1.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 279/18

A Törvényszék (hatodik tanács) T-675/14. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2016. március 3-án hozott ítélete ellen a Spanyol Királyság által 2016. május 19-én benyújtott fellebbezés

(C-279/16. P. sz. ügy)

(2016/C 279/25)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: Spanyol Királyság (képviselő: J. García-Valdecasas Dorrego meghatalmazott)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság és Lett Köztársaság

A fellebbező kérelmei

—

a Bíróság adjon helyt a fellebbezésnek, és helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét;

—

a Bíróság új ítéletben semmisítse meg az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2014. július 9-i 2014/458/EU bizottsági végrehajtási határozatot (1) annyiban, amennyiben az a Spanyol Királyság által teljesített 2 713 208,07 euró összegű kiadásokat érinti;

Jogalapok és fontosabb érvek

1.

A megtámadott ítéletben az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló téves jogalkalmazás, mivel a Törvényszéknek ki kellett volna mondania azt, hogy a Bizottság határozata nem tartalmaz indokolást, ugyanis e jogalapot kellően világosan és pontosan fogalmazták meg ahhoz, hogy a Törvényszék azzal kapcsolatban állást tudjon foglalni.

2.

Az indokolási kötelezettség terjedelmére vonatkozó téves jogalkalmazás, mivel azok az indokok, amelyekre a Törvényszék támaszkodott, nem összeegyeztethetőek a világosság és az egyértelműség követelményével, amelynek a bizottsági határozat indokolását kell jellemeznie annak érdekében, hogy eleget tegyen az EUMSZ 296. cikk követelményeinek. A jogi aktus indokolása se nem egyértelmű, se nem világos, így sérti a Spanyol Királyság védelemhez való jogát.

3.

A tények nyilvánvaló elferdítése, mivel a Törvényszék a megtámadott ítélet 55. pontjában annak megállapításával, hogy „a Spanyol Királyság nem bizonyította, hogy bizonyos mezőgazdasági üzemek esetében nem állt fenn semmiféle olyan kötelezettség, amelyekkel kapcsolatban a mulasztást megállapították”, nyilvánvalóan elferdítette a tényeket. Először is ezen megállapítás ellentétes a kölcsönös megfeleltetés rendszerének jellegével, mivel e területen csak meghatározott mezőgazdasági üzemek jelenthetnek kockázatot, mégpedig azok, amelyek esetében olyan egyedi kötelezettségek állnak fenn, amelyekkel kapcsolatban mulasztásokat állapítottak meg. Másodszor a Spanyol Királyság konkrét adatokat szolgáltatott a Bizottságnak, amelyek bizonyítják, hogy bizonyos mezőgazdasági üzemek esetében nem álltak fenn egyedi kötelezettségek.

4.

Az 1290/2005 rendelet 31. cikke (2) bekezdésének értelmezésével és az arányosság elvével kapcsolatban elkövetett tévesen jogalkalmazás az átalánykorrekció alkalmazását és a Spanyol Királyság által javasolt korrekció elutasítását illetően.

4.1.

Az említett rendelet 31. cikke (2) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban elkövetett téves jogalkalmazás, mivel e rendelkezés kulcselemként megköveteli az elszenvedett pénzügyi veszteség figyelembevételét. Mivel e veszteséget a Spanyol Királyság pontosan mérte fel, nem volt lehetőség pénzügyi átalánykorrekcióra, amely csak akkor alkalmazandó, ha nem lehet más megfelelőbb módszert alkalmazni.

4.2.

Téves jogalkalmazás áll fenn az arányosság elvének bírósági felülvizsgálatát illetően, mivel a Bizottság által alkalmazott módszer olyan átalánykorrekciót eredményezett, amely 530 %-kal meghaladta a Spanyol Királyság által szolgáltatott számítást. E számítás a korábbi évek során kiszabott szankciókra vonatkozó valós adatokat vett figyelembe, amely évek folyamán a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos következményeket korrigálták. Az átalánykorrekcióból adódó összeg teljes mértékben aránytalan, és a kifizető ügynökségeknek nem kell viselniük a túlbecsült korrekciókat.

5.

Az 1290/2005 rendelet 31. cikke (2) bekezdésének értelmezésével és az arányosság elvével kapcsolatban elkövetett tévesen jogalkalmazás, mivel megállapították, hogy a 2008. költségvetési év ugyanazon költségvetési tételére vonatkozóan lehetséges a pénzügyi átalánykorrekció és az egyszeri pénzügyi korrekció halmozása. Egyrészt ugyanis az AGRI-2005-64043-ES dokumentum alapján a korrekciókat nem lehet olyan összegekre alkalmazni, amelyek már ugyanabból az okokból kifolyólag korrekció tárgyát képezték; másrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlata csak abban az esetben ismeri el a halmozást, ha az Alapnál felmerült kockázat nem fedezhető kizárólag analitikus korrekciókkal; és végül a kapott eredmény aránytalan és indokolatlan, mivel bár csak pénzügyi átalánykorrekciót alkalmaztak, a levonandó összeg alacsonyabb volt, mint a két pénzügyi korrekció hozzáadásából adódó összeg.

(1)  HL 2014. L 205., 62. o.