C‑18/16. sz. ügy

K.

kontra

Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie

(a rechtbank Den Haag zittingsplaats Haarlem [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok – 2013/32/EU irányelv – 9. cikk – A tagállamban maradás joga a kérelem megvizsgálása alatt – 2013/33/EU irányelv – A 8. cikk (3) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontja – Őrizetbe vétel – A személyazonosság vagy állampolgárság ellenőrzése – A nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásához alapul szolgáló adatok meghatározása – Érvényesség – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 6. és 52. cikk – Korlátozás – Arányosság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2017. szeptember 14.

Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok – 2013/33 irányelv – A 8. cikk (3) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontja – A nemzetközi védelmet kérelmező őrizetbe vétele a személyazonosságának vagy állampolgárságának meghatározása vagy ellenőrzése, illetve a kérelme benyújtásához alapul szolgáló, egyébként be nem szerezhető adatok meghatározása céljából – Az említett rendelkezés érvényességének az Európai Unió Alapjogi Chartája 6. cikkére és 52. cikkére tekintettel történő vizsgálata – Érvényesség

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 6. cikk, és 52. cikk, (1) és (3) bekezdés; 2013/33 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés, a) és b) pont és 9. cikk, (1) bekezdés)

A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikke (3) bekezdése első albekezdése a) és b) pontjának vizsgálata nem tárt fel olyan körülményt, amely e rendelkezésnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 6. cikkére, valamint 52. cikke (1) és (3) bekezdésére tekintettel való érvényességét érintené.

E tekintetben ki kell emelni, hogy a szabadsághoz való jog gyakorlásának a 2013/33 irányelv 8. cikke (3) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontjából eredő korlátozását uniós jogalkotási aktus írja elő, és ez a korlátozás nem érinti a Charta 6. cikkében meghatározott szabadsághoz való jog lényeges tartalmát. Ezen irányelv 8. cikke (3) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontja ugyanis nem teszi kérdésessé e jog biztosítását, és – amint az e rendelkezésnek, valamint az említett irányelv (15) preambulumbekezdésének a szövegéből kitűnik – a tagállamoknak a kérelmező őrizetbe vételére vonatkozó jogkört csak a kérelmező egyéni magatartása miatt, valamint az ugyanezen rendelkezésben említett kivételes körülmények között biztosítja, amelyeket egyebekben az ugyanezen irányelv 8. és 9. cikkében szereplő feltételek összessége határol be (lásd analógia útján: 2016. február 15‑iN. ítélet,C‑601/15 PPU, EU:C:2016:84, 51. és 52. pont). E tekintetben a 2013/33 irányelv 8. cikkének mind a szövegéből és hátteréből, mind pedig keletkezésének körülményeiből kitűnik, hogy ez a jogkör azon feltételek összességének a betartásától függ, amelyek célja az ilyen intézkedés alkalmazásának szigorú körülhatárolása.

A Charta 6. cikkében biztosított jog gyakorlásának az ezen irányelv 8. cikke (3) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontjából eredő korlátozásai az érintett célokhoz képest túlzottnak sem tűnnek. E tekintetben ki kell emelni, hogy az említett 8. cikk (3) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontja kiegyensúlyozottan mérlegel egyrészt a kitűzött általános érdekű célkitűzés – nevezetesen a közös európai menekültügyi rendszer megfelelő működése, amely lehetővé teszi a nemzetközi védelem biztosítását azoknak a kérelmezőknek, akiknek arra ténylegesen szükségük van, és azok kérelmeinek elutasítását, akik nem teljesítik a feltételeket –, másrészt pedig a szabadsághoz való jogba az őrizetbe vételi intézkedéssel okozott beavatkozás között. Ugyanis, bár a közös európai menekültügyi rendszer megfelelő működése de facto megköveteli, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok a nemzetközi védelmet kérelmező személyazonosságával vagy állampolgárságával, valamint a kérelme benyújtásához alapuló szolgáló adatokkal kapcsolatban megbízható információkkal rendelkezzenek, az említett rendelkezés nem igazolhatja, hogy az őrizetbe vételi intézkedésekről anélkül döntsenek, hogy ezek a nemzeti hatóságok előzőleg esetről esetre ellenőrizték volna, hogy az említett intézkedések a követett célokkal arányosak‑e.

(vö. 35., 41., 47., 48., 54. pont és a rendelkező rész)