C‑482/16. sz. ügy

Georg Stollwitzer

kontra

ÖBB Personenverkehr AG

(az Oberlandesgericht Innsbruck [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – EUMSZ 45. cikk – Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A 21. cikk (1) bekezdése – 2000/78/EK irányelv – 2., 6. és 16. cikk – Előmeneteli referencia‑időpont – Hátrányos megkülönböztetést megvalósító tagállami szabályozás, amely a díjazás megállapítása céljából kizárja a 18. életév betöltését megelőzően szerzett szolgálati idő beszámítását – Az egyenlő bánásmód elvével ellentétes rendelkezések eltörlése”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2018. március 14.

Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának a díjazásra vonatkozó nemzeti szabályozás általi megsértése – Következmények – Nemzeti szabályozás, amely úgy szünteti meg az ilyen megkülönböztetést, hogy visszaható hatállyal és az összes munkavállaló tekintetében eltörli a 18. életévre vonatkozó korhatárt a vállalkozás munkavállalóinak fizetési fokozatokba való besorolása céljából, azonban csak az ugyanezen gazdasági ágazatban működő vállalkozásoknál szerzett tapasztalat beszámítását engedi meg – Megengedhetőség, az EUMSZ 45. cikk alapján is

(EUMSZ 45. cikk; 2000/78 tanácsi irányelv, 2., 6. és 16. cikk)

Az EUMSZ 45. cikket, valamint a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2., 6. és 16. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti jogszabály, amely – az olyan nemzeti jogszabály alkalmazásából eredő, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében, amely valamely vállalkozás munkavállalóinak fizetési fokozatokba való besorolása céljából kizárólag a 18. életévük betöltését követően szerzett szolgálati időt számítja be – visszaható hatállyal és az összes ilyen munkavállaló tekintetében eltörli e korhatárt, azonban csak az ugyanezen gazdasági ágazatban működő vállalkozásoknál szerzett tapasztalat beszámítását engedi meg.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egyfelől a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az érintett területen szerzett, azon tapasztalat jutalmazása, amely lehetővé teszi a munkavállaló számára feladatainak jobb teljesítését, a munkabér‑politika jogszerű céljának minősül (lásd ebben az értelemben: 2006. október 3‑iCadman ítélet, C‑17/05, EU:C:2006:633, 34. és azt követő pontok; 2009. június 18‑iHütter ítélet, C‑88/08, EU:C:2009:381, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A munkáltató tehát főszabály szerint szabadon dönthet arról, hogy a díjazásban csak az ilyen, korábban szerzett szolgálati időt veszi figyelembe.

Másfelől a Bíróság megállapította, hogy jóllehet egy olyan nemzeti rendelkezés, amely csak bizonyos szolgálati időket vesz figyelembe, másokat pedig nem, mindenképpen az érintett vállalkozás általi felvétel időpontja alapján történő, eltérő bánásmódhoz vezethet a munkavállalók között, ez az eltérő bánásmód nem alapul közvetlenül vagy közvetetten az életkoron, sem az életkorhoz kötődő eseményen. A más vállalkozásoknál szerzett tapasztalatot nem vették ugyanis figyelembe, függetlenül azon életkortól, amikor az érintett munkavállaló azt megszerezte, vagy amely életkorban őt felvették (lásd ebben az értelemben: 2012. június 7‑iTyrolean Airways Tiroler Luftfahrt Gesellschaft ítélet, C‑132/11, EU:C:2012:329, 29. pont).

Mindenesetre ki kell emelni, hogy az ilyen záradék csak azon munkavállalókra irányul, akik már nem hivatkozhatnak a nem releváns tapasztalatukra. Ezért a védzáradék alkalmazásának következményeivel összefüggő, állítólagos hátrányos megkülönböztetés semmiképpen nem az életkor kritériumán alapul, hanem a korábbi tapasztalat beszámítási módjain. Márpedig a jelen ítélet 39. és 40. pontjából következik, hogy a jelen esetben nem cáfolható e megalapozás.

Ami végezetül az EUMSZ 45. cikket illeti, mivel a vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a. §‑a kifejezetten előírja a vasúti ágazatban más tagállamokban szerzett, korábbi szolgálati idők beszámítását, meg kell állapítani, hogy a Bíróság nem rendelkezik egyetlen olyan információval sem, amely alapján megállapíthatná a munkavállalók e cikkben biztosított szabad mozgása esetleges megsértését.

(lásd: 39., 40., 42., 46., 47. pont és a rendelkező rész)