–

a flightright GmbH képviseletében J. A. Blaffert, F. Schaal, A. Seegers, D. Tuac és O. de Felice Rechtsanwälte,

–

R. Becker képviseletében C. Hormann Rechtsanwalt,

–

Mohamed Barkan, Souad Asbai és kiskorú gyermekeik, Assia, Zakaria és Nousaiba Barkan képviseletében J. Kummer és P. Wassermann Rechtsanwälte,

–

az Air Nostrum, Líneas Aéreas del Mediterráneo SA képviseletében V. Beck és E. Schott Rechtsanwälte,

–

a francia kormány képviseletében E. de Moustier, meghatalmazotti minőségben,

–

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, M. Figueiredo és M. Cancela Carvalho, meghatalmazotti minőségben,

–

a svájci kormány képviseletében M. Schöll, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és M. Heller, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006., L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.;) 5. cikke 1. pontjának és a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 7. cikke 1. pontjának értelmezésére vonatkoznak.

2

E kérelmeket egyrészt a flightright GmbH, potsdami (Németország) székhelyű vállalkozás, valamint Mohamed Barkan, Souad Asbai és kiskorú gyermekeik, Assia, Zakaria és Nousaiba Barkan (a továbbiakban: a Barkan család) és az Air Nostrum, Líneas Aéreas del Mediterráneo SA (a továbbiakban: Air Nostrum), valenciai (Spanyolország) székhelyű légi fuvarozó között légi járatok késése miatti kártalanítás tárgyában (C‑274/16. és C‑448/16. sz. ügy), másrészt Roland Becker és a Hainan Airlines Co. Ltd, hajkoui (Kína) székhelyű légi fuvarozó között a beszállás visszautasítása miatti kártalanítás tárgyában (C‑447/16. sz. ügy) folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 44/2001 rendelet (2) bekezdéséből következik, hogy az irányelv a belső piac megfelelő működése érdekében „[a] polgári és kereskedelmi ügyekben az e rendelet hatálya alá tartozó tagállamok határozatainak gyors és egyszerű elismerése és végrehajtása céljából elengedhetetlenül szükséges, joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére és az alaki követelmények egyszerűsítésére irányuló rendelkezések megalkotására irányul”.

4

Az említett rendelet (11) és (12) preambulumbekezdése kimondja:

5

A joghatósági szabályokat ugyanezen rendelet II. fejezete tartalmazza.

6

A 44/2001 rendelet II. fejezetének 1. szakaszában szereplő 2. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

7

A 44/2001 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Ha az alperes nem rendelkezik lakóhellyel valamely tagállamban, valamennyi tagállam bíróságainak joghatóságát […] az adott tagállam joga határozza meg.”

8

E rendelet II. fejezetének „Különös joghatóság” című 2. szakaszában található 5. cikkének 1. pontja az alábbiakat írja elő:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:

9

Az említett rendelet 60. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában a társaság vagy más jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek társulása azon a helyen rendelkezik székhellyel, ahol:

10

Az 1215/2012 rendelet hatályon kívül helyezte a 44/2001 rendeletet. A (4) premabulumbekezdésének szövege szinte teljesen megegyezik a 44/2001 rendelet (2) preambulumbekezdésének szövegével.

11

Az 1215/2012 rendelet (15) és (16) preambulumbekezdése kimondja:

12

A II. fejezet „Általános rendelkezések” címet viselő 1. szakaszában található 4. cikk (1) bekezdésének szövege megegyezik a 44/2001 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének szövegével.

13

Az 1215/2012 rendelet II. fejezetének „Különös joghatóság” címet viselő 2. szakaszában található 7. cikk 1. pontjának szövege szinte teljes mértékben megegyezik a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának szövegével.

14

Az 1215/2012 rendelet 66. cikkének (1) bekezdése értelmében e rendelet csak a 2015. január 10. napján vagy azt követően indított eljárásokra alkalmazandó.

15

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.) (1), (2), (7) és (8) bekezdése értelmében:

[…]

16

A 261/2004 rendelet a „Tárgy” címet viselő 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet az itt meghatározott feltételek szerint megállapítja az utasokat megillető minimális jogokat, amikor

17

A 261/2004 rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikkének szövege a következőképpen szól:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]”

18

A 261/2004 rendelet „Hatály” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E rendeletet a következőkre kell alkalmazni:

[…]

(2)   Az (1) bekezdést azzal a feltétellel kell alkalmazni, hogy az utasok

[…]

(5)   E rendeletet bármely, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott utasokat szállító üzemeltető légi fuvarozóra alkalmazni kell. Amennyiben egy, az utassal szerződési jogviszonyban nem álló üzemeltető légi fuvarozó e rendelet szerinti kötelezettségeket teljesít, akkor úgy kell tekinteni, hogy ezt a szóban forgó utassal szerződéses jogviszonyban álló személy nevében teszi.

[…]”

19

A 261/2004 rendelet „Beszállás visszautasítása” című 4. cikkének (3) bekezdése így rendelkezik:

„Amennyiben az utasok beszállását akaratuk ellenére visszautasították, akkor az üzemeltető légi fuvarozó azonnal kártalanítja őket a 7. cikkel összhangban […]”

20

E rendelet 5. cikke, melynek címe „Járat törlése”, az (1) bekezdésének c) pontjában a következőket írja elő:

„Egy járat törlése esetén az érintett utasoknak

[…]

21

Az említett rendelet „Kártalanításhoz való jog” című 7. cikke (1) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„E cikkre való hivatkozáskor az utasok az alábbi összegű kártérítést [helyesen: kártalanítást] kapják:

A távolság meghatározásánál azt az utolsó célállomást kell alapul venni, amelynél a beszállás visszautasítása vagy a járat törlése miatt az utas érkezése késik a menetrend szerinti időponthoz képest.”

22

Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, két utas foglalt az Air Berlin PLC & Co. Luftverkehrs KG‑nél (a továbbiakban: Air Berlin) egy‑egy helyet egy foglalási számon két légi járatra (a továbbiakban: csatlakozást magában foglaló repülőút) Ibizáról (Baleár‑szigetek, Spanyolország) Düsseldorfba (Németország) Palma de Mallorca‑i (Baleár‑szigetek, Spanyolország) átszállással.

23

A csatlakozást magában foglaló repülőút keretében az első légi járatnak, amelyet az Air Nostrum üzemeltetett, 2015. július 25‑én 18 óra 40 perckor kellett indulnia Ibizáról, és ugyanaznap 19 óra 20 perckor kellett leszállnia Palma de Mallorcán.

24

A második, a Palma de Mallorca és Düsseldorf közötti légi járatnak 2015. július 25‑én 20 óra 5 perckor kellett indulnia, és ugyanaznap 22 óra 25 perckor kellett Düsseldorfba érkeznie.

25

Azonban az Ibiza és Palma de Mallorca közötti első légi járat késett, és az utasok emiatt lekésték a második, Düsseldorfba induló légi járatot, ahova végül 2015. július 26‑án 11 óra 32 perckor érkeztek meg egy Air Berlin által üzemeltetett légi járattal.

26

A két szóban forgó utas az e késéből eredő esetleges kártalanításhoz való jogát a flightrightra ruházta át. Ez utóbbi keresetet indított az Air Nostrum mint az első légi járatot üzemeltető fuvarozó ellen az Amtsgericht Düsseldorf (düsseldorfi helyi bíróság, Németország) előtt.

27

Ez a bíróság rámutat, hogy a joghatóságától függ, hogy elfogadja‑e a keresetet. E joghatósága csak akkor nyílik meg, ha – a szóban forgó csatlakozást magában foglaló repülőutat illetően – Düsseldorf minősül az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontja értelmében vett „kereseti kérelem alapjául szolgáló kötelezettség teljesítési helyének”.

28

E körülmények között az Amtsgericht Düsseldorf (düsseldorfi helyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„Az utazás második szakaszának érkezési pontja tekintendő‑e az 1215/2012/EK rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti teljesítési helynek olyan személyszállítás esetén, amelynél a két légi járat csatlakozását magában foglaló repülőút során nem töltenek jelentős időt az átszállási repülőtéren, ha a kereset a repülőútnak a rendellenességgel érintett első szakaszát üzemeltető légi fuvarozó ellen irányul, és a repülőút második szakaszán a szállítást másik légi fuvarozó végzi?”

29

R. Becker a Hainan Airlinesszal, amelynek székhelye az Európai Unió területén kívül található, és Berlinben (Németország) egyetlen fiókteleppel sem rendelkezik, légi szállítási szerződést kötött a 2013. augusztus 7‑i egységes foglalás alapján a Berlinből brüsszeli (Belgium) csatlakozással Pekingbe (Kína) tartó repülőútra vonatkozóan.

30

Az indulás napján a berlini repülőtéren R. Becker utasfelvétele mindkét járatra megtörtént. Mindkét járatra vonatkozóan megkapta a beszállókártyát, és poggyászát közvetlenül Peking célállomással vették fel.

31

Az utazás az első járaton, amelyet a foglalásnak megfelelően a belga légi fuvarozó Brussels Airlines üzemeltetett, és amelynek brüsszeli érkezését 2013. augusztus 7‑én 8 órára tervezték, megfelelően lezajlott. A második járaton, amelyet a Hainan Airlines üzemeltetett, és amelynek felszállására Brüsszelben 2013. augusztus 7‑én 13 óra 40 perckor került volna sor, az utazás nem valósult meg. R. Becker e tekintetben azt állítja, hogy a brüsszeli repülőtéren az e járatra történő beszállását a beszállókapunál alaptalanul és akarata ellenére visszautasították.

32

R. Becker repülőn visszatért Berlinbe, és közvetlen járatot foglalt Berlinből Pekingbe. 2013. augusztus 8‑án érkezett meg Pekingbe.

33

R. Becker az Amtsgericht Berlin‑Weddinghez (Berlin‑Wedding‑i helyi bíróság, Németország) benyújtott keresetében többek között a 261/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján kamatokkal növelt, 600 euró összegű kártalanítást kért.

34

E bíróság a 2014. november 4‑i ítéletében megállapította a német bíróságok joghatóságának hiányát, és R. Becker keresetét elfogadhatatlanként elutasította. R. Becker fellebbezést nyújtott be a Landgericht Berlinhez (berlini regionális bíróság, Németország). E bíróság 2015. július 1‑jei ítéletében elutasította R. Becker fellebbezését arra hivatkozva, hogy a belga bíróságokhoz kellett volna fellebbezést benyújtania, mivel kizárólag Brüsszel minősül a Brüsszel‑Peking járat teljesítési helyének.

35

R. Becker felülvizsgálati eljárást (Revision) kezdeményezett a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) előtt. E bíróság úgy véli, hogy mivel a Hainan Airlines azon szerződéses kötelezettsége, hogy R. Beckert Berlinből Pekingbe szállítsa, egységes jellegű, a Berlin‑Tegel repülőtér a 2009. július 9‑iRehder ítéletnek (C‑204/08, EU:C:2009:439) megfelelően a Hainan Airlines szerződéses kötelezettségei összességének – ide értve a Berlin–Brüsszel járatot követő Brüsszel–Peking járattal összefüggésben teljesítendő kötelezettségeket is – teljesítési helyeként tekinthető, mivel R. Beckernek légi utasként semmilyen befolyása nem volt arra, hogy a Hainan Airlines maga üzemelteti‑e az első járatot is, vagy – ennek érdekében – valamely más légi fuvarozó szolgáltatásait veszi igénybe.

36

E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Akkor is a repülőút első szakaszának indulási pontja tekintendő‑e a [44/2001 rendelet] 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdése szerinti teljesítési helynek a két légi járatot magában foglaló olyan személyszállítás esetén, amelynek során nem töltenek jelentős időt az átszállási repülőtereken, ha a keresettel érvényesített, a [261/2004 rendelet] 7. cikke szerinti kártalanításhoz való jogot az utazás második szakasza során fellépő zavarra alapítják, és a kereset a szállítási szerződés azon szerződéses partnere ellen irányul, amely ténylegesen nem az első, hanem a második légi járatot üzemeltető légi fuvarozó?”

37

A Barkan család az Iberia, Líneas Aéreas de España (a továbbiakban: Iberia) légitársaságnál 2010. augusztus 7‑re Melillából (Spanyolország) Frankfurt am Mainba (Németország) madridi (Spanyolország) csatlakozást magában foglaló repülőutat foglalt. Az Iberia foglalási igazolásából kitűnik, hogy a Melilla és Madrid közötti járatot az Air Nostrum, továbbá a Madrid és Frankfurt am Main közötti járatot az Iberia üzemelteti, és a két járat között nincs jelentős átszállási idő.

38

A Melillából Madridba tartó légi járat indulása 20 percet késett, így a Barkan család nem érte el a Frankfurt am Mainba tartó második járatot, és négy órás késéssel érkezett meg a végső célállomására.

39

Az Amtsgericht Frankfurt am Main (Frankfurt am Main‑i helyi bíróság, Németország), miután a Barkan család e késésből kifolyólag többek között fejenként 250 euró összegű kártalanítás iránti kérelemmel fordult hozzá, 2015. január 28‑án a 261/2004 rendelet alapján az Air Nostrumot a kérelmezők kereseti kérelmeinek megfelelően marasztalta el.

40

Az Air Nostrum fellebbezése alapján eljáró Landgericht Frankfurt am Main (Frankfurt am Main‑i regionális bíróság, Németország) 2015. augusztus 20‑án megállapította a német bíróságok joghatóságának hiányát. E bíróság szerint kizárólag Melilla és Madrid képzelhető el a Melilla és Madrid közötti légi járat teljesítési helyeként, amelynek során a zavar bekövetkezett, és az egységes foglalás ellenére a két járatot külön járatnak kell tekinteni.

41

A Barkan család felülvizsgálati eljárást (Revision) kezdeményezett a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) előtt. E bíróság először is úgy véli, hogy noha nem vitatott, hogy semmilyen közvetlen szerződéses jogviszony nem áll fenn a Barkan család és az Air Nostrum között, ez nem jár következménnyel a 261/2004 rendelet által előírt kártalanításhoz való jog szerződésen alapuló jellegére nézve. Másodszor, e bíróság szerint azzal, hogy az Air Nostrumnak mint üzemeltető légi fuvarozónak nincsenek a csatlakozást magában foglaló repülőút végső célállomásán – azaz Frankfurt am Mainban – teljesítendő szerződéses kötelezettségei, nem ellentétes e helynek a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja értelmében vett „teljesítési helyként” való minősítése, mivel a 261/2004 rendelet célja a légi utasok jogi helyzetének erősítése, nem pedig gyengítése. Így igazoltnak tűnik, hogy a csatlakozást magában foglaló repülőút végső célállomásán a Barkan család szerződéses partnere – azaz az Iberia – által teljesítendő szerződéses kötelezettségek az Air Nostrumot mint üzemeltető légi fuvarozót terheljék. Egyébiránt anyagi jogi szempontból az üzemeltető légi fuvarozónak mindenképpen kártalanítást kell nyújtania az utasnak, ha az a légi fuvarozó által üzemeltetett, átszálló utasokat szállító légi járat késése következtében csak jelentős késéssel érkezik meg a végső célállomásra.

42

E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárását felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

43

A Bíróság elnöke 2016. augusztus 19‑i határozatával elrendelte a C‑447/16. és a C‑448/16. sz. ügy egyesítését az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából, továbbá 2016. szeptember 14‑i határozatával elrendelte a C‑274/16., C‑447/16. és C‑448/16. sz. ügy egyesítését a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélet meghozatala céljából.

44

A C‑447/16. sz. ügyben az Európai Bizottság vitatja a 44/2001 rendelet alapügyre való alkalmazhatóságát és ezáltal a feltett kérdés elfogadhatóságát.

45

Ugyanis a Bizottság szerint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a nemzeti ügy irataiból az következik, hogy a Hainan Airlines székhelye az Unión kívül található, és Berlinben nem rendelkezik fiókteleppel. Ebből arra lehet következtetni, hogy a 44/2001 rendelet 60. cikke alapján e légitársaság nem rendelkezik székhellyel valamely tagállam területén, ami kizárja e rendelet 5. cikkének alkalmazását, és e rendelet 4. cikkének alkalmazását vonja maga után, amelynek értelmében, ha az alperes nem rendelkezik lakóhellyel valamely tagállamban, valamennyi tagállam bíróságainak joghatóságát – a 22. és 23. cikk rendelkezései szerinti kizárólagos joghatóságra és a joghatóságról szóló megállapodásra figyelemmel – az adott tagállam joga határozza meg.

46

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni, amennyiben az előterjesztett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak. Ennélfogva az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2017. június 27‑iCongregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 24. és 25. pont).

47

A jelen ügyben a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) a Bíróságtól a légi utasok 261/2004 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése és 7. cikke alapján fennálló kártalanítás iránti joga vonatkozásában a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdése szerinti „teljesítési hely” fogalmának értelmezését kéri. Amint ez az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, ennek értelmezése elengedhetetlen az alapügybeli jogvita eldöntésére joghatósággal rendelkező bíróság meghatározását illetően.

48

Ebből következően a 44/2001 rendelet esetleges alkalmazhatatlanságának kérdése is szükségessé teszi, hogy a Bíróság értelmezze e rendelet rendelkezéseit.

49

Következésképpen a C‑447/16. sz. ügyben előterjesztett kérdés elfogadható.

50

Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának b) alpontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az alkalmazandó az olyan, harmadik államban lakóhellyel rendelkező alperesre, mint az alapeljárás alperese.

51

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke csak a valamely tagállam területén lakóhellyel rendelkező személyekre alkalmazandó. E rendelet 60. cikkének (1) bekezdése értelmében a társaság azon a helyen rendelkezik székhellyel, ahol létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye található.

52

Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Hainan Airlines székhelye az Unión kívül – vagyis Kínában – található, és Berlinben (Németország) nem rendelkezik fiókteleppel. Egyébiránt e határozat egyik részéből sem lehet arra következtetni, hogy ez a légitársaság valamely más tagállamban üzemeltet fióktelepet.

53

Következésképpen a jelen ügyben alkalmazni kell a 44/2001 rendelet 4. cikkének (1) bekezdését, amelynek értelmében, ha az alperes nem rendelkezik lakóhellyel valamely tagállamban, valamennyi tagállam bíróságainak joghatóságát az adott tagállam joga határozza meg.

54

Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a tényleges érvényesülés elve szerint a nemzeti jog szabályai nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék az uniós jogrend által biztosított olyan jogok gyakorlását (lásd ebben az értelemben: 2017. június 8‑iVinyls Italia ítélet, C‑54/16, EU:C:2017:433, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), mint amilyenek a 261/2004 rendeletből erednek.

55

A fentiekre tekintettel a C‑447/16. sz. ügyben feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának b) alpontját úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazható az olyan, harmadik államban székhellyel rendelkező alperesre, mint az alapeljárás alperese.

56

A C‑448/16. sz. ügyben előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az ezen rendelkezés értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügy” fogalma kiterjed a légi utasok által a csatlakozó járat jelentős késése esetén a 261/2004 rendelet alapján az olyan üzemeltető légi fuvarozóval szemben benyújtott kártalanítás iránti keresetre, amely légi fuvarozó az érintett utasnak nem szerződéses partnere.

57

Elöljáróban pontosítani kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a C‑274/16. sz. ügyben ugyan nem tesz fel ez irányú kérdést, de a C‑448/16. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre adott válasz a C‑274/16. sz. ügyben is releváns, mivel az ebben az ügyben hozott előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az ügy körülményeire tekintettel az üzemeltető légi fuvarozó szintén nem szerződéses partnere az érintett utasoknak. Hozzá kell tenni e tekintetben, hogy a C‑274/16. sz. ügy az időbeli hatály okán a 1215/2012 rendelet hatálya alá tartozik, amely 7. cikkének 1. pontja a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjával szinte megegyező szöveget tartalmaz, amelynek tekintetében is érvényes a Bíróság által ezen első rendelkezésre vonatkozóan adott értelmezés (lásd ebben az értelemben: 2017. március 9‑iPula Parking ítélet, C‑551/15, EU:C:2017:193, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következően a „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügy” fogalmát önállóan kell értelmezni annak érdekében, hogy annak egységes alkalmazása valamennyi tagállamban biztosítva legyen (lásd ebben az értelemben: 1992. június 17‑iHandte ítélet, C‑26/91, EU:C:1992:268, 10. pont; 2015. január 28‑iKolassa ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 37. pont).

59

E tekintetben a Bíróság többek között megállapította, hogy szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatosnak kell tekinteni minden olyan kötelezettséget, amely olyan szerződésen alapul, amelynek nemteljesítésére a felperes keresete alátámasztásaként hivatkozott (2017. június 15‑iKareda ítélet, C‑249/16, EU:C:2017:472, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60

A Bíróság azt is kifejtette, hogy noha a szerződéses igényre vonatkozó különös joghatósági szabály alkalmazása nem követeli meg, hogy két személy között szerződés jöjjön létre, az az egyik fél által a másik felé szabadon vállalt olyan kötelezettséget feltételez, amelyen a felperes keresete alapul (lásd ebben az értelemben: 2004. február 5‑iFrahuil ítélet, C‑265/02, EU:C:2004:77, 24–26. pont; 2005. január 20‑iEngler ítélet, C‑27/02, EU:C:2005:33, 50. és 51. pont; 2015. január 28‑iKolassa ítélet, C‑375/13, EU:C:2015:37, 39. pont).

61

Ebből következik, ahogy azt a főtanácsnok indítványának 54. pontjában hangsúlyozta, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontjában és az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjában meghatározott különös joghatósági szabály a kereset jogalapján, nem pedig a felek személyén alapul (lásd ebben az értelemben: 2017. június 15‑iKareda ítélet, C‑249/16, EU:C:2017:472, 31. és 33. pont).

62

E tekintetben a 261/2004 rendelet 3. cikke (5) bekezdésének második mondata kifejti, hogy amennyiben egy, az utassal szerződéses jogviszonyban nem álló üzemeltető légi fuvarozó e rendelet szerinti kötelezettségeket teljesít, akkor úgy kell tekinteni, hogy ezt a szóban forgó utassal szerződéses jogviszonyban álló személy nevében teszi.

63

Így e légi fuvarozót úgy kell tekinteni, mint aki az érintett utasok szerződéses partnerei felé szabadon vállalt kötelezettséget teljesít. E kötelezettségek forrása a légi szállítási szerződés.

64

Következésképpen olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben felmerültek, egy légi járat olyan üzemeltető légi fuvarozó általi végrehajtás során jelentkező jelentős késése miatti kártalanítási kérelem, mint az Air Nostrum, amelyik nem szerződéses partnere az érintett utasoknak, olyannak tekintendő, mint amilyet ezen utasoknak az Air Berlinnel, illetve az Iberiával kötött légi fuvarozási szerződésekkel kapcsolatban nyújtottak be.

65

A fenti megfontolásokra tekintettel a C‑448/16. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy az ezen rendelkezés értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügy” fogalma kiterjed a légi utasok által a csatlakozó járat jelentős késése esetén a 261/2004 rendelet alapján az olyan üzemeltető légi fuvarozóval szemben benyújtott kártalanítás iránti keresetre, amely légi fuvarozó az érintett utasnak nem szerződése partnere.

66

A kérdést előterjesztő bíróságok a C‑274/16. sz. ügyben előterjesztett kérdéssel és a C‑448/16. sz. ügyben előterjesztett második kérdéssel lényegében azt kívánják megtudni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését és az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy csatlakozást magában foglaló repülőút e rendelkezések értelmében vett „teljesítési helye” a második járat érkezési pontja, amennyiben a két légi járaton a szállítást két különböző légi fuvarozó biztosítja, és e csatlakozó járat jelentős késése miatti, a 261/2004 rendelet szerinti kártalanítás iránti keresetet az említett légi járatok közül az első során fellépő zavarra alapítják, amelyet olyan légi fuvarozó üzemeltetett, amelyik nem szerződéses partnere az érintett utasoknak.

67

E tekintetben a Bíróság a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának b) alpontját illetően megállapította, hogy több helyen nyújtott szolgáltatás esetében a teljesítés helye alatt főszabály szerint azt a helyet kell érteni, amely a legszorosabb kapcsolóelvet jelenti a szerződés és a joghatósággal rendelkező bíróság között, e lehető legszorosabb kapcsolatot pedig főszabályként az elsődleges szállítási hely jelenti (lásd ebben az értelemben: 2009. július 9‑iRehder ítélet, C‑204/08, EU:C:2009:439, 35–38. pont; 2010. március 11‑iWood Floor Solutions Andreas Domberger ítélet, C‑19/09, EU:C:2010:137, 33. pont). Ez utóbbit a lehető legnagyobb mértékben magának a szerződésnek a rendelkezéseiből kell kikövetkeztetni (2010. március 11‑iWood Floor Solutions Andreas Domberger ítélet, C‑19/09, EU:C:2010:137, 38. pont).

68

Így a Bíróság ugyanezen rendelkezés tekintetében, az érintett utas szerződéses partnere által üzemeltetett közvetlen járattal kapcsolatban megállapította, hogy a repülőgépnek mind az indulási helyét, mind az érkezési helyét a légi szállítási szerződés tárgyát képező szolgáltatások elsődleges nyújtási helyének kell tekinteni, amely megalapozza a 261/2004 rendeleten alapuló kártalanítási kérelem elbírálására a felperes választása szerinti azon bíróság joghatóságát, amelynek az illetékességi területén a repülőgépnek az említett szerződésben megállapított indulási vagy érkezési helye található (2009. július 9‑iRehder ítélet, C‑204/08, EU:C:2009:439, 43. és 47. pont).

69

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a 2009. július 9‑i Rehder ítéletben megfogalmazott „teljesítési hely” fogalma (C‑204/08, EU:C:2009:439), jóllehet olyan közvetlen légi járatra vonatkozik, amelyet az érintett utas szerződéses partnere üzemeltet, mutatis mutandis olyan esetekre is vonatkozik, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek, amelyekben egyrészt a lefoglalt repülőút két csatlakozó járatot foglal magában, másrészt a szóban forgó légi járatot üzemeltető légi fuvarozó az érintett utasokkal nem kötött közvetlenül szerződést.

70

Ugyanis szolgáltatásnyújtás esetén a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdésében és az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdésében előírt különös joghatósági szabály „a tagállam területén” azon „hely” szerinti bíróságot jelöli ki joghatósággal rendelkezőnek, „ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani”.

71

E tekintetben az olyan légi szállítási szerződés, mint amilyenek az alapügyek tárgyát képező szerződések, amelyeket az jellemez, hogy a teljes repülőút egységes foglalásban szerepel, megalapozza a légi fuvarozó azon kötelezettségét, hogy az utast A pontból C pontba szállítsa. Az ilyen szállítási ügylet olyan szolgáltatást képez, amelynek egyik elsődleges teljesítési helye C‑ben található.

72

E következtetést nem vonja kétségbe az a tény, hogy az üzemeltető légi fuvarozó, aki nem szerződő partnere az érintett utasoknak, azon a légi járaton való szállítást biztosítja, amely nem a csatlakozást magában foglaló repülőút második járatának érkezési pontjában ér véget, mivel a csatlakozást magában foglaló repülőútra vonatkozó légi szállítási szerződés ezen utasok a második járat érkezési pontjáig való szállítását öleli fel.

73

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a csatlakozást magában foglaló repülőútnak a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontja második francia bekezdésének és az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontja második francia bekezdésének értelmében vett teljesítési helye mint a légi szállítási szerződés tárgyát képező szolgáltatások elsődleges teljesítési helye a második járat érkezési pontja.

74

Tekintve, hogy e hely kellően szoros kapcsolatban áll a jogvita tárgyával, és így biztosítja a légi szállítási szerződés és a joghatósággal rendelkező bíróság közötti, a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja és az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontja közötti kapcsolatot, megfelel a közelségre vonatkozó célkitűzésnek (lásd ebben az értelemben: 2009. július 9‑iRehder ítélet, C‑204/08, EU:C:2009:439, 44. pont).

75

E megoldás megfelel az ugyanezen szabályok által követett előreláthatóság elvének is, mivel mind a felperes, mind az alperes számára lehetővé teszi a második járatnak az említett légi szállítási szerződésben meghatározott érkezési pontja szerinti bíróság olyan bíróságként történő beazonosítását, amelyhez fordulhatnak (lásd ebben az értelemben: 2009. július 9‑iRehder ítélet, C‑204/08, EU:C:2009:439, 45. pont; 2014. szeptember 4‑iNickel & Goeldner Spedition ítélet, C‑157/13, EU:C:2014:2145, 41. pont).

76

E tekintetben nem fogadható el az Air Nostrum azon érve, amely szerint Spanyolországon belüli belföldi légi járat üzemeltetőjeként képtelen mérlegelni annak kockázatát, hogy őt németországi bíróság előtt pereljék.

77

Ugyanis egyrészt nem vitatott, hogy az alapügyek körülményei között a légi szállítási szerződések két légi járat csatlakozását magában foglaló repülőútra vonatkoznak, amely egységes foglalás tárgyát képezi olyan módon, hogy a foglalás mind az üzemeltető légi fuvarozó által az első járaton végzett szállításra, mind a végső célállomásra érkező második járatra kiterjed. Másrészt figyelembe kell venni azt, hogy – amint az a jelen ítélet 62. és 63. pontjából kitűnik – a légi fuvarozók között szabadon megkötött kereskedelmi megállapodások keretében az utassal szerződéses jogviszonyban nem álló üzemeltető légi fuvarozó olyannak tekintendő, mint aki az érintett utassal szerződő légi fuvarozó nevében jár el.

78

A fentiekre tekintettel a C‑274/16. sz. ügyben előterjesztett kérdésre és a C‑448/16. sz. ügyben előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését és az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a csatlakozó járat e rendelkezések értelmében vett „teljesítési helye” a második járat érkezési pontja, amennyiben a két légi járaton a szállítást két különböző légi fuvarozó végzi és e csatlakozó járat jelentős késése miatti, a 261/2004 rendelet szerinti kártalanítás iránti keresetet az említett légi járatok közül az első során fellépő zavarra alapítják, amelyet olyan légi fuvarozó üzemeltetett, amelyik nem szerződéses partnere az érintett utasoknak.

79

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: