C‑670/16. sz. ügy
Tsegezab Mengesteab
kontra
Bundesrepublik Deutschland
(a Verwaltungsgericht Minden [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – 604/2013/EU rendelet – Harmadik országbeli állampolgár által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározása – 20. cikk – A meghatározásra irányuló eljárás kezdete – Nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtása – A hatóságok által készített jelentés, amely megérkezett az illetékes hatóságokhoz – A 21. cikk (1) bekezdése – Az átvétel iránti megkeresés előterjesztésére biztosított határidők – A felelősség más tagállamra történő átszállása – 27. cikk – Jogorvoslat – A bírósági felülvizsgálat terjedelme”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2017. július 26.
Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás–Menekültpolitika–A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok–604/2013 rendelet–Valamely nemzetközi védelmet kérelmező személy tekintetében hozott, átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat–Az átvétel iránti megkeresés előterjesztésére biztosított határidő lejártára való hivatkozás lehetősége–E megkeresésnek a megkeresett tagállam általi elfogadása–Hatás hiánya
(604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (19) preambulumbekezdés, valamint 21. cikk, (1) bekezdés és 27. cikk, (1) bekezdés)
Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás–Menekültpolitika–A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok–604/2013 rendelet–Átvételi eljárás–Az átvétel iránti megkeresés előterjesztésére biztosított határidők–A nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásától számított legfeljebb három hónapos határidő
(604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 21. cikk, (1) bekezdés)
Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás–Menekültpolitika–A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok–604/2013 rendelet–Átvételi eljárás–Az eljárás kezdete–Nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtása–A hatóságok által készített jelentés, amely megérkezett az illetékes hatóságokhoz–Fogalom
(604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 20. cikk, (2) bekezdés)
Az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 27. cikkének (1) bekezdését e rendelet (19) preambulumbekezdésére tekintettel akként kell értelmezni, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személy az őt érintő, átadásra vonatkozó határozat elleni jogorvoslat keretében hivatkozhat az említett rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében meghatározott határidő lejártára, még akkor is, ha a megkeresett tagállam kész átvenni e kérelmezőt.
Az említett rendelet célkitűzéseit illetően különösen hangsúlyozni kell, hogy annak (9) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy miközben e rendelet megerősíti a 343/2003 rendeletet alátámasztó elveket, arra irányul, hogy a tapasztalatok fényében elvégezze a szükséges fejlesztéseket, nem csupán a dublini rendszer hatékonysága tekintetében, hanem a kérelmezőknek nyújtott védelmet illetően is, amelyet különösen a nekik nyújtott hatékony és teljes körű bírói jogvédelem biztosít (lásd ebben az értelemben: 2016. június 7‑iGhezelbash ítélet, C‑63/15, EU:C:2016:409, 52. pont).
Márpedig a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (1) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog terjedelmének megszorító értelmezése megakadályozhatná e célkitűzés megvalósítását (lásd ebben az értelemben: 2016. június 7‑iGhezelbash ítélet, C‑63/15, EU:C:2016:409, 53. pont).
Az eddigiekből következik, hogy e rendelkezést akként kell értelmezni, hogy az hatékony bírói jogvédelmet biztosít a nemzetközi védelmet kérelmező személynek, biztosítva számára többek között azt a lehetőséget, hogy az őt érintő, átadásra vonatkozó határozattal szemben jogorvoslattal éljen, amely kiterjedhet e rendelet alkalmazásának vizsgálatára, ideértve az említett rendeletben előírt eljárási garanciák tiszteletben tartását is (lásd ebben az értelemben: 2016. június 7‑iKarim ítélet, C‑155/15, EU:C:2016:410, 22. pont).
E tekintetben meg kell állapítani, hogy az uniós jogalkotó e határidők lejártának joghatásait akként határozta meg, hogy a „Dublin III” rendelet 21. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében pontosította, hogy amennyiben az említett megkeresést az említett határidőkön belül nem terjesztik elő, a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért az a tagállam felelős, ahol a kérelmet benyújtották. A fentiekből következik, hogy jóllehet az e rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések az átvételi eljárás kereteinek meghatározására irányulnak, azok az említett rendelet III. fejezetében meghatározott feltételekkel azonos módon hozzájárulnak az e rendelet értelmében vett felelős tagállam meghatározásához is. Ezért a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtása szerinti tagállamtól eltérő tagállamba történő átadásról szóló határozatot az e rendelkezésben foglalt határidők lejártát követően nem lehet érvényesen elfogadni.
E feltételek mellett annak biztosítása érdekében, hogy az átadásra vonatkozó vitatott határozatot az e rendeletben szabályozott átvételi eljárás megfelelő alkalmazásával fogadták el, az átadásra vonatkozó határozattal szembeni keresetet elbíráló bíróságnak meg kell tudnia vizsgálni a menedékkérőnek az említett rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértésére vonatkozó állításait (lásd analógia útján: 2016. június 7‑iKarim ítélet, C‑155/15, EU:C:2016:410, 26. pont).
(vö. 46–48., 52., 53., 55., 62. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
A 604/2013 rendelet 21. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az átvétel iránti megkeresés érvényesen nem terjeszthető elő több mint három hónappal a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását követően, még akkor sem, ha e megkeresést kevesebb mint két hónappal az e rendelkezés értelmében vett Eurodac‑találat beérkezését követően terjesztik elő.
(vö. 74. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
A 604/2013 rendelet 20. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtottnak tekintendő akkor, amikor a valamely hatóság által kiállított azon írásos dokumentum, amely igazolja, hogy valamely harmadik országbeli állampolgár kérte a nemzetközi védelmet, megérkezett az e rendeletből eredő kötelezettségek végrehajtásáért felelős hatósághoz, adott esetben pedig akkor, amikor e hatósághoz csak az ilyen dokumentumban foglalt legfontosabb információk érkeztek meg, maga a dokumentum vagy annak másolata azonban nem.
E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy e rendelkezés a második mondatában pontosítja, hogy ha a kérelmet nem írásban nyújtják be, a szándéknyilatkozat és a jelentés elkészítése között a lehető legrövidebb időnek kell eltelnie, ami egyrészt arra utal, hogy e jelentés elkészítése alapvetően olyan alakiságnak minősül, amelynek az a rendeltetése, hogy rögzítsék valamely harmadik országbeli állampolgárnak a nemzetközi védelem kérelmezésére irányuló szándékát, másrészt pedig arra, hogy ezen alakiság teljesítésével nem lehet késlekedni.
Másodszor, ugyanezen rendelet 20. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárás azonnal kezdetét veszi, amint a nemzetközi védelem iránti kérelmet először benyújtják valamely tagállamhoz. A fentiekből következően ahhoz, hogy hatékonyan meg lehessen kezdeni a felelős tagállam meghatározására irányuló eljárást, az illetékes hatóságnak egyértelmű tájékoztatásra van szüksége arról, hogy valamely harmadik országbeli állampolgár nemzetközi védelmet kért, anélkül hogy az ennek érdekében kiállított írásos dokumentumnak pontosan meghatározott formában kellene megjelennie, illetve hogy e dokumentumnak a „Dublin III” rendelet által meghatározott feltételek alkalmazása, vagy még inkább a nemzetközi védelem iránti kérelem érdemi vizsgálata szempontjából releváns további adatokat kellene tartalmaznia. Az eljárás e szakaszában nem szükséges az sem, hogy a személyes meghallgatás már ki legyen tűzve.
Harmadszor, korlátozná a nemzetközi védelmet kérelmező személyeknek biztosított bizonyos jelentős garanciák hatékonyságát, ha az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló írásos dokumentum nem lenne elegendő ahhoz, hogy kifejezésre juttassa a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását.
Negyedszer, a „Dublin III” rendelet különleges szerepet szán annak az első tagállamnak, amelyben a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtják. E feltételek mellett annak megállapítása, hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló dokumentum nem minősül a fenti rendelkezés értelmében vett „jelentésnek”, a gyakorlatban lehetővé tenné a harmadik országbeli állampolgárok számára, hogy elhagyják azt a tagállamot, amelyben a nemzetközi védelmet kérték, valamely másik tagállamban pedig ismét kérjék e védelmet, anélkül hogy ebből az okból át lehetne adni őket az első tagállamnak, sőt anélkül, hogy az Eurodac‑rendszer alkalmazásával visszakereshető lenne a kezdeti eljárási cselekményük nyoma. Az ilyen helyzet komolyan érinthetné a dublini rendszer működését, megkérdőjelezve a „Dublin III” rendelet által annak az első tagállamnak biztosított különleges jogállást, amelyben nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtottak be.
A fenti körülmények összességére tekintettel az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló olyan írásos dokumentumot, amelyet hatóság állított ki, és amely igazolja, hogy valamely harmadik országbeli állampolgár nemzetközi védelmet kért, az e rendelet 20. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „jelentésnek” kell tekinteni.
(vö. 84., 85., 88., 91., 93., 95., 97., 103. pont és a rendelkező rész 3. pontja)