenőrzések és a távérzékeléses ellenőrzések eredményei közötti eltérés már maga is nehézséget jelent. Amennyiben a kétféle ellenőrzési módszer érvényesnek minősül ezzel szemben akkor is, ha nem vezetnek hasonló eredményre, ez azt jelenti, hogy megkérdőjelezhető az ellenőrzések minősége vagy az ellenőrzés megválasztása.

66

Ami a Bizottság által bemutatott számadatok közötti eltéréseket illeti, a Bizottság előadja, hogy mind véletlenszerű mintákon, mind pedig kockázatelemzésen alapuló mintákon alapuló adatokat benyújtott. Mindazonáltal belátja, hogy a hagyományos helyszíni ellenőrzéseket érintő éves 0,99%‑os hibaarány 2012 vonatkozásában téves, és hogy a helyes arány 0,87%, ez azonban a jelen esetben nem bír jelentőséggel.

67

Ami a kockázatelemzés vonatkozásában az éves értékelés és a megfelelő frissítés hiányát illeti, a Bizottság úgy érvel, hogy az ellenőrzött területek elhelyezkedésének a 2013‑as igénylési év tekintetében történő megváltoztatása nem bizonyítja a kockázati tényezők értékelésének fennállását. Emellett a Bizottság állítása szerint a svéd hatóságok elismerték a 2014. május 20‑i kétoldalú megbeszélésen, hogy nem végezték el a kockázati tényezők értékelését a távérzékeléses ellenőrzéseket illetően. E megbeszélés végkövetkeztetései szerint a távérzékeléses ellenőrzésekre vonatkozó kockázatelemzést csak a 2014‑es igénylési évtől, nem pedig a 2013‑as igénylési évtől módosították. Egyébiránt a Svéd Királyság által a keresetlevélben szolgáltatott adatok lehetővé teszik annak megállapítását, hogy ha változás történt a 2013. évben, e változás nem járt javulással, így a Bizottság kifogása megalapozott marad.

68

A Bizottság vitatja a svéd hatóságok azon állítását, amely szerint elenyészőek a hibaarányok közötti különbségek, úgy érvelve, éppen ellenkezőleg, hogy ezen eltérések jelentősek, mivel a helyszíni ellenőrzések a távérzékeléses ellenőrzésekhez viszonyítva 2011‑ben 1,5‑szer több hiba, 2012‑ben 2,5‑szer több hiba, 2013‑ban pedig majdnem 2‑szer több hiba megállapítását tették lehetővé. Egyébiránt a svéd hatóságok által hivatkozott 2%‑os küszöb nem alkalmazható az 1306/2013 rendelet 52. cikke szerinti megfelelőségi vizsgálati eljárás keretében.

69

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EMGA csak a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében, az uniós rendelkezéseknek megfelelően végrehajtott intézkedéseket finanszírozza. E tekintetben a Bizottság feladata e rendelkezések megsértésének bizonyítása. Következésképpen a Bizottság köteles az érintett tagállam által végrehajtott ellenőrzések hiányát vagy hiányosságait megállapító határozatát igazolni (lásd: 2003. január 9‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, C‑157/00, EU:C:2003:5, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70

A Bizottság azonban nem a nemzeti hatóságok által végrehajtott ellenőrzések elégtelenségének vagy az azok által ismertetett számadatok szabálytalanságának kimerítő jellegű bemutatására köteles, hanem arra, hogy bizonyítsa az ellenőrzések vagy e számadatok tekintetében benne felmerült komoly és észszerű kétséget (lásd: 2003. január 9‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, C‑157/00, EU:C:2003:5, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71

A Bizottság bizonyítási terhének ilyen csökkentését az magyarázza, hogy a tagállam képes a legkönnyebben összegyűjteni és ellenőrizni a szükséges adatokat az EMGA végső elszámolásához, következésképpen a tagállam feladata ellenőrzései és számadatai valóságának, és adott esetben a Bizottság állításai pontatlanságának legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása (lásd: 2003. január 9‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, C‑157/00, EU:C:2003:5, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

Az érintett tagállam a maga részéről nem cáfolhatja a Bizottság megállapításait anélkül, hogy saját állításait ne támasztaná alá egy megbízható és működőképes ellenőrzési rendszer létezését bizonyító tényekkel. Amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok, azok komoly kétségeket kelthetnek a megfelelő és hatékony felügyeleti és ellenőrzési intézkedések rendszerének végrehajtását illetően (lásd: 2003. január 9‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, C‑157/00, EU:C:2003:5, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73

Az 1122/2009 rendelet „Ellenőrzések” elnevezésű III. címe alatt az „Általános elvek” című 26. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „[a]z e rendelet által előírt igazgatási és helyszíni ellenőrzéseket olyan módon kell elvégezni, hogy biztosítsák a támogatás nyújtására vonatkozó feltételeknek, valamint a kölcsönös megfeleltetés követelményeinek és előírásainak való megfelelés hatékony ellenőrzését”. Az említett III. cím tartalmaz egy a támogatási kérelmek jogosultsági feltételeivel kapcsolatos ellenőrzésekre vonatkozó II. fejezetet, amelynek II. szakasza a helyszíni ellenőrzéseket érinti.

74

Az 1122/2009 rendelet 30. cikke, amely különösen a jogosultsági feltételek helyszíni ellenőrzéseit érinti, előírja többek között, hogy „[a]z évente elvégzett helyszíni ellenőrzések számának ki kell terjednie az összes, az egységes támogatási rendszerben, az egységes területalapú támogatási rendszerben vagy a különleges támogatás körébe tartozó területalapú támogatás iránt kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelő legalább 5%‑ára”.

75

Az 1122/2009 rendelet 31. cikke, amely az ellenőrzési minták kiválasztásának kérdését érinti, valamint a kockázati tényezők értékelését és frissítését, az alábbiak szerint szól:

„Az ellenőrzési minta kiválasztása

(1)   Az e rendelet szerinti helyszíni ellenőrzések ellenőrzési mintáit az illetékes hatóság kockázatelemzés és a benyújtott támogatási kérelmek reprezentativitása alapján választja ki.

A reprezentativitás biztosítása érdekében a tagállamok a 30. cikk (1) és (2) bekezdése szerint helyszíni ellenőrzésnek alávetendő mezőgazdasági termelők minimális számának 20–25%‑át véletlenszerűen választják ki.

Ha azonban a helyszíni ellenőrzések alá vonandó mezőgazdasági termelők száma meghaladja a helyszíni ellenőrzés alá vonandó mezőgazdasági termelőknek a 30. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt legkisebb számát, a kiegészítő mintában a véletlenszerűen kiválasztott mezőgazdasági termelők aránya nem haladhatja meg a 25%‑ot.

(2)   A kockázatelemzés hatékonyságát évente értékelni és frissíteni kell a következőképpen:

(3)   Az illetékes hatóság nyilvántartást vezet az egyes mezőgazdasági termelők helyszíni ellenőrzésre való kiválasztásának okairól. A helyszíni ellenőrzést végző ellenőrt a helyszíni ellenőrzés megkezdése előtt ennek megfelelően tájékoztatni kell.

(4)   Az ellenőrzési minta egy részét adott esetben már a szóban forgó kérelmezési időszak lejárta előtt ki lehet választani a rendelkezésre álló információk alapján. Amint valamennyi vonatkozó kérelem rendelkezésre áll, ki kell egészíteni az ideiglenesen meghatározott mintát.”

76

Az 1122/2009 rendelet 35. cikke a távérzékelést érinti, és a helyszíni ellenőrzésekkel összefüggésben az alábbiak szerint rendelkezik:

„Távérzékelés

(1)   Amennyiben valamely tagállam él a helyszíni ellenőrzések távérzékelés útján történő végrehajtásának a 33. cikk második bekezdésében biztosított lehetőségével, a következők szerint kell eljárnia:

(2)   A 30. cikk (3) bekezdésében említett kiegészítő ellenőrzéseket hagyományos helyszíni ellenőrzésekkel kell végrehajtani, ha ugyanabban az évben azokat távérzékeléssel már nem lehet elvégezni.”

77

Először is, ami a Svéd Királyságnak azon tényre vonatkozó kifogását illeti, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy megsértette az 1122/2009 rendelet 31. cikkének rendelkezéseit, és hogy azon téves előfeltevésre alapított, amely szerint a távérzékeléses és a helyszíni ellenőrzési módszerek ugyanazon eredményre kell, hogy vezessenek, emlékeztetni kell arra, hogy az EMGA terhére a mezőgazdasági termelők részére megállapított támogatási rendszer keretében a tagállamok által végrehajtandó ellenőrzések során tiszteletben kell tartani az 1122/2009 rendelet 26. cikkének (1) bekezdésében kimondott általános elveket, különösen a támogatás nyújtására vonatkozó feltételeknek, valamint a kölcsönös megfeleltetés követelményeinek és előírásainak való megfelelés hatékony ellenőrzésére irányuló kritériumra tekintettel.

78

Bár, amint a Bizottság érvel, és amint az az 1122/2009 rendelet 33. és 35. cikkéből kitűnik, a kétféle ellenőrzési módszert jogszerűen alkalmazhatják a tagállamok, a helyszíni ellenőrzés igénybevétele mindazonáltal kötelező minden olyan parcella tekintetében, amely esetében a távérzékelés nem teszi lehetővé a nyilatkozat pontosságának megítélését.

79

Márpedig, ha az 1122/2009 rendelet nem is mondja ki kifejezetten, hogy a kétféle ellenőrzési módszernek hasonló eredményre kell vezetnie, amint arra a Bizottság az összefoglaló jelentés 12.4.1.2 pontjában hivatkozott, ez nem befolyásolja azt, hogy a távérzékeléses ellenőrzések hiányosságait a helyszíni ellenőrzések igénybevételével el kell kendőzni annak érdekében, hogy biztosítsák a támogatási feltételeknek való megfelelés hatékony igazolását. Ennélfogva, ha az egyikféle ellenőrzési módszer igénybevétele jelentős eltérésekhez vezet a hibák feltárása során, csak ideiglenes helyzetről lehet szó, amely a kockázati tényezők figyelembevételével helyesbítendő, így idővel a hibaarányok hasonlóak lesznek vagy legalábbis közelebb kerülnek egymáshoz. A Svéd Királyság azon érve, amely szerint a távérzékeléses ellenőrzésnek alávetett gazdaságok 85%–90%‑ára vonatkozó részleges helyszíni ellenőrzéseket végeztek, e tekintetben hatástalannak tűnik, amennyiben nem befolyásolja a hibaarányok között megállapított különbségeket. A kockázati tényezők éves értékelésének és frissítésének szükségessége egyébiránt kifejezetten említésre kerül az 1122/2009 rendelet 31. cikkének (2) bekezdésében.

80

Emlékeztetni kell arra, amint a Bizottság érvel, hogy a jelen ügyben az előbbi által megállapított pénzügyi korrekció indoka, hogy a kockázatelemzés csak korlátozott számú kockázati tényező figyelembevételével került elvégzésre, amelyeket nem értékeltek évente, és nem is frissítettek megfelelően az Alapot érintő kockázat pontosabb meghatározása érdekében.

81

E körülmények között az alkalmazott ellenőrzési módszer szerinti hibaarányok közötti jelentős különbség fennállása bizonyítja a svéd hatóságok által az Alapot érintő kockázat pontosabb meghatározása érdekében alkalmazott módszer tekintetében a Bizottságban felmerült komoly és észszerű kétséget a megállapított kockázati tényezők számára, és azok éves értékelésének és frissítésének szükségességére tekintettel.

82

Egyébiránt a Bizottság kétségeit jogszerűen megerősítette a svéd hatóságok álláspontja a megfelelőségvizsgálati eljárás során. Úgy tűnik ugyanis, amint az a 2014. május 20‑i kétoldalú megbeszélés jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a hagyományos helyszíni ellenőrzéseket illetően az említett hatóságok megállapították, hogy a túlzott mértékű bejelentéseket létrehozó kockázati tényezőket évente értékelték, majd ezt követően kiigazították a kockázatelemzést, azonban a távérzékeléses ellenőrzéseket illetően nem került sor ilyen elemzésre. Az egyetlen figyelembe vett kockázati tényező a „kérelemben / a teljesített kifizetésben bejelentett terület” volt.

83

Bár a Svéd Királyság vitatja a 2014. május 20‑i kétoldalú megbeszélés jegyzőkönyvének Bizottság által történő értelmezését, meg kell azonban állapítani, hogy az ezen összefoglalóra válaszként adott 2014. szeptember 25‑i levélben a svéd mezőgazdasági hivatal hivatalosan nem kérdőjelezte meg a kockázatelemzés hiányát a távérzékeléses ellenőrzéseket illetően. Ezzel szemben elmagyarázta, hogyan értékelte az Alapot ért kárt, különösen a 2014‑es igénylési évet illetően, a 2013‑ban feltárt rendellenességek előzetes számadatait használva.

84

Másodszor, a Svéd Királyság azon állítását illetően, hogy az ellenőrzés módszere szerint megállapított hibaarányok közötti különbség túl alacsony az 1122/2009 rendelet 31. cikke megsértésének bizonyításához, és mindenesetre a 2%‑os küszöb alatt helyezkedik el, amelyet a Számvevőszék határozott meg a felfedett hibák elfogadható arányaként, meg kell állapítani, hogy a kockázati tényezők értékelése szerint kiválasztott minták ellenőrzéséből eredő 2015. október 19‑i végleges állásponthoz vezető megállapított hibaarányok, amelyek említésre kerültek a 2015. január 15‑i értesítésben a helyszíni ellenőrzések és a távérzékeléses ellenőrzések tekintetében 2011‑ben 0,84%‑ban, illetve 0,57%‑ban, 2012‑ben 0,99%‑ban, illetve 0,31%‑ban, 2013‑ban pedig 0,74%‑ban, illetve 0,39%‑ban kerültek megállapításra. A szóban forgó három évben a helyszíni ellenőrzések sokkal magasabb hibaarány – azaz 1,5‑szer, 3‑szor és 2‑szer több hiba – feltárását tették lehetővé, mint a távérzékeléses ellenőrzések.

85

A Svéd Királyság állításával szemben az alkalmazott módszer szerinti eredmények közötti ezen eltérés lényegesnek tűnik, és nem állítható, hogy a két ellenőrzési módszer egyenértékű eredményre vezet. Egyébiránt a 2%‑os „lényegességi küszöbértéknek” is nevezett határt illetően, amely elfogadható a Számvevőszék előírásai szerint, az nem bír jelentőséggel a jelen esetben. A Számvevőszék által az egységes ellenőrzési modellről (single audit) (és egy közösségi belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló javaslatról) szóló, 2004. március 18‑i 2/2004. sz. véleményében (HL 2004. C 107., 1. o.) bevezetett „lényegességi küszöbérték” fogalma, valamint a 2%‑os lényegességi küszöbérték, amelyet többek között említ a Számvevőszék 2014‑es költségvetés végrehajtására vonatkozó éves jelentése (HL 2015. C 373., 1. o.), amelyhez mellékelték az intézmények válaszait, az „Ellenőrzési módszer és módszertan” című 1.1. mellékletének 17. pontja olyan küszöböt érint, amelyeket elérve a Számvevőszék ellenőrző munkáit tervezik, azonban nem bizonyított, hogy az jelentőséggel bír a jelen esetben, amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozza, mivel az 1306/2013 rendelet 52. cikke szerinti számlaelszámolási eljárásról van szó.

86

Végül, bár igaz, hogy a Bizottság által felhozott hibaarányok változhattak az elszámolási eljárás során, mivel a kockázati tényezők értékelésén alapuló minták 2011‑es igénylési évben történő távérzékeléses ellenőrzését illetően, azok a 2013. december 6‑i értesítésben szereplő 0,96%‑ról a 2015. január 15‑i értesítésben szereplő 0,84%‑ra módosultak, mindazonáltal ez nem befolyásolja a választott módszer szerinti arányok közötti jelentős eltérés megállapítását, amint arra a fenti 84. pont emlékeztet.

87

Harmadszor, ami a Svéd Királyság azon állítását illeti, amely szerint a 2013‑as igénylési évtől kiigazításra kerültek a távérzékeléses ellenőrzésekre vonatkozó kockázati tényezők, a 2013‑ban távérzékeléssel ellenőrzött területekre vonatkozó keresetlevélhez mellékletként csatolt térképekből leginkább az következik, hogy a távérzékeléssel ellenőrzött területek ténylegesen módosításra kerültek. A 2013‑as hibaarányok közötti eltérés fennmaradása lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a módosítás csak igen korlátozott hatással bírt. Ezzel szemben, amint az a fenti 83. és 84. pontból kitűnik, semmi sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a kockázati tényezők kiigazítására jogszerűen került sor.

88

Úgy tűnik, hogy a svéd hatóságok által végrehajtott ellenőrzések elégtelenségét bizonyító tényezőket – amelyek komoly kétségeket kelthetnek a Bizottságban a megfelelő és hatékony felügyeleti és ellenőrzési intézkedések összességének végrehajtását illetően – az említett hatóságok által előadott érvek nem kérdőjelezik meg, és nem szükséges alaposabban megvizsgálni előtte az említett érveket (lásd ebben az értelemben: 2014. október 15‑iDánia kontra Bizottság ítélet, C‑417/12 P, EU:C:2014:2288, 73. pont). Ugyanis miután a Bizottság elfogadta, hogy a pénzügyi korrekciót nyolc megyére korlátozza (lásd a fenti 9. pontot), a továbbra is érintett földrajzi terület jelentős méretére tekintettel úgy tűnik, hogy a Bizottságnak jogosan lehettek kétségei a megállapított hiányosságok rendszerszintű jellegét illetően, míg a Svéd Királyság nem adott elő olyan különleges, annak bizonyítására alkalmas tényezőket, hogy az ellenőrzési módszer szerint hibaarányok között megfigyelt eltérést a nemzeti hatóságok által tett választásokat érintő hiányosságoktól eltérő tényezők okozták a távérzékeléses ellenőrzések elvégzését illetően. E körülmények között a Bizottság helyesen állapította meg, hogy az 1122/2009 rendelet 31. cikkének (2) bekezdését figyelmen kívül hagyta a Svéd Királyság, így a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítni.

89

Először is a Svéd Királyság úgy érvel, hogy a 2%‑os átalánykorrekció nem igazolt azon szóban forgó meg nem felelés és a tényleges kár jellegére és mértékére tekintettel, amelyet az Alapnak okozhat. Annak ténye, hogy valamely ellenőrzési eljárás javítások tárgya lehet, nem minősül valamely uniós jogszabály jelentős megsértésének, és önmagában nem elegendő arra, hogy pénzügyi korrekciókra kerüljön sor a másodlagos ellenőrzés állítólagos sikertelensége folytán. Mindenesetre az uniós finanszírozásból kizárt összeget csökkenteni kell.

90

Másodszor a Svéd Királyság előadja, hogy az átalánykorrekció nem igazolt azon tényre tekintettel, hogy arányos erőfeszítéssel meg lehetett becsülni az Uniónak okozott kárt. Vonatkozó indokolás nélkül a Bizottság úgy határozott, hogy átalánykorrekciót alkalmaz, és a svéd hatóságok becslését is elutasította, jóllehet a kétféle ellenőrzési módszer közötti eltérések alapján meg lehetett határozni az uniós finanszírozásból esetlegesen kizárandó összeget, amely a jelen esetben 1022259,46 eurót tesz ki. Ezen összeg a távérzékeléses ellenőrzéseket követően kapott korrekciók összegének – mivel az e módszerrel történő korrekciók hozzávetőleg kétszer alacsonyabbak, mint a helyszíni ellenőrzés módszerével kapottak – a visszaható hatállyal beszedendő összegekkel történő növelésével került kiszámításra. Egyébiránt csak a 2015. október 19‑i végleges álláspontban értesítette a Bizottság a svéd hatóságokat arról a tényről, hogy álláspontja szerint a másodlagos ellenőrzés hiánya áll fenn, ami a már eltelt 2011–2013‑as igénylési évek vonatkozásában lehetetlenné teszi a korrekciót.

91

Harmadszor a Svéd Királyság megállapítja, hogy az átalánykorrekció nem felel meg a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt bizottsági iránymutatásoknak sem. A Bizottság csak 2013 decemberében értesítette a svéd hatóságokat a kockázatelemzés hatékonyságára vonatkozó észrevételeiről, és nem érintette kifejezetten a szóban forgó hiányosságokat, sem pedig a korrekciós intézkedéseket, így nem róható fel, hogy nem hozták meg a másodlagos ellenőrzések alkalmazásának javításához szükséges intézkedéseket.

92

Negyedszer a Svéd Királyság előadja, hogy az átalánykorrekció ellentétes az arányosság elvével, mivel e korrekció összege nyilvánvalóan nem arányos az Alap által esetlegesen elszenvedett kárral.

93

A válaszban a Svéd Királyság úgy érvel a Bizottságnak válaszolva, hogy a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel az EUMSZ 263. cikk szerint valamely bizottsági határozat részleges megsemmisítésére, ami szükségképpen az ilyen határozat módosításával jár. Azon tényezők, amelyek megsemmisítését kérik, a jelen esetben az átalánykorrekció alkalmazása, egyébiránt elválasztható a megtámadott határozat egyéb részeitől, így részleges megsemmisítés esetében nem módosul a megtámadott határozat lényege.

94

A Cseh Köztársaság előadja, hogy az 1306/2013 rendelet 52. cikke szerint a Bizottságnak előnybe kellene részesítenie az Unió terhére tényleges pénzügyi kárt jelentő összegek pontos számszerűsítését, amint a tagállamok által a kölcsönös megfeleltetés ellenőrzése céljából végrehajtott rendszerekkel kapcsolatban megállapított hiányosságoknak az EMOGA „Garanciarészlege” számláinak elszámolásával összefüggésben a Bizottság általi kezeléséről szóló, 2006. június 9‑i C(2006) 2210 AGRI‑2005‑64043. sz. bizottsági közleményben (az 1782/2003 rendelet 3. cikke) (a továbbiakban: AGRI‑2005‑64043. sz. dokumentum) előírt iránymutatásokból is kitűnik. A jelen esetben számszerűsíthető lett volna a pénzügyi kár, és legalábbis a Bizottság feladata lett volna, hogy amennyiben nem ért egyet a Svéd Királyság által választott módszerrel, szólítsa fel az utóbbit az álláspontja szerint megfelelő számítási módszert használó számítás elvégzésére. E szabálytalanság önmagában indokolja a megtámadott határozat Svéd Királyság által kért mértékben történő megsemmisítését.

95

A Bizottság úgy érvel, hogy amennyiben a kereset az EUMSZ 263. cikken alapul, és a megtámadott határozat megsemmisítésére irányul, a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy megváltoztassa az említett határozatot. Abban az esetben, ha a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, a Bizottság feladata, hogy az EUMSZ 264. cikknek megfelelően hozza meg a Törvényszék ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Következésképpen a Svéd Királyság másodlagos kereseti kérelmét, amint az a harmadik jogalap keretében kifejtett érvelésben szerepel, a Törvényszék az érdemét tekintve nem vizsgálhatja.

96

A viszonválaszban a Bizottság előadja továbbá, hogy amennyiben mostantól a válaszban a megtámadott határozatnak az átalánykorrekciót előíró részében történő részleges megsemmisítését kéri, a Svéd Királyság a keresete módosítására törekszik, amely nem tesz lehetővé állandó ítélkezési gyakorlatot e tekintetben. Egyébiránt a harmadik jogalap, amennyiben az a másodlagos kereseti kérelemre vonatkozik, önmagát tekintve elfogadhatatlan az elsődleges kérelem értékelése vonatkozásában.

97

Mindenesetre a Bizottság úgy érvel, hogy a 2011–2013. évben megállapított hiányosságok fennállása azzal jár, hogy nem állapítható meg, hogy ténylegesen történt‑e kockázatelemzés, így nem került sor másodlagos ellenőrzésre, és tehát kockázat áll fenn az Alap tekintetében. A Bizottságnak a VI/5330/97. sz. dokumentumban előadott iránymutatásai lehetővé teszik az átalánykorrekció igénybevételét, amikor valamely tagállam nem teljesítette az egyes teljesített kérelmek támogathatóságának megfelelő ellenőrzésére irányuló kötelezettségét. A kockázatelemzés másodlagos ellenőrzésnek minősülne, amely hatékonyságának hiánya 2%‑os átalánykorrekciót igazolna.

98

Az ellenőrzés módszerétől függően megállapított hibaarányok különbsége önmagában nem indokolja az átalánykorrekciót, bizonyítja azonban ezzel szemben, hogy a kockázatelemzés nem tekinthető elvégzettnek. E körülmények között az Alapot fenyegető kockázatra vonatkozó, a svéd hatóságok által, e különbségen alapuló javasolt számítás elégtelen. Egyébiránt nem helytálló azt állítani, hogy a Bizottság számviteli szolgálata jóváhagyta azt.

99

Az arányosság elvét illetően a Bizottság megállapítja, hogy azt tiszteletben tartották, mivel a korrekciót a 2013‑as igénylési évre és nyolc svéd megyére korlátozták, amelyekben távérzékeléses, nem pedig helyszíni ellenőrzések alkalmaztak 2011 és 2013 között.

100

Először is, ami a harmadik jogalap elfogadhatóságát illeti, meg kell állapítani, amint az a keresetlevél megfogalmazásából kitűnik, hogy az lényegében az 1306/2013 rendelet 52. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapul. Márpedig semmi sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy arra a Svéd Királyság kizárólag a másodlagosan felhozott és a pénzügyi korrekció összegének csökkentése iránti második kereseti kérelme alátámasztása érdekében, nem pedig az első kereseti kérelme alátámasztására hivatkozik, amennyiben az a megtámadott határozat annyiban történő megsemmisítésére irányul, amennyiben a Bizottság jogellenesen járt el, különösen amikor tévesen átalánykorrekciót alkalmazott.

101

A keresetlevél 11. pontja megfogalmazásának vizsgálata alapján megállapítható, hogy bár a Svéd Királyság szerint főszabály szerint meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot, amennyiben a Bizottság egy szabálytalan számlaelszámolási eljárást követően tévesen állapította meg, hogy a svéd hatóságok kockázatelemzése nem megfelelően történt, ami a teljes megtámadott határozat megsemmisítéséhez, következésképpen magának a pénzügyi korrekció elvének a figyelmen kívül hagyásához vezethet, megállapítja továbbá, hogy a Törvényszéknek mindazonáltal meg kellene állapítania, hogy a svéd hatóságoktól származtak bizonyos, elméletileg pénzügyi korrekciót igazoló hiányosságok, így e korrekció értékelési módja mindenesetre téves.

102

E körülmények között, anélkül hogy vizsgálni kellene a harmadik jogalap megalapozottságát, amennyiben az a második jogalap alátámasztására szolgál, amely arra irányul, hogy a Törvényszék a megtámadott határozat részleges megsemmisítésének előzetes kimondásával változtassa meg a pénzügyi korrekció összegét, meg kell állapítani, hogy nincs akadálya annak, hogy az említett jogalap elfogadhatónak minősüljön, és figyelembevételre kerüljön a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló első jogalap alátámasztásaként. Egyébiránt a Bizottság állításaival ellentétben, és amint az a keresetlevél 11. pontjának a fenti 101. pontból kitűnő vizsgálatából következik, úgy tűnik, hogy e tekintetben a Svéd Királyság módosította a kereseti kérelmeit a válasz szakaszában.

103

Amint a Svéd Királyság érvel, az ítélkezési gyakorlat elismeri a számlaelszámolás tárgyában hozott bizottsági határozat megsemmisítését, amennyiben az ilyen megsemmisítés az átalánykorrekció alkalmazását tartalmazó határozat indokolását és rendelkező részét érinti (lásd ebben az értelemben: 2005. július 7‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, C‑5/03, EU:C:2005:426, 54. és 55. pont). Az ilyen megsemmisítés nem bír hatással a szóban forgó határozat indokolásának jogszerűségére, mivel az említett indokok többek között kapcsolódhatnak az érintett tagállamra háruló ellenőrzéseket érintő hiányosságok megállapításához.

104

Az esetleges megsemmisítésből eredő következményeket illetően egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében nem tartozik az uniós bíróság hatáskörébe, hogy az általa végzett jogszerűségi felülvizsgálat keretében az uniós intézményekkel szemben meghagyással éljen, vagy azokat helyettesítse, az érintett intézménynek kell azonban megtenniük az EUMSZ 266. cikk szerint a megsemmisítési kereset tárgyában hozott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket (lásd: 2013. május 30‑iOmnis Group kontra Bizottság ítélet, T‑74/11, nem tették közzé, EU:T:2013:283, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

105

Ennélfogva a megtámadott határozat megsemmisítésének esetében, amennyiben az ilyen megsemmisítés átalánykorrekció téves alkalmazásának megállapításán alapul, a Bizottság feladata az abból eredő következmények levonása.

106

Másodszor a harmadik jogalap érdemi vizsgálatát illetően meg kell állapítani, hogy állandó ítélkezési gyakorlat alapján az uniós jogszabályok megsértését a Bizottságnak kell bizonyítania, ha azonban e jogsértés már megállapítást nyert, a tagállamnak kell azt bizonyítania, hogy adott esetben a Bizottság az ebből levonandó pénzügyi következtetések tekintetében hibát követett el (2004. október 7‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑153/01, EU:C:2004:589, 67. pont; 2005. július 7‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, C‑5/03, EU:C:2005:426, 38. pont).

107

Az 1306/2013 rendelet megfelelőségi vizsgálatról szóló 52. cikkének (2) bekezdésének megfogalmazása a következő:

„A Bizottság a meg nem felelés súlyossága alapján megállapítja a kizárásra kerülő összegeket. A Bizottság kellően figyelembe veszi a jogsértés jellegét és az Uniónak okozott pénzügyi veszteséget. A Bizottság a kizárást a jogosulatlanul kifizetett összegek azonosítására alapozza, és amennyiben ezek az összegek arányos mértékű erőfeszítéssel nem azonosíthatók, extrapolált vagy átalánykorrekciót alkalmazhat. Átalánykorrekciót kizárólag akkor lehet alkalmazni, amikor az ügy természetéből adódóan, vagy mert a tagállamok nem nyújtották be a Bizottság számára a szükséges információkat, arányos mértékű erőfeszítéssel nem lehet pontosabban megállapítani az Uniónak okozott pénzügyi kár mértékét.”

108

Következésképpen az 1306/2013 rendelet 52. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseire tekintettel a Bizottság az uniós finanszírozásból történő kizárást a jogosulatlanul kifizetett összegek azonosítására alapozza, és amennyiben ezek az összegek arányos mértékű erőfeszítéssel nem azonosíthatók, extrapolált vagy átalánykorrekciót alkalmazhat. Ebből következően a különböző hiányosságok pénzügyi hatására vonatkozó, a tagállam által szolgáltatott információkra alapozott egyedi értékelésre alkalmazott korrekció összegének kiszámítása főszabály szerint elfogadható, amennyiben az ilyen egyedi értékelés nem jár aránytalan nehézséggel (2017. február 16‑iRománia kontra Bizottság ítélet, T‑145/15, EU:T:2017:86, 61. pont).

109

A VI/5330/97. sz. dokumentum 2. melléklete akként határozza meg a másodlagos ellenőrzések fogalmát, mint amelyek „a kérelmek megfelelő kezeléséhez szükséges adminisztratív intézkedések, úgymint a benyújtási határidők megtartásának ellenőrzése, az ugyanazon célra irányuló kettős kérelmek azonosítása, a kockázatfelmérés, a szankciók alkalmazása és az eljárások megfelelő felügyelete.”

110

A VI/5330/97. sz. dokumentum pontosítja továbbá a tagállamok által végzett ellenőrzések hiányosságainak pénzügyi következményeit. Ha a vizsgálat során szolgáltatott információk nem teszik lehetővé, hogy a meghatározott veszteségek extrapolációból kiindulva statisztikai eszközökkel, vagy más ellenőrizhető adatokra való hivatkozással, az Unió által az ellenőrzés hiánya miatt elszenvedett veszteséget megállapítsák, az Alapot fenyegető veszteség kockázatának nagysága függvényében átalányalapon kiszámított pénzügyi korrekciót lehet kilátásba helyezni (2016. március 3‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑675/14, nem tették közzé, EU:T:2016:123, 41. pont).

111

Az AGRI‑2005‑64043. sz. dokumentumot illetően, az a kölcsönös megfeleltetéshez igazítja a VI/5330/97. sz. dokumentum iránymutatásait. Három módszert ír elő a megfelelő pénzügyi korrekció megállapítása érdekében: először is az előírt ellenőrzések tárgyát nem képező egyéni kérelmek elutasítását; másodszor az Alapot fenyegető veszélynek a reprezentatív mintán végzett igazolásokból nyert eredmények extrapolációjával történő értékelését, harmadszor pedig az átalánykorrekciók kiigazítását (2017. október 19‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑502/15, nem tették közzé, EU:T:2017:730, 59. pont). Az AGRI‑2005‑64043. sz. dokumentum szövege lehetővé teszi annak megállapítását, hogy e három lehetőség között elsőbbségi sorrend áll fenn, mivel a kockázat átalányértékelése tekintendő a legvégső módszernek (lásd ebben az értelemben: 2016. március 3‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑675/14, nem tették közzé, EU:T:2016:123, 42. pont). Az uniós finanszírozásból kizárandó összegek meghatározási módszereinek e hierarchiája egyébiránt kifejezetten említésre kerül a 2014 szeptemberében hatályba lépett, az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kifizető ügynökségek és más szervek, a pénzgazdálkodás, a számlaelszámolás, a biztosítékok és az euro használata tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i 907/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 12. cikkének (2), (3) és (6) preambulumbezdésében (HL 2014. L 255., 18. o.).

112

A fenti okfejtésből következik, hogy saját iránymutatásai alapján a Bizottság csak akkor használhatta a jelen esetben az átalányjellegű módszert, ha a többi módszert el kellett kerülni, különösen az extrapolációs számítást. Így a Svéd Királyság jogosan állítja, hogy az átalányjellegű számítási módszer kiegészítő jellegű az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdésének rendelkezéseire tekintettel, még ha a gyakorlatban a Bizottság gyakran alkalmazza is.

113

A második jogalap vizsgálatának keretében tett megállapításokból következik, hogy a Svéd Királyság által a kockázati tényezők értékelési és frissítési intézkedéseinek végrehajtásával kapcsolatos hiányosságok 2011‑től 2013‑ig fennálltak, és a VI/5330/97. sz. dokumentumban szereplő információkra tekintettel, amennyiben a kockázatelemzéshez kapcsolódó kérelmek helyes kezelése érdekében szükséges adminisztratív intézkedések gyakori hibájáról van szó, a Bizottság a mérlegelési jogköre gyakorlásában érvényesen minősítette azokat a másodlagos ellenőrzés végrehajtása elmulasztásának. Ugyanis egy másodlagos ellenőrzés hiányáról van szó, amelyet előírnak az 1122/2009 rendelet 31. cikke (2) bekezdésének rendelkezései, nem pedig az olyan ellenőrzési eljárás tökéletesíthető jellegének puszta megállapításáról, amely adott esetben nem vezet pénzügyi korrekcióhoz. E körülmények között a Svéd Királyság arra irányuló kifogása, hogy a jelen esetben nem került sor uniós jogszabály olyan jelentős megsértésére, amely okán pénzügyi korrekcióra kerül sor, nem tűnik megalapozottnak.

114

Mindazonáltal a Bizottság megállapította továbbá, hogy a másodlagos ellenőrzés végrehajtása hiányának megállapítása, amennyiben az ellenőrzés teljes hiányáról van szó, önmagában elegendő volt az Unió által elszenvedett pénzügyi kár extrapoláció útján történő becslésére alapított korrekció alkalmazásának kizárásához és a Svéd Királyság által az említett kár számszerűsítése érdekében benyújtott adatok elutasításához.

115

Amennyiben bizonyos esetekben megállapítható volt, hogy a korábbi év során megállapított szabálytalanságokra alapított extrapolációs módszerek nem képezhetik a számítás biztos alapját, különösen, ha a szabálytalanságok nem jelentkeznek a következő években, vagy az ellenőrzések eredményeinek az egyik évről a másik évre történő jelentős változásai esetében (lásd ebben az értelemben: 2002. január 24‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C‑118/99, EU:C:2002:39, 44. és 45. pont; 2016. március 3‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑675/14, nem tették közzé, EU:T:2016:123, 46–48. pont), ettől még nem kétséges, hogy a jelen esetben a Svéd Királyság által a elszámolási eljárás során benyújtott és a jogosulatlanul kifizetett összegek extrapoláció útján történő kiszámítására vonatkozó adatok figyelembevételének a hiánya nem a megbízhatóságuk esetleges hiányán alapult, hanem azon a tényen, hogy a Bizottság akként ítélte meg, hogy azok nem bírnak jelentőséggel a másodlagos ellenőrzés teljes hiányának megállapításából eredő számlaelszámolási eljárás keretében.

116

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a svéd hatóságok valóban benyújtottak a Bizottságnak a jogosulatlanul kifizetett összegek extrapoláció útján történő kiszámítását lehetővé tevő adatokat. A 2014. szeptember 25‑én a svéd mezőgazdasági hivatal által a Bizottságnak a 2014. május 20‑i kétoldalú megbeszélés jegyzőkönyvében tett megállapításokra válaszul adott levelében szerepel az Alap által elszenvedett kár becslése. Ebben a szakaszban a svéd hatóságok, figyelmen kívül hagyva, hogy a korrekció csak a 2013‑as igénylési évre vonatkozik, olyan becslést nyújtottak, amely a feltárt hibák előzetes számadatait használva a 2011–2013‑as igénylési évekre vonatkozik.

117

A svéd hatóságok által alkalmazott extrapolációs módszer lényegében a távérzékeléses ellenőrzésekből eredő korrekció mértékének megnövelésében áll az érintett évben már végrehajtott korrekció összegének kiigazítása érdekében.

118

Márpedig a svéd hatóságok által benyújtott és a jogosulatlanul kifizetett összegek extrapoláció útján történő kiszámítására vonatkozó adatok anélkül történő figyelmen kívül hagyásával, hogy értékelnék a megbízhatóságuk szintjét, vagy hogy arányos erőfeszítések lehetővé tették‑e volna a kiaknázásukat, azzal az indokkal, hogy mindenesetre nem bírnak jelentőséggel, a Bizottság figyelmen kívül hagyta az átalányjellegű módszer alkalmazásának másodlagos jellegét, amint az az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (2) bekezdésének rendelkezéseiből következik.

119

E körülmények között, anélkül hogy szükséges lenne a Svéd Királyságnak, többek között az arányosság elvének figyelmen kívül hagyására irányuló egyéb érveinek a vizsgálata, meg kell állapítani, hogy a harmadik jogalap megalapozott, és helyt kell adni az első kereseti kérelemnek. Következésképpen meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot, amennyiben a Bizottság tévesen alkalmazta az átalányjellegű módszert a Svéd Királyság tekintetében annak érdekében, hogy az uniós finanszírozásból a 2013‑as igénylési év vonatkozásában kizárjon 8811286,44 eurót kitevő összeget, azaz a Svéd Királyságnak az említett igénylési évre kifizetett termeléstől független közvetlen támogatások 2%‑át.

120

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság hatáskörébe tartozik, hogy levonja a jelen határozat következményeit a pénzügyi korrekció összegének megállapításakor, amelyet adott esetben az általa megállapított összeegyeztethetetlenségre tekintettel kell meghatároznia.

121

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

122

Egyébiránt, az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.

123

Mivel a Bizottság pervesztes lett, a Svéd Királyság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Svéd Királyság részéről felmerült költségek viselésére.

124

A Cseh Köztársaság – mint beavatkozó tagállam – maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott: