–

M. A. Filippi és M. Manigatterer, a Play For Me GmbH, az ATG GmbH, C. Vöcklinger, a Gmalieva s. r. o., a PBW GmbH, a Felicitas GmbH és a Celik KG képviseletében F. Maschke Rechtsanwalt,

–

a Game Zone Entertainment AG képviseletében M. Paar és H. Zwanzger Rechtsanwälte,

–

a Fortuna Advisory Kft. képviseletében G. Schmid és R. Hochstöger Rechtsanwälte,

–

az osztrák kormány képviseletében G. Hesse, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Braun és H. Tserepa‑Lacombe, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 56. és azt követő cikkeknek az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével összefüggő értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet sörözők, kávézók vagy benzinkutak vezetői által indított eljárások keretében terjesztették elő, amelyek tárgyát szerencsejáték‑automaták engedély nélküli üzemeltetése miatt velük szemben kiszabott, büntetőjogi jellegű közigazgatási szankciók képezik.

3

Az 1985. évi Verwaltungsgerichtshofgesetz (a legfelsőbb közigazgatási bíróságról szóló törvény; BGBl. 10/1985) az alapügy tényállása tekintetében alkalmazandó változatának (a továbbiakban: VwGG) 38a. §‑a így szól:

„(1)   Amennyiben a [Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Ausztria)] elé nagy számú olyan felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtanak be, amelyek hasonló jogkérdéseket vetnek fel, vagy okkal feltételezhető, hogy nagy számú ilyen kérelmet fognak előtte benyújtani, [a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság)] ezt végzés útján állapíthatja meg. E végzésnek tartalmaznia kell:

A végzéseket az illetékes tanács a feladatkörök megosztásának megfelelően hozza meg.

(2)   Ha a végzésekben az (1) bekezdés szerint hivatkozott jogszabályi rendelkezések között szerepelnek legalább törvények, politikai jellegű vagy törvényeket módosító vagy kiegészítő nemzetközi egyezmények, vagy olyan nemzetközi egyezmények, amelyek az Európai Unió szerződéses alapjait módosítják, a szövetségi kancellár vagy a miniszterelnök, vagy ennek hiányában a szövetségi állam vagy Land minisztere vagy a szövetségi állam vagy Land illetékes központi szerve haladéktalanul közzéteszi az említett végzéseket.

(3)   A (1) bekezdés szerinti végzések közzététele napjának leteltével az alábbi joghatások állnak be:

(4)   Ítéletében a [Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság)] összefoglalja jogi álláspontját egy vagy több jogtételben, amelyeket haladéktalanul közzé kell tenni a (2) bekezdésnek megfelelően. A közzététel napján a felülvizsgálati kérelem benyújtására vonatkozó olyan határidő, amely megszakadt, újból megnyílik, és a (3) bekezdésben említett egyéb joghatások megszűnnek”.

4

A VfGG 42. §‑ának (4) bekezdése így rendelkezik:

„A [Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság)] az ügyet érdemben is elbírálhatja, ha az módjában áll, és ha az érdemi határozat hozzájárul az ügy egyszerűbb, hatékonyabb és gazdaságosabb rendezéséhez. Adott esetben e bíróság feladata a releváns tényállási elemek meghatározása, és e célból fel is hívhatja a közigazgatási bíróságot az ügy vizsgálatának kiegészítésére”.

5

A VwGVG 63. §‑ának értelmében:

„(1)   Amennyiben a [Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság)] helyt adott a felülvizsgálat iránti kérelemnek, a bíróságoknak és a közigazgatási szerveknek az adott ügyben haladéktalanul, a rendelkezésükre álló valamennyi jogi eszköz segítségével létre kell hozniuk a [Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság)], jogi álláspontjának megfelelő jogi helyzetet.

(2)   Olyan ítéletben, amelyben a [Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság)] maga bírálja el érdemben az ügyet, meg kell határoznia az említett ítéletben foglaltak végrehajtásáért felelős bíróságot vagy hatóságot is. A végrehajtási eljárásnak az egyébként e bíróság vagy közigazgatási szerv által alkalmazandó szabályoknak meg kell felelnie.”

