12.11.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 408/5


A Bíróság (ötödik tanács) 2018. szeptember 13-i ítélete (a Cour administrative [Luxemburg] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – UBS Europe SE, korábban UBS (Luxemburg) SA, Alain Hondequin és társai

(C-358/16. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - Jogszabályok közelítése - 2004/39/EK irányelv - Az 54. cikk (1) és (3) bekezdése - A nemzeti pénzügyi felügyeleti hatóságok szakmai titoktartási kötelezettségének terjedelme - A szakmai jóhírnév elveszítését megállapító határozat - A büntetőjog hatálya alá tartozó esetek - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 47. és 48. cikk - Védelemhez való jog - Iratbetekintés))

(2018/C 408/03)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour administrative

Az alapeljárás felei

Felperesek: UBS Europe SE, korábban UBS (Luxemburg) SA, Alain Hondequin et consorts

Az eljárásban részt vesz: DV, EU, Commission de surveillance du secteur financier (CSSF), Ordre des avocats du barreau de Luxemburg

Rendelkező rész

A pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 54. cikkét a következőképpen kell értelmezni:

az e cikk (1) és (3) bekezdésében szereplő, a „büntetőjog hatálya alá tartozó esetek” kifejezés nem terjed ki arra a helyzetre, amelyben a tagállamok által az ezen irányelvben foglalt feladatok ellátására kijelölt hatóságok az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló intézkedést fogadnak el, amely megtiltja valamely személy számára felügyelt jogi személynél igazgatói, vagy bármely más engedélyköteles beosztás betöltését, és kötelezi e személyt, hogy a lehető legrövidebb időn belül mondjon le valamennyi megbízatásáról, azzal az indokkal, hogy e személy már nem tesz eleget az ezen irányelv 9. cikkében a szakmai jóhírnévre vonatkozóan előírt követelményeknek, és ezen intézkedés az illetékes hatóságok által az ugyanezen irányelv II. címében szereplő rendelkezések alapján őket megillető jogkörök gyakorlása keretében meghozandó intézkedések közé tartozik. Az említett rendelkezés – amennyiben előírja, hogy a szakmai titoktartástól ilyen esetekben kivételesen el lehet térni – célja ugyanis a bizalmas információknak a nemzeti büntetőjoggal összhangban folytatott eljárások, illetve kiszabott szankciók céljából történő továbbítása vagy felhasználása;

az e cikknek az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. és 48. cikkével együttesen értelmezett (1) bekezdésében foglalt szakmai titoktartási kötelezettséget a védelemhez való jog tiszteletben tartásával összeegyeztetve kell biztosítani és végrehajtani. Így, amennyiben az illetékes hatóság az említett kötelezettségre hivatkozik a birtokában lévő azon információk közlésének megtagadása érdekében, amelyek nem szerepelnek a sérelmet okozó aktussal érintett személyre vonatkozó ügyiratban, az illetékes nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ezek az információk objektív kapcsolatban állnak-e az e személlyel szemben felhozott kifogásokkal, és ha igen, akkor mérlegelje a szóban forgó személy azon érdekét, hogy rendelkezzen az ahhoz szükséges információkkal, hogy a védelemhez való jogát teljeskörűen gyakorolhassa, és a szakmai titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó információk titkosságának fenntartásához fűződő érdekeket, mielőtt döntene a kért információk bármelyikének közléséről.


(1)  HL C 335., 2016.9.12