1. 

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a földgázellátás biztonságának megőrzésére irányuló intézkedésekről szóló 994/2010/EU rendelet ( 2 ) értelmezési kérdéseire vonatkozik.

2. 

E kérelmet a kérdést előterjesztő bíróság, a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) előtt kezdeményezett két ügy keretében nyújtották be, amelyekben a földalatti földgáztárolókhoz való hozzáférésre vonatkozó francia szabályozást módosító 2014‑328. sz. rendelet ( 3 ) jogszerűségét vitatják. A Conseil d’État (államtanács) előtt a két felperes földgázszállító társaság, egyrészt az Eni SpA és az Eni Gas & Power France SA, másrészt az UPRIGAZ többek között a 994/2010 rendelet rendelkezéseinek megsértésére hivatkozik.

3. 

Először fordul elő, hogy a Bíróságot ezen – egy rendkívül érzékeny ágazatot, a földgázellátás biztonságát érintő – rendelet értelmezésére kérik. A Bíróság által adandó válaszok segítséget nyújtanak majd azon kötelezettségek terjedelmének megértéséhez, amelyeket a tagállamok az ellátás biztonságának megőrzése érdekében a gázszolgáltatók számára előírhatnak az e rendelettel kialakított rendszer keretében.

4.

A 994/2010 rendelet 2. cikkének második bekezdése értelmében:

„[…] az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

5.

A 994/2010 rendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében:

„Az ellátás biztonságát biztosító, a megelőzési cselekvési tervekben és vészhelyzeti tervekben szereplő intézkedéseknek egyértelműen meghatározottnak, átláthatónak, arányosnak, megkülönböztetéstől mentesnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük, indokolatlanul nem torzíthatják a versenyt és a gáz belső piacának hatékony működését, valamint nem veszélyeztethetik más tagállamok vagy az Unió egésze gázellátásának biztonságát.”

6.

A 994/2010 rendelet „Ellátási előírások” című 8. cikke kimondja:

„(1)   A hatáskörrel rendelkező hatóság előírja az általa azonosított földgázvállalkozásoknak, hogy hozzanak intézkedéseket a tagállami védett fogyasztók gázellátása érdekében a következő esetekben:

A hatáskörrel rendelkező hatóság legkésőbb 2012. június 3‑ig azonosítja az első albekezdésben említett földgázvállalkozásokat.

(2)   Az ellátási előírásnak az (1) bekezdés b) és c) pontjában említett 30 napos időszakot meghaladó bármilyen megszigorítása, illetve bármilyen további kötelezettségnek a gázellátás biztonsága érdekében történő előírása a 9. cikkben említett kockázatértékelésen alapul, megjelenik a megelőzési cselekvési tervben, továbbá:

A szolidaritás szellemében a hatáskörrel rendelkező hatóság a megelőzési cselekvési és vészhelyzeti tervekben meghatározza, hogy a szigorított ellátási előírásokat vagy a földgázvállalkozások számára előírt további kötelezettségeket hogyan lehet uniós vagy regionális vészhelyzet esetén időszakosan enyhíteni.

(3)   A hatáskörrel rendelkező hatóság által az (1) és a (2) bekezdés alapján meghatározott időszakokat követően, illetve az (1) bekezdésben meghatározottaknál súlyosabb körülmények között a hatáskörrel rendelkező hatóság és a földgázvállalkozások minden tőlük telhetőt megtesznek a gázellátás fenntartása érdekében, elsősorban a védett fogyasztók számára.

(4)   Az e cikkben meghatározott ellátási előírások teljesítése érdekében a földgázvállalkozásokra megállapított kötelezettségeknek megkülönböztetésmenteseknek kell lenniük, és nem róhatnak indokolatlan terheket e vállalkozásokra.

(5)   A földgázvállalkozások adott esetben regionális vagy uniós szinten is teljesíthetik e kötelezettségeket. A hatáskörrel rendelkező hatóság nem kötelezhet arra, hogy az e cikkben megállapított előírásokat kizárólag a területén belül elhelyezkedő infrastruktúrák alapján teljesítsék.

(6)   A hatáskörrel rendelkező hatóság biztosítja, hogy a védett fogyasztók ellátásának feltételei a belső földgázpiac megfelelő működésének sérelme nélkül, az árak pedig a készletek piaci értékének figyelembevételével kerüljenek megállapításra.”

7.

Franciaországban a földgáztárolást a Code de l’énergie (energia‑törvénykönyv) L. 421‑1–L. 421‑16. rendelkezései szabályozzák. E rendelkezések szervezik meg a gáztárolóhoz való hozzáférést a szolgáltatókat terhelő azon közszolgáltatási kötelezettségek keretében, amelyek értelmében az ellátás folytonosságát még rendkívüli helyzetben is biztosítaniuk kell.

8.

Különösen, az energia‑törvénykönyv L. 421‑3. cikke értelmében:

„A földgázkészletek elsősorban az alábbiak biztosítását szolgálják:

9.

Az energia‑törvénykönyv L. 421‑4. cikke előírja:

„Valamennyi szolgáltatónak, közvetlenül vagy megbízottján keresztül közvetett módon, minden év október 31‑én, az egyéb modulációs eszközeiket is figyelembe véve elegendő földgáztartalékkal kell rendelkeznie Franciaországban ahhoz, hogy a november 1‑jétől március 31‑ig terjedő időszakban az L. 421‑3. cikk harmadik albekezdésében említett fogyasztók közvetlen vagy közvetett ellátására vonatkozó szerződéses kötelezettségeit teljesíteni tudja […].”

10.

Az energia‑törvénykönyv L. 421‑7. cikke értelmében a Conseil d’État (államtanács) rendeletben rögzíti többek között az L. 421‑4. cikk alkalmazásának feltételeit és szabályait.

11.

A kérdést előterjesztő bíróság előtt megtámadott, a fenti rendelkezés végrehajtása céljából kibocsátott 2006/1034. sz. rendelet, amelyet később a 2014–328. sz. rendelet módosított, pontosítja a földgáztárolókhoz való hozzáférés szervezési feltételeit. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a módosított rendelet előírja egyrészt, hogy valamennyi földgázszolgáltató számára a fogyasztói portfóliója alapján meghatározott tárolási kapacitáshoz való hozzáférési jogokat vagy „tárolási jogokat” ( 4 ) kell juttatni annak érdekében, hogy ezen fogyasztók ellátását biztosíthassa a téli időszakban, másrészt meg kell határozni az e földgázszolgáltatókat terhelő kötelezettségeket.

12.

A 2014–328. sz. rendelet 9. cikke módosította a 2006/1034. sz. rendeletet és azt írta elő, hogy egyrészt a szolgáltatók tárolási kötelezettségét nemcsak a háztartási fogyasztóik és a közérdekű feladatokat ellátó felhasználóik éves fogyasztásának megfelelő „tárolási jog” alapján állapítják meg, ahogyan azt a rendelet előző változata előírta, hanem azon gázelosztó hálózathoz csatlakoztatott felhasználók fogyasztása alapján is, akik a szerződésben megszakítható ellátásban nem állapodtak meg. Másrészt, a 2014–328. sz. rendelet cserébe a tárolási jogok 85%‑áról 80%‑ára csökkentette a tárolási kötelezettség mértékét.

13.

Két kérelem útján, egyrészről az Eni SpA és az Eni Gas & Power France SA társaságok (a továbbiakban együttesen: ENI), másrészről az UPRIGAZ keresetet nyújtottak be a Conseil d’État‑hoz (államtanács) a 2014–328. sz. rendelet hatáskörtúllépés miatti megsemmisítése iránt.

14.

Az ENI és az UPRIGAZ keresetében többek között arra hivatkozik, hogy ez a rendelet sérti a 994/2010 rendelet rendelkezéseit. Egyrészt, ez a rendelet jogellenesen kiterjeszti az említett rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában meghatározott „védett fogyasztók” fogalmát. Másrészt a 994/2010 rendelet 8. cikkének (5) bekezdését sértve a földgázszolgáltatókkal szemben annak kötelezettségét írja elő, hogy tárolási kapacitásukkal Franciaországban rendelkezzenek.

15.

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy először is a 2014–328. sz. rendelet a „védett fogyasztók” fogalmába bevonja azokat a gázelosztó hálózathoz csatlakoztatott nem háztartási fogyasztókat is, akik szerződésben megszakítható ellátásban nem állapodtak meg, és akik nem feltétlenül minősülnek „kis‑ és középvállalkozásoknak” a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontja értelmében. A védett fogyasztók rendelet szerinti fogalma tehát lehet, hogy túlterjed a 994/2010 rendeletben foglalt fogalommeghatározáson. A francia hatóságok mindazonáltal arra hivatkoznak, hogy e további fogyasztók olyan szerény méretű létesítmények, amelyek még ha nagyvállalatokhoz tartoznak is, javarészt a kis‑ és középvállalkozásokhoz hasonló jellemzőkkel rendelkeznek. Ezen kívül, e hatóságok szerint, az ilyen szélesebb fogalommeghatározás a gázellátás érdekében előírt azon további kötelezettségekhez kapcsolódik, amelyeket a 994/2010 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok előírhatnak a földgázvállalkozások számára.

16.

E körülmények között a 2014–328. sz. rendelet jogszerűsége attól függ, hogy a 994/2010 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése úgy értelmezendő‑e, mint amellyel ellentétes az, hogy egy tagállam a földgázszolgáltatók számára olyan további kötelezettségeket ír elő, amelyek abból erednek, hogy a „védett fogyasztók” körébe olyan fogyasztókat is bevon, akiket a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontja nem említ.

17.

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra mutat rá, hogy a fogyasztók folyamatos gázellátásának biztosítása érdekében az energia‑törvénykönyv L. 421‑4. cikke előírja a szolgáltatók számára, hogy – a rendelkezésükre álló egyéb modulációs eszközöket is figyelembe véve – elegendő földgázkészlettel rendelkezzenek Franciaországban, valamint arra, hogy a 2014–328. sz. rendelet magában foglalja azt, hogy a tárolási jogok 80%‑át a tagállam területén kell gyakorolni, ugyanakkor azt is előírja, hogy az energiáért felelős miniszter a gázszolgáltató rendelkezésére álló egyéb modulációs eszközöket is figyelembe veszi annak értékelése során, hogy annak lekötött tárolási kapacitásai elegendőek‑e a tárolási kötelezettsége teljesítésének biztosításához. A 2014–328. sz. rendelet jogszerűsége attól függ, hogy a 994/2010 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésével ellentétes‑e az, hogy egy tagállam ilyen kötelezettségeket írjon elő a gázszolgáltatók számára.

18.

E körülmények között a Conseil d’État (államtanács) úgy döntött, hogy felfüggeszti eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

19.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2016. április 20‑án érkezett a Bírósághoz. Az Eni, az UPRIGAZ, a Storengy és a TIGF, a francia és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be észrevételeket és vett részt a 2017. március 16‑án tartott tárgyaláson.

20.

Mielőtt a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra utalt két kérdést megválaszolnám, úgy vélem, hogy először is a 994/2010 rendelet célkitűzéseit, valamint kontextusát szükséges megvizsgálni.

21.

Az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésének b) pontjából kitűnik, hogy az energiaellátás biztonsága az uniós energiapolitika egyik alapvető célkitűzése. ( 5 )

22.

2004‑ben a 2004/67/EK ( 6 ) irányelv hozta létre az első közös jogi keretet a gázellátás biztonságának megőrzésére és a belső gázpiac megfelelő működésének előmozdítására ellátási zavarok esetén.

23.

A 2009‑ben kitört orosz–ukrán gázválság, amely addig példa nélküli földgázellátási zavart okozott az Unióban, ugyanakkor rávilágított a 2004/67 irányelv által bevezetett rendszer gyengeségeire. Ez a válság egyértelműen megmutatta, hogy az Unión belül olyan harmonizált intézkedések elfogadására van szükség, amelyek alkalmasak arra, hogy a földgázellátás súlyos zavarai okozta vészhelyzet esetén valamennyi tagállamban biztosítsanak egy közös minimális felkészültségi szintet. ( 7 )

24.

A 2004/67 irányelv végrehajtása során levont tapasztalatok alapján az uniós jogalkotó így elfogadta a 994/2010 rendeletet.

25.

A 994/2010 rendelet az ellátásbiztonság átfogó közös koncepciójának a belső piac működésével összeegyeztethető politikákon – többek között a szolidaritáson – keresztül történő megvalósítását írja elő. ( 8 ) E célból olyan rendelkezéseket állapít meg, amelyek a gázellátás biztonságának megőrzésére irányulnak, a földgáz belső piaca megfelelő és folyamatos működésének biztosításával, olyan rendkívüli intézkedések lehetővé tételével, amelyek akkor alkalmazandók, ha a piac már nem képes a gázellátásra irányuló igények kielégítésére, valamint a megelőző intézkedések és egyedi ellátási zavarokra adott válaszok tekintetében a hatáskörök egyértelmű meghatározásával és megosztásával a földgázvállalkozások, a tagállamok és az Unió között. ( 9 )

26.

Közelebbről, a belső gázpiac megfelelő működésének, különösen ellátási zavarok és válsághelyzet esetén történő fenntartása érdekében a 994/2010 rendelet háromszintű megközelítést ír elő: elsőként a piaci mechanizmusok alapján működő, érintett földgázvállalkozások felelősek az ellátás folytonosságának biztosításáért; a piaci mechanizmusok zavara esetén nemzeti vagy regionális szinten a tagállamok vállalják a felelősséget; végül pedig maga az Unió. ( 10 )

27.

A 994/2010 rendelet a szolidaritás szellemében a tagállami, regionális vagy uniós szinteken jelentkező vészhelyzetre való felkészülés és reagálás összehangolására irányuló intézkedéseket vezet be. ( 11 ) E célból különösen két terv elkészítését írja elő a tagállamok számára: egy megelőző cselekvési tervét, amely tartalmazza az adott tagállam gázellátásának biztonságát fenyegető, azonosított kockázatok elhárítását vagy enyhítését szolgáló intézkedéseket; és egy vészhelyzeti tervét, amely tartalmazza az ellátási zavar hatásának megszüntetése vagy enyhítése céljából végrehajtandó intézkedéseket. ( 12 )

28.

A gázellátás válsághelyzetben történő biztosítása érdekében a 994/2010 rendelet egyrészről a gázellátás biztonságának fokozását célzó, a gázinfrastruktúrákra vonatkozó előírásokat, ( 13 ) másrészről harmonizált ellátásbiztonsági előírásokat állapít meg. Ez utóbbiak a „védett fogyasztók” ellátásának biztosítására vonatkozó kötelezettséget írnak elő bizonyos ellátási zavarok vagy rendkívül magas kereslet fennállása esetén. A cél az, hogy legalább olyan helyzet áthidalását biztosítsák, mint amilyen a 2009‑es gázválság idején bekövetkezett. ( 14 )

29.

Pontosabban, a 994/2010 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében foglalt harmonizált ellátásbiztonsági előírások annak biztosítására irányulnak, hogy a gázellátást fenntartsák, különösen a lakossági fogyasztók és a korlátozott számú egyéb, különösen kiszolgáltatott és külön védelmet igénylő fogyasztó, ( 15 ) vagyis az említett rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában meghatározott „védett fogyasztók” tekintetében. Természetesen az ilyen védett fogyasztók átfogó meghatározása nem kerülhet összeütközésbe az európai szolidaritási mechanizmusokkal. ( 16 )

30.

Jóllehet a 994/2010 rendelet az ellátásbiztonsági előírások bizonyos szintű harmonizációjának elérésére irányul, az uniós jogalkotó ugyanakkor elismerte azon tagállamok aggályait, amelyek kiterjedtebb ellátásbiztonsági előírásokat fogadtak el. Erre tekintettel, az említett jogalkotó a szóban forgó rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy a tagállamok ugyanezen rendelkezés (1) bekezdésében előírt harmonizált ellátásbiztonsági előírásokhoz képest szigorított ellátási szabályokat, illetve további kötelezettségeket állapíthatnak meg. Mindazonáltal, a 994/2010 rendelettel bevezetett, a tagállamok közötti szolidaritáson alapuló ellátásbiztonságot garantáló rendszer veszélyeztetésének elkerülése érdekében e rendelet 8. cikkének (2) bekezdése szigorúan szabályozza a tagállamok azon lehetőségét, hogy ilyen intézkedéseket fogadjanak el.

31.

E tekintetben szükséges rámutatni, hogy a tagállamok közötti szolidaritás követelménye kulcsfontosságú szerepet tölt be a 994/2010 rendelet által bevezetett rendszerben, és szélesebb értelemben az uniós energiapolitika terén. Ebben az összefüggésben, e szempont kapcsán érdemes tehát röviden néhány sajátos megállapítást tenni.

32.

Az EUMSZ 194. cikk, amely először vezetett be az Unió energiapolitikájára vonatkozó elsődleges jogszabályi rendelkezést az uniós jogba, (1) bekezdésében azt írja elő, hogy e politikát a „tagállamok közötti szolidaritás szellemében” kell folytatni.

33.

E tagállamok közötti szolidaritásra való utalás, amelyet a Lisszaboni Szerződés szövegébe iktattak be, ( 17 ) olyan kontextusba illeszkedik, amelyben a tagállamok közötti szolidaritás elve „alkotmányos alapelv” jellegét ölti. A tagállamok közötti szolidaritás gondolata ugyanis nem csak a Szerződésekben jelenik meg több helyen, ( 18 ) hanem az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében, az Unió egyik célkitűzése is.

34.

Egyébiránt, amint az az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésének b) pontjából, valamint az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdéséből egyaránt kitűnik, a tagállamok közötti szolidaritás elve különösen nagy jelentőséggel bír az energiaellátás vonatkozásában.

35.

Ilyen összefüggésben alapul tehát az elsődleges jog szintjén követett megközelítéssel összhangban a 994/2010 rendelettel bevezetett rendszer a tagállamok közötti szolidaritás követelményén, amely az egész rendeletet áthatja. A tagállamok közötti szolidaritás szellemét az említett rendelet több preambulumbekezdése, ( 19 ) valamint rendelkezése ( 20 ) is kifejezetten említi.

36.

Még közelebbről, amint az a (36) preambulumbekezdéséből kifejezetten kitűnik, a rendelet egyik célja a tagállamok közötti szolidaritás megerősítése uniós vészhelyzet esetén, különösen a kedvezőtlenebb földrajzi, illetve geológiai adottságokkal rendelkező tagállamok támogatása érdekében.

37.

E körülmények között a 994/2010 rendelet rendelkezéseinek értelmezése során figyelembe kell venni azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a tagállamok közötti szolidaritás elve e rendeletben betölt.

38.

E tekintetben arra is szükséges rámutatni, hogy a Bizottság által előterjesztett, a 994/2010 rendelet hatályon kívül helyezésére szánt új rendeletjavaslatban ( 21 ) a szolidaritás elve még fontosabb szerephez jut, és kifejezetten a szolidaritásnak szentelt cikk formájában jelenik meg a rendelet szövegében. ( 22 )

39.

A kérdést előterjesztő bíróság által a Bírósághoz előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés a „védett fogyasztók” 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontja szerinti fogalma és azon további kötelezettségek közötti kapcsolatra vonatkozik, amelyek gázszolgáltatókkal szembeni előírását ugyanezen rendelet 8. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára.

40.

Pontosabban, a Conseil d’État (államtanács) arra kíván választ kapni, hogy amikor ilyen többletkötelezettség előírására kerül sor, egy tagállam „túllépheti‑e”, vagy sem a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában meghatározott „védett fogyasztó” fogalmát azáltal, hogy az abba nem tartozó fogyasztókra is kiterjeszti a többletkötelezettségek körét.

41.

E kérdés azon a körülményen alapul, hogy a francia jogi szabályozásban a „védett fogyasztók” fogalma a 2014–328. sz. rendelet elfogadását követően magában foglalja a „gázelosztó hálózathoz csatlakoztatott nem háztartási fogyasztókat, akik szerződésben megszakítható ellátásban nem állapodtak meg”. Márpedig, a kérdést előterjesztő bíróság szerint e kategóriába azok a nem háztartási fogyasztók is beletartoznak, akik nem feltétlenül minősülnek „kis‑ és középvállalkozásoknak” (a továbbiakban: kkv) a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontja értelmében.

42.

A Bíróság előtt észrevételeket benyújtó felek ellentétes álláspontot képviselnek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó választ illetően.

43.

Egyrészről, a francia és a lengyel kormány, ugyanúgy, mint a Storengy és TIGF földgáztároló vállalkozások, lényegében arra hivatkoznak, hogy a 994/2010 rendelet semennyiben nem akadályozza azt, hogy egy tagállam olyan további kötelezettséget írjon elő a gázszolgáltatókkal szemben, amelyek köre a rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában felsorolt védett fogyasztók közé nem tartozó fogyasztókra is kiterjed. A francia kormány ráadásul mindenekelőtt azt állítja, hogy a nemzeti szabályozásnak a 994/2010 rendelettel való összeegyeztethetősége fel sem merül kérdésként, mivel a „védett fogyasztó” nemzeti jogban alkalmazott fogalma nem terjed túl annak a rendelet 2. cikkében rögzített meghatározásán.

44.

A földgázszolgáltató ENI és UPRIGAZ ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a 994/2010 rendelet 8. cikkének (2) bekezdésével ellentétes az, hogy egy tagállam a rendelet 2. cikkében meghatározott „védett fogyasztók” fogalmának tágabb meghatározásából eredően további kötelezettségeket írjon elő a gázszolgáltatókkal szemben.

45.

A Bizottság árnyaltabb álláspontot képvisel. Úgy tűnik, hogy nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy tagállam a „védett fogyasztó” fogalmának a 994/2010 rendelet 2. cikkében meghatározott határait szélesítő további kötelezettséget írjon elő. Ugyanakkor hangsúlyozza az e rendelet által előírt, további kötelezettség megállapítására vonatkozó szigorú feltételek tiszteletben tartásának szükségességét.

46.

Úgy vélem, hogy először a „védett fogyasztók” 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában rögzített fogalmának terjedelmével kapcsolatban szükséges néhány megállapítást tenni. Ezen észrevételek a francia kormány által előterjesztett azon érvek vizsgálatához nyújthatnak segítséget a kérdést előterjesztő bíróság számára, amelyek szerint a védett fogyasztó nemzeti jogban alkalmazott fogalma nem terjed túl annak a 994/2010 rendelet 2. cikkében rögzített meghatározásán. Ezt követően, e megállapítások alapján, a „védett fogyasztók” 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában foglalt meghatározása és az ugyanezen rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében szabályozott, további kötelezettségek megállapítására vonatkozó lehetőség közötti kapcsolat kérdésével foglalkozom.

47.

A francia kormány azt állítja, hogy a 2014–328. sz. rendelet azáltal, hogy a „védett fogyasztók” körébe a háztartási fogyasztókon kívül bevonja azokat a „gázelosztó hálózathoz csatlakoztatott nem háztartási fogyasztókat, akik szerződésben megszakítható ellátásban nem állapodtak meg”, nem terjeszti ki a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontjában meghatározott védett fogyasztók fogalmát.

48.

A fogyasztók e kategóriája ugyanis olyan szerényebb méretű szervezeteket foglal magában, mint például kisvállalkozások, nagyvállalatok kis ügynökségei, integrált hálózatokhoz tartozó kiskereskedelmi egységek, vagy nagyobb vállalkozásokhoz tartozó kisebb ipari létesítmények, illetve elosztóhálózathoz nem csatlakoztatott nagyobb méretű szervezetek, amelyek közvetlenül egy szállítási hálózathoz csatlakoznak.

49.

A francia kormány szerint a 994/2010 rendeletben foglalt kkv‑kra vonatkozó hivatkozás úgy értelmezendő, mint amely nem korlátozódik a kkv jogállású szervezetekre, hanem a rendelet célkitűzéseit figyelembe véve az olyan szervezetekre is kiterjed, amelyek a gyakorlatban egy kkv‑vel azonos mennyiségű gázt fogyasztó önálló egységeket alkotnak.

50.

Elégtelen ellátás esetén a terheléscsökkentés kezeléséhez gyakorlati szempontból ilyen megközelítés szükséges. Ezenkívül az a 994/2010 rendeletben a tagállamok számára fenntartott mozgástérrel is összhangban áll. Végül, az egyenlő bánásmód elve is ezt kívánja meg, amely alapján a kkv fogalmát oly módon kell értelmezni, hogy az magában foglalja a „kkv”‑khoz hasonlóan kiszolgáltatott szervezeteket.

51.

Emlékeztetni kell arra, hogy a „védett fogyasztók” 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában foglalt meghatározása először is azt rögzíti, hogy a gázelosztó hálózathoz csatlakoztatott valamennyi lakossági fogyasztót szükségszerűen„védett fogyasztónak” kell tekinteni. Ezt követően, az a) és b) pontjaiban foglalt rendelkezésekkel lehetőséget nyújt arra, hogy a tagállamok a védett fogyasztók két külön kategóriájára is kiterjesszék e fogalmat.

52.

A jelen ügy szempontjából konkrétabb jelentőséggel bír az, hogy a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontja értelmében a tagállamok védett fogyasztóknak minősíthetik „a kis‑ és középvállalkozások[at], feltéve, hogy csatlakoztatva vannak a gázelosztó hálózathoz, […] továbbá, hogy ezek a további fogyasztók legfeljebb a gáz végső felhasználásának 20%‑át teszik ki.”

53.

A lehetséges védett fogyasztók kimerítő felsorolásából következően, még ha a 994/2010 rendelet a „védett fogyasztók” fogalmának meghatározásában biztosít is bizonyos mértékű mozgásteret a tagállamok számára, az szigorúan korlátozott. Az ilyen szigorú korlátozás nyilvánvalóan a 994/2010 rendelet (10) preambulumbekezdéséből következik, amely világossá teszi, hogy a „védett fogyasztók” kiterjesztő meghatározása a tagállamok közötti szolidaritási mechanizmusokkal való összeütközéshez vezethet.

54.

Ugyanis, amint arra a Bizottság helyesen rámutatott észrevételeiben, a „védett fogyasztók” összehangolt meghatározása mögött az az alapgondolat állt, hogy elkerüljék azt, hogy a tagállami szinten előírt védelem túlzott alanyi körre való kiterjesztése a 994/2010 rendeletben előírt európai szolidaritási mechanizmusokat veszélyeztesse, ily módon további kockázatoknak kitéve más tagállamok védett fogyasztóit. ( 23 ) Ugyanebből a megfontolásból ered az, hogy az említett rendelet (29) preambulumbekezdése a lakossági fogyasztók mellett „korlátozott számú egyéb fogyasztókat” említ.

55.

A „védett fogyasztók” fogalmának meghatározása a legkiszolgáltatottabb fogyasztók válsághelyzet esetén történő ellátásának biztonságát szolgálja. Ilyen magasabb szintű védelem aligha biztosítható valamennyi fogyasztó számára a 994/2010 rendelet által bevezetett gázellátást biztosító rendszer tartalmi kiüresítése nélkül. A „védett fogyasztók” fogalmának meghatározása ily módon kijelöli az ellátási előírások személyi hatályát.

56.

Egyébiránt, általánosabban szólva a tagállamok mozgásteréről, a 994/2010 rendeletnek a francia kormány által álláspontja alátámasztására hivatkozott (5) preambulumbekezdéséből világosan kitűnik, hogy még amennyiben az említett rendelet elfogadása előtt a gázellátás biztonságára vonatkozóan hozott intézkedések nagy fokú önállóságot is biztosítottak a tagállamok számára intézkedéseik megválasztása tekintetében, a 994/2010 rendelet célja inkább az, hogy korlátozza ezt a mozgásteret annak elkerülése érdekében, hogy egy tagállam által egyoldalúan meghozott intézkedések a gáz belső piacának megfelelő működését és a fogyasztók gázellátását veszélyeztessék azáltal, hogy gázhiányhoz vezetnek a szomszédos országokban. ( 24 )

57.

E körülmények között, a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának a) alpontjában a kkv‑kra vonatkozó utalás nem érthető a tagállamok által szabadon értelmezhető nyitott hivatkozásként. Ellenkezőleg, pontos jogi fogalomra való utalásról van szó. Márpedig, bár a 994/2010 rendelet kifejezetten nem rögzíti a „kkv” fogalmát, a nemzeti jogra való visszautalás hiányában e fogalom nem határozható meg a tagállami jogszabályokra utalással. ( 25 ) Éppen ellenkezőleg, a 994/2010 rendelet céljára, valamint arra a kontextusra tekintettel, amelybe 2. cikke illeszkedik, úgy kell tekinteni, hogy ez a rendelkezés a „kkv” uniós jogban használt fogalmára utal. ( 26 )

58.

Ebben az összefüggésben a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6‑i 2003/361/EK bizottsági ajánlás ( 27 ) az irányadó. Ez az ajánlás az e kategóriába tartozó vállalkozások pontos azonosításához szükséges kritériumokat határoz meg, ( 28 ) és az ilyen fogalom meghatározásához erre az ajánlásra kell hivatkozni. ( 29 ) Végül megjegyzem, hogy a francia kormány észrevételeiben szereplő megállapításokból az tűnik ki, hogy a francia jogban a „kkv” fogalma azonos az említett ajánlásban javasolt fogaloméval.

59.

Ami a francia kormánynak a tárgyalás során az egyenlő bánásmód elvére vonatkozó hivatkozását illeti, az azon a tézisen alapul, hogy egy nagyvállalat ügynöksége vagy leányvállalata ugyanolyan kiszolgáltatott, mint egy kkv. Nekem úgy tűnik azonban, hogy ez a feltevés nyilvánvalóan téves. Valamely szervezethez (csoporthoz) való tartozás nagy jelentőséggel bír, lehetővé teszi az ilyen szervezetek számára, hogy olyan (gazdasági és műszaki) erőforrások felett rendelkezzenek, amelyek a kkv‑k számára általában nem állnak rendelkezésre, és amelyek lehetővé teszik számukra, hogy szembenézzenek egy energiaellátási válsághelyzettel. Ily módon a nagyvállalatok ügynökségeinek és leányvállalatainak helyzete objektíven nem azonos a kkv‑k helyzetével.

60.

Egyébiránt a jogalkotó a fokozott védelemre érdemes kiszolgáltatott fogyasztók azonosításához nem az energiafogyasztást használja kritériumként. A francia kormány tehát a kkv‑k és a nagyvállalatok ügynökségei, illetve leányvállalatai közötti analógia megállapítása érdekében nem hivatkozhat erre.

61.

Ha végül nem a Bíróságra, hanem a kérdést előterjesztő bíróságra hárul az a feladat, hogy eldöntse, vajon a szóban forgó nemzeti szabályozás összeegyeztethető‑e a 994/2010 rendelettel, már önmagában a francia kormány által felhozott érvek alapján úgy tűnik, hogy a „védett fogyasztók” francia jogban meghatározott fogalma nem áll összhangban az e rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában rögzített fogalommal. Egyébként az előzetes döntéshozatalra utaló határozat alapján úgy látszik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság is ezt a nézetet osztja. ( 30 )

62.

A fent kifejtett megfontolások összességére tekintettel, itt az ideje, hogy belevágjunk annak kérdésnek a megválaszolásába, hogy egy tagállam előírhat‑e a gázszolgáltatók számára olyan további kötelezettséget a 994/2010 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján, amely a 994/2010 rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában meghatározott „védett fogyasztóktól” különböző fogyasztók körére is kiterjed.

63.

Amint arra a jelen indítvány 30. pontjában is rámutattam, a 994/2010 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése biztosítja azt a lehetőséget a tagállamok számára, hogy az ugyanezen cikk (1) bekezdésben előírt harmonizált ellátásbiztonsági előírásokon túlmenően két intézkedéstípust fogadjon el: szigorított ellátási előírásokat és többletkötelezettségeket.

64.

Véleményem szerint az intézkedések két különböző típusáról van szó, amelyek terjedelme az elnevezésükből következik.

65.

Ugyanis, ami az intézkedések első típusát illeti, olyan „ellátási előírásokról” van szó, amelyek a 994/2010 rendelet 8. cikke (1) bekezdésében szerepelnek – amely rendelkezésre egyébként a (2) bekezdés kifejezetten visszautal –, és amelyek ugyanakkor „szigorítottak”, vagyis hosszabb, „30 napos időszakot meghaladó” időtartamra vonatkoznak. Márpedig a 994/2010 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének szövegezéséből az derül ki, hogy az ellátási előírások kizárólag a védett fogyasztók védelmét szolgálják.

66.

Ezzel szemben, az intézkedések második típusát illetően, olyan „további” kötelezettségekről van szó, amelyek földgázvállalkozásokkal szemben állapíthatók meg. A „további” szó használata világossá teszi, hogy többletkötelezettségekről van szó, amelyek jellegükben különböznek az (1) bekezdésben említett ellátási előírásoktól, és amely rendelkezésre a szóban forgó rendelkezés nem utal az intézkedések e második típusa kapcsán.

67.

A 994/2010 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének e szó szerinti elemzéséből az következik, hogy semmi nem akadályoz egy tagállamot abban, hogy a földgázszolgáltatók terhére olyan további kötelezettséget állapítson meg, amely az e rendelet értelmében vett „védett fogyasztók” fogalmán túlterjedő körben is alkalmazandó.

68.

Mindazonáltal, ugyanezen rendelkezésnek a 994/2010 rendelet célkitűzéseivel való együttes értelmezéséből kitűnik, hogy ilyen lehetőség csak igen szigorú feltételek betartása esetén áll fenn. E rendelet 8. cikkének (2) bekezdése ugyanis szigorúan korlátozza ezt a lehetőséget több olyan feltétel előírásával, amelyeket teljesíteni szükséges annak érdekében, hogy egy ilyen többletkötelezettséget e rendelettel összeegyeztethetőnek lehessen tekinteni.

69.

Így először, a 994/2010 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének kezdőmondatából az derül ki, hogy további kötelezettség „a gázellátás biztonsága érdekében” írható elő. Márpedig ahhoz, hogy ez a feltétel teljesüljön, az szükséges, hogy ez a további kötelezettség a gázellátási rendszer ellenálló képességének fokozását célozza olyan rendkívüli és előre nem látható eseményekkel szemben, amelyek az ellátási kapacitást fenyegetik.

70.

Másodszor, még mindig a 994/2010 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének kezdőmondata értelmében, az ilyen további kötelezettségnek az érintett tagállam gázellátás‑biztonságának az e rendelet 9. cikkében említett kockázatértékelésén kell alapulnia.

71.

Harmadszor, a 994/2010 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés alapján az ilyen további kötelezettségnek meg kell felelnie az e rendelet 3. cikkének (6) bekezdésében rögzített követelményeknek. Ily módon egyértelműen meghatározottnak, átláthatónak, arányosnak, megkülönböztetéstől mentesnek és ellenőrizhetőnek kell lennie; indokolatlanul nem torzíthatja a versenyt és a gáz belső piacának hatékony működését, ( 31 ) valamint nem veszélyeztetheti más tagállamok vagy az Unió egésze gázellátásának biztonságát.

72.

Negyedszer, a 994/2010 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés értelmében, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében – amely az e rendelettel bevezetett rendszer alapja – a többletkötelezettség nem befolyásolhatja hátrányosan egy másik tagállam képességét arra, hogy az nemzeti, uniós vagy regionális vészhelyzet esetén ellássa védett fogyasztóit.

73.

Ötödször, az ilyen kötelezettségnek uniós vagy regionális vészhelyzet esetén meg kell felelnie a 994/2010 rendelet 5. cikkének (11) bekezdésében előírt feltételeknek. ( 32 )

74.

Hatodszor, a 994/2010 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében szükséges, hogy a tagállamok közötti szolidaritás szellemében a hatáskörrel rendelkező hatóság a megelőzési cselekvési és vészhelyzeti tervekben meghatározza, hogy e további kötelezettséget hogyan lehet uniós vagy regionális vészhelyzet esetén időszakosan enyhíteni.

75.

Az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a kérdést előterjesztő bíróságra tartozik annak értékelése, hogy a nemzeti intézkedések összeegyeztethetők‑e az uniós joggal, mivel a Bíróság hatásköre csak arra terjed ki, hogy megadja számára az uniós jog értelmezésével kapcsolatos valamennyi információt, amelyek alapján az összeegyeztethetőség értékelését el tudja végezni. Az említett bíróság feladata lesz tehát annak eldöntése, hogy olyan további kötelezettség előírása, amely a földgázszolgáltatókkal szemben a földgázkészlet növelésére vonatkozó kötelezettséget állapít meg annak érdekében, hogy válsághelyzet esetén az ellátás biztosított maradjon olyan kkv‑knak nem minősülő, „gázelosztó hálózathoz csatlakoztatott nem háztartási fogyasztók [számára is], akik szerződésben megszakítható ellátásban nem állapodtak meg”, a jelen ügyben megfelel‑e a jelen indítvány 69–74. pontjában említett feltételeknek. Az összeegyeztethetőség elbírálása során a kérdést előterjesztő bíróságnak tekintetbe kell vennie a Bíróság által az értelmezéshez adott információkat. ( 33 )

76.

Ebben az összefüggésben, mindössze néhány megállapításra szorítkozom, két aspektus vonatkozásában: egyrészt azzal a feltétellel kapcsolatban, amely szerint további kötelezettséget „a gázellátás biztonsága érdekében” lehet előírni; másrészt pedig a többletkötelezettség arányos jellegének követelményével kapcsolatban, amelyet a jelen indítvány 71. pontjában említek.

77.

Az első feltétel, amelyet tiszteletben kell tartani ahhoz, hogy egy tagállam által a földgázvállalkozásokra rótt további kötelezettség összeegyeztethető legyen a 994/2010 rendelettel az, hogy a kötelezettséget a gázellátás biztonsága érdekében írják elő.

78.

A francia kormány a tárgyalás során azt állította, hogy semmi kétség afelől, hogy a szóban forgó többletkötelezettség megfelel ennek a feltételnek, mivel olyan további fogyasztók ellátásának biztonságát szolgálja, akik műszaki okokból nem különböztethetőek meg a védett fogyasztóktól. Ugyanebben az összefüggésben, az említett kormány arra is rámutatott, hogy a „járulékos” védett fogyasztókra vonatkozó ilyen többletkötelezettség nem érinti a 994/2010 rendelet meghatározása szerinti védett fogyasztók védelmét, így tehát a rendelet 2. cikkének, valamint 8. cikke (2) bekezdésének hatékony érvényesülését.

79.

E tekintetben nem vagyok biztos abban, hogy a fogyasztók utólag bevezetett kategóriái védelmének olyan állítólagos műszaki okok alapján történő puszta előírása, amelyek léte erősen vitatott, valóban olyan, a gázellátás biztonságát és a gázellátási rendszer ellenálló képességének fokozását szolgáló indoknak minősülhet – amint az a jelen indítvány 69. pontjában megállapításra került –, amely a szóban forgóhoz hasonló többletkötelezettség elfogadását igazolhatja. Az ilyen többletkötelezettségnek a szóban forgó tagállam gázellátásának biztonságát fenyegető kockázatok csökkentésére kell irányulnia, amelyek a 994/2010 rendelet 9. cikkében foglalt kockázatértékelés alapján azonosíthatóak, és amint arra a jelen indítvány 70. pontjában rámutattam, az említett többletkötelezettségnek e kockázatértékelésen kell alapulnia.

80.

E kétségek tovább erősödnek, ha számításba vesszük – amint arra a jelen indítvány 54. pontjában kitértem –, hogy a tagállami szinten előírt védelem túlzott alanyi körre való kiterjesztése további kockázatoknak teheti ki más tagállamok védett fogyasztóit, és veszélyeztetheti a 994/2010 rendelettel létrehozott európai szolidaritási mechanizmusokat.

81.

Mindenesetre, a kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz annak vizsgálata, hogy jelen ügyben a szóban forgó többletkötelezettség előírása a gázellátás biztonságát szolgáló valódi indokokon alapul‑e.

82.

Amint az a jelen indítvány 71. pontjából kitűnik, annak a többletkötelezettségnek, amelynek a földgázszolgáltatókkal szembeni előírására a 994/2010 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése lehetőséget nyújt, tiszteletben kell tartania az arányosság elvét. E feltétel betartása előfeltételezi azt, hogy a többletkötelezettség alkalmas a kitűzött cél elérésére, vagyis a gázellátás biztonságának megőrzésére, valamint nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

83.

E tekintetben, a Bizottság észrevételével egyetértve, úgy vélem, hogy a szóban forgó többletkötelezettség arányosságának értékelése során a kérdést előterjesztő bíróság támaszkodhat a Bíróságnak a gáz és villamos energia árszabályozására vonatkozó ítélkezési gyakorlatára, ( 34 ) olyan ügy esetében azonban, mint a jelenlegi, meg kell vizsgálni, hogy ezen ítélkezési gyakorlat releváns‑e.

84.

Ugyanis, amint azt a francia kormány észrevételezte, alapvető különbség áll fenn az említett ítélkezési gyakorlatban vizsgált – a piaci ár rögzítésére irányuló nemzeti intézkedésekhez kapcsolódó – helyzet és a jelen ügyben vizsgált – az ellátás biztonságára vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatos – helyzet ténybeli és jogi háttere között. ( 35 )

85.

A fent kifejtettek összességének fényében úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 994/2010 rendelet 8. cikkének (2) bekezdésével kizárólag akkor nem ellentétes az, hogy egy tagállam a földgázszolgáltatók számára olyan további kötelezettséget írjon elő, amely az ugyanezen rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában meghatározott fogalmi körbe nem tartozó fogyasztókra terjed ki, amennyiben bizonyítást nyer – ennek alapos vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróságra tartozik –, hogy a hivatkozott 8. cikk (2) bekezdésében előírt feltételeket a jelen indítvány 68–74. pontjában részletezettek szerint szigorúan tiszteletben tartják.

86.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a 994/2010 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésével ellentétes‑e az olyan tagállami szabályozás, amely a földgázszolgáltatók számára azt írja elő, hogy a területén tartsanak gázkészleteket az ellátás biztonságának válság esetén történő biztosítása érdekében, egyúttal előírva, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság a szolgáltató által lekötött tárolási kapacitások értékelése során vegye figyelembe a gázszolgáltató rendelkezésére álló más modulációs eszközöket.

87.

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a 994/2010 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése két rendelkezést tartalmaz: az első felhatalmazó rendelkezés, a második tiltó rendelkezés. A hivatkozott (5) bekezdés első mondata ugyanis úgy rendelkezik, hogy a földgázvállalkozások adott esetben regionális vagy uniós szinten is teljesíthetik azon kötelezettségeket, amelyeket az ugyanezen rendelet 8. cikkében foglalt ellátási előírások tiszteletben tartása érdekében írtak elő számukra. Ezzel szemben a második mondat úgy rendelkezik, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság nem kötelezheti arra a földgázvállalkozásokat, hogy ezen előírásokat kizárólag a területén belül elhelyezkedő infrastruktúrák alapján teljesítsék.

88.

A 994/2010 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezések célja a gáz valódi belső piaca megteremtésének biztosítása és e rendelet (12) preambulumbekezdésével összhangban annak megakadályozása, hogy a gázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedések indokolatlanul torzítsák a versenyt, illetve a belső gázpiac hatékony működését.

89.

Márpedig a jelen ügyben a megtámadott rendelet 9. cikke az energia‑törvénykönyv L. 421 4. cikkével együttesen értelmezve azt a kötelezettséget írja elő a gázszolgáltatók számára, hogy minden év október 31‑én legalább a kötelezettségi körbe tartozó fogyasztókhoz társított tárolási jogok 80%‑ának megfelelő mennyiségű gázkészlettel rendelkezzenek francia területen. A hatáskörrel rendelkező miniszter ugyanakkor a gázszolgáltató kötelezettségei betartásának ellenőrzése során figyelembe veszi a gázszolgáltató rendelkezésére álló más modulációs eszközöket is.

90.

E tekintetben megjegyzem, ahogyan azt a Bizottság is hangsúlyozta, hogy a francia jogi szabályozás de jure megköveteli, hogy a szolgáltatók Franciaországban rendelkezzenek a kötelezettségeik teljesítéséhez elegendő gázkészlettel. Önmagában tekintve egy ilyen jellegű rendelkezés ellentétes a 994/2010 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt második rendelkezéssel, amennyiben a földgázvállalkozásokat arra kötelezi, hogy a rendelet 8. cikkéből eredő kötelezettségeiket szükségképpen a tagállam területén belül elhelyezkedő infrastruktúrákon keresztül teljesítsék.

91.

Mindamellett a francia szabályozás lehetővé teszi azt, hogy a hatáskörrel rendelkező miniszter a szóban forgó szolgáltató rendelkezésére álló „más modulációs eszközöket” is figyelembe vegye. Mindenesetre e tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság nem szolgál elegendő információval ahhoz, hogy a hatáskörrel rendelkező miniszter értékelésének terjedelme a gyakorlatban megragadható legyen.

92.

Először is, semmilyen támpont nem áll rendelkezésre a „modulációs eszköz” fogalmának értelmezéséhez. A tárgyalás során feltett, pontosan e fogalom terjedelmére irányuló kérdésre adott válaszában a francia kormány kizárólag olyan gáztárolókra utalt, amelyeket a szóban forgó gázszolgáltató esetlegesen más tagállamok területén birtokol. Mindazonáltal a lengyel kormány észrevételével egyetértve úgy vélem, hogy egy szolgáltató számára lehetővé kell tenni azt, hogy például a 994/2010 rendelet II. mellékletében szereplő piaci alapú eszközökkel is bizonyíthassa, hogy képes a 994/2010 rendelet 8. cikkében foglalt ellátási előírások, illetve többletkötelezettségek tiszteletben tartása érdekében számára előírt kötelezettségek teljesítésére. Az e kötelezettségek teljesítésére való képesség értékelése során ugyanis az adott szolgáltató egyéni helyzetét átfogóan szükséges figyelembe venni.

93.

Továbbá nem világos, hogy a hatáskörrel rendelkező miniszter által „az egyéb modulációs eszközök figyelembevétele” érdekében elvégzett vizsgálat alkalmas‑e arra, hogy a gyakorlatban hatékonyan biztosítsa a földgázszolgáltatók számára azt a lehetőséget, hogy kötelezettségeiknek regionális vagy uniós szinten tegyenek eleget. Különösen azt szükséges vizsgálni, hogy konkrét alkalmazása során az ilyen értékelés pontos és ellenőrizhető kritériumokon alapul‑e.

94.

E körülmények között úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 994/2010 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésével ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a földgázszolgáltatók számára azt írja elő, hogy az e rendelet 8. cikkéből eredő gáztárolási kötelezettségeiket szükségszerűen és kizárólag az adott tagállam területén belül elhelyezkedő infrastruktúrákon keresztül teljesítsék. A jelen ügyben mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróságra tartozik annak vizsgálata, hogy a nemzeti szabályozás által a hatáskörrel rendelkező miniszter számára nyújtott azon lehetőség, mely szerint az érdekelt szolgáltatók rendelkezésére álló „más modulációs eszközöket is figyelembe veheti”, a gyakorlatban hatékonyan biztosítja‑e utóbbiak számára azt, hogy kötelezettségeiket regionális vagy uniós szinten teljesíthessék.

95.

A fenti megfontolások alapján azt javasolom, hogy a Bíróság a Conseil d’État (államtanács) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

A földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 20‑i 994/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, mint amellyel kizárólag akkor nem ellentétes az, hogy egy tagállam a földgázszolgáltatók számára olyan további kötelezettséget írjon elő, amely az ugyanezen rendelet 2. cikke második bekezdésének 1. pontjában meghatározott fogalmi körbe nem tartozó fogyasztókra terjed ki, amennyiben bizonyítást nyer – ennek alapos vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróságra tartozik –, hogy a következő feltételeket szigorúan tiszteletben tartják: