C‑386/16. sz. ügy

„Toridas” UAB

kontra

Valstybinė mokesčių inspekcija prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos

(a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas [Litvánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer (héa) – 2006/112/EK irányelv – A 138. cikk (1) bekezdése – Valamely ügylet Közösségen belüli értékesítésnek minősítése – Közösségen belüli termékértékesítésekre vonatkozó adómentesség – A beszerző arra irányuló szándéka, hogy a megvásárolt terméket valamely másik tagállamban azt megelőzően értékesítse tovább valamely adóalanynak, hogy a termék elhagyta volna az első tagállam területét – A termékek egy részén a feladásukat megelőzően történt feldolgozás esetleges hatásai”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (kilencedik tanács), 2017. július 26.

1. Az adójogszabályok harmonizálása–Közös hozzáadottértékadó‑rendszer–A közösségen belüli ügyletekhez kapcsolódó adómentesség–Termékértékesítésre vonatkozó adómentesség–Ugyanazon termékek egymást követő értékesítése, amely során egyetlen Közösségen belüli árufeladás vagy egyetlen Közösségen belüli fuvarozás történt–Ezen árufeladásnak vagy e fuvarozásnak az egymást követő két értékesítés egyikébe történő betudása–Az első beszerző arra irányuló szándéka, hogy a megvásárolt terméket valamely másik tagállamban azt megelőzően értékesítse tovább valamely adóalanynak, hogy a termék elhagyta volna az első tagállam területét–Feltételek–Az első beszerzőnek a hozzáadottérték‑adó szempontjából való nyilvántartásba vétele–Hatás hiánya

   (2006/112 tanácsi irányelv, 138. cikk, (1) bekezdés)

2. Az adójogszabályok harmonizálása–Közös hozzáadottértékadó‑rendszer–A közösségen belüli ügyletekhez kapcsolódó adómentesség–Termékértékesítésre vonatkozó adómentesség–Ugyanazon termékek egymást követő értékesítése, amely során egyetlen Közösségen belüli árufeladás vagy egyetlen Közösségen belüli fuvarozás történt–Ezen árufeladásnak vagy e fuvarozásnak az egymást követő két értékesítés egyikébe történő betudása–Az első beszerző arra irányuló szándéka, hogy a megvásárolt terméket valamely másik tagállamban azt megelőzően értékesítse tovább valamely adóalanynak, hogy a termék elhagyta volna az első tagállam területét–Az első értékesítés adómentességének kizárása–A termékek egy részének a végső vevő tagállamába való feladásukat megelőző feldolgozása–Hatás hiánya

   (2006/112 tanácsi irányelv, 138. cikk, (1) bekezdés)

1.  A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv 138. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között valamely első tagállamban letelepedett adóalany által teljesített termékértékesítés e rendelkezések alapján nem mentesül a hozzáadottérték‑adó alól abban az esetben, ha az ezen adó szempontjából valamely második tagállamban hozzáadottértékadó‑nyilvántartásba vett vevő az említett értékesítési ügylet létrejötte előtt tájékoztatja az értékesítőt arról, hogy az árut azonnal – annak az első tagállamból történő elfuvarozása előtt – valamely harmadik tagállamban letelepedett adóalany részére tovább kívánja értékesíteni, és ezen árut e harmadik adóalany részére kívánja elfuvarozni, amennyiben e második értékesítés ténylegesen megvalósult, és az árut ezt követően az első tagállamból a harmadik adóalany tagállamába fuvarozták. Az első beszerzőnek a hozzáadottérték‑adó szempontjából való, az első értékesítés vagy a végső beszerzés tagállamától eltérő tagállamban történő nyilvántartásba vétele nem minősítő feltétele valamely Közösségen belüli ügyletnek, és önmagában nem elegendő valamely Közösségen belüli ügylet jellegének a bizonyítására.

   Ami az alapügyben szóban forgóhoz hasonló ügyleteket illeti, amelyek két egymást követő, egyetlen Közösségen belüli szállítással járó termékértékesítési láncot alkotnak, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából egyrészt az következik, hogy a Közösségen belüli szállítás e két termékértékesítés közül csak az egyikhez kapcsolódhat, amely ebből következően a héairányelv 138. cikkének (1) bekezdése alapján egyedül mentesül az adó alól (lásd ebben az értelemben: 2006. április 6‑iEMAG Handel Eder ítélet, C‑245/04, EU:C:2006:232, 45. pont).

   Másrészt annak meghatározása érdekében, hogy a két termékértékesítés közül melyikhez kell a Közösségen belüli szállítást hozzárendelni, a jelen ügy valamennyi különös körülményének átfogó értékelését kell lefolytatni (lásd ebben az értelemben: 2010. december 16‑iEuro Tyre Holding ítélet, C‑430/09, EU:C:2010:786, 27. pont; 2012. szeptember 27‑iVSTR ítélet, C‑587/10, EU:C:2012:592, 32. pont).

   Ezen értékelés során különösen azt kell meghatározni, hogy mely időpontban következett be a termékkel való tulajdonosként történő rendelkezés jogának a végső vevő javára való második átruházása. Ugyanis abban az esetben, ha e rendelkezési jog második átruházására, azaz a második értékesítésre a Közösségen belüli szállítás megtörténte előtt kerül sor, azt nem lehet az első vevő javára történt első termékértékesítéshez rendelni (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 27‑iVSTR ítélet, C‑587/10, EU:C:2012:592, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

   A két egymást követő, egyetlen Közösségen belüli szállítással járó termékértékesítés esetében annak meghatározása érdekében, hogy a két termékértékesítés közül melyikhez kell e szállítást hozzárendelni, meg kell állapítani, hogy az említett szállításra a második értékesítést követően került‑e sor. Ha arra a második értékesítést követően került sor, csak a második értékesítés minősülhet Közösségen belüli termékértékesítésnek, és adott esetben csak az részesülhet a héairányelv 138. cikkének (1) bekezdésében előírt adómentességben.

   (vö. 34–37., 44. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A 2006/112 irányelv 138. cikke (1) bekezdésének az értelmezése szempontjából nincs hatással az első értékesítés esetleges adó alóli mentesítésére vonatkozó feltételekre, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, két egymást követő termékértékesítési láncolatban a termékeket a köztes vevő utasítására és e termékek végső vevő részére való elszállítását megelőzően feldolgozták, mivel e feldolgozásra az első értékesítést követően került sor.

   (vö. 49. pont és a rendelkező rész 2. pontja)