C‑154/16. sz. ügy

„Latvijas Dzelzceļš” VAS

kontra

Valsts ieņēmumu dienests

(az Augstākās tiesas Administratīvo lietu departaments [Lettország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Közösségi Vámkódex – 2913/92/EGK rendelet – A 94. cikk (1) bekezdése és a 96. cikk – Közösségi külső árutovábbítási eljárás – A főkötelezett felelőssége – A 203., 204. és a 206. cikk (1) bekezdése – Vámtartozás keletkezése – Vámfelügyelet alóli elvonás – Valamely vámeljárás igénybevételéből eredő kötelezettségek egyikének nemteljesítése – Az áru teljes megsemmisülése vagy helyrehozhatatlan károsodása az áru tényleges jellege, előre nem látható körülmények vagy vis maior eredményeként – 213. cikk – A vámtartozás megfizetésének egyetemleges kötelezettsége – 2006/112/EK irányelv – Hozzáadottérték‑adó (héa) – A 2. cikk (1) bekezdése, valamint a70. és 71. cikk – Adóztatandó tényállás és az adófizetési kötelezettség keletkezése – A 201., 202. és 205. cikk – Az adó megfizetésére köteles személyek – A rakomány hiányának a rendeltetési vámhivatal általi megállapítása – Tartályvagon rosszul elzárt vagy hibás alsó leeresztőcsapja”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nyolcadik tanács), 2017. május 18.

  1. Vámunió–Behozatalivám‑tartozás keletkezése behozatalivám‑köteles áruk vámfelügyelet alóli elvonása következtében–Terjedelem–Közösségi árutovábbítási eljárás alá vont áru–A teljes árumennyiség vámhivatali bemutatásának elmulasztása ezen áru egy részének megsemmisülése vagy helyrehozhatatlan károsodása miatt–Kizártság

    (A 648/2005 rendelettel módosított 2913/92 tanácsi rendelet, 203. cikk, (1) bekezdés)

  2. Vámunió–Vámtartozás keletkezése a külső árutovábbítási eljárással kapcsolatos valamely kötelezettség nemteljesítése miatt–Terjedelem–Közösségi árutovábbítási eljárás alá vont áru–A teljes árumennyiség vámhivatali bemutatásának elmulasztása ezen áru egy részének megsemmisülése vagy helyrehozhatatlan károsodása miatt–Bennfoglaltság–Feltételek–Előre nem látható körülmények vagy vis maior hiánya–A nemzeti bíróságra háruló vizsgálat

    (A 648/2005 rendelettel módosított 2913/92 tanácsi rendelet, 204. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és 206. cikk, (1) bekezdés)

  3. Az adójogszabályok harmonizálása–Közös hozzáadottértékadó‑rendszer–Adóztatandó tényállás és az adófizetési kötelezettség keletkezése–Termékimport–Közösségi árutovábbítási eljárás alá vont áru egy részének megsemmisülése vagy helyrehozhatatlan károsodása–Hiány

    (2006/112 tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés, d) pont, 70. és 71. cikk)

  4. Vámunió–Külső árutovábbítási eljárás–Azon kötelezettség, hogy az árut sértetlenül kell bemutatni a rendeltetési vámhivatalnál–Az említett kötelezettség fuvarozó általi nemteljesítése–A vámtartozás megfizetésére köteles főkötelezett

    (A 648/2005 rendelettel módosított 2913/92 tanácsi rendelet, 96. cikk, (1) bekezdés, a) pont, 96. cikk, (2) bekezdés, és 204. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és 3. cikk)

  5. Vámunió–Külső árutovábbítási eljárás–Azon kötelezettség, hogy az árut sértetlenül kell bemutatni a rendeltetési vámhivatalnál–Az említett kötelezettségnek a főkötelezett és az árufuvarozó általi nemteljesítése–A vámtartozás megfizetésére egysorban köteles főkötelezett és fuvarozó–A fuvarozó egyetemleges felelősségének megállapítására vonatkozó tagállami vámhatósági kötelezettség–Hiány

    (A 648/2005 rendelettel módosított 2913/92 tanácsi rendelet, 96. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és (2) bekezdés, 204. cikk, (1) bekezdés, és 213. cikk)

  1.  A 2005. április 13‑i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 203. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a külső közösségi árutovábbítási eljárás alá vont áruknak nem a teljes mennyisége került bemutatásra az ezen eljárás keretében előírt rendeltetési vámhivatalban ezen áruk egy részének kellőképpen bizonyított megsemmisülése vagy helyrehozhatatlan károsodása okán.

    Mindazonáltal a Vámkódex 203. cikke (1) bekezdésének alkalmazása igazolt, ha az áru eltűnése azzal a veszéllyel jár, hogy az vámkezelés nélkül kerül be az Európai Unió gazdasági körforgásába (lásd ebben az értelemben: 2005. január 20‑iHoneywell Aerospace ítélet, C‑300/03, EU:C:2005:43, 20. pont, 2014. május 15‑iX ítélet, C‑480/12, EU:C:2014:329, 35. és 36. pont).

    Márpedig, az alapügyben szereplő oldószerhez hasonló folyadéknak a tartályból szállítása közben történő szivárgása esetén nem arról van szó, hogy valamely áru teljes megsemmisülése vagy helyrehozhatatlan károsodása miatt tűnik el, mivel ez utóbbi a Vámkódex 206. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti meghatározás értelmében akkor következik be, ha az árut használhatatlannak minősítik. Valamely áru ugyanis, amely már nem létezik vagy használhatatlan, e puszta tény okán nem kerülhet be az Unió gazdasági körforgásába.

    (vö. 48–50. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

  2.  A 648/2005 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 204. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy ha a külső közösségi árutovábbítási eljárás alá vont árunak azon okból nem mutatták be a teljes mennyiségét az ezen eljárás keretében előírt rendeltetési vámhivatalnál, hogy az áru egy része teljesen megsemmisült vagy helyrehozhatatlanul károsodott, és ez kellőképpen bizonyítást nyert, ez a helyzet, amely az ezen eljáráshoz kapcsolódó kötelezettségek egyike, nevezetesen azon kötelezettség nemteljesítésének minősül, hogy a rendeltetési vámhivatalnak sértetlen árut kell bemutatni, főszabály szerint behozatalivám‑kötelezettséget keletkeztet az áru azon részének tekintetében, amelyet nem mutattak be e hivatalnál. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy egy olyan körülmény, mint a leeresztőcsap meghibásodása a jelen ügyben megfelel‑e a „vis maior” és az „előre nem látható körülmény” fogalmát jellemző kritériumoknak a 648/2005 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 206. cikke (1) bekezdésének értelmében, nevezetesen annak, hogy e körülmény a folyékony anyagok szállításának területén tevékenységet végző gazdasági szereplő tekintetében rendkívülinek és e szereplőtől függetlennek bizonyul‑e, illetve hogy e következményeket a lehető legnagyobb gondosság ellenére sem lehetett‑e elkerülni. E vizsgálat keretében e bíróságnak elsősorban azt kell figyelembe vennie, hogy a főkötelezetthez és a fuvarozóhoz hasonló gazdasági szereplők tiszteletben tartották‑e a hatályos szabályokat és követelményeket a tartályok műszaki állapotát, valamint az oldószerhez hasonló folyékony anyagok szállításának biztonságát illetően.

    (vö. 65. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

  3.  A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontját, valamint 70. és 71. cikkét úgy kell értelmezni, hogy nem kell héát fizetni a külső közösségi árutovábbítási eljárás alá vont áru teljesen megsemmisült vagy helyrehozhatatlanul károsodott része után.

    E rendelkezésekből az következik, hogy egy külső árutovábbítási közösségi eljárás alá vont áru teljes megsemmisülése vagy helyrehozhatatlan károsodása csak akkor keletkeztet adóztatandó tényállást és fizetési kötelezettséget a héa tekintetében, ha ezen események egyenértékűnek tekinthetők az ilyen árunak az ezen eljárás alól történő kikerülésével.

    E tekintetben meg kell állapítani, hogy mivel a héa jellegénél fogva fogyasztási adó, azt olyan termékekre és szolgáltatásokra kell alkalmazni, amelyek bekerülnek az Unió gazdasági körforgásába, és fogyasztás tárgyát képezhetik (lásd ebben az értelemben: 2013. november 7‑iTulică és Plavoșin ítélet, C‑249/12 és C‑250/12, EU:C:2013:722, 35. pont, 2016. június 2‑iEurogate Distribution és DHL Hub Leipzig ítélet, C‑226/14 és C‑228/14, EU:C:2016:405, 65. pont).

    Következésképpen valamely árunak a külső közösségi árutovábbítási eljárás alóli kikerülését – ami adóztatandó tényállást és héafizetési kötelezettséget keletkeztet – úgy kell értelmezni, hogy az ennek az árunak az Unió gazdasági körforgásába való bekerülésére irányul, ami kizárt valamely nem létező vagy használhatatlan áru esetében (lásd ebben az értelemben: 2010. április 29‑iDansk Transport og Logistik ítélet, C‑230/08, EU:C:2010:231, 93. és 96. pont).

    Következésképpen, mivel a külső közösségi árutovábbítási eljárás során teljesen megsemmisült vagy helyrehozhatatlanul károsodott áru nem kerülhet be az Unió gazdasági körforgásába, és ezért nem kerülhet ki ezen eljárás alól, ezen árut nem lehet a héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében „importáltnak” tekinteni, és e jogcímen a héa hatálya sem vonatkozik rá.

    (vö. 68–72. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

  4.  A 648/2005 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 96. cikke (1) bekezdésének a) pontját 204. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és (3) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a főkötelezett köteles a külső közösségi árutovábbítási eljárás alá vont áru tekintetében keletkezett vámtartozás megfizetésére, még akkor is, ha a fuvarozó nem tartotta tiszteletben az e kódex 96. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, különösen azt a kötelezettségét, hogy ezt az árut az előírt határidőn belül sértetlenül mutassa be a rendeltetési vámhivatalnál.

    (vö. 82. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

  5.  A 648/2005 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 96. cikke (1) bekezdésének a) pontját és (2) bekezdését, 204. cikke (1) bekezdésének a) pontját és (3) bekezdését, valamint 213. cikkét úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam vámhatósága nem köteles megállapítani azon fuvarozó egyetemleges felelősségét, akit a főkötelezett mellett a vámtartozás adósának kell minősíteni.

    E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy az egyetemlegességnek az e kódex 213. cikkében előírt mechanizmusa a nemzeti hatóságok rendelkezésére álló kiegészítő jogi eszköz a vámtartozás beszedését és az Unió saját forrásai védelmét érintő aktusaik hatékonyságának megerősítése céljából (2011. február 17‑iBerel és társai ítélet, C‑78/10, EU:C:2011:93, 48. pont).

    (vö. 88., 91. pont és a rendelkező rész 5. pontja)