C‑258/16. sz. ügy

Finnair Oyj

kontra

Keskinäinen Vakuutusyhtiö Fennia

(a Korkein oikeus [Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Légi közlekedés – Montreali Egyezmény – 31. cikk – A légi fuvarozók felelőssége a feladott poggyászokért – A légi fuvarozóhoz címzett írásbeli panasz formájára és tartalmára vonatkozó követelmények – Elektronikus úton benyújtott, a légi fuvarozó informatikai rendszerében rögzített panasz – A szállítmányra jogosult személy nevében, a légi fuvarozó egyik alkalmazottja által bevezetett panasz”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2018. április 12.

1. Nemzetközi megállapodások–A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló egyezmény–A Bíróságnak annak rendelkezései értelmezésére vonatkozó hatásköre

   (1999. évi Montreali Egyezmény)

2. Közlekedés–Légi közlekedés–2027/97 rendelet–A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló egyezmény–A fuvarozóknak a feladott poggyászok tekintetében fennálló felelőssége–A légi fuvarozóhoz címzett panasz írásbeli formájára és határidejére vonatkozó követelmények–Terjedelem

   (1999. évi Montreali Egyezmény, 31. cikk, (2), (3) és (4) bekezdés)

3. Közlekedés–Légi közlekedés–2027/97 rendelet–A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló egyezmény–A fuvarozóknak a feladott poggyászok tekintetében fennálló felelőssége–A légi fuvarozóhoz címzett panasz írásbeli formájára vonatkozó követelmények–Elektronikus úton benyújtott és a légi fuvarozó informatikai rendszerében rögzített panasz–Megengedhetőség

   (1999. évi Montreali Egyezmény, 31. cikk, (3) bekezdés)

4. Közlekedés–Légi közlekedés–2027/97 rendelet–A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló egyezmény–A fuvarozóknak a feladott poggyászok tekintetében fennálló felelőssége–– A légi fuvarozóhoz címzett panasz írásbeli formájára vonatkozó követelmények–Elektronikus úton benyújtott és a légi fuvarozó informatikai rendszerében rögzített panasz–Az említett rendszerben az utas nevében a légi fuvarozó egyik alkalmazottja által bevezetett panasz–Megengedhetőség–Feltétel–Az utas azon lehetősége, hogy meggyőződjön az említett panasz pontos szövegéről, és adott esetben módosítsa vagy kiegészítse, vagy akár más szöveggel helyettesítse azt az előírt határidő lejárta előtt

   (1999. évi Montreali Egyezmény, 31. cikk, (2) és (3) bekezdés)

5. Közlekedés–Légi közlekedés–2027/97 rendelet–A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló egyezmény–A fuvarozóknak a feladott poggyászok tekintetében fennálló felelőssége–A légi fuvarozóhoz címzett panaszra vonatkozó tartalmi követelmények–Az említett fuvarozó okozott kárról való tájékoztatásának szükségessége–További követelmények hiánya

   (1999. évi Montreali Egyezmény, 17. cikk, (2) bekezdés, és 31. cikk, (1)–(4) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 20., 21. pont)

2.  A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, Montrealban 1999. május 28‑án kötött és az Európai Közösség nevében a 2001. április 5‑i 2001/539/EK tanácsi határozattal jóváhagyott egyezmény 31. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a panaszt az e cikk (2) bekezdésében meghatározott határidőkön belül írásban kell benyújtani, az említett cikk (3) bekezdésének megfelelően, máskülönben a fuvarozóval szemben indított mindennemű kereset elfogadhatatlan lesz.

   E tekintetben először is a Montreali Egyezmény 31. cikkének (2) bekezdéséből az derül ki, hogy kár esetén a szállítmányra jogosult személynek a kár felfedezését követően haladéktalanul, de legkésőbb az e rendelkezésben foglalt, a poggyász, illetve a teherszállítmány kézbesítésének időpontjától számított határidőkön belül, panasszal kell élnie a légi fuvarozó felé. Egyébként ezen egyezmény 31. cikkének (3) bekezdése értelmében minden panaszt írásban kell benyújtani vagy elküldeni az e panaszra előírt időszakokon belül.

   Márpedig a Montreali Egyezmény 31. cikke (2) és (3) bekezdésének rendelkezései kiegészítő jellegűek. Míg ezen egyezmény 31. cikkének (2) bekezdése mindössze arra szorítkozik, hogy meghatározza a légi fuvarozónak címzett különböző típusú panaszok előterjesztésére szolgáló határidőket, az említett egyezmény 31. cikkének (3) bekezdése azt határozza meg, hogy egyfelől e panaszokat pontosan hogyan kell a fuvarozónak bejelenteni, másfelől milyen formában kell e panaszokat megtenni, ugyanakkor e pontosítás nem érinti az említett 31. cikk (2) bekezdésében előírt határidő betartására vonatkozó kötelezettséget.

   Ebből következik, hogy a Montreali Egyezmény 31. cikkének (2) és (3) bekezdését egymással összefüggésben úgy kell értelmezni, mint amelyek azt írják elő, hogy a panaszokat írásban, az említett 31. cikk (2) bekezdésében előírt határidőkön belül kell a fuvarozónak bejelenteni. Ezenkívül, figyelemmel a Montreali Egyezmény 31. cikkének (2) és (3) bekezdése közötti sajátos összefüggésre, amelyet a jelen ítélet 26. pontjában pontosítottunk, a panasz e cikk (4) bekezdése értelmében nem tekinthető a légi fuvarozóhoz az előírt határidőkön belül szabályszerűen benyújtottnak, ha azt nem az ugyanezen cikk (3) bekezdésében megkövetelt, írásbeli formában terjesztették elő.

   (lásd: 24–27., 30., 31. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.  Az olyan panasz, mint az alapeljárás tárgyát képező panasz, amelyet a légi fuvarozó informatikai rendszerében rögzítettek, megfelel a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, Montrealban 1999. május 28‑án kötött egyezmény 31. cikkének (3) bekezdésében foglalt írásbeli forma követelményének.

   Következésképpen, az „írásbeli” jelző az említett egyezmény 31. cikkének kontextusában úgy értendő, mint jelentéstartalommal bíró grafikus jelek összessége, függetlenül attól, hogy az írás kézzel, papírra nyomtatva vagy elektronikus formában rögzítve történik‑e.

   (lásd: 35–37. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.  A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, Montrealban 1999. május 28‑án kötött egyezmény 31. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha az írásbeli formára vonatkozó követelményt teljesültnek tekintik, ha egy légi fuvarozó alkalmazottja az utas tudomásával írásban kárbejelentést vesz fel, akár papíron, akár elektronikus úton bevezetve azt e fuvarozó informatikai rendszerébe, amennyiben ezen utas meggyőződhet a panasz azon pontos szövegéről, ahogyan azt írásban felvették és bevezették az informatikai rendszerbe, és azt adott esetben módosíthatja vagy kiegészítheti, vagy akár más szöveggel helyettesítheti, még az ezen egyezmény 31. cikkének (2) bekezdésében foglalt határidő lejárta előtt.

   Bár a panasztétel kizárólag az utas felelősségi körébe tartozik, a Montreali Egyezmény 31. cikkének szövegéből egyáltalán nem következik, hogy az utas ugyanakkor meg lenne fosztva attól a lehetőségtől, hogy a panasz benyújtása céljából más személyek segítségét is igénybe vegye. Az utas azon lehetősége, hogy más személyek segítségét is igénybe vegye, lehetővé teszi számára azt is, akárcsak az alapügyben, hogy a légi fuvarozó valamely alkalmazottjához forduljon azért, hogy ezen alkalmazott a szóbeli panaszát írásbeli formában rögzítse, és azt e célból bevezesse e légi fuvarozó informatikai rendszerébe.

   Márpedig nem tagadható, hogy az utas, illetve azon légi fuvarozó érdekei, amelynek e munkatárs az alkalmazottja, eltérőek, sőt, mondhatni ellentétesek. Ugyanis az előbbi a poggyászában okozott kár fennállására hivatkozik, míg emiatt ez utóbbinak kell viselnie a felelősséget. Ugyanakkor, a légi közlekedésben a fogyasztók érdekeinek védelme mint cél, valamint annak biztosításának szükségessége, hogy az alkalmazott az utas szóbeli panaszát az állítottakhoz hűen és lojális módon rögzítse írásban, akkor garantálható megfelelő módon, ha biztosított, hogy az érintett utas meg tud győződni a panasz pontos szövegéről, úgy ahogyan azt a légi fuvarozó munkatársa írásban felvette és bevezette az informatikai rendszerbe, és azt adott esetben módosíthatja vagy kiegészítheti, vagy akár más szöveggel helyettesítheti, még a Montreali Egyezmény 31. cikkének (2) bekezdésében foglalt határidő lejárta előtt.

   (lásd: 42., 44–47. pont, és a rendelkező rész 3. pontja)

5.  A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, Montrealban 1999. május 28‑án kötött egyezmény 31. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem szab további tartalmi követelményeket a panaszt illetően azon a követelményen felül, hogy a légi fuvarozót tájékoztatni kell az okozott kárról.

   E szövegből az következik, hogy a légi fuvarozóknak címzett olyan panaszok célja, mint az alapügy tárgyát képező panasz is, az, hogy tudassák vele, hogy a feladott poggyászokat nem megfelelő állapotban és nem a szállítási dokumentumnak vagy az ezen egyezmény 3. cikkének (2) bekezdésében említett más eszközökkel történt jelöléseknek megfelelően adták ki.

   Ezt követően, ami azon kontextust illeti, amelybe a Montreali Egyezmény 31. cikkének (1) bekezdése illeszkedik, hangsúlyozni kell, hogy ezen egyezmény 17. cikke (2) bekezdése első mondatának első része értelmében a feladott poggyászok megsemmisüléséből, elvesztéséből vagy megrongálódásából eredő károkért a fuvarozó felel.

   Ebből következik, hogy a Montreali Egyezmény 31. cikkének (1) bekezdését, ezen egyezmény 17. cikke (2) bekezdése első mondatának első felére tekintettel úgy kell értelmezni, hogy az érintett utas által tett olyan panasz, mint az alapügy tárgyát képező panasz, arra szolgál, hogy tájékoztassa a légi fuvarozót a keletkezett kárról. Márpedig, amint az az első és második kérdésre adott válaszból következik, mivel a Montreali Egyezmény 31. cikkének (2)–(4) bekezdése először is annak pontosítására korlátozódik, hogy a különféle panaszokat milyen határidőkön belül kell eljuttatni a fuvarozóhoz, ezt követően pedig, hogy hogyan és milyen formában kell e panaszokat eljuttatni, végül pedig arra, hogy mik a következményei mindezen követelmények be nem tartásának, e cikk nem szab semmilyen tartalmi feltételt az említett panaszokkal szemben.

   (lásd: 50–54. pont és a rendelkező rész 4. pontja)