1

Fellebbezésével a National Iranian Tanker Company (a továbbiakban: NITC) az Európai Unió Törvényszéke 2016. szeptember 14‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítéletének (T‑207/15, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2016:471) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elutasította az alábbiakra irányuló keresetét:

2

Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 2010. június 9‑én elfogadta az 1929. (2010) sz. határozatot (a továbbiakban: 1929. sz. határozat), amelynek célja az volt, hogy kiterjessze a Biztonsági Tanács 1737. (2006) sz., 1747. (2007) sz. és 1803. (2008) sz. határozatában előírt korlátozó intézkedések hatályát, valamint további korlátozó intézkedéseket vezessen be az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben. E határozatban az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa különösen megemlíti, hogy „potenciális kapcsolat áll fenn Irán energiaágazatból származó bevételei és az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységei finanszírozása között”.

3

Egyfelől az Iráni Iszlám Köztársaság, másfelől pedig a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Kínai Népköztársaság, az Amerikai Egyesült Államok, az Oroszországi Föderáció, a Francia Köztársaság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének támogatásával 2013. november 24‑én, Genfben (Svájc), megállapodást kötött egy olyan közös cselekvési tervről (a továbbiakban: közös cselekvési terv), amely meghatározza a az iráni nukleáris kérdés hosszú távú és átfogó megoldásának elősegítése céljából követendő megközelítést.

4

Egyfelől az Iráni Iszlám Köztársaság, másfelől a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Kínai Népköztársaság, az Amerikai Egyesült Államok, az Oroszországi Föderáció, a Francia Köztársaság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága, továbbá az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője átfogó közös cselekvési tervet fogadott el Bécsben (Ausztria), 2015. július 14‑én, az iráni nukleáris kérdés hosszú távú és átfogó megoldása céljából (a továbbiakban: átfogó közös cselekvési terv).

5

Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 2015. július 20‑án elfogadta a 2231. (2015) sz. határozatot, amelyben jóváhagyja az átfogó közös cselekvési tervet, annak teljes körű végrehajtására szólít fel az abban megjelölt határidőknek megfelelően, továbbá az e tervvel összhangban lévő intézkedéseket irányoz elő.

6

Az Európai Tanács 2010. június 17‑én felkérte az Európai Unió Tanácsát, hogy fogadja el az 1929. sz. határozatban foglalt intézkedéseket végrehajtó, illetve azokat kísérő intézkedéseket annak érdekében, hogy tárgyalásos úton elősegítse a nukleáris programot és rakétaprogramot támogató érzékeny technológiák Iráni Iszlám Köztársaság általi fejlesztésével kapcsolatban élő aggályok eloszlatását. Ezen intézkedések különösen a kereskedelmi ágazatra, a pénzügyi ágazatra, az iráni közlekedési ágazatra, valamint a földgáz‑ és kőolajipar kulcsfontosságú ágazataira vonatkoznak.

7

Az Európai Unió Tanácsa 2010. július 26‑án elfogadta a 2010/413 határozatot, amelynek II. melléklete felsorolja azon személyek és szervezetek nevét, akiknek, illetve amelyeknek a vagyonát be kell fagyasztani. E határozat (22) preambulumbekezdése az 1929. sz. határozatra hivatkozik, és kimondja, hogy e határozat megállapította az Iráni Iszlám Köztársaság energiaágazatból származó bevételei és az atomfegyverek terjesztésének veszélyével járó tevékenységek finanszírozása között fennálló potenciális kapcsolatot.

8

2012. január 23‑án a Tanács elfogadta a 2010/413 határozat módosításáról szóló 2012/35/KKBP határozatot (HL 2012. L 19., 22. o.; helyesbítés: HL 2012. L 31., 7. o.). E határozat (13) preambulumbekezdése szerint a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását alkalmazni kell további olyan személyekre és szervezetekre, akik, illetve amelyek az iráni kormány támogatása révén lehetővé teszik, hogy az iráni kormány az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeket végezzen vagy az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszereket fejlesszen, különösen az iráni kormánynak pénzügyi, logisztikai vagy anyagi támogatást nyújtó személyekre és szervezetekre.

9

Az említett határozat beiktatta a 2010/413 határozatba a 3a. cikket, amely megtiltja az iráni nyersolaj és kőolajipari termékek behozatalát, vételét vagy szállítását.

10

A 2012/35 határozat a 20. cikk (1) bekezdésébe egy c) pontot illesztette be, amely az alábbi személyekhez tartozó pénzeszközök befagyasztását írja elő:

„az I. mellékletben nem szereplő egyéb személyek és szervezetek, akik támogatást nyújtanak az iráni kormánynak, és az azokhoz kapcsolódó személyek és szervezetek, akik felsorolását a II. melléklet tartalmazza.”

11

2012. március 23‑án a Tanács elfogadta a 267/2012 rendeletet, amely az Európai Unió tekintetében végrehajtja a 2012/35 határozatban előírt korlátozó intézkedéseket.

12

E rendelet 11. cikke a 2010/413 határozat 3a. cikkében szereplőkhöz hasonló korlátozásokat vezet be az iráni nyersolaj és kőolajipari termékek behozatalára, vételére és szállítására vonatkozóan.

13

Az említett rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontja előírja a IX. mellékletben felsorolt azon személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztását, akik, illetve amelyek a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően olyannak minősülnek, mint „azok az egyéb személyek, szervezetek és szervek, akik támogatást, így például anyagi, logisztikai vagy pénzügyi támogatást nyújtanak az iráni kormánynak, valamint az azokhoz kapcsolódó személyek és szervezetek”.

14

A 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2012. október 15‑i 2012/635/KKBP tanácsi határozat (HL 2012. L 282., 58. o.) a következőképpen módosította a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövegét:

„az I. mellékletben nem szereplő azon személyek és szervezetek, akik Irán kormánya, illetve a tulajdonában álló, vagy általa ellenőrzött szervezetek részére, vagy velük kapcsolatban álló személyek és szervezetek részére támogatást nyújtanak; ezek felsorolását a II. melléklet tartalmazza [helyesen: az I. mellékletben nem szereplő azon személyek és szervezetek, akik Irán kormánya részére támogatást nyújtanak, és a tulajdonokban álló, vagy általuk ellenőrzött szervezetek, vagy a velük kapcsolatban álló személyek és szervezetek; ezek felsorolását a II. melléklet tartalmazza].”

15

A 267/2012 rendelet módosításáról szóló, 2012. december 21‑i 1263/2012/EU rendelettel (HL 2012. L 356., 34. o.) a Tanács a következőképpen módosította ez utóbbi rendelet 23. cikke (2) bekezdése d) pontjának szövegét:

„azok az egyéb személyek, szervezetek és szervek, akik támogatást, így például anyagi, logisztikai vagy pénzügyi támogatást nyújtanak az iráni kormánynak és az annak tulajdonában lévő vagy ellenőrzése alatt álló szervezeteknek, valamint az azokhoz kapcsolódó személyek és szervezetek”.

16

2014. január 20‑án a Tanács a közös cselekvési terv végrehajtása céljából elfogadta a 2010/413 határozat módosításáról szóló 2014/21/KKBP határozatot (HL 2014. L 15., 22. o.). A 2014/21 határozat (3) preambulumbekezdése szerint a közös cselekvési terv első lépése keretében az Iráni Iszlám Köztársaság több, e tervben foglalt önkéntes intézkedést is meghoz, az Unió pedig viszonzásképpen több önkéntes intézkedést léptet életbe, ideértve többek között az iráni nyersolaj szállítására vonatkozó tilalommal kapcsolatos korlátozó intézkedések felfüggesztését. Az említett határozatban a Tanács hat hónapra felfüggesztette többek között a 2010/413 határozat 3a. cikkben foglalt tilalmat az iráni nyersolaj szállítása tekintetében. E tilalom felfüggesztését később a Tanács több határozata meghosszabbította.

17

Ugyanezen a napon a Tanács elfogadta a 267/2012 rendelet módosításáról szóló 42/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 15., 18. o.; helyesbítés: HL 2014. L 19., 7. o.), amellyel hat hónapra felfüggesztette a 267/2012 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt, az Iránból származó vagy Iránból bármely más országba exportált nyersolaj vagy kőolajtermékek szállítására vonatkozó tilalmat. E tilalom felfüggesztését később a Tanács több határozata meghosszabbította. E tilalmat végül a 267/2012 rendelet módosításáról szóló, 2015. október 18‑i (EU) 2015/1861 tanácsi rendelet (HL 2015. L 274., 1. o.) hatályon kívül helyezte.

18

Az NITC nyersolaj‑ és földgázrakományok szállítására szakosodott iráni társaság. A világ egyik legnagyobb kettős héjazatú olajszállító tartályhajóflottáját üzemelteti.

19

2012. október 15‑én a Tanács a 2012/635 határozattal és a 267/2012 rendelet végrehajtásáról szóló 945/2012/EU végrehajtási rendelettel (HL 2012. L 282., 16. o., helyesbítés: HL 2012. L 31., 7. o.) felvette többek között az NITC nevét azon személyeknek és szervezeteknek a 2010/413 határozat II. mellékletében, illetve a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő jegyzékére, akiknek, illetve amelyeknek a vagyonát be kell fagyasztani. Az e jegyzékekbe való felvétel indokai azonosak voltak, és a következőképpen szóltak:

„Az iráni kormány gyakorolja felette a tényleges ellenőrzést. Az iráni kormánnyal kapcsolatokat fenntartó részvényesein keresztül pénzügyi támogatást nyújt az kormánynak.”

20

A Törvényszék a 2014. július 3‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítélettel (T‑565/12, EU:T:2014:608) az NITC‑t érintő részében megsemmisítette a 2012/635 határozatot és a 945/2012 végrehajtási rendeletet azzal az indokkal, hogy nem igazolt az NITC nevének azon személyek és szervezetek jegyzékébe való felvétele, akiknek, illetve amelyeknek a vagyonát be kell fagyasztani, mivel nincsenek alátámasztva a Tanács azon állítási, amelyek szerint az NITC‑t az iráni kormány ellenőrzi, és pénzügyi támogatást nyújt a számára. A Törvényszék továbbá fenntartotta az említett jogi aktusok joghatásait az NITC tekintetében az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének első bekezdésében előírt fellebbezési határidő lejártának napjáig, vagy – az e határidőn belüli fellebbezés benyújtása esetén – a fellebbezés elutasításának napjáig. Ezt az ítéletet nem fellebbezték meg.

21

2015. február 12‑én a Tanács a megtámadott jogi aktusokkal a következőképpen megfogalmazott indokok alapján újra felvette az NITC nevét egyfelől a 2010/413 határozat II. mellékletében, másfelől a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő, azon személyek és szervezetek jegyzékére, akiknek, illetve amelyeknek a vagyonát be kell fagyasztani (a továbbiakban: vitatott jegyzékek):

„[Az NITC] a részvényesei, az Iranian State Retirement Fund, az Iranian Social Security Organization, valamint az Oil Industry Employees Retirement and Savings Fund útján – amelyek államilag ellenőrzött szervezetek – pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak. [Az NITC] ezen túlmenően az egyik legnagyobb nyersolajszállító‑üzemeltető a világon, továbbá az iráni nyersolaj egyik fő szállítója. Ennek megfelelően [az NITC] – az iráni olaj szállítása révén – logisztikai támogatást nyújt az iráni kormánynak.”

22

Az átfogó közös cselekvési terv végrehajtása keretében a Tanács 2015. október 18‑án elfogadta egyfelől a 2010/413 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/1863 határozatot (HL 2015. L 274., 174. o.), amely a NITC tekintetében felfüggesztette a 2010/413 határozatban előírt korlátozó intézkedéseket, másfelől a 267/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2015/1862 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 274., 161. o.). amely törölte a nevét a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő jegyzékről.

23

A 2015/1863 határozat alkalmazása kezdetének időpontjáról szóló, 2016. január 16‑i (KKBP) 2016/37 tanácsi határozat (HL 2016. L 11. I, 1. o.), illetve a 2015/1861 rendelet és a 2015/1862 végrehajtási rendelet alkalmazása kezdetének időpontjáról szóló értesítés (HL 2016. C 15. I, 1. o.) értelmében a 2015/1863 határozat és a 2015/1862 rendelet 2016. január 16‑tól alkalmazandó.

24

A Törvényszék Hivatalához 2015. április 24‑én benyújtott keresetlevelével az NITC megsemmisítés iránti keresetet indított a megtámadott jogi aktusokkal szemben. Az NITC az EUMSZ 277. cikk alapján másodlagosan a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdése c) pontja és a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdése d) pontja vele szembeni alkalmazhatatlanságának megállapítását kérte.

25

Ezzel egyidejűleg az NITC ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be a megtámadott jogi aktusok végrehajtásának felfüggesztése érdekében. E kérelmet a Törvényszék elnökének 2015. július 16‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács végzése (T‑207/15 R, EU:T:2015:535) elutasította.

26

Keresetének alátámasztására az NITC öt jogalapra hivatkozott, amelyek közül az elsőt a jogerő, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jognak a megsértésére, a másodikat értékelési hibára, a harmadikat a védelemhez való jognak, a megfelelő ügyintézéshez való jognak és a hatékony bírói jogvédelem elvének a megsértésére, a negyediket pedig a tulajdonhoz való jognak, a jóhírnévhez való jognak és a vállalkozás szabadságának megsértésére alapítja. Az ötödik, másodlagosan előterjesztett jogalapot a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdése c) pontjának és a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdése d) pontjának jogellenességére alapította.

27

A Törvényszék valamennyi jogalapot, következésképpen a keresetet teljes egészében elutasította.

28

Az NITC azt kéri, hogy a Bíróság:

29

A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

30

A Tanács azt állítja, hogy az NITC‑nek nem fűződik érdeke a jelen fellebbezés elbírálásához, és ezért az elfogadhatatlan, mivel a 2015/1863 határozat és a 2015/1862 végrehajtási rendelet megszüntette a vele szemben hozott korlátozó intézkedéseket, valamint mivel a megtámadott jogi aktusok nem sértik a jóhírnevét.

31

Az NITC azt állítja, hogy igenis érdeke fűződik a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez és a megtámadott jogi aktusok megsemmisítéséhez, mégpedig a vitatott jegyzékekbe való újbóli felvétele eleve jogellenes voltának elismerése, adott esetben az említett jegyzékbe való felvétel folytán elszenvedett kár megtérítésére irányuló kereset indítása és a jóhírnevének helyreállítása érdekében.

32

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fellebbező eljáráshoz fűződő érdeke akkor áll fenn, ha az eredményénél fogva alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon (2011. december 21‑iFranciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ítélet, C‑27/09 P, EU:C:2011:853, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Márpedig a Bíróság kimondta, hogy annak a személynek, akinek a nevét felvették azon személyek és szervezetek jegyzékébe, akiknek, illetve amelyeknek a vagyonát be kell fagyasztani, továbbra is legalábbis nem vagyoni érdeke fűződik e felvétel megsemmisítéséhez azért, hogy az uniós bírósággal ismertesse el azt, hogy soha nem kellett volna őt felvenni erre a listára, figyelemmel a jóhírnevére gyakorolt következményekre többek között azt követően, hogy nevét törölték az említett jegyzékből vagy vagyonának befagyasztását felfüggesztették (lásd ebben az értelemben: 2013. május 28‑iAbdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 70–72. pont; 2016. szeptember 8‑iIranian Offshore Engineering & Construction kontra Tanács ítélet, C‑459/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:646, 12. pont; 2017. június 15‑iAl‑Faqih és társai kontra Bizottság ítélet, C‑19/16 P, EU:C:2017:466, 36. pont).

34

Ebből következik, hogy az NITC‑nek még akkor is – legalábbis nem vagyoni –érdeke fűződik a vitatott jegyzékekbe való újbóli felvételének megsemmisítéséhez, ha egyfelől a 2015/1863 határozat értelmében felfüggesztették vagyonának a 2010/413 határozat II. mellékletében szereplő jegyzékbe való újbóli felvételéből eredő befagyasztását, másfelől a 2015/1862 végrehajtási rendelet értelmében törölték a nevét a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő jegyzékből.

35

A fellebbezés ezért elfogadható.

36

Az NITC fellebbezése alátámasztására négy jogalapra hivatkozik.

37

Az NITC első jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 45–65. és 68. pontjában megállapította, hogy a megtámadott jogi aktusok nem sértik a jogerő, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jogát. A Törvényszék így tévesen ítélte meg úgy, hogy a Tanács az eredeti – egy jogerős ítélettel megsemmisített – jegyzékbe vétel alátámasztására felhozottakkal azonos ténybeli állítások alapján újból felvehette őt a vitatott jegyzékekbe a körülmények jelentős megváltozása vagy olyan új bizonyítékot hiányában, amelyek nem lettek volna beszerezhetők ezen első jegyzékbe vétel alkalmával. Az NITC szerint a Tanács a vitatott jegyzékekbe ugyanazon jegyzékbevételi kritérium alapján történő, újbóli felvétele érdekében nem szorítkozhatott volna az eredeti felvételének alapjául szolgáló tények átminősítésére.

38

Az NITC a Törvényszék elnökének a 2015. július 16‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács végzésére (T‑207/15 R, EU:T:2015:535) hivatkozva hozzáteszi, hogy noha a jogerő elve szigorú értelemben véve nem alkalmazható, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve, valamint – az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének, továbbá az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 13. cikkének értelmében vett – hatékony jogorvoslathoz való jog kötelezi a Tanácsot arra, hogy az első jegyzékbe vétel alkalmával ismertesse a rendelkezésére álló összes érvet és bizonyítékot, annak terhe mellett, hogy a későbbiekben már nem hozhatja fel azokat. A Törvényszék így túl szűken értelmezte a Charta 47. cikkét. A megtámadott ítélet alapjául szolgáló logika korlátlan jogkört biztosítana a Tanács számára arra, hogy azonos indokok alapján vagy ugyanazon tényekre hivatkozva visszaállítsa a korlátozó intézkedéseket, amelyekre az eredeti jegyzékbe vétel alkalmával hivatkozhatott volna vagy hivatkoznia kellett volna. E logika visszaéléseknek adhat helyt, és az érintett szervezetet ismétlődő jogvitáknak teszi ki, ami ellentétes a tisztességes eljárás elvével és a megfelelő ügyintézéshez való joggal.

39

Az NITC kifejti, hogy a Törvényszék különösen a megtámadott ítélet 51. és 52. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy határozott, hogy a Tanács újból alapozhatott az iráni kormány pénzügyi támogatásával kapcsolatos jegyzékbevételi indokra, noha a benyújtott bizonyítékok nagyrészt az eredeti jegyzékbe vételt megelőző időpontra vonatkoztak, és elérhetők voltak a nyilvánosság számára, vagy a vele folytatott levelezésből származtak. A logisztikai támogatással kapcsolatos jegyzékbevételi indokot illetően az NITC kifejti, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 53. pontjában tévesen ítélte meg úgy, hogy ezen indokot a Törvényszék nem vizsgálata felül a 2014. július 3‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítélet (T‑565/12, EU:T:2014:608) alapjául szolgáló ügyben. Habár ez az indok nem szerepelt az eredeti jegyzékbe vételben, az mégis azonos a pénzügyi támogatásra vonatkozó ténybeli állítással, amelyet ezen ítélet 60. pontja egy másik minősítéssel elutasított.

40

A Tanács vitatja az első jogalap megalapozottságát. Úgy ítéli meg, hogy az NITC eredeti jegyzékbe vételének időpontjában nem volt köteles valamennyi, esetlegesen elfogadható jegyzékbevételi kritériumra és indokra hivatkozni. A Tanács kifejti, hogy az NITC eredeti jegyzékbe vételekor nem terjesztett elő egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely alátámasztotta volna az e jegyzékbe vétel alapjául szolgáló, a pénzügyi támogatással kapcsolatos jegyzékbevételi indokot. A logisztikai támogatással kapcsolatos jegyzékbevételi indokra nem hivatkozott, és nem is terjesztette azt a Törvényszék elé vizsgálatra.

41

Az első fellebbezési jogalap keretében a különböző uniós jogi elvek és alapvető jogok NITC által hivatkozott megsértése lényegében azon az érven alapul, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy azon szervezet, amelynek tekintetében megsemmisítésre kerültek a vele szemben elfogadott korlátozó intézkedések, olyan indokok vagy bizonyítékok alapján újból felvehető azon szervezetek jegyzékébe, amelynek a vagyonát be kell fagyasztani, amelyeket e szervezet első jegyzékbe vételekor elő lehetett volna adni, még a tények jelentős változásának és új bizonyítékoknak a teljes hiányában is.

42

Legelőször is, a jogerő elvével kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróságok által hozott, megsemmisítést kimondó ítéletek a fellebbezési határidő lejártát követően anyagi jogerővel rendelkeznek. Ez nemcsak a megsemmisítést kimondó ítélet rendelkező részére vonatkozik, hanem kiterjed az indokolásra is, amely a rendelkező rész szükséges alátámasztását alkotja, és ennélfogva elválaszthatatlan tőle (lásd ebben az értelemben: 2012. november 15‑iAl‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogerő csak azokhoz a ténybeli és jogi kérdésekhez kapcsolódik, amelyeket a szóban forgó bírósági határozat ténylegesen vagy szükségszerűen eldöntött (2011. március 29‑iThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ítélet, C‑352/09 P, EU:C:2011:191, 123. pont; 2017. szeptember 13‑iPappalardo és társai kontra Bizottság ítélet, C‑350/16 P, EU:C:2017:672, 37. pont).

44

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a 2014. július 3‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítéletben (T‑565/12, EU:T:2014:608) a Törvényszék megsemmisítette az NITC eredeti jegyzékbe vételét, ezen ítélet 64. pontjában megállapítva azt, hogy a figyelembe veendő tényezők nem tartalmaznak olyan valószínűsítő körülményt, amely alkalmas lenne a Tanács azon állításainak alátámasztására, amelyek szerint az NITC az iráni kormány ellenőrzése alatt állt és pénzügyi támogatást nyújtott ez utóbbinak. Amint ugyanis az említett ítélet 61. pontjából kitűnik, a Tanács az NITC tőkeszerkezetére és a részvényeseire vonatkozóan nem hozott fel egyetlen bizonyítékot sem az iráni kormánynak az NITC részvényesei és e kormány közötti kapcsolatok révén nyújtott pénzügyi támogatás megalapozottságának alátámasztása érdekében. Ami az NITC‑nek a kőolaj szállítása terén folytatott tevékenységeire alapított, a Tanács által ezen eljárásban a tárgyaláson hivatkozott érvét illeti, a Törvényszék ugyanezen ítélet 58–60. pontjában kizárólag azt állapította meg, hogy e bizonyítékok nem szerepelnek az NITC eredeti jegyzékbe vételének indokolásában, és nem támasztják alá az e jegyzékbe vétel alapjául szolgáló, az iráni kormánynak nyújtott pénzügyi támogatással kapcsolatos indokolást.

45

A 2014. július 3‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítélet (T‑565/12, EU:T:2014:608) tehát a Tanács által a ténybeli alapjuk alátámasztása céljából benyújtott bizonyítékok elégtelensége miatt semmisítette meg e jogi aktusokat. A fenti megállapításból, amelyet jogerősnek kell tekinteni a jelen ítélet 43. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében, nem következhet az, hogy a Tanács ezt követően nem fogadhatott el más, az iráni kormánynak nyújtott támogatás fennállásának alátámasztására irányuló bizonyítékokat, vagy ne alapozhatott volna az e kormánynak nyújtott, más jellegű támogatástípusra.

46

Márpedig meg kell állapítani, hogy az NITC‑nek a vitatott jegyzékekbe a megtámadott jogi aktusokkal történő újbóli felvétele két különálló indokon alapult, amely – amint a megtámadott ítélet 48. pontjából kiderül – egyfelől az NITC által az iráni kormánynak a részvényesei és e kormány közötti kapcsolatok révén nyújtott pénzügyi támogatás, a másfelől az NITC által az iráni kőolaj szállítása révén az említett kormánynak nyújtott logisztikai támogatás volt. Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 50. pontjában megállapította, kizárólag a pénzügyi támogatással kapcsolatos indok szerepelt már az eredeti jegyzékbe vétel indokolásában, amelyet a 2014. július 3‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítélet (T‑565/12, EU:T:2014:608) megsemmisített. Továbbá, amint ugyanezen pontból és a megtámadott ítélet 51. pontjából kiderül, az ezen indokkal kapcsolatban a megtámadott ítélethez vezető, elsőfokú eljárásban a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok nem azonosak az eredeti jegyzékbe vételére irányuló, a 2014. július 3‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítélethez (T‑565/12, EU:T:2014:608) vezető eljárásban a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékokkal.

47

Az NITC azonban azt állítja, hogy amennyiben azok a ténybeli elemek, amelyekre a Tanács a vitatott jegyzékekbe történő újbóli felvételéről szóló határozatát alapította, már az első jegyzékbe vételekor rendelkezésre álltak, a Tanács ezen első jegyzékbe vétel alkalmával köteles lett volna a rendelkezésére álló összes bizonyítékot és a vele szembeni korlátozó intézkedések elrendelésének igazolására alkalmas jogi minősítést felhasználni, annak terhe mellett, hogy a későbbiekben már nem hozhatja fel azokat. Amint az NITC a Bíróság előtti tárgyaláson kifejtette, hogy megítélése szerint – még ha a jogerő elve nem is alkalmazható a szigorú értelmében – e kötelezettség következik ezen elvnek és a jogbiztonság elvének együttes értelmezéséből.

48

Elegendő ugyanakkor rámutatni arra, hogy e kifogás nem vezethet az anyagi jogerő elve megsértésének megállapításához, mivel – amennyiben az említett bizonyítékokat és jogi minősítéseket feltételezhetően nem vette figyelembe a jogerős határozat – ezek nem minősülhetnek olyan jogi vagy ténybeli kérdéseknek, amelyekre ténylegesen vagy szükségszerűen eldöntött az említett határozat a jelen ítélet 43. pontjában idézett ítélkezési gyakorlat értelmében.

49

Hozzá kell tenni, hogy az NITC fellebbezésében nem terjesztett elő konkrét érvet annak alátámasztására, hogy a jelen ügyben a jogerő elvének és a jogbiztonság elvének együttes értelmezése kizárólag a jogerő elvéből eredő védelemnél szélesebb körű védelmet nyújt a más indokokon vagy bizonyítékokon alapuló, új korlátozó intézkedések elfogadásával szemben azon személy vagy szervezet számára, akinek vagy amelynek megsemmisítették az azon személyek és szervezetek jegyzékébe való felvételét, akiknek, illetve amelyeknek a vagyonát be kell fagyasztani.

50

A bizalomvédelem elvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően az ezen elvre való hivatkozás joga minden jogalanyt megillet, akiben valamely uniós intézmény – konkrét ígéretet téve neki – megalapozott várakozásokat kelt. Ezzel szemben senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére az említett ígéret hiányában (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 13‑iPappalardo és társai kontra Bizottság ítélet, C‑350/16 P, EU:C:2017:672, 39. pont; 2018. február 21‑iKreuzmayr ítélet, C‑628/16, EU:C:2018:84, 46. pont).

51

Az azon személyek és szervezetek jegyzékébe való felvételről szóló határozat, akiknek, illetve amelyek a vagyonát be kell fagyasztani, ugyanakkor nem kelt megalapozott várakozásokat e szervezet számára azzal kapcsolatban, hogy a Tanács nem rendelkezik semmilyen más, e szervezetre vonatkozó indokkal, mint amelyek e határozat indokolásában szerepelnek, sem pedig más olyan bizonyítékokkal, amelyek igazolják korlátozó intézkedések vele szembeni meghozatalát. Továbbá, amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 59. pontjában helyesen állapította meg, a 2014. július 3‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítélet (T‑565/12, EU:T:2014:608) nem kelthet jogos bizalmat az NITC‑ben azzal kapcsolatban, hogy a Tanács az említett ítéletet tiszteletben tartva nem hozhat újbóli jegyzékbe vételi határozatot a jövőben. A Törvényszék egyébként ugyanezen ítélet 77. pontjában rámutatott arra, hogy az NITC nevének azon személyek és szervezetek jegyzékbe való, újbóli felvétele, akiknek, illetve amelyeknek a vagyonát be kell fagyasztani, nem zárható ki eleve, és hogy a Tanácsnak lehetősége volt arra, hogy a jogilag megkövetelt módon alátámasztott indokok alapján a nevét újból felvegye az említett jegyzékekbe.

52

A fentiekből következően a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot annak megállapításakor, hogy a Tanács nem sértette meg a 2014. július 3‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítélethez (T‑565/12, EU:T:2014:608) fűződő jogerőt, valamint a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, amikor a megtámadott jogi aktusokat a jelen ítélet 46. pontjában felidézett, az NITC által iráni kormánynak nyújtott pénzügyi és logisztikai támogatással kapcsolatos indokok alapján fogadta el.

53

A Charta 47. cikke szerinti, hatékony jogorvoslathoz való jogot illetően, amelyre az NITC hivatkozott, emlékeztetni kell arra, hogy e cikk biztosítja az uniós jogban az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkének (1) bekezdésében és 13. cikkében biztosított védelmet (2017. május 16‑iBerlioz Investment Fund ítélet, C‑682/15, EU:C:2017:373, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezen 47. cikk első bekezdése ugyanis megköveteli, hogy mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, a hivatkozott cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.

54

Márpedig a hatékony bírói jogvédelem elve nem akadályozhatja meg a Tanácsot abban, hogy e személy vagy szervezet eredeti felvételének alapjául szolgáló indoktól eltérő indokok vagy más bizonyítékokon alapuló, azonos indok alapján újból felvegyen valamely személyt vagy szervezetet azon személyek és szervezetek jegyzékébe, akiknek, illetve amelyeknek a vagyonát be kell fagyasztani. Ezen elv célja ugyanis annak biztosítása, hogy a sérelmet okozó aktust bíróság előtt meg lehessen támadni, és nem annak biztosítása, hogy egy új, különböző indokokon vagy bizonyítékokon alapuló jogi aktust ne lehessen elfogadni.

55

Amint a Bíróság kimondta, amennyiben valamely uniós intézmény kereset tárgyát képező határozata megsemmisítésre kerül, azt úgy kell tekinteni, mintha soha nem létezett volna, és ezen intézmény, amely új határozatot kíván hozni, újbóli, teljes körű vizsgálatot végezhet, és hivatkozhat azoktól eltérő indokokra, mint amelyekre a megsemmisített határozatot alapozta (lásd analógia útján: 2003. március 6‑iInterporc kontra Bizottság ítélet, C‑41/00 P, EU:C:2003:125, 31. pont).

56

Ebből következően az olyan jogellenesség, amint amelyet a Törvényszék a 2014. július 3‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítéletben (T‑565/12, EU:T:2014:608) az NITC‑nek azon személyek és szervezetek jegyzékébe való első felvételekor megállapított, akiknek, illetve amelyeknek a vagyonát be kell fagyasztani, nem akadályozhatja meg a Tanácsot abban, hogy a helyzetének újbóli megvizsgálását követően új korlátozó intézkedéseket fogadjon el már létező vagy rendelkezésre álló ténybeli elemek alapján.

57

Egyébként meg kell állapítani, hogy a jogerőre emelkedett, 2014. július 3‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítélethez (T‑565/12, EU:T:2014:608) vezető eljárásban az NITC kérte és elérte a 2012‑ben elfogadott korlátozó intézkedések megsemmisítését, amelyeket tehát töröltek az uniós jogrendből. Ebből következik, hogy az NITC hivatkozhat ezen ítéletre a kártérítési kérelem alátámasztása érdekében, amint az a megtámadott ítélet 65. pontjából következik. Az NITC továbbá rendelkezik azon lehetőséggel, amellyel élt, hogy új keresetet indítson az uniós bíróság előtt az újbóli jegyzékbevételről szóló határozat jogszerűségének felülvizsgálata érdekében, adott esetben az eredeti helyzetének visszaállítása, valamint kártérítés megítélése céljából.

58

Ezen tényezőkre figyelemmel meg kell állapítani, hogy a Törvényszék helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a Tanács nem sértette meg a jogerő, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, valamint az NITC hatékony jogorvoslathoz való jogát.

59

Ennélfogva az első fellebbezési jogalapot el kell utasítani.

60

Az NITC második jogalapjával azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a rá vonatkozó jegyzékbevételi kritériumok teljesültek. A Törvényszék a megtámadott ítélet 87–89. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában szereplő kritérium értelmében támogatást nyújtott az iráni kormánynak, mivel logisztika támogatást nyújtott az iráni kormánynak az iráni kőolaj NITC általi szállítása révén, valamint az energiaágazat és az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységek között fennálló kapcsolat miatt. A „logisztikai támogatás” fogalma nem foglalja magában a harmadik személyeknek nyújtott támogatást. Márpedig a Törvényszék értelmezése szerint elegendő az, hogy az NITC az iráni kőolajágazatban tevékenykedik, annak megállapításához, hogy logisztikai támogatást nyújt az iráni kormánynak, holott semmilyen szolgáltatást nem nyújtott e kormánynak. Egyébként az ilyen értelmezés alapjában véve az iráni kormánynak nyújtott, közvetett pénzügyi támogatásra vonatkozó állításnak minősül, amely a 2014. július 3‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítélet (T‑565/12, EU:T:2014:608) 60. pontjában elutasításra került.

61

Továbbá a 2010/413 határozat (22) preambulumbekezdésére történő, a megtámadott ítélet 86. pontjában szereplő hivatkozás alapján nem lehet kapcsolatot felállítani az NITC tevékenységei, az energiaágazat és az atomfegyverek elterjedése között, és az téves is lenne, mivel e határozatot követően az Unió hozzájárult a kőolajszállítási tevékenységek engedélyezéséhez a 42/2014 rendelettel végrehajtott közös cselekvési terv értelmében. Noha a közös cselekvési terv nem írja elő az egyedi korlátozó intézkedések felfüggesztését, vagy az azon személyek és szervezetek jegyzékébe való felvételi kritériumok módosítását, akiknek, illetve amelyeknek a vagyonát be kell fagyasztani, e tervnek, valamint a 42/2014 rendeletnek kellett orientálnia e kritériumok értelmezését és alkalmazását. Márpedig ellentmondásos lenne annak megállapítása, hogy a „logisztikai támogatás” fogalma kiterjed azon nyersolajszállítási tevékenységre, amelyet az említett terv és rendelet alapján engedélyeztek, és érthetetlen, hogy az Unió olyan tevékenységet engedélyezhetett, amely elegendő mennyiségi és minőségi jelentőséggel bírhat az atomfegyverek elterjedésének elősegítéséhez. Nem értékelték azt a fenyegetést, amelyet az NITC a közös cselekvési terv szempontjából a korlátozó intézkedések céljához viszonyítva képvisel.

62

Végül a Törvényszék által adott értelmezés aránytalan a 2010/413 határozat és a 267/2012 rendelet célkitűzéseihez képest, mivel lehetővé teszi a Tanácsnak, hogy korlátozó intézkedéseket fogadjon el bármely személlyel vagy szervezettel szemben, aki, illetve amely olyan ágazatban tevékenykedik, amely jelentős bevételt eredményez az iráni kormány számára. A jegyzékbevételi kritériumok ilyen széles értelmezése kereskedelmi szankciós eszközökké alakítja e jogi aktusokat. Az ilyen értelmezés ellentétes a jogbiztonság elvével is, amely a szabályozás kétértelműsége esetén az NITC számára kedvezőbb értelmezés elfogadását követeli meg.

63

Az NITC a negyedik jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította azon, általa másodlagosan előterjesztett érvet, amely szerint ha fenntartanák a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában szereplő jegyzékbevételi kritérium széles értelmezését, az aránytalanná tenné e kritériumot a 2010/413 határozat és a 267/2012 rendelet célkitűzéseire tekintettel, és ennélfogva az említett rendelkezéseket jogellenessé tenné.

64

A Tanács vitatja a második és a negyedik jogalap megalapozottságát. Megítélése szerint a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az iráni kormánynak nyújtott logisztikai támogatással kapcsolatos indok teljesült, és előadja, hogy noha a közös cselekvési terv az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni szankciók bizonyos enyhítését írja elő, ebben a szakaszban még szükséges volt az e kormányra gyakorolt nyomás fenntartása az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységek megszüntetése céljából.

65

Az NITC a második és a negyedik jogalapjában, amelyeket együttesen kell vizsgálni, vitatja a 2012/635 határozattal módosított 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, valamint az 1263/2012 rendelettel módosított 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában szereplő jegyzékbevételi kritérium Törvényszék által értelmezését és vele szembeni alkalmazását.

66

Először is nem lehet eredményes az NITC által felhozott azon érv, amely szerint az iráni kormánynak nyújtott logisztikai támogatással kapcsolatos indok, amelynek a megalapozottságát a Törvényszék a megtámadott ítélet 92. pontjában megállapította, megegyezik az e kormánynak nyújtott pénzügyi támogatással kapcsolatos indokkal, amelyet a 2014. július 3‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítélet (T‑565/12, EU:T:2014:608) elutasított. E tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy a megtámadott ítélet 84–87. pontjában a Törvényszék attól eltérő indokolással igazolta az NITC által az iráni kormánynak nyújtott logisztikai támogatásra alapított indok megalapozottságát, mint amellyel a 2014. július 3‑iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítéletében (T‑565/12, EU:T:2014:608, 58–64. pont) elutasította azokat a bizonyítékokat, amelyekre a Tanács annak megállapításakor támaszkodott, hogy az NITC pénzügyi támogatást nyújtott az említett kormánynak. Különösen ki kell emelni, hogy a megtámadott ítélet 82. pontjában a Törvényszék pontosította, hogy a Tanács nem azt rója fel az NITC‑nek, hogy közvetett támogatást nyújtott az iráni kormánynak egy olyan harmadik társaság révén, amely e kormány számára osztalékot fizet, hanem azt, hogy az iráni kőolajágazatban folytatott szállítási tevékenységének jelentősége miatt – amelyet az iráni kormány ellenőrzött – tekinti a fellebbezőt úgy, hogy az logisztikai támogatást nyújtott e kormánynak.

67

Másodsorban rá kell mutatni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 85. pontjában helyesen idézte fel azt, hogy a 2012/635 határozattal módosított 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, valamint az 1263/2012 rendelettel módosított 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában szereplő, az iráni kormánynak nyújtott támogatás kritériumát úgy kell érteni, hogy az az érintett személy vagy szervezet saját tevékenységeire irányul, amelyek ugyan ilyenként nem állnak közvetlen vagy közvetett kapcsolatban az atomfegyverek elterjedésével, de elősegíthetik azt úgy, hogy erőforrásokat vagy anyagi, pénzügyi vagy logisztikai támogatást nyújtanak az iráni kormánynak, amely lehetővé teszi számára az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységek folytatását (lásd ebben az értelemben: 2016. március 1‑jeiNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, C‑440/14 P, EU:C:2016:128, 80. és 81. pont; 2016. április 7‑iCentral Bank of Iran kontra Tanács ítélet, C‑266/15 P, EU:C:2016:208, 44. pont).

68

Amint az a 2016. március 1‑jeiNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet (C‑440/14 P, EU:C:2016:128) 81. és 82. pontjából következik, e kritérium figyelembe veszi a különösen az 1929. sz. határozatban és a 2010/413 határozat (22) preambulumbekezdésében felidézett, „Irán energiaágazatából származó bevételei és az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységei finanszírozása közötti potenciális kapcsolatot” az iráni nukleáris program iráni kormány általi finanszírozására mért csapás érdekében. Az energiaágazat és atomfegyverek elterjedése közötti kapcsolatot így maga az uniós jogalkotó állította fel.

69

Továbbá a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy e kritérium – a Tanács által követett célokkal összefüggésben értelmezve – az iráni kormánynak nyújtott támogatás azon formáira vonatkozik, amelyek mennyiségi vagy minőségi jelentőségüknél fogva hozzájárulnak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos iráni tevékenységek folytatásához (lásd ebben az értelemben: 2016. március 1‑jeiNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, C‑440/14 P, EU:C:2016:128, 83. pont; 2017. április 4‑iSharif University of Technology kontra Tanács végzés, C‑385/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:258, 64. pont).

70

A „logisztikai támogatás” fogalmát illetően a Bíróság kimondta, hogy a „logisztikai” kifejezés nem korlátozódik az áruk vagy személyek szállításával kapcsolatos tevékenységekre, hanem magában foglalja az olyan tevékenységeket, amelyek lényegében valamely művelet vagy folyamat szervezési módszereivel vagy eszközeivel, és a tevékenység vagy a folyamat megvalósulásához szükséges források rendelkezésre bocsátásával kapcsolatosak (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 8‑iIranian Offshore Engineering & Construction kontra Tanács ítélet, C‑459/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:646, 53. és 54. pont).

71

Mindezekre tekintettel a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 87. pontjában, hogy – tekintettel az NITC által az iráni kőolajágazatban folytatott szállítási tevékenység jelentőségére, amely lehetővé tette az iráni kormány számára, hogy kielégítse az ezen, az e kormány által ellenőrzött ágazatban meghatározott logisztikai igényeket, valamint az energiaágazat és az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos, Iránban folytatott tevékenységek között fennálló kapcsolatra – meg kell állapítani, hogy az NITC támogatást nyújtott az iráni kormánynak, és így teljesült a 2012/635 határozattal módosított 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, valamint az 1263/2012 rendelettel módosított 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában szereplő kritérium.

72

A Törvényszék által ily módon követett értelmezés – amint a jelen ítélet 67–70. pontjából kiderül – olyan jogi keretbe illeszkedik, amelyet egyértelműen behatárolnak az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedésekre vonatkozó szabályozás által követett célkitűzések, és így az nem sérti a jogbiztonság elvét.

73

Harmadsorban meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot a megtámadott ítélet 88. és 89. pontjában, amikor úgy ítélte meg, hogy e következtetést nem vonhatja kétségbe az Iránból származó vagy innen más országokba exportált kőolajszállítási tilalomnak a közös cselekvési terv, valamint a 2014/21 határozat és a 42/2014 rendelet általi felfüggesztése.

74

E tekintetben az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni szankciók e jogi aktusokból eredő enyhítésére az iráni nukleáris kérdés hosszú távú és átfogó megoldásának elősegítésére irányuló folyamat első szakaszának keretében került sor, a 2010/413 határozattal és a 267/2012 rendelettel követett, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására és az arra irányuló cél veszélyeztetése nélkül, hogy ezáltal nyomást gyakoroljanak az Iráni Iszlám Köztársaságra annak érdekében, hogy felhagyjon az érintett tevékenységekkel. Továbbá, noha az említett jogi aktusok alkalmat adtak a fent említett – a Tanács több, egymást követő jogi aktusával meghosszabbított – tilalom ideiglenes felfüggesztésére, és így az NITC által végzett tevékenység átmenetileg már nem esett a tilalom alá, sem a közös cselekvési terv első szakasza keretében meghatározott elemek, sem pedig a Tanács által e terv végrehajtása érdekében elfogadott jogi aktusok nem írják elő az egyedi korlátozó intézkedések felfüggesztését vagy azon kritériumok módosítását, amelyek alapján ilyen intézkedéseket fogadhatók el, amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 89. és 90. pontjában helyesen mutatott rá, és amint azt az NITC elismeri.

75

Negyedsorban az NITC azt állítja, hogy az iráni kormánynak nyújtott támogatásra alapított jegyzékbevételi kritérium Törvényszék általi értelmezése aránytalan jelleggel ruházza fel e kritériumot a 2010/413 határozat és a 267/2012 rendelet által követett célokra tekintettel, következésképpen jogellenessé és az NITC‑re alkalmazhatatlanná teszi azt.

76

E tekintetben az arányosság elve megköveteli, hogy az uniós jog valamely rendelkezése által alkalmazott eszközök alkalmasak legyenek az érintett szabályozással kitűzött jogszerű célok megvalósítására, és ne haladják meg az azok eléréséhez szükséges mértéket (2012. november 15‑iAl‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77

A Bíróság azt is kimondta, hogy a 2010/413 határozat és a 267/2012 rendelet célja – amint a jelen ítélet 74. pontjában már megállapításra került – az, hogy megakadályozza az atomfegyverek elterjedését, és ezáltal nyomást gyakoroljon az Iráni Iszlám Köztársaságra annak érdekében, hogy felhagyjon az érintett tevékenységekkel. E célkitűzés, amely a béke és nemzetközi biztonság fenntartásához kapcsolódó erőfeszítések általánosabb keretébe illeszkedik, jogszerű (lásd ebben az értelemben: 2013. november 28‑iTanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 124. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78

Márpedig az „iráni kormánynak nyújtott támogatásra” alapított jegyzékbevételi kritériumnak a Törvényszék által a jelen esetben követett értelmezése a jelen ítélet 67–69. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően lehetővé teszi az olyan tevékenységek megcélzását, amelyek elősegíthetik az atomfegyverek elterjedését azáltal, hogy olyan erőforrásokat vagy anyagi, pénzügyi vagy logisztikai támogatást nyújtanak az iráni kormánynak, amely lehetővé teszi számára az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységek folytatását, anélkül, hogy ez azt eredményezné, hogy bármely tevékenység ilyen támogatásnak minősülne, hanem csak azok, amelyek mennyiségi vagy minőségi jelentőségük folytán hozzájárulnak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységek folytatásához. E körülmények között ezen, a Törvényszék által a jelen esetben ily módon értelmezett kritérium nem alkalmatlan és nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

79

Ebből következően a második és a negyedik fellebbezési jogalapot el kell utasítani.

80

Az NITC a harmadik jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 123–138. pontjában kimondta, hogy arányos azon, a tulajdonhoz való jogát, a jóhírnévhez való jogát és a vállalkozási szabadságát érintő sérelem, amelyet a vitatott jegyzékekbe való újbóli felvétele jelent. Először is a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania, hogy ezen újbóli jegyzékbe vétel nyilvánvalóan aránytalan az első jogalap keretében előtte felhozott elvekre és alapvető jogokra tekintettel. Másodsorban a Törvényszék megsértette az NITC alapvető jogait azáltal, hogy nem tulajdonított kellő jelentőséget a közös cselekvési tervnek. E tekintetben az NITC azt állítja, hogy az, hogy a Tanács „célba vette őt”, egyszerre aránytalan és hátrányosan megkülönböztető. Ellentmondásos a Törvényszék azon érvelése, amely a megtámadott ítélet 135. pontjában annak állítására irányul, hogy az NITC‑vel szemben hozott korlátozó intézkedéseket a kőolajszállítási tevékenységeinek jelentősége igazolja, ugyanakkor elismeri, hogy e tevékenységek engedélyezettek voltak. Amennyiben ugyanis a megtámadott ítélet 86. és 87. pontja szerint az atomfegyverek elterjedésével fennálló kapcsolatot állítólagosan azon bevételek jelentik, amelyeket végeredményben az iráni kormány az iráni kőolaj eladásából szerez, nem jelent semmilyen különbséget az, hogy e kőolajat ő, vagy más társaság vagy társaságok szállítják‑e.

81

A Tanács vitatja a harmadik jogalap megalapozottságát. Azt állítja, hogy a Törvényszék teljes mértékben figyelembe vette az arányosság elvét, amikor kimondta, hogy az NITC‑nek a vitatott jegyzékekbe történő újbóli felvételét az iráni kőolajágazatban folytatott szállítási tevékenységeinek jelentősége igazolja, és úgy ítélte meg, hogy a más szervezetek által végzett kőolajszállítási tevékenységek nem voltak hasonló mértékűek.

82

A Charta 52. cikkének (1) bekezdése szerint a Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, a lényeges tartalmuk tiszteletben tartásával, és az arányosság elvére figyelemmel korlátozható, és csak akkor és annyiban, ha és amennyiben az elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja.

83

A Charta 16. és 17. cikkében foglalt, tulajdonhoz való jog és a gazdasági tevékenység szabad gyakorlásához való jogot illetően – amelyekre az NITC hivatkozik – a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ezen alapvető jogok nem abszolút jogosultságok. Következésképpen az említett jogok gyakorlása korlátozásnak vethető alá, azzal a feltétellel, hogy e korlátozások ténylegesen az Unió által elérni kívánt közérdekű céloknak felelnek meg, és a kitűzött cél vonatkozásában nem jelentenek aránytalan és elfogadhatatlan beavatkozást, amely épp az ily módon biztosított jogok tartalmát veszélyeztetné (lásd ebben az értelemben: 2013. november 28‑iTanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 121. és 122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

84

Jóllehet a megtámadott jogi aktusok korlátozzák az NITC alapvető jogait, e korlátozások – amint az a második és negyedik fellebbezési jogalap vizsgálatából következik – megfelelnek az uniós joggal kitűzött jogszerű céloknak, nevezetesen az atomfegyverek elterjedése elleni küzdelemnek, amely a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásának általánosabb keretébe illeszkedik, és amelynek elsődleges fontosságát a Törvényszék a megtámadott ítélet 132. pontjában felidézte.

85

Továbbá a fenti 132. pontban a Törvényszék hangsúlyozta, hogy az említett korlátozások az NITC vagyonának csak egy részét érintik, és hogy a 2010/413 határozat és a 267/2012 rendelet bizonyos kivételeket ír elő. E jogi aktusok ugyanis előírják a pénzeszközök felszabadítását lehetőségét, amely lehetővé teszi az NITC számára, hogy bizonyos, különösen alapvetőnek tekintett költségeket fedezzen, illetve hogy bizonyos konkrét kereskedelmi szerződéseket teljesítsen. A jóhírnév sérelmét illetően a Törvényszék megjegyezte, hogy a Tanács nem állította, hogy az NITC maga is közreműködik az atomfegyverek elterjedésében. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy így tehát személyesen nem vesz részt a békét és nemzetközi biztonságot veszélyeztető magatartásokban, és hogy ezért a vele szembeni bizalmatlanság mértéke csekély.

86

Mindezekre tekintettel az NITC tulajdonhoz való jogát és a vállalkozás szabadságát érintő korlátozások nem aránytalanok az elérni kívánt célokhoz képest. Ugyanezen következtetés érvényes a jóhírnevének általa hivatkozott sérelmével kapcsolatban is (lásd ebben az értelemben: 2016. április 7‑iCentral Bank of Iran kontra Tanács ítélet, C‑266/15 P, EU:C:2016:208, 53. pont).

87

Végül a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot annak megállapításakor, hogy e következtetést nem cáfolhatja a közös cselekvési terv elfogadása, és hogy az NITC helyzete nem hasonlítható más, az ő tevékenységeivel azonos kőolajszállítási tevékenységeket végző szervezetek helyzetéhez. E tekintetben elegendő a jelen ítélet 65–79. pontjában kifejtett megfontolásokra utalni.

88

Ezért a harmadik fellebbezési jogalapot és következésképpen a jelen fellebbezést egészében el kell utasítani.

89

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

90

A NITC‑t, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein kívül a Tanács részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: