C‑206/16. sz. ügy
Marco Tronchetti Provera SpA és társai
kontra
Commissione Nazionale per le Società e la Borsa (Consob)
(a Consiglio di Stato [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Társasági jog – 2004/25/EK irányelv – Nyilvános vételi ajánlatok – Az 5. cikk (4) bekezdésének második albekezdése – Lehetőség arra, hogy az ajánlati árat egyértelműen meghatározott körülmények esetén és ilyen kritériumok szerint módosítsák – Nemzeti szabályozás, amely a felügyelő hatóság számára a nyilvános vételi ajánlatban szereplő ár emelésének lehetőségét írja elő az ajánlattevő vagy a vele összehangoltan eljáró személyek és egy vagy több eladó közötti összejátszás esetén”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2017. július 20.
Letelepedés szabadsága–Társaságok–2004/25 irányelv–Nyilvános vételi ajánlatok–A kisebbségi részvényesek védelme, kötelező ajánlat és méltányos ár–A tagállamok lehetősége felügyeleti hatóságaik arra való felhatalmazására, hogy az ajánlati árat egyértelműen meghatározott körülmények esetén és ilyen kritériumok szerint módosítsák–Feltétel–E körülményeknek azon elv tiszteletben tartásával való rögzítése, hogy védelmezni kell az érintett társaság értékpapírjai birtokosainak érdekeit abban az esetben, ha e társaság felett természetes vagy jogi személy irányítást szerez
(2004/25 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés, valamint 5. cikk, (1) bekezdés és (4) bekezdés, első és második albekezdés)
Letelepedés szabadsága–Társaságok–2004/25 irányelv–Nyilvános vételi ajánlatok–A kisebbségi részvényesek védelme, kötelező ajánlat és méltányos ár–A tagállamok lehetősége felügyeleti hatóságaik arra való felhatalmazására, hogy az ajánlati árat egyértelműen meghatározott körülmények esetén és ilyen kritériumok szerint módosítsák–Nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az nyilvános vételi ajánlat árának megemelését az ajánlattevő vagy a vele összhangban cselekvő személyek és egy vagy több eladó közötti összejátszás esetén–Pontosság hiánya az összejátszás fogalmának megfelelő konkrét magatartások tekintetében–Megengedhetőség–Feltétel–Az említett szabályozásból kellően világosan, pontosan és előreláthatóan levezethető fogalom
(2004/25 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 5. cikk, (4) bekezdés, második albekezdés)
Mindenekelőtt a 2004/25 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése rögzíti az adott társaságban részesedést biztosító értékpapírok vételére vonatkozó kötelező ajánlat elvét. Így e cikk előírja, hogy amennyiben egy természetes vagy jogi személy saját szerzése, vagy a vele összehangoltan eljáró személyek szerzése következtében az ezen irányelv hatálya alá tartozó társaság értékpapírjaival rendelkezik, amely – a korábban szerzett értékpapírjaival vagy a vele összehangoltan eljáró személyek értékpapírjaival együtt – közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok meghatározott százalékát biztosítja e társaságban, amely lehetővé teszi számára a társaság irányítását, a tagállamok biztosítják, hogy e személy e társaság kisebbségi részvényeseinek védelme érdekében ajánlattételre legyen köteles, és ezen ajánlatnak az említett irányelv 5. cikkének (4) bekezdésében meghatározott méltányos áron e részvényesek összes részesedésére kell vonatkoznia.
Ezen túlmenően szintén a nyilvános vételi ajánlattal érintett társaság kisebbségi részvényesei védelmének biztosítása céljából a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének első albekezdése méltányos árnak főszabály szerint azt a legmagasabb árat tekinti, amelyet az ajánlattevő vagy a vele összehangoltan eljáró személyek ugyanazon értékpapírokért a tagállamok által – az ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében említett ajánlat megtétele előtt legalább hat hónap és legfeljebb tizenkét hónap között – meghatározott időtartam alatt megfizettek.
Végül a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott elvek betartásának feltételével a tagállamok feljogosíthatják az ezen irányelv 4. cikkében szereplő felügyeleti hatóságaikat, hogy a méltányos árat módosítsák egyértelműen meghatározott körülmények esetén és ilyen kritériumok szerint. E célból a tagállamok egyrészt készíthetnek egy listát azon körülményekről, amelyek esetén e méltányos ár felfelé vagy lefelé módosítható, másrészt pedig meghatározhatják az ilyen esetekben alkalmazandó kritériumokat, azzal a megkötéssel, hogy e körülményeket és kritériumokat egyértelműen meg kell határozni. Ilyen körülményekre és kritériumokra hoz példákat az említett irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdése.
E rendelkezésekből következik, hogy amikor valamely tagállam úgy dönt, hogy felhatalmazást ad a felügyeleti hatóságnak a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének első albekezdésében meghatározott méltányos ár módosítására abból a célból, hogy meghatározza azt az árat, amelyen a nyilvános vételi ajánlatot meg kell tenni, e módosítási hatáskört az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő irányadó elvek tiszteletben tartásával kell gyakorolni.
E tekintetben, amikor valamely tagállam az említett irányelv 5. cikke (4) bekezdése második albekezdésének megfelelően rögzíti azokat a meghatározott körülményeket, amelyek esetében az említett módosítási hatáskör gyakorolható, különös hangsúllyal kell figyelembe vennie az említett 3. cikk (1) bekezdésében szereplő azon elvet, amely azon társaság által kibocsátott értékpapírok tulajdonosai érdekeinek védelmére vonatkozik, amely felett valamely természetes vagy jogi személy irányítást szerzett.
(lásd 29–33. pont)
A nyilvános vételi ajánlatról szóló, 2004. április 21‑i 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügyben szerepel, és amely lehetővé teszi a nemzeti felügyeleti hatóság számára, hogy „összejátszás” esetén megemelje a nyilvános vételi ajánlatban szereplő árat, anélkül hogy pontosan meghatározná az e fogalmat kimerítő különös magatartásokat, feltéve hogy az említett fogalom értelmezése a belső jogban elismert értelmezési módszerek útján kellően egyértelmű, pontos és előre látható módon levezethető e szabályozásból.
Elsősorban meg kell állapítani, hogy a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdése mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamok számára azon körülmények meghatározása terén, amelyek esetében a felügyeleti hatóságaik módosíthatják a méltányos árat, azzal a feltétellel azonban, hogy e körülményeket egyértelműen meg kell határozniuk.
Ezen rendelkezés kimondja, hogy a tagállamok készíthetnek egy listát e körülményekről, továbbá ennek kapcsán több példát is említ, amely általános megfogalmazást alkalmazva kívánja szemléltetni azokat a körülményeket, amelyek indokolhatják a méltányos ár felfelé vagy lefelé történő módosítását, mint például az eladó és a vevő közötti megállapodás, kivételes események vagy a szóban forgó értékpapírok árának manipulálása.
Ebben az összefüggésben, amint azt lényegében a főtanácsnok az indítványa 52. és 53. pontjában is kifejtette, a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam az általa e rendelkezés átültetése céljából elfogadott szabályozásban – az említett rendelkezés szerinti egyértelműen meghatározott körülményként – olyan elvont jogi fogalmat alkalmaz, mint a jelen esetben az „összejátszás” fogalma.
Nem vitatott, hogy mind a jogbiztonság elve, mind az irányelvek teljes jogi, és nemcsak tényleges érvényesülése biztosításának szükségessége megköveteli, hogy valamennyi tagállam az irányelvvel érintett területen kötelező rendelkezéseket előíró egyértelmű, pontos és átlátható jogi szabályozás keretében átvegye a szóban forgó irányelv előírásait (2000. november 16‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑214/98, EU:C:2000:624, 23. pont; 2010. január 14-iBizottság kontra Cseh Köztársaság ítélet, C‑343/08, EU:C:2010:14, 26. pont).
Ugyanakkor e követelményeket nem lehet úgy érteni, mint amelyek előírnák, hogy az elvont jogi fogalmat használó szabálynak fel kell sorolnia azokat a különböző konkrét eseteket, ahol alkalmazást nyerhet, amennyiben valamennyi ilyen eset előzetes jogalkotói meghatározása nem lehetséges.
Ezért a 2004/25 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdését nem lehet úgy értelmezni, mint amely megköveteli, hogy az a tagállam, amely az e rendelkezés átültetése céljából elfogadott szabályozásban az említett rendelkezés szerinti egyértelműen meghatározott körülmények egyikeként előírja – mint az alapügyben – „az ajánlattevő vagy a vele összehangoltan eljáró személyek és egy vagy több eladó közötti összejátszás[t]”, pontosan meghatározza az ilyen összejátszást kimerítő különös magatartásokat.
Mindamellett a jogbiztonság követelményének való megfelelés érdekében a tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy az e fogalomnak a nyilvános vételi ajánlatok területén adandó értelmezés – a belső jogban elismert értelmezési módszerek útján – kellően egyértelmű, pontos és előre látható módon legyen levezethető a szóban forgó nemzeti szabályozásból.
(lásd 37–39., 41–43., 46., 48. pont és a rendelkező rész)