C‑577/16. sz. ügy

Trinseo Deutschland Anlagengesellschaft mbH

kontra

Bundesrepublik Deutschland

(a Verwaltungsgericht Berlin [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Környezet – Üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere az Európai Unióban – 2003/87/EK irányelv – Hatály – A 2. cikk (1) bekezdése – I. melléklet – A kereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó tevékenységek – Polimerek gyártása – Harmadik létesítmény által szolgáltatott hő felhasználása – A kibocsátási egységek ingyenes kiosztása iránti kérelem – A 2013–2020‑as időszak”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2018. február 28.

1. Bírósági eljárás–A szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelem–Kérelem a főtanácsnok indítványában felvetett jogkérdésekre vonatkozó észrevételek benyújtása iránt–Az újbóli megnyitás feltételei

   (EUMSZ 252. cikk, második bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 23. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 83. cikk)

2. Környezet–Levegőszennyezés–2003/87 irányelv–Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere–A kibocsátás fogalma–Harmadik létesítménytől importált hő termeléséből származó „közvetett” kibocsátások–Kizártság

   (A 2009/29 irányelvvel módosított 2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, b) pont)

3. Környezet–Levegőszennyezés–2003/87 irányelv–Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere–Hatály–Polimerek harmadik létesítmény által szolgáltatott hő felhasználásával történő gyártása–Közvetlen széndioxid‑kibocsátásokat nem keletkeztető tevékenység–Kizártság

   (A 2009/29 irányelvvel módosított 2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2 cikk, (1) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 32–35. pont)

2.  A Trinseo és a Bizottság ugyanakkor azt állítja, hogy a polimerek gyártásából származó kibocsátásoknak magukban kell foglalniuk a polimerizáció céljából hőt szolgáltató harmadik létesítmény általi hőtermelésből származó „közvetett” kibocsátásokat. Ezt az értelmezést azonban nem lehet elfogadni. Amint az ugyanis a jelen ítélet 47. és 48. pontjából kitűnik, a 2003/87 irányelv 3. cikke b) pontjának szövege értelmében az ezen irányelv hatálya alá tartozó „kibocsátások” kizárólag azok, amelyek üvegházhatású gázoknak valamely létesítményben található forrásokból történő kiengedését eredményezik. Következésképpen a hőtermelési tevékenységből eredő CO2‑kibocsátások csak azon létesítményeknek az e rendszerbe való felvételét igazolják, amelyek e kibocsátások forrását képezik, mint amilyen a jelen ügyben az alapeljárásban szóban forgó létesítmény számára hőt szolgáltató harmadik létesítmény.

   (lásd: 53–55., 58. pont)

3.  A 2009. április 23‑i 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13‑i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a polimereket, nevezetesen polikarbonátot gyártó, az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló létesítmény, amely a gyártáshoz szükséges hőt harmadik létesítménytől szerzi be, nem tartozik az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek ezen irányelvvel létrehozott kereskedelmi rendszerébe, amennyiben nem keletkeztet közvetlen CO2‑kibocsátásokat.

   (lásd: 74. pont és a rendelkező rész)