1

A felperes, a Biofa AG növényvédő szereket gyártó és forgalmazó társaság, amely egy kálium‑hidrogén‑karbonát alapú gombaölő termék, a VitiSan forgalombahozatali engedélyének jogosultja.

2

A kálium‑hidrogén‑karbonát az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a jóváhagyott hatóanyagok jegyzéke tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. május 25‑i 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2011. L 153., 1. o.; helyesbítés: HL 2012. L 26., 38. o.) mellékletében szereplő egyik „hatóanyag”.

3

A dán környezetvédelmi ügynökség kérelme alapján az Európai Bizottság 2015. november 17‑én elfogadta a nátrium‑hidrogén‑karbonát egyszerű anyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyásáról, továbbá az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet mellékletének módosításáról szóló (EU) 2015/2069 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 301., 42. o., a továbbiakban: megtámadott rendelet).

4

Miután a Bizottság megkapta az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szóban forgó anyagra vonatkozó technikai jelentését, a megtámadott rendelettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 309., 1. o.) szerinti „egyszerű anyagként” jóváhagyta a nátrium‑hidrogén‑karbonátot.

5

A nátrium‑hidrogén‑karbonát az élelmiszer‑adalékanyagokról szóló 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. mellékletének az élelmiszer‑adalékokban, élelmiszerenzimekben, élelmiszer‑aromákban és tápanyagokban való használatra jóváhagyott élelmiszer‑adalékok uniós jegyzékének létrehozásával történő módosításáról szóló, 2011. november 11‑i 1130/2011/EU bizottsági rendelet (HL 2011. L 295., 178. o.) értelmében vett élelmiszer‑adalékként van jelen a piacon. Ezen anyag „egyszerű anyagként” való jóváhagyása ily módon lehetővé teszi, hogy ezt a – jelenleg a legváltozatosabb célokra használt – terméket növényvédelmi célokra is alkalmazzák.

6

A felperes a Törvényszék Hivatalához 2015. december 22‑én benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet.

7

A Törvényszék Hivatalához ugyanazon a napon benyújtott külön beadványában a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő. Ezt a kérelmet a Törvényszék elnöke a 2016. január 18‑i végzésében elutasította, a költségekről pedig ekkor nem rendelkezett.

8

A Törvényszék Hivatalához 2016. február 5‑én benyújtott külön beadványában a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást emelt a Törvényszék eljárási szabályzatának 130. cikke alapján. A felperes 2016. március 31‑én előterjesztette az e kifogásra vonatkozó észrevételeit.

9

A Törvényszék Hivatalához 2016. április 7‑én benyújtott beadványával a Dán Királyság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.

10

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

11

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

12

Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

13

Az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) bekezdése értelmében az alperes kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság tárgyában. A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva, és úgy határoz, hogy az eljárás folytatása nélkül hoz határozatot, anélkül, hogy az elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban kellene dönteni.

14

A Bizottság két elfogadhatatlansági okot hoz fel, amelyek közül az elsőt a felperes közvetlen érintettségének hiányára, a másodikat pedig az eljáráshoz fűződő érdekének hiányára alapítja.

15

Mindenekelőtt a Bizottság által hivatkozott első elfogadhatatlansági okot kell vizsgálni.

16

Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy az e cikk első és második bekezdésében említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket.

17

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a megtámadott rendeletet nem a felperesnek címezték, aki így nem címzettje e jogi aktusnak. Ennélfogva a felperes csak akkor indíthat megsemmisítés iránti keresetet az említett rendelettel szemben, ha egyrészről az közvetlenül érinti, másrészről pedig, ha az – az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében szereplő második eset értelmében – személyében érinti, illetve ha a megtámadott jogi aktus olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül, amely – az e rendelkezésben szereplő harmadik eset értelmében – nem tartalmaz végrehajtási intézkedéseket.

18

A felperes arra hivatkozik, hogy őt a megtámadott rendelet két érv alapján közvetlenül érinti, amely érvek közül az elsőt az 1107/2009 rendelet 59. cikkének (1) bekezdésére, a másodikat pedig a piacon elfoglalt helyzetére a megtámadott rendelet által gyakorolt gazdasági következményekre alapítja.

19

Első érvével a felperes arra hivatkozik, hogy a nátrium‑hidrogén‑karbonát egyszerű anyagként történő jóváhagyásával összefüggésben az EFSA által a Bizottságnak benyújtott technikai jelentésben az említett hatóság a felperes beleegyezése nélkül használta fel a kálium‑hidrogén‑karbonát hatóanyagként való jóváhagyása céljából a felperes által benyújtott vizsgálati eredményeket. Konkrétabban: a szóban forgó technikai jelentésben az EFSA azon az alapon zárta ki, hogy a nátrium‑hidrogén‑karbonát káros hatásokkal járhatna a mézelő méhekre, hogy ezeket a hatásokat a kálium‑hidrogén‑karbonát esetében a VitiSan és egy másik termék engedélyezésével összefüggésben kizárták.

20

A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy az 1107/2009 rendelet 59. cikkének (1) bekezdése többek között előírja, hogy az említett rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett hatóanyagra vonatkozó kísérleti és vizsgálati jelentések bizonyos feltételek mellett adatvédelemben részesülnek, amely feltételek a jelen ügyben teljesülnek. A felperes közelebbről emlékeztet arra, hogy ez a rendelkezés pontosítja, hogy amennyiben a jelentés adatvédelem alatt áll, a jelentést kézhez vevő tagállam – a szóban forgó rendeletben szereplő bizonyos, a jelen ügyben relevanciával nem bíró helyzetek kivételével – azt nem használhatja fel növényvédő szerek engedélyezését kérő más kérelmező javára.

21

A felperes álláspontja szerint először is ez a rendelkezés alanyi jogot biztosít számára, amelyet a Bizottság megsértett, amennyiben – a nátrium‑hidrogén‑karbonát egyszerű anyagként való jóváhagyásával összefüggésben – a felperesnek a kálium‑hidrogén‑karbonát hatóanyagként való jóváhagyásával kapcsolatos adatait a felperes beleegyezése nélkül és az ilyen adatok esetében biztosított tízéves adatvédelmi időtartam lejárta előtt használta fel.

22

Másodszor – a felperes szerint – nem ellentétes kereseti kérelmeivel az, hogy az 1107/2009 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének szövege nem írja elő a valamely egyszerű anyag jóváhagyása tekintetében lefolytatott egyszerűsített eljárás keretében az adatok védelmét, mivel – a valamely hatóanyag engedélyezésére vonatkozó határozathoz hasonlóan – egy anyag egyszerű anyagként való jóváhagyására vonatkozó határozat lehetővé teszi harmadik felek számára a felperesével versengő növényvédő szer forgalmazását. Ez annál is inkább nyilvánvaló, mivel valamely egyszerű anyag jóváhagyása jelentősebb következményekkel jár a verseny számára, mivel korlátlan számú személy számára teszi lehetővé ezen egyszerű anyagnak az Európai Unió területén növényvédő szerként való, korlátlan ideig történő forgalmazását.

23

Harmadszor, a felperes kérelmét alátámasztja, hogy az 1107/2009 rendelet 23. cikkének – az e rendelet bizonyos cikkei alól eltéréseket előíró – (1) bekezdése nem említi e rendelet 59. cikkének (1) bekezdését.

24

Negyedszer, a felperes a szubszidiaritás elvének megsértésére hivatkozik. Az 1107/2009 rendelet 23. cikke szerint – annak elkerülése céljából, hogy a nem engedélyköteles növényvédő szerek forgalomba hozatalával más piaci szereplők az engedélyek jogosultjaihoz képest versenyelőnyhöz jussanak – az egyszerű anyagokra vonatkozó különös rendszert csak akkor lehet alkalmazni, ha a szóban forgó anyagok használatának szükségességét nem fedezik már létező növényvédő szerek.

25

E tekintetben a nátrium‑hidrogén‑karbonát a Bizottság szerint növényvédő szerek hatóanyagának minősül, és nem fűződik kereskedelmi érdek e hatóanyag engedélyeztetéséhez, mivel annak növényvédelmi célú használatát bizonyos tagállamokban nemzeti rendelkezések alapján már engedélyezték.

26

Ezen túlmenően a nátrium‑hidrogén‑karbonát egyszerű anyagként, növényvédelmi célokra való jóváhagyása nem célszerű, tekintettel arra, hogy már létezik egy kémiai szempontból – különösen a besorolásra és a címkézésre vonatkozó szabályokat, gyártási technológiáikat, felhasználásukat és gombaölő hatásmechanizmusukat illetően – összehasonlítható vagy azonos hatóanyag, amint azt az EFSA technikai jelentése, valamint a nemzetközi dokumentumok és kiadványok alátámasztják.

27

Ötödször, a felperes álláspontja szerint az „elsőbbség elve” értelmében valamely hatóanyag jóváhagyása megakaszt bármely, az ugyanazon anyag egyszerű anyagként való jóváhagyása iránti kérelmet. Ennélfogva, mivel a felperes kérte a nátrium‑hidrogén‑karbonát hatóanyagként való jóváhagyását, vissza kell vonni ezen anyag egyszerű anyagként való jóváhagyását.

28

Második érvével a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet elfogadása közvetlen gazdasági következményekkel jár piaci helyzetére, mivel a Bizottság által egyszerű anyagként jóváhagyott nátrium‑hidrogén‑karbonát a kálium‑hidrogén‑karbonát alapú növényvédő szereket helyettesítő anyag, így versenyhelyzetbe kerül a felperes VitiSan nevű termékével.

29

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely magánszemély közvetlen érintettsége két kumulatív feltételen alapul. Először is a közvetlen érintettség megköveteli, hogy a megtámadott uniós jogi aktus közvetlen hatást gyakoroljon e magánszemély jogi helyzetére, másodszor pedig, hogy ne hagyjon mérlegelési lehetőséget a jogi aktus végrehajtásával megbízott címzettek számára, mivel ez a végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik (2011. szeptember 6‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács végzés, T‑18/10, EU:T:2011:419, 71. pont; 2011. október 25‑iMicroban International és Microban [Europe] kontra Bizottság ítélet, T‑262/10, EU:T:2011:623, 27. pont).

30

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperes által előterjesztett első, az 1107/2009 rendelet 59. cikkének (1) bekezdésére alapított érv alapján nem lehet megállapítani, hogy a felperest a megtámadott rendelet közvetlenül érinti.

31

A nátrium‑hidrogén‑karbonát egyszerű anyagként való jóváhagyásával összefüggésben az EFSA által a Bizottságnak benyújtott technikai jelentésben ugyanis az EFSA igencsak általános jelleggel említette a kálium‑hidrogén‑karbonát hatóanyagként való jóváhagyása céljából a felperes által benyújtott vizsgálati eredményeket. Az említett technikai jelentésben az EFSA azon az alapon zárta ki, hogy a nátrium‑hidrogén‑karbonát káros hatásokkal járhatna a mézelő méhekre, hogy ezeket a hatásokat a kálium‑hidrogén‑karbonát esetében a VitiSan és egy másik termék engedélyezésével összefüggésben kizárták.

32

Márpedig az 1107/2009 rendelet 59. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerre vonatkozó forgalombahozatali és felhasználási engedély azon kérelmezője számára biztosított adatvédelem, aki az ezen anyaggal kapcsolatos kísérleti és vizsgálati jelentést benyújtotta, tiltja a jelentést kézhez vevő tagállam számára, hogy azt – az említett rendeletben előírt esetek kivételével – az engedély más kérelmezője javára felhasználja.

33

E rendelkezés célja – amint az az 1107/2009 rendelet (39) preambulumbekezdéséből kitűnik – az engedélynek a szóban forgó jelentést benyújtó kérelmezője által esetlegesen eszközölt jelentős befektetéseknek egy másik versenytárs kérelmező általi esetleges felhasználással szembeni védelme.

34

Ezt a rendelkezést tehát nem lehet akként értelmezni, mint amely az engedély e kérelmezőjét valamely egyszerű anyagnak a Bizottság általi jóváhagyásával összefüggésben a szóban forgó jelentésre történő, az EFSA általi hivatkozások tekintetében védi. Amint az ugyanis az 1107/2009 rendelet (18) preambulumbekezdéséből kitűnik „[a]z elsődlegesen nem növényvédő szerként használt egyes anyagok értékesek lehetnek növényvédelmi szempontból, [még ha] gazdasági szempontok nem [is] feltétlenül ösztönzik a jóváhagyási kérelem benyújtását”. Ily módon valamely anyag egyszerű anyagként való jóváhagyására nem az egyes kérelmezők, hanem a felhasználók összessége érdekében kerül sor, ekként pedig nem tartozik az 1107/2009 rendelet 59. cikkének (1) bekezdésében előírt védelem hatálya alá. Egyebekben azt is meg kell állapítani, hogy – amint az az említett rendelet 28. cikke (2) bekezdésének a) pontjából kitűnik – valamely anyag egyszerű anyagként való jóváhagyása ezen anyagnak csupán növényvédelmi célú „felhasználását” teszi lehetővé, növényvédő szerként való forgalomba hozatalát azonban nem, ami alátámasztja egy adott kérelmező jóváhagyáshoz fűződő gazdasági érdekének hiányát.

35

A felperes mindenesetre nem bizonyítja, hogy a megtámadott rendelet – noha annak tárgyát kizárólag a nátrium‑hidrogén‑karbonát növényvédelmi célú felhasználásának, nem pedig forgalomba hozatalának lehetővé tétele képezi – mennyiben érinthette közvetlenül a helyzetét azáltal, hogy megsértette a felperes által benyújtott kísérleti és vizsgálati jelentésekben szereplő adatoknak a – felperest, az álláspontja szerint, az 1107/2009 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének rendelkezései alapján megillető – kereskedelmi védelméhez fűződő esetleges jogot.

36

A felperes által előterjesztett második, a megtámadott rendelet által a felperes piacon elfoglalt helyzetére gyakorolt gazdasági következményekre alapított érvet illetően meg kell állapítani, hogy észrevételeiben a felperes mindössze igen általános jelleggel hivatkozik a nátrium‑hidrogén‑karbonátnak az ő terméke, a VitiSan helyetti felhasználásának betudható veszteség lehetőségére, anélkül hogy olyan bizonyítékokat terjesztene elő, amelyek igazolhatnák, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül érinti jogi helyzetét.

37

Ugyanis, noha nem lehet kizárni, hogy a megtámadott rendelet következményekkel járhat a felperes termékének forgalmazásával kapcsolatos lehetőségekre – amint azt beadványaiban maga a Bizottság elismeri –, az e rendeletből eredő ilyen gazdasági következmények nem a felperes jogi helyzetére, hanem kizárólag ténybeli helyzetére vonatoznak (lásd ebben az értelemben: 2015. április 28‑iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 37. pont; 2011. szeptember 6‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács végzés, T‑18/10, EU:T:2011:419, 75. pont).

38

E tekintetben az a puszta tény, hogy valamely jogi aktus hatással lehet a felperes anyagi helyzetére, nem elég ahhoz, hogy őt ezáltal közvetlenül érintettnek lehessen tekinteni (1998. február 18‑iComité d’entreprise de la Société française de production és társai kontra Bizottság végzés, T‑189/97, EU:T:1998:38, 48. pont; 2011. szeptember 21‑iEtimine és Etiproducts kontra ECHA végzés, T‑343/10, EU:T:2011:509, 41. pont; lásd ebben az értelemben: 1969. december 10‑iEridania és társai kontra Bizottság ítélet, 10/68 és 18/68, EU:C:1969:66, 7. pont).

39

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet nem vált ki a felperes jogi helyzetét érintő közvetlen hatásokat, amennyiben az említett rendelet a felperes által forgalmazottól eltérő termék növényvédelmi célú felhasználásának lehetővé tételére szorítkozik. Mivel a közvetlen érintettség első feltétele nem teljesül, meg kell állapítani, hogy a felperest nem érinti közvetlenül a megtámadott rendelet, tehát nem áll fenn kereshetőségi joga azzal kapcsolatban, így pedig nem kell határozatot hozni a felperes – EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében szereplő második eset értelmében vett – személyében való esetleges érintettségről, továbbá arról a kérdésről, hogy a megtámadott rendelet olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül‑e, amely – az e rendelkezésben szereplő harmadik eset értelmében – nem tartalmaz végrehajtási intézkedéseket.

40

Következésképpen a Bizottság által felhozott első elfogadhatatlansági okot el kell fogadni, a keresetet pedig mint elfogadhatatlant kell elutasítani, anélkül hogy a második elfogadhatatlansági okot vizsgálni kellene.

41

Az eljárási szabályzat 144. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha az alperes e szabályzat 130. cikkének (1) bekezdése szerinti, elfogadhatatlansági vagy hatáskör hiányára alapozott kifogást nyújt be, a beavatkozási kérelemről csak e kifogás elutasítása vagy az eljárást befejező határozatban való eldöntéséről szóló határozat meghozatala után lehet határozni.

42

Mivel a Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasította, a jelen ügyben nem kell határozni a beavatkozási kérelemről.

43

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek – köztük az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségek – viselésére.

44

Egyebekben az eljárási szabályzat 144. cikkének (10) bekezdése alkalmazásában a Dán Királyság maga viseli a beavatkozási kérelemmel összefüggésben felmerült saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott:

Luxembourg, 2016. november 9.