6

Az 1953. évi Verfassungsgerichtshofgesetz (az alkotmánybíróságról szóló törvény) (BGBl. 85/1953) az alapügy tényállása tekintetében alkalmazandó változata (a továbbiakban: VfGG) 86a. §‑ának (1) bekezdése így szól:

„(1)   Amennyiben a [Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság, Ausztria)] elé nagyszámú olyan kérelmet nyújtanak be, amelyek hasonló jogkérdéseket vetnek fel, vagy okkal feltételezhető, hogy nagyszámú ilyen kérelmet fognak előtte benyújtani, a [Verfassungsgerichtshof (Alkotmánybíróság)] ezt végzés útján állapíthatja meg. E végzésnek tartalmaznia kell:

(2)   Ha a végzésekben az (1) bekezdés szerint hivatkozott jogszabályi rendelkezések között szerepelnek legalább törvények, politikai jellegű vagy törvényeket módosító vagy kiegészítő nemzetközi egyezmények, vagy olyan nemzetközi egyezmények, amelyek az Európai Unió szerződéses alapjait módosítják, a szövetségi kancellár vagy a miniszterelnök, vagy ennek hiányában a szövetségi állam vagy Land minisztere vagy a szövetségi állam vagy Land illetékes központi szerve haladéktalanul közzéteszi az említett végzéseket.

(3)   A (1) bekezdés szerinti végzések közzététele napjának leteltével az alábbi joghatások állnak be:

(4)   Ítéletében a [Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság)] összefoglalja jogi álláspontját egy vagy több jogtételben, amelyeket haladéktalanul közzé kell tenni a (2) bekezdésnek megfelelően. A közzététel napján felülvizsgálati kérelem benyújtására vonatkozó olyan határidő, amely megszakadt, újból megnyílik, és a (3) bekezdésben említett egyéb joghatások megszűnnek”.

7

A HWiG 87. §‑a ekként rendelkezik:

„(1)   Az ítéletben fel kell tüntetni, hogy a megtámadott ítélet sértette‑e a kérelmező valamely alkotmányos jogát, vagy sérültek‑e jogai valamely jogellenes rendelet, egy törvény (vagy nemzetközi egyezmény) újbóli közzétételére vonatkozó jogellenes közlemény, alkotmányellenes törvény vagy jogellenes nemzetközi egyezmény alkalmazása által, következésképpen a megtámadott ítéletet adott esetben hatályon kívül kell‑e helyezni.

(2)   Amennyiben a [Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság)] helyt adott a felülvizsgálat iránti kérelemnek, a bíróságoknak és a közigazgatási szerveknek az adott ügyben haladéktalanul, a rendelkezésükre álló valamennyi jogi eszköz segítségével létre kell hozniuk a [Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság)] jogi álláspontjának megfelelő jogi helyzetet.

(3)   Amennyiben [a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság)] megtagadja a kérelem elbírálását vagy elutasítja a kérelmet, a kérelmező erre vonatkozó kérelmére, és amennyiben e kérelmet a [Verfassungsgerichtshof (Alkotmánybíróság)] határozatának közlésétől számított kéthetes határidőn belül nyújtják be, jeleznie kell, hogy az ügyet az Alkotmány 144. §‑ének (3) bekezdése értelmében áttette a [Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság)] elé”.

8

Sörözők, kávézók vagy benzinkutak vezetőinél, akik a gyanú szerint helyiségeikben egy vagy több szerencsejáték‑automatát állítottak fel a Glücksspielgesetz (a szerencsejátékokról szóló törvény; BGBl. 620/1989) alapjogvita tekintetében alkalmazott változata (a továbbiakban: GSpG) által előírt hatósági engedély nélkül, a pénzügyőrség és a szövetségi rendőrség tisztviselői ellenőrzéseket végeztek, amelyek alapján ez ilyen, engedély nélkül üzemeltetett szerencsejáték‑automatákat ideiglenes lefoglalták.

9

Ezen ideiglenes lefoglalások megerősítését követően pénzbírságot szabtak ki az érintett felelősökkel szemben, és a szerencsejáték‑automatákat elkobozták.

10

Az alapeljárás felei megtámadták ezen intézkedéseket a Landesverwaltungsgericht Oberösterreich (felső‑ausztriai regionális közigazgatási bíróság, Ausztria) előtt.

11

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy mind a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság), mind a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság) megállapította 2016. október 15‑i, illetve 2016. március 16‑i határozatában, hogy a GSpG által bevezetett szerencsejáték‑monopólium nem ellentétes az uniós joggal.

12

A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy ugyanakkor a monopólium jogosultjai által a Bundesgesetz gegen den unlauteren Wettbewerb 1984 (a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló, 1984. évi szövetségi törvény; BGBl. 448/1984) az alapjogviták tekintetében alkalmazandó változata alapján a GSpG hatálya alá tartozó játékokat hatósági engedély nélkül üzemeltető vállalkozásokkal szemben indított eljárások nyomán az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) 2016. március 30‑i határozatában kimondta, hogy a GSpG nem összeegyeztethető az uniós joggal.

13

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja továbbá, hogy a bírói jogvédelem osztrák alkotmány által előírt rendszerében a közigazgatási bíróságok előtti eljárások bármely fele jogorvoslattal élhet a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság) vagy a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság) előtt. Márpedig az Emberi Jogok Európai Bírósága több alkalommal kimondta, hogy a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság) és a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság) nem minősül az EJEE 6. cikke szerinti bíróságnak, mivel, ezen utóbbi bíróság esetében a hozzá való fordulás korlátozott, a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság) pedig, mert az első fokon megállapított tényállási elemekhez vagy az első fokon vizsgált bizonyítékok értékeléséhez kötve van, és mert in concreto nem felelt meg az EJEE 6. cikke által előírt eljárási garanciáknak.

14

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli egyébként, hogy a fellebbviteli bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügyet másképpen kell megítélnie, mint az alacsonyabb szintű bíróság, mind a bizonyításfelvétel és a bizonyítékok értékelése, mind kontradiktórius eljárás – különösen nyilvános tárgyalás formájában történő – lefolytatása tekintetében. Ha ez másként lenne, a tisztességes eljárás EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében vagy a Charta 47. cikkében kimondott elve nem lenne biztosítva.

15

Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2016. március 16‑i határozatához és a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság) 2016. október 15‑i határozathoz vezető eljárások során a tisztességes eljárás elvét nem tartották tiszteletben. A Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság) átvette a Landesverwaltungsgericht Oberösterreich (felső‑ausztriai regionális közigazgatási bíróság) által megállapított tényállási elemeket, és ennek alapján ellenkező értékelésre jutott, megfelelő bizonyításfelvétel nélkül, jóllehet arra a VwGG 42. §‑a (4) bekezdése alapján lehetősége lett volna. A Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság) pedig kizárólag a Landesverwaltungsgericht Oberösterreich (észak‑ausztriai regionális közigazgatási bíróság) ténymegállapításaiból indult ki, anélkül hogy megfelelő bizonyítékot gyűjtött volna, vagy legalábbis érdemi vitát látszott volna folytatni ellenérvek alapján. Ezenkívül e két ügyben egyáltalán nem tartottak nyilvános tárgyalást.

16

E körülmények között a Landesverwaltungsgericht Oberösterreich (felső‑ausztriai regionális közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [Chartának] az EUMSZ 56. és azt követő cikkekkel összefüggésben értelmezett 47. cikkét, hogy koherenciavizsgálat lefolytatását igénylő tényállás esetén ezekkel az uniós jogi rendelkezésekkel nem egyeztethető össze az olyan (a Verfassungsgerichtshofgesetz [az alkotmánybíróságról szóló törvény] 86a. §‑ának (4) bekezdéséhez, a Verwaltungsgerichtshofgesetz [a legfelsőbb közigazgatási bíróságról szóló törvény] 38a. §‑ának (4) bekezdéséhez, az alkotmánybíróságról szóló törvény 87. §‑ának (2) bekezdéséhez vagy a legfelsőbb közigazgatási bíróságról szóló törvény 63. §‑ának (1) bekezdéséhez hasonló) nemzeti szabályozás, amely – a gyakorlatban olyan hatással járó összetett rendszer részeként, hogy a legfelsőbb szintű bíróságok nem értékelik autonóm módon a tényállást és a bizonyítékokat, és számos, valamely konkrét jogi kérdés tekintetében hasonló ügy esetén csupán egyben hoznak külön ítéletet, és abból kiindulva eleve elutasítják a további fellebbezéseket – engedélyezi, illetve nem zárja ki teljes bizonyossággal, hogy (az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése, illetve a Charta 47. cikke szerinti) bírósági határozatokat – különösen, ha azokat például a piacra jutáshoz vagy a piac megnyitásához hasonló, központi uniós jogi kérdésekkel összefüggésben hozták – később az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése, illetve a Charta 47. cikke szerinti követelményeknek eleget nem tevő, magasabb szintű intézmények határozatai a Bíróság elé terjesztendő előzetes döntéshozatal iránti kérelem nélkül hatályon kívül helyezzék?”

17

A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

18

A jelen ügyben ezt a rendelkezést kell alkalmazni.

19

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén a Bíróság az uniós jog értelmezéséhez támpontokat nyújt a nemzeti bíróságnak, amelyek szükségesek az utóbbi által eldöntendő jogvita megoldásához (lásd különösen: 2016. július 5‑iOgnyanov ítélet, C‑614/14, EU:C:2016:514, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20

Az uniós jog nemzeti bíróság számára hasznos értelmezése adásának szükségessége megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa felvetett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak (lásd különösen: 2016. július 5‑iOgnyanov ítélet, C‑614/14, EU:C:2016:514, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 94. cikke értelmében az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek tartalmaznia kell az alábbiakat:

[…]

22

Az Európai Unió Bíróságának a nemzeti bíróságok figyelmébe ajánlott, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozó ajánlásainak (HL 2012. C 338., 1. o) az előzetes döntéshozatal iránti kérelem formájával és tartalmával kapcsolatos 22. pontjából továbbá az következik, hogy e kérelemnek „kellően teljesnek kell lennie, valamint tartalmaznia kell valamennyi releváns adatot annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Bíróság, valamint az észrevételek előterjesztésére jogosult érdekeltek megérthessék az alapeljárás ténybeli és jogi hátterét”.

23

A jelen ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan nem teljesíti e követelményeket.

24

Először is, az eljárási szabályzat 94. cikkének a) pontjában említett követelményekkel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy jóllehet a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem lehetővé teszi az alapjogviták tárgyának meghatározását, e jogviták ténybeli háttere szinte teljesen hiányzik.

25

Másodsorban, az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontjában foglalt követelményekkel, és különösen az arra vonatkozó követelménnyel kapcsolatban, amely szerint az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek tartalmaznia kell azon okok ismertetését, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, emlékeztetni kell arra, hogy e bíróság a Charta 47. cikkének az EUMSZ 56. és azt követő cikkekkel összefüggő értelmezését kéri.

26

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 51. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése, a Charta 51. cikkének (2) bekezdéséhez hasonlóan pontosítja, hogy a Charta rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit (2016. november 10‑iPardue végzés, C‑321/16, nem tették közzé, EU:C:2016:871, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdést úgy kell értelmezni, mint amely az EUMSZ 56. és azt követő cikkeknek a Charta 47. cikkével összefüggő értelmezésére irányul.

28

Márpedig a jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat egyetlen eleme sem ismerteti kellően pontos és egyértelmű módon azokat az okokat, amelyek miatt az alapeljárások keretében a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel az EUMSZ 56. és azt követő cikkek értelmezésére vonatkozóan. Ezenkívül az uniós jog és a jelen jogvitára alkalmazandó nemzeti jogszabályok közötti kapcsolat sincs kifejtve.

29

Vitathatatlan, hogy a kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatára, amely szerint a nemzeti bíróságok feladata annak vizsgálata, hogy valamely szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, koherens módon megfelel‑e az általa követett célnak (lásd ebben az értelemben: 2014. április 30‑iPfleger és társai ítélet, C‑390/12, EU:C:2014:281, 49. pont).

30

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi e tekintetben, hogy szerencsejáték tárgyában az ügyben szereplő nemzeti jogszabályokat nem lehet úgy tekinteni, hogy megfelelnek e követelménynek, többek között azért, mert a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság) és a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság) az alsóbb szinteken eljáró bíróságok által megállapított tényállási elemeknek és azok értékelésének átvételére szorítkozik, ennélfogva nem végez tényleges koherenciavizsgálatot, miközben az alacsonyabb szintű bíróságok által hozott határozatokat meghatározza a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság) és a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság) által kialakított ítélkezési gyakorlat.

31

Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság nem mutatja be azokat az okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti jogszabályok, amelyek kiegészítő módon osztják meg a jogköröket egyrészt az alacsonyabb szintű bíróságok, másrészt a felsőbb szintű bíróságok között, az előbbiekre a ténybeli elemek megállapításáig és értékeléséig kiterjedő hatásköröket ruházva, az utóbbiak hatáskörét pedig kizárólag a jogi elemekre vagy az alapvető jogokra vonatkozó kérdések vizsgálatára korlátozva, ekként nem felelnek meg koherensen a szerencsejátékok területén általuk követett céloknak.

32

Ami továbbá az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontjában foglalt, az az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog megjelölésére vonatkozó követelményt illeti, meg kell jegyezni, hogy noha a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem bemutatja a közigazgatási bíróságról szóló törvény és az alkotmánybíróságról szóló törvény bizonyos rendelkezéseinek tartalmát, nem mutat rá kellően egyértelmű módon, hogy e rendelkezések miként lehetnének alkalmazhatók a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő és az e kérelem tárgyát képező jogvitákban.

33

Következésképpen az, az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontjában foglalt követelmény, amely szerint kapcsolatot kell felállítani a szóban forgó uniós jogi rendelkezések és az alapügy tekintetében alkalmazandó nemzeti jogszabályok között, ugyancsak nem teljesül.

34

Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az előzetes döntéshozatalra utalást nem az általános vagy hipotetikus kérdésekkel kapcsolatos tanácsadó vélemények megfogalmazása indokolja, hanem az uniós jogot érintő jogvita tényleges megoldásának szükségessége (2017. szeptember 27‑iPuškár ítélet, C‑73/16, EU:C:2017:725, 123. pont).

35

Hasznos ehhez annyit hozzátenni, hogy amennyiben úgy tűnik, hogy a nemzeti bíróság által végzett értékelések nincsenek összhangban az uniós joggal, ez azt teszi szükségessé, hogy egy másik nemzeti bíróság, amelyet a belső jogban feltétel nélkül köt az uniós jog ezen első bíróság által adott értelmezése, saját hatáskörében mellőzze azon belső jogi szabály alkalmazását, amely az uniós jognak az említett első bíróság által adott értelmezésének való megfelelést tenne szükségessé a számára (2015. október 15‑iNaderhirn végzés, C‑581/14, nem tették közzé, EU:C:2015:707, 35. pont).

36

Ez az eset állna fenn többek között akkor, ha valamely nemzeti bíróság, egy, a tekintetében kötelező ilyen nemzeti jogi szabály miatt nem vehetné megfelelő módon figyelembe az előtte folyamatban lévő ügyek tárgyalása során azt, hogy a Bíróság egyik ítéletéből következően valamely jogi rendelkezést az uniós joggal ellentétesnek kell tekinteni, és az uniós jog elsőbbségét megfelelő módon, az erre vonatkozó valamennyi intézkedés meghozatalával biztosítani kell (2015. október 15‑iNaderhirn végzés, C‑581/14, nem tették közzé, EU:C:2015:707, 36. pont).

37

A fenti megfontolások összességére tekintettel az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján meg kell állapítani, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

38

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

A Landesverwaltungsgericht Oberösterreich (felső‑ausztriai regionális közigazgatási bíróság, Ausztria) 2016. november 16‑i határozatával előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.