C‑292/16. sz. ügy

Az A Oy által kezdeményezett eljárás

(a Helsingin hallinto‑oikeus [Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Letelepedés szabadsága – Közvetlen adózás – Társasági adó – 90/434/EGK irányelv – A 10. cikk (2) bekezdése – Eszközátruházás – Egy külföldi kedvezményezett társaságra eszközátruházási ügylet keretében átruházott szintén külföldi állandó telephely – Az átadó társaság tagállamának az e telephely eszközátruházás során keletkezett nyereségének vagy tőkenyereségének a megadóztatásához való joga – A nyereségnek vagy tőkenyereségnek az átruházás évében történő azonnali megadóztatását előíró nemzeti jogszabály – A fizetendő adó azon adóév adóbevételeként történő beszedése, amelyben az eszközátruházási ügylet megvalósult”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2017. november 23.

Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Korlátozások – Adójogszabályok – A különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszere – 90/434 irányelv – Eszközátruházás – Külföldi állandó telephely szintén külföldi kedvezményezett társaságra való átruházása – A telephely nyereségének vagy tőkenyereségének adóztatása – A nyereségnek vagy tőkenyereségnek az átruházás évében történő azonnali megadóztatását előíró nemzeti szabályozás – Megengedhetőség – A fizetendő adó azon adóévben történő beszedése, amelyben az eszközátruházás megvalósult, halasztás lehetősége nélkül – Megengedhetetlenség – Igazolások – Hiány

(EUMSZ 49. cikk; 90/434 tanácsi irányelv, 10. cikk, (2) bekezdés)

Az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, mint amelyről az alapügyben szó van, amely olyan helyzetben, amelyben egy belföldi társaság eszközátruházási ügylet keretében egy külföldi állandó telephelyet egy szintén külföldi társaságra ruház át, egyrészt előírja az ezen ügylet során keletkezett tőkenyereség az átruházás adóévében történő azonnali megadóztatását, másrészt nem engedélyezi a fizetendő adó halasztott beszedését, miközben egy egyenértékű belső helyzetben ilyen tőkenyereséget csak az átadott eszközök elidegenítése során adóztatnak meg, mivel e jogszabály nem teszi lehetővé az ilyen adó halasztott beszedését.

E megállapítást nem kérdőjelezheti meg az a tény, hogy e jogszabály az egyesülésekről szóló irányelv 10. cikkének (2) bekezdése alapján lehetővé teszi azon adó levonását, amely ezen irányelv rendelkezéseinek hiányában az ilyen tőkenyereséget a külföldi állandó telephely szerinti tagállamban sújtotta volna, mivel az említett jogszabály aránytalan jellege nem a fizetendő adó összegétől függ, hanem abból ered, hogy e szabályozás nem biztosítja az adózónak azt a lehetőséget, hogy a fizetendő adó összege beszedésének időpontját elhalassza (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 14‑iTrustees of the P Panayi Accumulation & Maintenance Settlements ítélet, C‑646/15, EU:C:2017:682, 60. pont).

Ami az adóbeszedés hatékonysága biztosításának szükségességére alapított – a német és a svéd kormány által hivatkozott – igazolást illeti, meg kell jegyezni, hogy bár a Bíróság már elismerte, hogy az minősülhet közérdeken alapuló nyomós oknak, amely igazolhatja az EUM‑Szerződés által biztosított mozgásszabadságok gyakorlásának korlátozását (lásd ebben az értelemben: 2014. június 19‑iStrojírny Prostějov és ACO Industries Tábor ítélet, C‑53/13 és C‑80/13, EU:C:2014:2011, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), az alapügyben szóban forgó jogszabály nem alkalmas annak megvalósítására, és így az említett célkitűzés olyan esetben, mint amelyről az alapügyben szó van, nem igazolhatja a letelepedés szabadságának esetleges korlátozását. Ugyanis, amint a Bizottság megállapította, az a tény, hogy valamely tagállam lehetővé teszi egy belföldi átadó társaságnak, hogy az adó elhalasztott fizetését válassza, nem érinti sem e tagállam azon lehetőségét, hogy e társaságtól a fizetendő adó beszedéséhez szükséges tájékoztatást kérje, sem pedig annak tényleges beszedésének lehetőségét (lásd analógia útján: 2014. június 19‑iStrojírny Prostějov és ACO Industries Tábor ítélet, C‑53/13 és C‑80/13, EU:C:2014:2011, 49–53. pont).

(lásd: 38–40. pont és a rendelkező rész)