1

A felperesek, a Caviro Distillerie Srl, a Distillerie Bonollo SpA, a Distillerie Mazzari SpA és az Industria Chimica Valenzana (ICV) SpA borkősavgyártók az Európai Unióban, amely össztermelésének több mint 25%‑át képviselik.

2

Az Európai Bizottság 2004. október 30‑án az Európai Unió Hivatalos Lapjában értesítést tett közzé a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára alkalmazandó dömpingellenes eljárás kezdeményezéséről (HL 2004. C 267., 4. o.). Ezen eljárás a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2006. január 23‑i 130/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 23., 1. o.) elfogadásához vezetett. E rendelet 1. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint az ex29181200 KN‑kód (2918120090 TARIC‑kód) alá sorolható és Kínából származó borkősav behozatalára 0%–34,9%‑os végleges dömpingellenes vámot kell kivetni. Az említett rendeletben a Hangzhou Bioking Biochemical Engineering Co., Ltd (a továbbiakban: Hangzhou Bioking) számára piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállást biztosítottak. Nulla százalékos vámtételt alkalmaztak a Hangzhou Bioking által gyártott borkősav behozatalára.

3

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Fellebbezési Testületének jelentése szerint, amelynek a címe „Mexikó – A marhahúsra és a rizsre vonatkozó végleges dömpingellenes intézkedések” (WT/DS 295/AB/R, 2005. november 29., AB‑2005–6) a 130/2006 rendeletet módosító, 2012. április 13‑i 332/2012/EU végrehajtási rendelet (HL 2012. L 108., 1. o.) kizárta a Hangzhou Biokinget a végleges intézkedések hatálya, és különösen a 130/2006 rendelet által bevezetett intézkedéseket követő felülvizsgálati eljárás alól.

4

A fenti 2. pontban leírt eredeti intézkedések később különböző felülvizsgálati eljárások tárgyát képezték, amelyek közül az utolsó a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló, 2012. április 16‑i 349/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2012. L 110., 3. o.) elfogadásához vezetett. E végrehajtási rendelet szerint a Hangzhou Bioking kivételével a kínai importőröktől származó összes dömpingellenes intézkedést fenn kell tartani.

5

2011. június 15‑én a felperesek és egy ötödik vállalkozás, a Comercial Quimica Sarasa, SL a kizárólag a Hangzhou Bioking által gyártott borkősav behozatalára vonatkozó dömpingellenes panaszt nyújtott be az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o.; a továbbiakban: dömpingellenes alaprendelet) 5. cikke szerint. A Bizottság 2011. július 29‑én értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó, egyetlen kínai exportáló gyártóra, a Hangzhou Biokingre korlátozódó dömpingellenes eljárás megindításáról (HL 2011. C 223., 11. o.). E panasz visszavonását követően a Bizottság a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó, egyetlen kínai exportáló gyártóra, a Hangzhou Biokingre korlátozódó dömpingellenes eljárás megszüntetéséről szóló, 2012. június 4‑i 2012/289/EU határozatát (HL 2012. L 144., 43. o.) követően dömpingellenes intézkedések kivetése nélkül megszüntette ezen eljárást.

6

Ezzel egy időben 2011. július 29‑én ugyanezen öt panaszos kérelmére a Bizottság az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján részleges időközi felülvizsgálatra irányuló másik vizsgálatot indított (HL 2011. C 223., 16. o.) két kínai borkősavgyártóval szemben, e két gyártó dömpingkülönbözete tekintetében, amely a panaszosok szerint túlzottan gyenge szinten került megállapításra.

7

2014. október 21‑én a felperesek újabb dömpingellenes panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz, amelyet követően ezen intézmény 2014. december 4‑én értesítést tett közzé a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó, egyetlen kínai exportáló gyártóra, a Hangzhou Biokingre korlátozódó dömpingellenes eljárás megindításáról (HL 2014. C 434., 9. o.).

8

A dömping és a kár értékelése érdekében a Bizottság a 2013. október 1. és 2014. szeptember 30. közötti időszakot vizsgálta (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kárértékelés szempontjából lényeges tendenciákra tekintettel a Bizottság a 2011. január 1‑jétől 2014. szeptember 30‑ig tartó időszak (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak) adatait elemezte.

9

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló 2014. december 4‑i értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikke szerint kiválasztott egy uniós gyártókból álló ideiglenes mintát. A Bizottság később elmagyarázta, hogy a szóban forgó mintát a legmagasabb uniós értékesítési volumen alapján választotta ki, és az a vizsgálatban közreműködő hét vállalkozás közül kiválasztott három uniós gyártóból állt, amelyek önmaguk a borkősav teljes uniós gyártásának 56%‑át teszik ki, és Olaszországban és Spanyolországban, azaz abban a két tagállamban találhatók, ahol az uniós gyártók letelepedtek. Az ideiglenes mintába felvett három gyártó a felperesek közül kettő, azaz az Olaszországban letelepedett Caviro Distillerie és a Distillerie Mazzari, és egy spanyol társaság, a Comercial Quimica Sarasa volt.

10

Az ICV, mivel nem szerepelt ezen ideiglenes mintában, úgy érvelt, hogy az nem tükrözi megfelelően a kisebb uniós gyártók helyzetét. Az Associazione Nazionale Industriali Distillatori di Alcoli e Acquaviti olasz kereskedelmi szövetség (AssoDistil, az Ipari Lepárlók és Szeszesital‑gyártók Országos Szövetsége) szintén vitatta az említett minta összetételét. A Bizottság mindazonáltal megállapította, hogy mivel az uniós borkősavgyártók mind kis‑ és középvállalkozások voltak, egy kis uniós gyártó mintához történő hozzáadása nem módosítaná jelentősen annak reprezentativitását, és nem bírna jelentős befolyással a minta adatai alapján vizsgált kármutatókra. Megállapította, hogy mindenesetre az olyan makrogazdasági mutatók, mint az értékesítési volumen, az uniós gazdasági ágazat egészének, azaz valamennyi uniós gyártónak az adatain alapulnak, beleértve a szóban forgó uniós gyártót is. Ennélfogva a Bizottság megerősítette az ideiglenesen kiválasztott mintát.

11

A vizsgálat során a mintába felvett három társaság helyiségeiben ellenőrizést végeztek, csakúgy, mint a Hangzhou Biokingnél.

12

2015. december 14‑én a Bizottság általános tájékoztatót küldött a felpereseknek, amelyben megállapította, hogy a 42,8%‑os dömpingkülönbözet ellenére a Hangzhou Bioking behozatalai nem okoztak jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. 2016. január 4‑i levelükben a felperesek megtették észrevételeiket e dokumentum vonatkozásában. Egyébiránt meghallgatást kértek, amelyre 2016. január 13‑án került sor.

13

A dömping kivizsgálását követően a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó és a Hangzhou Bioking által gyártott borkősav behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megszüntetéséről szóló, 2016. február 9‑i (EU) 2016/176 bizottsági végrehajtási határozatot (HL 2016. L 33., 14. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyben megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem érte az alaprendelet 3. cikke szerinti jelentős kár.

14

Ugyanis a megtámadott határozat (140) és (141) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyezte, hogy az olyan kármutatók, mint a termelés, az értékesítés volumene és a piaci részesedés, kedvezőtlen tendenciát mutattak a figyelembe vett időszakban, ez a tendencia nem gyakorolt azonban kedvezőtlen hatást az uniós gazdasági ágazat általános pénzügyi helyzetére. A Bizottság megállapította, hogy éppen ellenkezőleg, a figyelembe vett időszak során egyes mutatók, mint például az uniós gazdasági ágazat nyereségessége, a cash flow, a beruházások megtérülése és a foglalkoztatási szint, kedvezően alakultak. A Bizottság hangsúlyozta, hogy elismerve, hogy a Hangzhou Biokingtől származó dömpingelt import az uniós gazdasági ágazatot bizonyos mértékig kedvezőtlenül befolyásolta, a vizsgálat nem tette lehetővé annak megállapítását, hogy az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 3. cikke értelmében jelentős kárt szenvedett volna. Következésképpen a megtámadott határozat 1. cikkével a Bizottság megszüntette a Hangzhou Bioking által gyártott borkősav Unióba történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárást.

15

A Törvényszék Hivatalához 2016. május 4‑én benyújtott keresetlevéllel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.

16

A Törvényszék elnökének határozatával a jelen ügyet egy új, a kilencedik tanácshoz tartozó előadó bírónak osztották ki.

17

Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (kilencedik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának a megnyitásáról határozott.

18

2017. július 19‑én elrendelt pervezető intézkedés útján a Törvényszék az eljárási szabályzata 89. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint kérte a felektől, hogy a tárgyaláson feltett kérdésekre szóban adjanak választ.

19

A Törvényszék a 2017. szeptember 28‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait. E tárgyalás során a Bizottság tájékoztatta a Törvényszéket, hogy a felperesek számára nem adhatott meg bizonyos kért tájékoztatásokat azok bizalmas jellegére tekintettel. Az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontja, 92. cikkének (3) bekezdése és 103. cikke szerint a kilencedik tanács kérte a Bizottságot e tájékoztatások közlésére, pontosítva, hogy azokat e szakaszban nem hozzák a felperesek tudomására. E tájékoztatások vizsgálatát követően a Törvényszék az eljárási szabályzatának 103. cikke szerint úgy határozott, hogy azok a jogvita elbírálása szempontjából jelentősek, és nem maradhatnak bizalmas jellegűek a felperesekkel szemben. Mivel a Bizottság nem kérte e tájékoztatások nyilvánossággal szembeni bizalmas kezelését, a Törvényszék közzétette e tájékoztatásokat, és a kilencedik tanács meghallgatta a felek e tekintetben tett észrevételeit.

20

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

21

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

22

Keresetük alátámasztására a felperesek két jogalapra hivatkoznak. Az első jogalap a gyártók mintájának kiválasztására vonatkozó nyilvánvaló értékelési hibán és az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének és 17. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapul. A második jogalap nyilvánvaló értékelési hibán és az alaprendelet 3. cikke (2), (3) és (5) bekezdésének megsértésén alapul, amennyiben a Bizottság azt állapította meg, hogy az uniós gazdasági ágazat nem szenvedett jelentős kárt.

23

A felperesek úgy érvelnek, hogy amikor a Bizottság kiválasztotta a szóban forgó mintát, nem tartotta tiszteletben az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt követelményeket, többek között a kiválasztott minta reprezentativitása biztosításának követelményét. E megsértés azzal a hatással járt, hogy elferdítette a mikrogazdasági mutatókra – mint például az eladási árra, az egységnyi nyereségességre, a cash‑flow‑ra, a beruházásokra, a beruházások megtérülésére – a kár vizsgálata érdekében tett megállapításokat, így e vizsgálat nem volt objektív az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint.

24

A Bizottság magára a mintavételre irányuló kezdeményezésének megkérdőjelezése nélkül, ami megerősítésre került a tárgyaláson, a felperesek állítják, hogy a mintavétel igénybe vétele kivételt képez az összes gyártó adatai vizsgálatának elve alól. A tárgyalás során a felperesek hozzátették, hogy az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt reprezentativitás követelménye nem jelenti azt, hogy a mintának a legnagyobb értékesítési volument kell lefednie, hanem hogy olyan gyártók kiválasztásáról van szó, amelyek értékesítési volumenei reprezentálják az uniós gazdasági ágazat helyzetét. A felperesek szerint ilyen követelmény következik a 2015. szeptember 10‑iFliesen‑Zentrum Deutschland ítélet (C‑687/13, EU:C:2015:573) 90. pontjából.

25

Először is a felperesek szerint, amikor a Bizottság – a legnagyobb uniós értékesítési volumennel rendelkező legnagyobb gyártók közül csak három gyártót kiválasztva – hozta létre az uniós gyártókból álló mintát, nem megfelelően és objektíven vizsgálta az adatokat. Ugyanis e minta nem reprezentatív az uniós gazdasági ágazat helyzetére nézve, mivel magában foglalja a szóban forgó legnagyobb uniós gyártó, azaz a Distillerie Mazzari aránytalan közrehatását.

26

Egyrészt a felperesek állítják, hogy a Distillerie Mazzari elvált a szóban forgó mintától, mivel az „értékesítési összvolumene a teljes uniós gazdasági ágazat hozzávetőleg 30%‑át adta”. Másrészt a mintába felvett három gyártó értékesítési volumene a teljes uniós borkősavgyártás hozzávetőleg 56%‑át tette ki, amelyek közül hozzávetőleg 29%‑ot képviselt a Distillerie Mazzari, a hat másik uniós gyártó csak a fennmaradó termelés 44%‑át képviselte, azaz átlagosan fejenként 7,3%‑ot. Márpedig a többi gyártó kizárása azzal a hatással járna, hogy a minta nem reprezentatív, mivel a legnagyobb gyártó javára hajlik.

27

Egyébiránt először is, a jelen esetben szereplő körülményekből következik, hogy a jelen ügy nem az alaprendelet 17. cikke szerinti „jelentős méretű”, mivel egy kínai exportőrről, kilenc uniós gyártóról és egy uniós importőrről van szó. Ennélfogva a felperesek szerint semmi sem állt annak útjában, hogy nagyobb mintát vegyenek igénybe. Egyébiránt a Bizottság nagyobb mintát választott más dömpingellenes eljárásokban. Másodszor a mintába felvett három uniós gyártó ellenőrzése a vizsgálat kezdetét követő első négy hónapban befejeződött, így a Bizottságot nem sürgette az idő. Harmadszor a felperesek már a vizsgálat kezdetekor megállapították, hogy a kiválasztott minta nem tesz lehetővé kellően reprezentatív értékelést.

28

Másodszor összefüggés áll fenn a minta kiválasztása és a kár meghatározása között. E tekintetben a 2012. március 21‑iMarine Harvest Norway és Alsaker Fjordbruk kontra Tanács ítéletből (T‑113/06, nem tették közzé, EU:T:2012:135, 72–74. pont) következik, hogy a minta meghatározása során elkövetett hiba a kár meghatározása során fennálló hibának minősül. Így a jelen esetben a Distillerie Mazzari által termelt nyereség elegendő a mintába felvett két másik résztvevő által mind a 2013‑ban, mind pedig a vizsgálati időszak során összesen elszenvedett veszteségek ellensúlyozására, így az uniós gyártók mintája nem reprezentatív az uniós gazdasági ágazat helyzetére nézve. E tekintetben a felperesek úgy érvelnek, hogy a Caviro Distillerie nyereségessége a 2011. évi 3%‑ról – 2013‑ban 1,62%–1,73%‑ra esett vissza a vizsgálati időszak során. A Comercial Quimica Sarasa, a mintába felvett másik társaság ezzel azonos tendenciát követett 2011 és 2013 között, valamint a vizsgálati időszak során is. A válaszban a felperesek hozzáteszik, hogy az uniós gyártók nyereségességi szintje, amely 2010‑ben 17,6% volt, 2011‑re 2%‑ra esett vissza. A felperesek szerint az ilyen csökkenés megerősíti a Hangzhou Bioking által ezen időszakban gyakorolt dömping káros hatását.

29

Harmadszor a Bizottságnak a közigazgatási eljárás során figyelembe kellett volna vennie az AssoDistil részéről a javasolt minta reprezentativitásával kapcsolatban felmerült aggályokat. Jóllehet nem vitatott, hogy az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése engedélyezte, hogy a Bizottság azon egyszerű indokkal válassza ki az uniós gyártókat, hogy azok az Unióban a legnagyobb termelési vagy értékesítési volument képviselik, mindazonáltal egy objektíve reprezentatív mintát kellett a Bizottságnak kiválasztania. E tekintetben lehetetlen objektív vizsgálatot végezni, ha a minta nem tükrözi megfelelően az összességében vett uniós gazdasági ágazat legátfogóbb helyzetét. Ebből következik az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének megsértése, mivel a Bizottság nem vizsgálta objektíven az uniós gazdasági ágazatban dömpingelt importok hatását.

30

Így a Bizottságnak – a panasz, illetve az uniós gyártóktól ezt követően kapott válaszok révén rendelkezésére álló adatokra tekintettel – tudnia kellett volna, hogy szélesebb mintára lett volna szükség.

31

Egyébiránt az AssoDistil azon javaslata, hogy vegyék fel a mintába az ICV‑t, csak annak szemléltetésére irányult, hogy hogyan lehetett volna a mintát megfelelően reprezentatívvá tenni, amennyiben a jelen esetben kétséges lehetett az ilyen reprezentativitás megléte.

32

A Bizottság azon állítását illetően, hogy a felperesek feladata volt azon minta meghatározása, amely az állításpontjuk szerint megfelelő volt, először is a felperesek megállapítják, hogy a minta kiválasztása a Bizottság feladata volt. Ezt követően jogukban állt vitatni a javasolt minta érvényességét. Végül nem erősítették meg, hogy ki kellett volna zárni a legnagyobb borkősavgyártót, a Distillerie Mazzarit. Álláspontjuk szerint az utóbbi felvételét jelentősebb számú kisebb gyártó felvételével kellett volna ellensúlyozni.

33

A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

34

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az Unió intézményei széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan (lásd: 2010. február 11‑iHoesch Metals and Alloys ítélet, C‑373/08, EU:C:2010:68, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E tekintetben az uniós jogrend által a közigazgatási eljárás vonatkozásában előírt biztosítékok tiszteletben tartásának még nagyobb jelentősége van, és hogy e biztosítékok között szerepel többek között a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy alaposan és pártatlanul vizsgálja meg az ügy valamennyi releváns körülményét (lásd: 2017. január 25‑iRusal Armenal kontra Tanács ítélet, T‑512/09 RENV, EU:T:2017:26, 189. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Ebből következően az uniós bíróságnak nemcsak az esetleges téves jogalkalmazást kell felülvizsgálnia, hanem hogy az eljárási szabályokat tiszteletben tartották‑e, a vitatott választást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek‑e, valamint nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények mérlegelésében, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés (lásd ebben az értelemben: 2009. március 10‑iInterpipe Niko Tube és Interpipe NTRP kontra Tanács ítélet, T‑249/06, EU:T:2009:62, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Különösen ez a helyzet az uniós gazdasági ágazatot érő kár fennállásának megállapítását illetően, amely összetett gazdasági helyzetek értékelését feltételezi (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 10‑iBricmate ítélet, C‑569/13, EU:C:2015:572, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

Ennélfogva, bár a kereskedelempolitikai védintézkedések, és különösen a dömpingellenes intézkedések területén az uniós bíróság nem avatkozhat be az illetékes uniós hatóságok számára fenntartott értékelésbe, az ő feladata meggyőződni arról, hogy az intézmények figyelembe vettek‑e minden lényeges körülményt, és az ügy iratainak minden elemét a megkívánt gondossággal vizsgálták‑e meg (lásd: 2012. szeptember 18‑iSince Hardware [Guangzhou] kontra Tanács ítélet, T‑156/11, EU:T:2012:431, 184. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerint a kár meghatározása tényleges bizonyítékokon alapul, és „tárgyilagos vizsgálat” kíséri a dömpingelt import mennyiségét és a dömpingelt importnak az Unió piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatását és az uniós iparra tett befolyását illetően.

39

Egyébiránt az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdéséből és 5. cikkének (4) bekezdéséből következik, hogy az uniós gazdasági ágazat egészének szintjén kell elvégezni a kár meghatározását (2013. december 19‑iTransnational Company Kazchrome és ENRC Marketing kontra Tanács ítélet, C‑10/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:865, 50. és 51. pont).

40

Mindazonáltal az alaprendelet 17. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a Bizottság a jelentős ügyekben a vizsgálatot a mintavétel módszerét igénybe véve a felek észszerű számára korlátozhatja. E tekintetben az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése a mintavételre vonatkozóan két módszert ír elő. A vizsgálat ugyanis a kiválasztás időpontjában rendelkezésre álló információk alapján statisztikailag reprezentatív felek, termékek vagy ügyletek észszerű számára korlátozható, vagy arra a legnagyobb termelési, eladási vagy exportmennyiségre, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 10‑iFliesen‑Zentrum Deutschland ítélet, C‑687/13, EU:C:2015:573, 86. pont; 2017. június 15‑iT.KUP ítélet, C‑349/16, EU:C:2017:469, 30. pont).

41

Következésképpen az uniós intézményeknek, amikor a mintavétel második módszerét választják, bizonyos szabadság áll a rendelkezésükre annak a jövőre vonatkozó értékelését illetően, hogy a vizsgálatukra meghatározott határidőn belül minek a megvalósítására lesz észszerű lehetőségük (2017. június 15‑iT.KUP ítélet, C‑349/16, EU:C:2017:469, 31. pont). Egyébiránt az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a felek mintavételi rendelkezések alapján történő végső kiválasztása a Bizottság hatásköre (2015. szeptember 10‑iFliesen‑Zentrum Deutschland ítélet, C‑687/13, EU:C:2015:573, 87. pont).

42

Ezen elvekre tekintettel kell vizsgálni a felperesek érveinek megalapozottságát.

43

A jelen esetben a Bizottság azt állítja, hogy az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt második módszert vette igénybe, amely szerint a minta a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható legnagyobb reprezentatív termelési, értékesítési vagy exportmennyiségre korlátozódhat. Kitűnik ugyanis a megtámadott határozat (15) preambulumbekezdéséből, hogy a Bizottság az uniós ideiglenes mintát „a legmagasabb uniós értékesítési mennyiség alapján” választotta ki.

44

Ami a minta reprezentativitását illeti, meg kell állapítani, hogy a Bizottság feladata annak biztosítása, hogy több tényező is figyelembevételre kerüljön, mint például a teljes uniós termelésben betöltött arány és a gyártók földrajzi eloszlása (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 10‑iFliesen‑Zentrum Deutschland ítélet, C‑687/13, EU:C:2015:573, 90. és 91. pont). Fontos ugyanis megállapítani, hogy az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetéről való megbízható kép kialakításához a Bizottság elemzésének az uniós gazdasági ágazat egészén kell alapulnia (lásd ebben az értelemben: 2015. május 20‑iYuanping Changyuan Chemicals kontra Tanács ítélet, T‑310/12, nem tették közzé, EU:T:2015:295, 115. pont).

45

A jelen esetben kitűnik a megtámadott határozat (92)–(94) preambulumbekezdéséből, hogy „három uniós gyártót vettek fel a mintába [a kilencből], amelyek a hasonló termék uniós össztermelésének mintegy 56%‑át képviselték”. A tárgyalás során a Bizottság megerősítette – anélkül, hogy ezt cáfolnák –, hogy a kiválasztott minta három, a közreműködést elfogadó gyártók közül az értékesítési volumenek tekintetében legnagyobb gyártóból állt.

46

Egyébiránt a megtámadott határozat (15) preambulumbekezdése pontosítja, hogy a Bizottság egyrészt „az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló összes információra, úgymint a panaszra, az olaszországi Ipari Lepárlók és Szeszesital‑gyártók Országos Szövetségétől (Assodistil) és – az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése szerint – az aktuális gyakorlatban részt vevő egyéb ismert uniós gyártóktól kapott információkra támaszkodott”, másrészt pedig „a mintát [kiválasztotta], ugyanakkor biztosította, hogy a mintában mindkét tagállam, Olaszország és Spanyolország is képviselve legyen.”

47

Nem vitatott, hogy a Bizottság – a felperesek javaslatának megfelelően – az uniós gazdasági ágazat más gyártóit is, amelyek értékesítési volumene állítólag alacsonyabb, felvehette volna a szóban forgó mintába. Igaz továbbá, hogy az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerint az érintett felek véleményének kikérésével és beleegyezésével kiválasztott minták előnyt élveznek.

48

Mindazonáltal egyrészt, amint arra a fenti 41. pont emlékeztetet, kitűnik e rendelkezésből, hogy a felek, termékfajták, illetve ügyletek e mintavételi rendelkezések alapján történő végső kiválasztása a Bizottság hatásköre.

49

Másrészt a felperesek feladata, hogy olyan bizonyítékot szolgáltassanak, amely lehetővé teszi a Törvényszék számára annak megállapítását, hogy az uniós ipar kiválasztott mintájának összetételéből következően a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett a kár értékelésekor (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 18‑iSince Hardware [Guangzhou] kontra Tanács ítélet, T‑156/11, EU:T:2012:431, 137. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Törvényszék ugyanis már akként ítélte meg, hogy mivel az uniós gyártókból álló minta reprezentativitását vitató felperes semmilyen arra utaló ténykörülményt nem terjesztettek elő, hogy Olaszországban és Spanyolországban a francia, a német és a brit gyártók által alkalmazott ár eltért az ugyanezen gyártók által Franciaországban, Németországban vagy az Egyesült Királyságban alkalmazott ártól, nem bizonyította, hogy az uniós intézmények nyilvánvaló hibát követtek el, amikor az uniós termelés által az árkülönbség tekintetében elszenvedett kár elemzését Franciaországra, Németországra és az Egyesült Királyságra korlátozták (lásd ebben az értelemben: 1995. július 14‑iKoyo Seiko kontra Tanács ítélet, T‑166/94, EU:T:1995:140, 59. pont).

50

E tekintetben azt állítják a felperesek, hogy a szóban forgó minta reprezentativitásának állítólagos hiánya a Bizottság által a szóban forgó vizsgálat során alkalmazott számos mikrogazdasági mutató megbízhatóságát elferdítette, és így az nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és megsértette az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének b) pontját. Ezek alapján tévesek az uniós eladási árra, az uniós értékesítési egység nyereségességére, a cash‑flow‑ra és az uniós gyártó beruházásainak megtérülésére vonatkozó mutatók.

51

A jelen esetben először is meg kell állapítani, hogy az érintett felekkel az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerint konzultáltak a minta kiválasztása tárgyában. Egyébiránt kitűnik a megtámadott határozat (109) preambulumbekezdéséből, hogy a Bizottság a kárelemzés céljából szétválasztotta a makrogazdasági és mikrogazdasági tényezőket. Az olyan makrogazdasági tényezők, mint az értékesítési volumen, az uniós gazdasági ágazat egészének, azaz valamennyi uniós gyártónak az adatain alapulnak. A felperesek mintavételre vonatkozó állításai nem olyan jellegűek tehát, hogy megkérdőjelezzék a Bizottságnak a kárra vonatkozó makrogazdasági szintű értékelését.

52

Ami a mikrogazdasági szintű adatokat illeti, az említett (109) preambulumbekezdésből kitűnik, hogy azokat a mintába felvett uniós gyártóknak a Bizottság kérdőívére adott válaszaiból levont adatok alapján vizsgálták. Ezen adatokat illetően meg kell állapítani, amint azt a Bizottság hangsúlyozta, hogy annak érdekében, hogy minden egyes mikrogazdasági mutató esetében egyetlen számadat alakuljon ki, a mintába felvett minden egyes gyártó termelési vagy értékesítési volumene tekintetében a súlyozott átlagot számította ki a ténylegesen fennálló piaci részesedés figyelembevétele szempontjából. Márpedig az egyszerű átlag kiszámítása alapján e három gyártó közül mindegyik azonos súllyal, azaz 33%‑kal rendelkezett a termelési vagy értékesítési volumene tekintetében ténylegesen fennálló piaci részesedésétől függetlenül, ami nem tükrözte az uniós gazdasági ágazat különböző gyártóinak valós viszonylagos súlyát. Amennyiben a súlyozott átlag számítása alapján a mintába felvett minden egyes gyártó adatainak viszonylagos súlyt tulajdonítottak, meg kell állapítani, hogy a mikrogazdasági adatokat illetően alkalmazott módszer megfelelő volt.

53

Másodszor kitűnik a megtámadott határozat (17) preambulumbekezdéséből, hogy az ideiglenes mintában nem szereplő egyik uniós gyártó az AssoDistilhez hasonlóan azt állította, hogy a minta nem tükrözi megfelelően a kisebb uniós gyártók helyzetét, mivel a Hangzhou Biokingtől származó dömpingelt import káros hatása főleg a kisebb vállalatokat érintette.

54

Mindazonáltal meg kell állapítani – amint azt a megtámadott határozat (18) preambulumbekezdése megmagyarázza –, hogy valamely kisebb uniós gyártó mintába történő felvétele nem lett volna jelentős hatással a minta adatai alapján vizsgált kármutatókra. Kitűnik ugyanis a Bizottság által előadott számadatokból, hogy az ICV mintába történő felvétele, amint azt a panaszosok a közigazgatási eljárás során javasolták, csak kis mértékben módosította volna a minta dömpingkülönbözetének súlyozott átlagát, amely 2014‑ben 9,5%‑on felüli lett volna a 10% helyett. E különbözet alakulását illetően, az az említett gyártó felvételével 2011‑ben 5%‑ot, 2014‑ben pedig 9%‑ot meghaladó arányú lett volna, ahelyett, hogy ugyanezen években 2%‑ról 10%‑ra emelkedett volna a Bizottság által kiválasztott minta alapján.

55

Harmadszor meg kell állapítani – amint a tárgyalás során megerősítésre került –, hogy a felperesek nem hoznak fel semmilyen azt bizonyító adatot, hogy egy másik gyártó felvétele módosította volna a Bizottságnak a megtámadott határozatban tett, a kár hiányára vonatkozó megállapítását. A felperesek ugyanis annak állítására szorítkoznak, hogy egy sokkal jelentősebb, több nyereséget termelő gyártót is magában foglaló minta arra a következtetésre vezet, hogy nem következett be kár, „míg egy, kettő vagy három tucat, sőt több kisebb gyártó mind veszteséges”. Mindazonáltal ezen érvelés nem tükrözi az uniós gazdasági ágazat tényleges helyzetét, mivel az a jelen esetben kilenc gyártóból áll, amelyek közül hét együttműködött. Ráadásul a felpereseknek a kis gyártók veszteséges pénzügyi helyzetére vonatkozó állítását semmiféle bizonyíték nem támasztja alá, és mindenesetre nem pontosítja, hogy e helyzet már fennállt‑e a figyelembe vett időszak során.

56

A felperesek azon érvét illetően, hogy semmi sem akadályozta meg a Bizottságot abban, hogy nagyobb mintát vegyen figyelembe, amint azt más dömpingellenes eljárások során tette, elegendő megállapítani, hogy a felperesek önmaguk – a tárgyaláson is – elismerték, hogy nem áll rendelkezésükre olyan bizonyíték, hogy valamely más – kisebb – uniós gyártó felvétele módosíthatta volna az uniós gazdasági ágazatot ért kárra vonatkozó, a Bizottság által tett megállapítást.

57

A felperesek azon állítását illetően, hogy a Distillerie Mazzari által termelt jelentős nyereséget „jelentős mértékben ellensúlyozták a 2013‑ban és a vizsgálati időszak során a mintába felvett két másik társaság által elszenvedett veszteségek”, mivel a Caviro Distillerie nyereségessége 2011‑ben 3%‑ról – 2013‑ra 1,62%‑ra és – a vizsgálati időszak során 1,73%‑ra csökkent, és hogy a Comercial Quimica Sarasa ezzel azonos tendenciát követett 2011 és 2013 között, valamint a vizsgálati időszak során is, meg kell állapítani, hogy még ha bizonyítottnak tekintjük is a nyereségességnek a fent hivatkozott időszakok során való csökkenését, annak ténye, hogy a szóban forgó mintában benntartjuk azon társaságokat, amelyek nyereségessége csökkent, mutatja, hogy a Bizottság objektíven vizsgálta a tényeket a megtámadott határozatban.

58

Ennélfogva, még ha a Bizottság megváltoztatta volna is a szóban forgó minta összetételét, semmi sem vezet arra, hogy a jelen esetben módosult volna a nyereségességre és a kárra vonatkozó megállapítás.

59

Egyébiránt, ami a felperesek azon érvét illeti, amely szerint a nyereségesség 2010 és 2011 közötti jelentős csökkenése megerősíti „a Hangzhou Bioking által ezen időszakban gyakorolt dömping káros hatását”, meg kell állapítani – amint azt a Bizottság helyesen megállapította –, hogy sem megtámadott határozat, sem pedig más uniós aktus nem állapítja meg a Hangzhou Biokingtől az említett időszak során származó dömpinget. Amint az ugyanis a megtámadott határozat (28) preambulumbekezdéséből következik, „[a] dömping és a kár kivizsgálása a 2013. október 1. és 2014. szeptember 30. közötti időszakra terjedt ki”.

60

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperesek nem bizonyítják kellően, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó, általa választott minta megállapítása során.

61

Ennélfogva az első jogalapot el kell utasítani.

62

A felperesek álláspontja szerint a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibákat követett el, és megsértette az alaprendelet 3. cikke (2), (3) és (5) bekezdését, amikor azt állapította meg a megtámadott határozat (140)–(142) preambulumbekezdésében, hogy a borkősav uniós gazdasági ágazata nem szenvedett jelentős kárt a figyelembe vett időszak során.

63

Előzetes észrevételeikben a felperesek hangsúlyozzák, hogy a kár fennállásának meghatározása az összes olyan vonatkozó tényező objektív vizsgálatát feltételezi, amely befolyásolja a szóban forgó gazdasági ágazat helyzetét. Márpedig a jelen esetben a kármutatók semmiféle objektív vizsgálata nem vezethetett annak megállapítására, hogy a dömpingelt importok nem okoztak semmilyen kárt a borkősav uniós gazdasági ágazatának. A felperesek lényegében azt állítják, hogy a kár hiányára vonatkozó, a megtámadott határozat (140) és (141) preambulumbekezdésében szereplő megállapításokban a Bizottság azon tényezőket emelte ki, amelyek kedvezően alakultak, nem vette viszont kellően figyelembe a hátrányosan alakuló tényezőket.

64

Először is, ami a behozatalok volumenének és árának alakulását illeti, a felperesek elsősorban azt állítják, hogy megállapításra került a megtámadott határozat (41)–(45) preambulumbekezdésében, hogy a Hangzhou Bioking a szokásos piacgazdasági feltételeken kívül folytatta tevékenységét, és mesterségesen alacsony és elferdített nyersanyagárakat élvezett annak érdekében, hogy jogosulatlanul csökkentse a végső uniós exportárait. Ezt követően a felperesek azt állítják, hogy magas a gyakorolt, a megtámadott határozat (88) preambulumbekezdésében megállapításra került 42,8%‑os dömpingkülönbözet. Márpedig az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerint a tényleges dömpingkülönbözet nagysága a kár értékeléséhez figyelembe veendő tényezőnek minősül. Végül a felperesek úgy érvelnek, hogy jelentős volt –10,3 %‑ot tett ki, amint az a megtámadott határozat (107) preambulumbekezdéséből kitűnik – a Hangzhou Biokingtől származó dömpingelt import alákínálási különbözeteinek súlyozott átlaga az uniós piac tekintetében.

65

Másodszor, ami a dömpingelt importoknak a figyelembe vett időszak során fennálló volumenét illeti, a szóban forgó exportőr 25%‑kal növelte az Uniós piacon dömpingelt volumenét, 2013‑ban 36%‑os növekedési csúcsot elérve. Egyébiránt a felperesek megállapítják, hogy a dömpingelt importvolumenek ezen állandó emelkedése a borkősav uniós fogyasztása általános csökkenésének összefüggésében történt, hiszen a vizsgálati időszak végére e fogyasztás 11%‑kal csökkent.

66

Ami a dömpingelt importnak az uniós árra gyakorolt hatását illeti, a felperesek úgy érvelnek, hogy nem vitatott, hogy a Hangzhou Bioking 35%‑kal növelte árait a figyelembe vett időszak során, amint az a megtámadott határozat (104) preambulumbekezdéséből kitűnik, ez azonban nem befolyásolja azt, hogy ezen áremelésekre kezdetben nagyon alacsony szinten került sor. Ez magyarázza, hogy a Hangzhou Biokingtől származó dömpingelt import alákínálási különbözeteinek súlyozott átlaga az uniós piac tekintetében 10,3% volt, amint azt a megtámadott határozat (107) preambulumbekezdése megállapítja. Ráadásul 2013 és a vizsgálati időszak vége között, míg az uniós gazdasági ágazat árai 56%‑kal csökkentek, amint az a megtámadott határozat (124) és (125) preambulumbekezdésében megállapításra került, a Hangzhou Bioking árai 8%‑kal csökkentek, amint az e határozat (105) preambulumbekezdéséből kitűnik.

67

A Bizottság azt kiemelő érvére válaszul, hogy az átlagos importárnak az uniós gazdasági ágazat árára tekintettel történő 35%‑os emelkedése egy kedvező fejlemény, a felperesek úgy érvelnek, hogy a tényleges importárakat és nem a tendenciát kell vizsgálni. Ha, amint azt a felperesek feltételezik, az importárak igen alacsonyak voltak 2011‑ben, az azt követő viszonylagos emelkedés nem bír jelentőséggel, különösen a 10%‑os áralákínálás vizsgálat végén történő megállapítására tekintettel. A többek között a panaszban foglalt adatokból kitűnik, hogy az áralákínálás, amelyet a Hangzhou Bioking folytatott, sokkal magasabb volt a vizsgálati időszakot megelőzően.

68

Harmadszor a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság azon szabályt megsértve, hogy e tényezők közül egynek vagy többnek a megsértése nem adhat szükségszerűen döntő útmutatást, nem tulajdonított kellő jelentőséget az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésében előírt egyéb tényezőknek – azaz a behozataloknak az értékesítési volumenekre és az uniós gyártók piaci részesedéseire gyakorolt hatásának – a vizsgálat során. Álláspontjuk szerint a Bizottság éppen ellenkezőleg, túl nagy figyelmet fordított az egységnyi nyereségességre, valamint a cash‑flow‑hoz kapcsolódó kritériumokra és a beruházások megtérülésére. Ezáltal nyilvánvaló értékelési hibát követett el.

69

E tekintetben a felperesek úgy érvelnek, hogy a megtámadott határozat nem szolgál magyarázattal vagy elemzéssel a tekintetben, hogy miként ellensúlyozta az uniós gazdasági ágazat teljesítményromlását a nyereségesség általános javulása. Márpedig a 2015. december 14‑i általános tájékoztatóban a Bizottság világosan és jelentősen szűkszavúbban nyilatkozott e tényezőkről.

70

Így először is a felperesek azt róják fel a Bizottságnak, hogy a vizsgálat során nem tulajdonított kellő jelentőséget az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének, amely a figyelembe vett időszak során 30%‑kal csökkent, amint az a megtámadott határozat (115) preambulumbekezdésében megállapításra került. E volumenek e csökkenése háromszor nagyobb volt, mint az uniós fogyasztásnak a figyelembe vett időszak során történő csökkenése. Márpedig amikor csökken az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene, a Bizottság feladata, hogy megállapítsa és alaposan vizsgálja a ténylegesen termelt nyereséget, mivel az uniós gazdasági ágazat helyzete általános vizsgálatához jelentős tényezőről van szó. Ennélfogva a megtámadott határozat valójában nem magyarázza meg a különböző alapvető tényezők közötti összefüggéseket.

71

Ezt követően a felperesek megállapítják, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének a figyelembe vett időszak során történő, a megtámadott határozat (115) preambulumbekezdésében megállapított 21%‑os csökkenése szintén figyelemfelkeltő volt, „a Hangzhou Biokingtől származó behozatal ugyanebben az időszakban viszont 25%‑kal nőtt, és ennek megfelelően [e társaság] piaci részesedése 41%‑kal emelkedett” ugyanezen időszak alatt a megtámadott határozat (117) preambulumbekezdése szerint. Így a Bizottság érvét, amely szerint az uniós gazdasági ágazat által gyakorlott eladási árak emelkedése a nyersanyagárak alakulását követte, megkérdőjelezi az a tény, hogy 2012 óta az uniós gazdasági ágazat gyorsan veszt az értékesítési volumenekből és a piaci részesedésekből.

72

Ezen összefüggésben az uniós gazdasági ágazat növekedése jelentősen negatív volt, amint az a megtámadott határozat (117) preambulumbekezdéséből következik. Ugyanígy – a Distillerie Mazzari kivételével – minden ágazat súlyos veszteségeket szenvedett a vizsgálati időszak során.

73

Egyébiránt a kínai vámhatóságoktól kapott exportstatisztikákon alapuló állításaikban a felperesek megállapították, hogy a Hangzhou Bioking 2013‑ban közel 9700 tonna értékesítési volument ért el, a vizsgálati időszakban pedig 8925 tonnát. A figyelembe vett időszak során más kínai exportőröktől származó behozatalokra is sor került. Márpedig a vizsgálati időszak során a Hangzhou Bioking 25%‑ról 35%‑ra növelte a piaci részesedését, amely csak egyetlen kínai exportőré volt.

74

Végül a Bizottság nem vette figyelembe a Hangzhou Bioking termelési volumenének közelgő növekedését, amint az a megtámadott határozat (165) és (166) preambulumbekezdéséből kitűnik, különösen az uniós gazdasági ágazat nyereségességére gyakorolt hatásait illetően. Márpedig a felperesek szerint lehetséges, hogy e nyereségesség, valamint az egyéb pozitív pénzügyi mutatók rövid távon és a közeljövőben romlani fognak, megsemmisítve így a gazdasági ágazat – Bizottság által a borkősav uniós gazdasági ágazatát ért kár értékeléséhez megállapított – utolsó pozitív gazdasági mutatóit. Mivel a Bizottság ismerte e tényt, nem tulajdonított azonban neki jelentőséget a kár vizsgálata során, nyilvánvaló értékelési hibát követett el.

75

Éppen ellenkezőleg a Bizottság kizárólag a nyereségességhez, a cash‑flow‑hoz és a beruházások jövedelmezőségéhez kapcsolódó tényezőkre alapított, amelyek pozitív tendenciát mutattak, annak megállapítása érdekében, hogy az uniós gazdasági ágazat nem szenvedett jelentős kárt, míg más gazdasági tényezők arról tanúskodtak a felperes álláspontja szerint, hogy az uniós gazdasági ágazat összeesőben volt a dömpingelt import súlya alatt. Így a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibákat követett el.

76

Különösen, ami az uniós gazdasági ágazat nyereségességét illeti, a felperesek szerint e tényező az egyetlen alapvető gazdasági tényező, amely pozitív tendenciát mutatott, amint az a megtámadott határozat (140) preambulumbekezdéséből következik, míg számos más, negatív tendenciájú tényező létezik. Márpedig a megtámadott határozatnak a kárra vonatkozó következtetéseket érintő 4.5.4. pontja nem ad magyarázatot vagy elemzést annak módjáról, hogy a nyereségesség miként ellensúlyozza az egyéb tényezők hatásait, jóllehet a felperesek kritikákat fogalmaztak meg e tekintetben a közigazgatási eljárás során. Így a megtámadott határozat nem magyarázta meg a különböző alapvető tényezők közötti összefüggéseket, és különösen azt, hogy a nyereségesség szintjének javulása miként orvosolhatja az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárt.

77

Negyedszer kitűnik a megtámadott határozatból, hogy az uniós gazdasági ágazatot kiszorították a piac kevésbé jövedelmező szegmenseiből a Hangzhou Bioking által gyakorolt dömpingárak, és ennélfogva csökkent az értékesítési volumene. A felperesek, a Bizottság állításával ellentétben nem állítják, hogy a Bizottság következtetéseinek az általa választott uniós gazdasági ágazat egy szegmensén kell alapulniuk. A felperesek azt állítják, hogy teljességükben vizsgálva a gazdasági mutatók összessége azt mutatja, hogy a Hangzhou Biokingtől származó dömpingelt import kárt okozott.

78

Ötödször a felperesek álláspontja szerint a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor nem vette kellően figyelembe az uniós gazdasági ágazat e dömpinggel szemben folytatott harcban követett védekezési stratégiáját. Így az egyéb dömpingellenes eljárásokban a Bizottság figyelmen kívül hagyta az egységnyi nyereségesség növekedését, mivel az uniós gazdasági ágazat elvesztette értékesítési volumenének és piaci részesedéseinek egy részét. Ugyanez a helyzet a jelen eljárás keretében, így a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azt a tényt, hogy az uniós gazdasági ágazat 2012 és a vizsgálati időszak vége között úgy döntött, hogy nem folytathat agresszív árversenyt a Hangzhou Bioking által elért értékesítési volumennel szemben, és hogy ehelyett kereskedelmi erőfeszítéseit azon ügyfelekre összpontosítja, akik hajlandóak a jobb minőségű termékeiért magasabb árat fizetni.

79

Hatodszor kinyilvánítva a megtámadott határozat (146) preambulumbekezdésében, hogy „egy exportáló gyártó vonatkozásában megállapított dömpingkülönbözet nem egy meggyőző gazdasági kármutató”, a Bizottság megsértette az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdését, amely szerint ezen intézmény köteles figyelembe venni „a dömpingkülönbözet tényleges nagyságát”. Márpedig a Bizottság állításával ellentétben nem annak vizsgálata a kérdés, hogy e dömpingkülönbözet meggyőző volt‑e, hanem hogy kellő jelentőséget vagy megfelelő jelentőséget tulajdonítottak‑e neki a kár értékelésére irányuló eljárás során. A felperesek szerint az alaprendelet előírja a Bizottság számára, hogy vegye figyelembe a dömpingkülönbözetet, és azt mindig a legrövidebb időszak vonatkozásában kell kiszámítani. Így a dömpingellenes alaprendelet keretében nem szükséges az „időbeni tendenciák” értékelése a dömping jelentőségének értékeléséhez.

80

Egyébiránt ugyanez ez érvelés alkalmazandó az alákínálások esetében is, amelyet az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése alapján kell értékelni. Márpedig a megtámadott határozat nem tesz említést e tényezőről, hacsak nem a (141) és (150) preambulumbekezdésben, amelyekben anélkül veti el e tényezőt, hogy hatását komolyan vizsgálná, még akkor is, ha az alákínálási különbözet 10,3%‑ban került megállapításra.

81

Hetedszer a Bizottság nem vizsgálta a Hangzhou Biokingtől származó dömpingelt behozatalnak az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenére gyakorolt hatását. A dömpingelt import révén gyakorolt árnyomás 2013 és a vizsgálati időszak vége között az árak 76%‑os csökkenéséhez, valamint az értékesítési volumenek és a piaci részesedések jelentős zuhanásához vezetett. Ugyanígy a Hangzhou Bioking által elért értékesítési importvolumen alakulása ellentétes az uniós fogyasztás alakulásával. A felperesek hangsúlyozzák, hogy míg az uniós fogyasztás 11%‑kal csökkent 2011 és 2014 között, a Hangzhou Bioking behozatalai abszolút értékben 25%‑kal nőttek, ami azt jelenti, hogy e társaság szembe tudott szállni a piac törvényeivel. Ráadásul a felperesek szerint a figyelembe vett időszak végén az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 30%‑kal csökkent, míg a fogyasztás 11%‑kal esett vissza. Ennélfogva az értékesítési volumen fennmaradó 19%‑a közvetlenül a Hangzhou Bioking javára veszett el.

82

Nyolcadszor és végső soron a Bizottságnak az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitására vonatkozó észrevételeit illetően a felperesek elismerik, hogy a termelési volumenek 14%‑kal csökkentek, míg a kereset 11%‑kal esett vissza. Mindazonáltal, mivel az uniós gazdasági ágazat fenn tudta tartani vagy javítani tudta az exportértékesítési volumenét, a termelési szint visszaesése kevésbé volt jelentős. A felperesek szerint mindenesetre el kell utasítnia a Bizottság magyarázatait az uniós gazdasági ágazat termelési szintje és az uniós fogyasztás vonatkozásában, hiszen e két tényező nem kapcsolódik egymáshoz, mivel az előbbi a teljes figyelembe vett időszak során rendszeresen csökkent, míg a második 2011 és 2013 között emelkedett, mielőtt az azt követő időszakban visszaesett volna.

83

A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

84

Elöljáróban, amint arra a fenti 38. pont emlékeztet, az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerint az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár fennállásának a meghatározására irányuló objektív vizsgálatnak egyrészt a dömpingelt import mennyiségére és a dömpingelt importnak az Unió piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatására, másrészt pedig az ilyen importnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatására kell irányulnia.

85

Az említett behozatalok volumeneit és az uniós piacon lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatását illetően az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése előírja az e vizsgálat során figyelembe veendő tényezőket, pontosítva, hogy e tényezők közül egynek vagy többnek a fennállása nem ad szükségszerűen döntő útmutatást.

86

Maga az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy a dömpingelt import – az Unió érintett gazdasági ágazatára gyakorolt – hatásvizsgálatának mindazon releváns gazdasági tényezőknek és mutatóknak az értékelésére ki kell terjednie, amelyek a gazdasági ágazat helyzetét befolyásolják. E rendelkezés felsorolja azokat a különféle tényezőket, amelyeket figyelembe lehet venni, de előírja, hogy a felsorolás nem kimerítő, és ezen ismérvek közül egynek vagy többnek a fennállása sem ad szükségszerűen döntő útmutatást (2013. november 28‑iCHEMK és KF kontra Tanács ítélet, C‑13/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:780, 56. pont; 2013. december 19‑iTransnational Company Kazchrome és ENRC Marketing kontra Tanács ítélet, C‑10/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:865, 20. pont; 2015. április 16‑iTMK Europe ítélet, C‑143/14, EU:C:2015:236, 32. pont). E rendelkezés tehát mérlegelési jogkört biztosít az uniós intézményeknek a különböző mutatók vizsgálata és értékelése tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 27‑iIkea Wholesale ítélet, C‑351/04, EU:C:2007:547, 61. pont).

87

Következésképpen e rendelkezések együttes értelmezése alapján meg kell határozni, hogy a Bizottság következtethetett‑e – nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül – az uniós gazdasági ágazatnak okozott jelentős kár fennállásának hiányára.

88

Előzetesen, ami azt az állítást illeti, amely szerint a Bizottság túlságosan az általános pénzügyi helyzetre vonatkozó gazdasági tényezőkre – úgymint az uniós gazdasági ágazat nyereségességére, a cash‑flow‑ra és a beruházások megtérülésére – összpontosított, a felperesek megállapítják, hogy a meghatározó tényezők az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenei, a termelési szint és az uniós kapacitáskihasználás mértéke. Hivatkoznak továbbá más tényezőkre is, úgymint a dömping nagyságára, a Hangzhou Bioking alákínálására, az importvolumenek abszolút értékben történő emelkedésére, a készletszintekre, a termelékenységre, a növekedésre, a bérekre és a beruházásokra, amelyeket a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie.

89

A jelen esetben először is meg kell állapítani, amint az a megtámadott határozat 4.5.2. és 4.5.3. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság vizsgálta az összes fent hivatkozott tényezőt. Ugyanis a makrogazdasági tényezőket illetően a megtámadott határozat (111)–(123) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság elemezte a termelést, a termelési kapacitást, a kapacitáskihasználást, az értékesítési volument, a piaci részesedést, a növekedést, a foglalkoztatást, a termelékenységet, a dömpingkülönbözet nagyságát és a korábbi dömpinggyakorlatot követő helyreállást. A mikrogazdasági mutatókat illetően vizsgálatra került az átlagos egységár, az egységköltség, a munkaerőköltség, a készletek, a jövedelmezőség, a cash‑flow, a beruházások, a beruházások megtérülése és a tőkebevonási képesség.

90

Így jutott a Bizottság a megtámadott határozat (140) preambulumbekezdésében arra a következtetésre, hogy „[a]z olyan kármutatók, mint a termelés, az értékesítés volumene és a piaci részesedés a figyelembe vett időszakban kedvezőtlen tendenciát mutattak”, anélkül hogy e tendenciák „az uniós gazdasági ágazat általános pénzügyi helyzetére kedvezőtlen hatást [gyakoroltak volna]”. E preambulumbekezdés hozzáteszi, hogy „[é]pp ellenkezőleg, az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a figyelembe vett időszakban végig kedvezően alakult, és a vizsgálati időszakban még meg is haladta a célként meghatározott nyereségszintet”. Ezenkívül az említett preambulumbekezdés szerint „az olyan kármutatók, mint a pénzforgalom és a beruházások megtérülése a figyelembe vett időszak során szintén javultak”. Egyébiránt, amint a Bizottság érvel a tárgyaláson, a kárra vonatkozó e mutatókat vizsgálta a megtámadott határozat 4.5.5. pontja is, amelyben a Bizottság válaszolt az érdekelt felek észrevételeire, és amely e határozat indokolásának szerves részét képezi.

91

Így a gazdasági adatok értékelése vonatkozásában fennálló széles körű mérlegelési jogkör keretében meg kell állapítani, hogy a Bizottság megvizsgálta az összes tényező jelentőségét, és mérlegelte a szóban forgó pozitív és negatív tendenciákat.

92

Ami egyébiránt a behozatalok volumenének és árának alakulására vonatkozó állításokat illeti, meg kell állapítani, amint azt a felperesek hangsúlyozták, hogy a megtámadott határozat a (47) preambulumbekezdésében kimondja, hogy a maleinsav‑anhidrid kínai belföldi piaca egészében véve torznak tekinthető. Egyébiránt nem vitatott, hogy a megállapított dömpingkülönbözet 42,8%‑ot tett ki, és így meghaladta a de minimis küszöböt, amint az a megtámadott határozat (88) és (122) preambulumbekezdéséből következik. Végül igaz, hogy az alákínálási különbözet súlyozott átlaga 10,3%‑ot tett ki, amint az a megtámadott határozat (107) preambulumbekezdéséből kiderül.

93

Mindazonáltal a felperesek állításával ellentétben az ilyen megállapítások nem teszik lehetővé annak bizonyítását, hogy az alaprendelet 3. cikke szerinti jelentős kár áll fenn.

94

Ugyanis ami a dömpingkülönbözet nagyságát illeti, az nem vitatottan figyelembe vehető az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján az uniós gazdasági ágazatra hatást gyakorló összes gazdasági tényező és mutató értékelésének keretében. Mindazonáltal a Bizottság helyesen hangsúlyozta a megtámadott határozat (146) preambulumbekezdésében, hogy a valamely gyártó vonatkozásában megállapított dömpingkülönbözet nem egy meggyőző gazdasági kármutató. Amint azt a Bizottság a tárgyalás során hangsúlyozta, önmagában az e rendelkezésben szereplő egyetlen tényező sem döntő jellegű a Bizottság által okozott kár általános vizsgálata során.

95

Másodszor az egyes gazdasági tényezők értékelését illetően, ami az árak értékelését illeti, a megtámadott határozat 3. táblázatából kitűnik, hogy a dömpingelt termékimport átlagára 35%‑kal növekedett a figyelembe vett időszak során. Márpedig a megtámadott határozat 7. táblázata megállapítja, hogy a figyelembe vett időszak során az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési egységára 19%‑kal nőtt. Ebből következik, hogy a Hangzhou Bioking árai nagyobb mértékben emelkedtek, mint az uniós gazdasági ágazat eladási árai, így csökkent az e két ár közötti eltérés. Ugyanígy meg kell állapítani, amint az a megtámadott határozat 7. táblázatából és (127) preambulumbekezdéséből következik, hogy az átlagos értékesítési egységárak markánsabban, azaz 19%‑kal emelkedtek a figyelembe vett időszak során, mint a 9%‑kal növekedett termelési költség. E tekintetben, amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozta, az ilyen megállapítása megerősíteni látszik azt, hogy a Hangzhou Bioking importjai nem gyakoroltak nyomást az árakra.

96

Ami egyébiránt a felperesek azon állítását illeti, hogy az árak viszonylagos emelkedése nem bír jelentőséggel, meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 3. cikkének (2), (3) és (5) bekezdésében az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár meghatározásához szükséges tényezőként szerepel az ár. Márpedig a Bizottság megerősíti, hogy a vizsgálati időszak előtt és után csökkent az alákínálási különbözet. A Bizottság tehát helyesen állapította meg, hogy az ilyen csökkenés pozitív tendenciának minősül, amelyet figyelembe kell venni a kár értékelése során.

97

A szóban forgó behozatalok volumenének alakulását és a piaci részesedések alakulását illetően nem vitatott, hogy a figyelembe vett időszak során 25%‑kal növekedtek a Hangzhou Biokingtől származó behozatalok, így az ugyanebben az időszakban az uniós összfogyasztás 11%‑os csökkenésére tekintettel (a megtámadott határozat 1. táblázata) a Hangzhou Bioking piaci részesedése 41%‑kal nőtt (lásd a megtámadott határozat (101) és (102) preambulumbekezdését). Mindazonáltal, amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (148) preambulumbekezdésében hangsúlyozta, nemcsak a piaci részesedést és a behozatal volumenét vizsgálta annak megállapítása érdekében, hogy jelentős kárt szenvedett‑e az uniós gazdasági ágazat. E tekintetben, amint az a megtámadott határozat 2. táblázatából és (101) preambulumbekezdéséből következik, a figyelembe vett időszak során az érintett termék Unióba irányuló, a Hangzhou Biokingtől származó dömpingelt behozatalainak volumene 25%‑kal nőtt, míg a 10. táblázat azt jelzi, hogy az uniós gyártók nyereségessége jelentősen növekedett a figyelembe vett időszak során, a vizsgálati időszak során elérve a 10%‑ot. Ezen összefüggésben a Hangzhou Biokingtől származó behozatalok volumenének emelkedése ellenére növekedett az uniós gyártók nyereségessége.

98

Egyébiránt az uniós gazdasági ágazat piaci részesedését illetően, annak alakulása kétség kívül jelentős tényező az említett gazdasági ágazat hátrányára bekövetkezett jelentős kár értékelése keretében (2007. március 14‑iAluminium Silicon Mill Products kontra Tanács ítélet, T‑107/04, EU:T:2007:85, 65. pont). Márpedig a jelen esetben az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 21%‑kal csökkent a figyelembe vett időszak során, és 44%‑ra esett vissza ezen időszak végén, amint az a Törvényszék által elfogadott bizonyításfelvételből következik (lásd a fenti 19. pontot). A Bizottság tehát nem állapíthatta meg érvényesen a megtámadott határozat (148) preambulumbekezdésében, hogy e piaci részesedés viszonylag magas szinten maradt a figyelembe vett időszak során.

99

Ami a felperesek azon érvét illeti, amely szerint a Bizottság nem tulajdonított jelentőséget a Hangzhou Bioking termelési volumene közelgő növekedésének az uniós gazdasági ágazat nyereségességére gyakorolt hatásának, valamint más pénzügyi mutatóknak, amelyek a közeljövőben romlani fognak, emlékeztetni kell arra, hogy az eljárás megindítását követő kár meghatározása az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint feltételezi, hogy fennáll „a[z uniós] gazdasági ágazatnak okozott jelentős hátrány […], a[z uniós] gazdasági ágazatnak jelentős hátrány okozásával való fenyegetés […], illetve a[z uniós] gazdasági ágazat létrehozásának jelentős hátráltatás[a]”. Mivel az uniós gyártók által benyújtott panasz az általuk már bizonyítottnak tekintett, az uniós gazdasági ágazatnak okozott jelentős káron alapult, a Bizottság vizsgálta, hogy megállapítható volt‑e ilyen kár a figyelembe vett időszak során. Ugyanis, amint az a megtámadott határozat (6) és (141) preambulumbekezdéséből következik, a Bizottság elemzése csak az uniós gazdasági ágazatnak okozott, az e rendelkezés szerinti jelentős kárra vonatkozott, nem pedig a kínai exportőrök jövőbeni termelési kapacitására. Márpedig a felperesek érve a kínai gyártó‑exportőrök jövőbeni termelési kapacitásának esetleges növekedésén alapul, ami jelentőséggel bír az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti, a „jelentős hátrány okozásával való fenyegetést” illető vizsgálat keretében. Ennélfogva a felpereseknek az uniós gazdasági ágazat jövőre vonatkozó vizsgálatára vonatkozó érvei – ilyen összefüggésben – hatástalanok.

100

Harmadszor a felperesek azon érvét illetően, amely szerint a Bizottság kizárólag az uniós gazdasági ágazat nyereségességére, a cash‑flow‑ra és a beruházások megtérülésére alapított, mivel csak e mutatók jeleztek pozitív tendenciát, először is meg kell állapítani, amint az a fenti 91. pontban szerepel, hogy a Bizottság az elemzése keretében jelentőséggel bíró összes adatot figyelembe vette a megtámadott határozatban. Ezt követően, amint arra a Bizottság hivatkozik, a kár elemzése során a nyereségesség az egyik meghatározó tényező. Végül, amint az a megtámadott határozat (135) preambulumbekezdéséből következik, „a[z uniós gazdasági ágazat] jövedelmezőség[e] a figyelembe vett időszakban jelentős mértékben nőtt, és a vizsgálati időszak során elérte a 10%‑ot, amely meghaladta az ágazat célként meghatározott 8%‑os nyereségszintjét”. Márpedig hangsúlyozni kell, hogy egyrészt jelentős az ilyen növekedés, másrész pedig önmagában nem, hanem olyan egyéb pozitív gazdasági mutatókkal összefüggésben minősíthető, mint a cash‑flow, a beruházások megtérülése és a foglalkoztatás szintje, amint az a megtámadott határozat (119)–(139) preambulumbekezdéséből következik.

101

Amennyiben a felperesek azt róják fel a Bizottságnak, hogy a megtámadott határozatot nem indokolta kellően azon magyarázatot illetően, hogy az uniós gazdasági ágazat teljesítményét miként ellensúlyozta az általános nyereségesség növekedése, a felperesek érvelése valójában a gazdasági adatok maga a Bizottság által végzett értékelésének vitatására irányul. Márpedig a Törvényszék álláspontja szerint a megtámadott határozat (119)–(139) preambulumbekezdéséből következik, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát az említett tényezők értékelését illetően.

102

A teljesség kedvéért emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította azt, hogy az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak meg kell felelnie az adott jogi aktus jellegének, valamint világosan és egyértelműen kell megjelenítenie az azt meghozó intézmény érvelését, oly módon, amely lehetővé teszi az érintettek számára a meghozott intézkedés igazolásának megismerését és az illetékes bíróságnak a felülvizsgálat gyakorlását (lásd: 2015. szeptember 10‑iFliesen‑Zentrum Deutschland ítélet, C‑687/13, EU:C:2015:573, 75. pont).

103

Ezt a követelményt az adott ügy körülményei, különösen a jogi aktus tartalma, a hivatkozott indokolás jellege, valamint a címzettek és a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyeknek a magyarázathoz fűződő érdeke alapján kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi releváns tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére tekintettel is (lásd: 2015. szeptember 10‑iFliesen‑Zentrum Deutschland ítélet, C‑687/13, EU:C:2015:573, 76. pont).

104

Hangsúlyozni kell, hogy az intézmények nem kötelesek állást foglalni az érdekeltek által eléjük terjesztett minden érvet illetően, hanem elegendő, ha a határozat főbb tartalmi elemei szempontjából alapvető fontosságú tényeket és jogi megfontolásokat ismertetik (lásd ebben az értelemben: 2007. január 11‑iTechnische Glaswerke Ilmenau kontra Bizottság ítélet, C‑404/04 P, nem tették közzé, EU:C:2007:6, 30. pont).

105

A jelen esetben azon indokok, amelyek miatt a Bizottság azt állapította meg, hogy bizonyos kármutatók nem befolyásolták hátrányosan az uniós gazdasági ágazat általános pénzügyi helyzetét, míg egyéb tényezők előnyösen alakultak, a megtámadott határozat (140), (141) és (148)–(160) preambulumbekezdésében szerepelnek. A Bizottság világosan előadta azon okokat, amelyek miatt azt állapította meg, hogy az uniós gazdasági ágazatot a Hangzhou Bioking behozatalai okán nem érte jelentős kár. Ennélfogva a megtámadott határozat jogilag megkövetelt módon indokolt e tekintetben.

106

Negyedszer, ami a felperesek azon állítását illeti, hogy a Bizottság csak az uniós gazdasági ágazat egy szegmensét vizsgálta, meg kell állapítani, hogy e kifogás az első jogalap keretében már vizsgálatra került. Ugyanis a fenti 60. pontból következik, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a Bizottság által megállapított minta mennyiben vezetett nyilvánvaló értékelési hiba elkövetéséhez az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár fennállásának általa történő értékelésekor.

107

Ötödször bár igaz, hogy az uniós gazdasági ágazat védekezési stratégiát vezetett be a dömpinggel szemben folytatott harcban, az nem befolyásolja azt, hogy e stratégia hatásai többek között az érintett gyártók nyereségességi szintjének emelkedésében mutatkoztak meg. Következésképpen a felperesek arra vonatkozó érvei, hogy a Bizottság nem vette figyelembe e stratégiát, nem teszik lehetővé a megtámadott határozatnak a jelentős kár hiányára vonatkozó megállapításai megalapozottságának a megkérdőjelezését.

108

Hatodszor a dömpingkülönbözet Bizottság által történő figyelembevételének elégtelenségére vonatkozó érvet illetően, amint az a fenti 94. pontban megállapításra került, nem vitatottan igaz, hogy e különbözetet figyelembe kell venni a kár fennállásának az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerinti megállapításánál, az azonban nem befolyásolja azt, hogy ez különösen a dömpingellenes intézkedések bevezetésének keretében a dömping fennállásának megállapításakor figyelembe veendő tényező, amely a kár meghatározását megalapozó feltételtől elkülönülő feltétel.

109

Ami az uniós gazdasági ágazat áraihoz viszonyított alákínálás figyelembevételét illeti, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (105) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a „[Hangzhou] Biokingtől származó érintett termék átlagos importára a figyelembe vett időszakban 35%‑kal emelkedett”, és hogy „2011 és 2013 között 43%‑kal nőtt, majd 2013 és a vizsgálati időszak között 8%‑kal csökkent”. A Bizottság ezt követően az alákínálási különbözetek súlyozott átlagát 10,3%‑ban állapította meg a Hangzhou Biokingtől származó, az uniós piacra irányuló dömpingelt import tekintetében. E tényezők alapján, a megtámadott határozat (141) preambulumbekezdésében – kifejezetten hivatkozva az uniós gazdasági ágazathoz viszonyított alákínálásra –, a Bizottság megállapította a jelentős kár hiányát. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság figyelembe vette ezt a tényezőt. Amennyiben a felperesek az e tényezőnek tulajdonított jelentőséget vitatják, emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerint az e rendelkezésben szereplő tényezők közül egynek vagy többnek a fennállása nem ad szükségszerűen döntő útmutatást. Ennélfogva az alákínálási különbözet önmagában nem meggyőző gazdasági kármutató.

110

Hetedszer a felperesek azon állítását illetően, hogy „2013 és a vizsgálati időszak vége között az árak 76%‑[kal] csökken[tek]”, önmaguk hivatkoznak az uniós gazdasági ágazat árainak 56%‑os csökkenésére. E tekintetben, amint az a megtámadott határozat (125) preambulumbekezdéséből következik, a mintába felvett uniós gyártók átlagos értékesítési egységára nem vitatottan csökkent 56%‑kal 2013 és a vizsgálati időszak vége között. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a figyelembe vett időszak során 19%‑kal nőtt. Egyébiránt, amint az a megtámadott határozat (127) preambulumbekezdésében megállapításra került, és a fenti 95. pont is rámutatott, az átlagos értékesítési egységárnak a figyelembe vett időszak során 19%‑kal történő emelkedése jelentősebb volt, mint a termelési költségek ugyanezen időszakban történő 9%‑os emelkedése, ami azt jelzi, hogy a Hangzhou Bioking behozatalainak az árra gyakorolt nyomása nem akadályozta meg az uniós gazdasági ágazat értékesítési egységárának emelkedését.

111

Nyolcadszor, ami a termelési volumen csökkenését illeti, meg kell állapítani, hogy e volumen valóban 16%‑kal csökkent a figyelembe vett időszak során, stabilizálódott viszont 2013 és a vizsgálati időszak vége között, amint azt a megtámadott határozat 4. táblázata is jelzi. Mindazonáltal, amint azt a Bizottság helyesen megállapította, e körülményt a fogyasztás figyelembe vett időszak során 11%‑kal történő csökkenésének fényében kell értékelni, amint arra a fenti 97. pont rámutat. E feltételek mellett megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési volumene figyelembe vett időszak során történő csökkenésének legnagyobb részét a fogyasztás csökkenése okozta.

112

A fentiek összességéből következik, hogy a felperesek nem adtak elő olyan tényezőket, amelyek lehetővé teszik a Bizottságnak az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárnak a vonatkozó tényezők összességére tekintettel megállapított hiányára vonatkozó következtetésének megkérdőjelezését. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének általa történő értékelése ellenére (lásd a fenti 98. pontot) nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát a jelentős kár fennállásának a második jogalapban hivatkozott összes tényező alapján történő általános értékelése során.

113

Következésképpen a második jogalapot, csakúgy, mint a keresetet, egészében el kell utasítani.

114

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeik viselésén kívül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott: