—

J. Moreno Marín, M. A. Benavente Cárdaba és R. Moreno Benavente képviseletében C. Gutiérrez Moliner, J. García Domínguez abogado és C. Gutiérrez Moliner procurador,

—

az Abadía Retuerta SA képviseletében J. C. Quero Navarro és D. Pellisé Urquiza abogados, valamint J. M. Prieto Casado procurador,

—

az Európai Bizottság képviseletében T. Scharf, J. Rius és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 299., 25. o.) 3. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Juan Moreno Marín, María Almudena Benavente Cárdaba és M. Rodrigo Moreno Benavente, valamint az Abadía Retuerta SA között az „El Pago de la Milla de Oro” megjelölésnek az utóbbi vállalkozás által kereskedelmi, eladásösztönzési vagy reklámozási céllal borok vonatkozásában történő használata kapcsán folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

3

A 2008/95 irányelv „Kizáró, illetve törlési okok” címet viselő 3. cikkének (1) és (3) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés

[....]

[....]

(3)   Az (1) bekezdés b), c) és d) pontjai alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, illetve a védjegy nem törölhető, ha a megjelölés használata révén a bejelentés bejelentési napját megelőzően megszerezte a megkülönböztető képességet. Ezen túlmenően bármelyik tagállam előírhatja, hogy ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a megjelölés a megkülönböztető képességet a bejelentés bejelentési napját vagy a lajstromozás napját követően szerezte meg.”

4

Az [európai uniós] védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009 tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre.

5

A 2001. december 7‑i Ley 17/2001 de Marcas (a védjegyekről szóló 17/2001. sz. törvény; BOE 294. szám, 2001. december 8., 45579. o.) „Feltétlen kizáró okok” című 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja többek között a következőt mondja ki:

„Az alábbi megjelölések nem részesülhetnek védjegyoltalomban:

[....]

6

M. A. Benavente Cárdaba és R. Moreno Benavente a borok vonatkozásában 2841993. számon lajstromozott La Milla de Oro spanyol védjegy jogosultjai. E védjegyet az Oficina española de patentes y marcas (spanyol szabadalmi‑ és védjegyhivatal) 2009. április 23‑i határozatával J. Moreno Marin részére lajstromozta, majd bejegyezte annak M. A. Benavente Cárdaba és R. Moreno Benavente részére történő átruházását.

7

Az alapeljárás felperesei keresetet indítottak az Abadía Retuerta ellen a Juzgado de lo Mercantil de Burgos (burgosi kereskedelmi bíróság, Spanyolország) előtt. Elsősorban azt kifogásolják, hogy az Abadía Retuerta az általa előállított borok címkéin használta az „El Pago de la Milla de Oro” megjelölést, ami azzal járhat, hogy a fogyasztók összetéveszthetik a M. A. Benavente Cárdaba és a R. Moreno Benavente által forgalmazott, illetve az Abadía Retuerta által forgalmazott borokat. Az érdekeltek kérték az utóbbinak az említett megjelölés bármely formában történő használatának azonnali abbahagyására és arra való kötelezését, hogy e használattól a jövőben tartózkodjon.

8

Az Abadía Retuerta ellenkérelmet nyújtott be e kereset vitatására, viszontkeresetet terjesztett elő, amely a Milla de Oro védjegy törlésére irányult. Többek között arra hivatkozott, hogy e védjegy földrajzi származást jelölő megjelölésnek minősül, és ezért arra a 17/2001. sz. törvény 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő feltétlen kizáró okot kell alkalmazni.

9

2014. július 29‑i határozatával a Juzgado de lo Mercantil de Burgos (burgosi kereskedelmi bíróság, Spanyolország) elutasította az előtte első fokon előterjesztett védjegybitorlási keresetet, és helyt adott az Abadía Retuerta viszontkereseti kérelmének azáltal, hogy törölte a La Milla de Oro védjegyet, azzal az indokkal, hogy az utóbbi földrajzi származást jelölő megjelölésnek minősül.

10

Az alapeljárás felperesei fellebbezést nyújtottak be ezen ítélettel szemben az Audiencia Provincial de Burgos (burgosi tartományi bíróság, Spanyolország) előtt. Úgy vélik, hogy a „la Milla de Oro” megjelölés nem földrajzi származást jelölő megjelölésnek felel meg, hanem egy fantázianév, amely konkrét földrajzi területre való hivatkozás nélkül olyan termékeket jelöl, amelyekre az jellemző, hogy a luxusmárkák területéhez tartoznak. Ily módon a borágazaton belül a Felső‑Duoro (Spanyolország) völgyében használt „milla de oro” és a riojai „milla de oro” párhuzamosan létezik. Szintén e megjelölést használják egy olyan Madridban (Spanyolország) található utcaszakasz megjelölésére, amelyen közismert minőségű márkák üzletei találhatók, és egy másik utcára is, amelyen Madrid városának legfontosabb művészeti múzeumai vannak.

11

Az Abadía Retuerta fenntartja álláspontját, és azt állítja, hogy a „la Milla de Oro” megjelölést a borágazatban gyakran alkalmazzák egy igen pontosan meghatározott földrajzi terület megjelölésére, amelyben mind az alapeljárás felperesei, mind az Abadía Retuerta végez tevékenységet, és e megjelölés ezért földrajzi származást jelölő megjelölésnek minősül.

12

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy e megjelölés nem tűnik földrajzi származást jelölő megjelölésnek, mivel egyáltalán nem jelöl valamely helyet vagy helyrajzi jellemzőt. Ezenkívül a földrajzi jelzések esetében létezik olyan hely, amelynek a tulajdonnevét ezt követően az áru származásának jelzésére használják. A jelen esetben az említett megjelölést éppen ellenkezőleg azért hozták létre, hogy egy bizonyos árukategóriára utaljanak vele, amely áruk egy meghatározott helyen már jelen vannak.

13

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a „la Milla de Oro”megjelölés mindig egy meghatározott helyhez kötődik, amelyet kiváló minőséggel rendelkező termékek nagy koncentrációja jellemez. Azon földrajzi jelzésekhez hasonlóan, amelyek esetében valamely áru egyik meghatározott jellemzőjét a kérdéses helyhez kapcsolják, e megjelölés az érintett helyhez kapcsolódik, mivel azt az áruk minősége és e helyen való csoportosulása jellemzi.

14

E körülmények között az Audiencia Provincial de Burgos (burgosi tartományi bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

15

Második kérdésével, amelyet indokolt elsőként vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az olyan megjelölés, mint a „la Milla de Oro”, amely valamely áru vagy szolgáltatás azon jellemzőjére utal, hogy e nagy értékű és kiváló minőségű áru vagy szolgáltatás ugyanazon a helyen nagy számban megtalálható, földrajzi származást jelölő megjelölésnek tekinthető‑e, amennyiben az érintett áruk vagy szolgáltatások egy meghatározott tényleges területre összpontosulnak.

16

E vonatkozásban emlékeztetni kell arra hogy a Bíróság már kimondta, hogy a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja kizárja a földrajzi nevek védjegyként való lajstromozását, amennyiben azok olyan helyeket jelölnek, amelyek az érintett vásárlóközönség szempontjából kapcsolatot mutatnak a vonatkozó árukategóriákkal, vagy észszerűen feltételezhető, hogy a jövőben ilyen kapcsolat jöhet létre (lásd ebben az értelemben: 1999. május 4‑iWindsurfing Chiemsee ítélet, C‑108/97 és C‑109/97, EU:C:1999:230, 31. és 37. pont).

17

A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a „la Milla de Oro” megjelölés önmagában nem elegendő arra, hogy olyan pontos és meghatározott földrajzi helyet jelöljön, amelyhez a szóban forgó borok származása kapcsolódik. A Bíróság rendelkezésére álló iratokból ugyanis kitűnik, hogy a borászat területén a „la Milla de Oro” de la Ribera del Duero (Spanyolország) és a „la Milla de Oro” de la Rioja megjelölések egymással párhuzamosan léteznek. A luxuscikkek ágazatában, amennyiben e megjelölést Madrid városával hozzák összefüggésbe, e város azon negyedét jelöli, amelyben a luxusüzletek, neves ékszerészetek, valamint művészeti galériák összpontosulnak. Marbellában (Spanyolország) a „La Milla de Oro” e város azon negyedét jelöli, amelyben luxusingatlanok, valamint gazdag és híres vendégkört vonzó felsőkategóriás éttermek találhatók.

18

Ebből következik, hogy a „la Milla de Oro” megjelölés egyrészről az azt kísérő földrajzi helynév szerint változó földrajzi területet jelöli, másrészről pedig az áruk vagy szolgáltatások bizonyos szintű minőségére utal, amelyek azon földrajzi helynévtől függően változnak, amelyhez e megjelölést társítják.

19

Következésképpen e megjelölést egy adott földrajzi helyet jelölő névnek kell kísérnie annak érdekében, hogy a vonatkozó áruk vagy szolgáltatások földrajzi származása azonosítható legyen, amelyekre az jellemző, hogy e meghatározott tényleges területen ilyen nagy értékű és kiváló minőségű áruk és szolgáltatások nagy számban találhatók.

20

Ebből következik, hogy nem áll fenn kapcsolat az érintett áru, azaz jelen esetben a bor és a „la Milla de Oro” megjelölésnek tulajdonított földrajzi származás között, mivel éppen a hozzájuk társított földrajzi hely neve alapján lehet meghatározni a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások földrajzi származását.

21

Az előző megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a „la Milla de Oro” megjelölés, amely valamely áru vagy szolgáltatás azon jellemzőjére utal, hogy ugyanazon a helyen ilyen nagy értékű és kiváló minőségű áru vagy szolgáltatás nagy számban található, nem minősülhet földrajzi származási jelzésnek, mivel e megjelölést valamely földrajzi helyet megjelölő névnek kell kísérnie ahhoz, hogy azonosítható legyen azon tényleges terület, amelyhez valamely nagy értékű és kiváló minőségű áru vagy szolgáltatás erős koncentrációja kapcsolható.

22

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy az olyan megjelölés, mint a „la Milla de Oro”, amely valamely áru vagy szolgáltatás azon jellemzőjére utal, hogy ezen áru vagy szolgáltatás, amely nagy értékű és kiváló minőségű, azonos helyen nagy számban megtalálható, olyan jellemzőkkel rendelkezhet, amelyeknek védjegyként történő használata az említett rendelkezés értelmében vett törlési oknak minősül.

23

Emlékeztetni kell e tekintetben arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e rendelkezés azt a közérdekű célt szolgálja, hogy a védjegybejelentésben foglalt áruk vagy szolgáltatások jellemzőit leíró megjelöléseket vagy jelzéseket mindenki szabadon használhassa annak érdekében, hogy azokat a saját áruik ugyanazon jellemzőinek leírására használhassák. Az ilyen megjelölésekből vagy jelzésekből álló védjegyek tehát nem lajstromozhatók, kivéve a 2008/95 irányelv 3. cikke (3) bekezdése alapján (2004. február 12‑iKoninklijke KPN Nederland ítélet, C‑363/99, EU:C:2004:86, 54. és 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

Egyébiránt a Bíróság azt is kimondta, hogy mivel valamely védjegy lajstromozását mindig a lajstromozási kérelemben említett áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában kérik, azt a kérdést, hogy a védjegy a 2008/95 irányelv 3. cikkében említett valamely kizáró ok alá tartozik‑e, egyfelől ezen árura és szolgáltatásokra figyelemmel, másfelől annak a releváns közönség általi észlelésére tekintettel kell értékelni. Ezen értékelést konkrétan, valamennyi releváns tényt és körülményt figyelembe véve kell elvégezni (lásd ebben az értelemben: 2003. április 8‑iLinde és társai ítélet, C‑53/01–C‑55/01, EU:C:2003:206, 75. pont; 2004. február 12‑iKoninklijke KPN Nederland ítélet, C‑363/99, EU:C:2004:86, 33. és 34. pont).

25

A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak valamennyi releváns tény és körülmény konkrét vizsgálata során történő meghatározása, hogy a „la Milla de Oro” megjelölést észlelheti‑e úgy a releváns közönség, mint amely leíró jellegű valamely áru, például a bor azon jellemzője vonatkozásában, amely abban áll, hogy az ilyen áru, amely nagy értékű és kiváló minőségű, azonos helyen nagy számban megtalálható.

26

Ezenkívül, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az olyan megjelölés, mint amelyről az alapügyben szó van, a fent említett jellemző vonatkozásában nem leíró jellegű, meg kell vizsgálnia, hogy az említett megjelölés rendelkezik‑e megkülönböztető képességgel. A 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban ugyanis a megkülönböztetésre nem alkalmas védjegyek nem részesülhetnek védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a védjegyet lajstromozták.

27

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésének – a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjával megegyező szövegű – b) pontjával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely védjegy megkülönböztető képessége e rendelet 7. cikke értelmében azt jelenti, hogy a védjegy lehetővé teszi a védjegybejelentésben szereplő árunak adott vállalkozástól származóként történő azonosítását, és így ennek az árunak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetését (2010. január 21‑iAudi kontra OHIM ítélet, C‑398/08 P, EU:C:2010:29, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

A minőség jelöléséhez vagy a védjegy által jelölt termékek vásárlásának és szolgáltatások igénybevételének ösztönzésére egyébként reklámjelmondatként használt jelekből vagy adatokból álló összetett védjegyek ezen használat miatt a védjegyoltalomból nem zárhatók ki. Ezen védjegyek megkülönböztető képességének értékelése során nem alkalmazhatók tekintetükben szigorúbb szempontok az egyéb megjelölések tekintetében alkalmazottaknál (2012. július 12‑iSmart Technologies kontra OHIM ítélet, C‑311/11 P, EU:C:2012:460, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

E vonatkozásban a Bíróság hangsúlyozta, hogy egy szóvédjegyhez kapcsolódó dicsérő konnotáció nem zárja ki, hogy e védjegy ugyanakkor alkalmas legyen arra, hogy garantálja a fogyasztók számára az általa megjelölt áruk vagy szolgáltatások származását. Tehát egy ilyen védjegyet az érintett közönség egyidejűleg érzékelhet reklámkifejezésként és az áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi származásának jelöléseként. Ebből következik, hogy amennyiben e közönség a védjegyet ezen származás jelöléseként érzékeli, az a tény, hogy azt ezzel egy időben, vagy akár elsősorban reklámkifejezésként fogja fel, nincs befolyással a védjegy megkülönböztető képességére (2010. január 21‑iAudi kontra OHIM ítélet, C‑398/08 P, EU:C:2010:29, 45. pont; 2014. június 12‑iDelphi Technologies kontra OHIM ítélet, C‑448/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:1746, 36. pont).

30

Ily módon az alapügy körülményei között a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia valamennyi releváns tény és körülmény fényében azt a kérdést, hogy a „la Milla de Oro” megjelölés, amennyiben nem leíró jellegű valamely áru vagy szolgáltatás azon jellemzője vonatkozásában, hogy nagy értékben és kiváló minőségben azonos helyen nagy számban található, az érintett közönség olyan szlogenként vagy reklámkifejezésként észleli‑e, amely alkalmas az érintett áru vagy szolgáltatás földrajzi származásának jelzésére.

31

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontját akként kell értelmezni, hogy az olyan megjelölés, mint a „la Milla de Oro”, amely valamely áru vagy szolgáltatás azon jellemzőjére utal, hogy az ilyen, nagy értékű és kiváló minőségű áru vagy szolgáltatás azonos helyen nagy számban található, adott esetben nem tartozik azon jellemzők körébe, amelyeknek védjegyként történő használata az említett rendelkezés értelmében vett törlési oknak minősül.

32

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott: