14.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 302/54


2015. május 15-én benyújtott kereset – Klymenko kontra Tanács

(T-245/15. sz. ügy)

(2015/C 302/70)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Oleksandr Viktorovych Klymenko (Moszkva, Oroszország) (képviselők: B. Kennelly és J. Pobjoy barristers, valamint R. Gherson solicitor)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2015. március 5-i 2015/364/KKBP tanácsi határozatot (HL 2015. L 62., 25. o.) és az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2015. március 5-i 2015/357/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 62., 1. o.), a felperesre vonatkozó részükben;

másodlagosan állapítsa meg, hogy a (módosított) 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (1) bekezdése és a (módosított) 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdése jogellenesség miatt a felperesre vonatkozó részében alkalmazhatatlan;

kötelezze a Tanácsot az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Tanács a 2015/364/KKBP tanácsi határozat (a továbbiakban: határozat), valamint a 2015/357/EU tanácsi végrehajtási rendelet (a továbbiakban: rendelet) (a továbbiakban együttesen: megtámadott jogi aktusok) tekintetében nem határozott meg megfelelő jogalapot. Az Európai Unióról szóló szerződés 29. cikke a határozat tekintetében nem megfelelő jogalap, mivel a felperessel szemben megfogalmazott kifogás nem úgy határozza meg őt, mint olyan egyént, aki (az EUSZ 23. cikk, valamint az EUSZ 21. cikk (2) bekezdése általános rendelkezéseinek értelmében) aláásta a demokráciát Ukrajnában, vagy aki megfosztotta az ukrán népet országuk fenntartható fejlődésének az előnyeitől. Mivel a határozat érvénytelen volt, a Tanács nem hivatkozhatott az Európai Unió működéséről szóló szerződés 215. cikkének (2) bekezdésére a rendelet kibocsátása érdekében.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát követett el annak a megállapításával, hogy a felperes jegyzékbe vételével kapcsolatos, a (módosított) 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (1) bekezdésében, valamint a (módosított) 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltétel teljesült. A felperes nem áll büntetőeljárás alatt „állami vagyon vagy egyéb eszközök hűtlen kezelése miatt”, sem „közhivatalt ellátó személy által, saját részre vagy egy harmadik fél számára jogosulatlan előny szerzésének céljával elkövetett hivatali visszaélés” miatt.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Tanács megsértette a felperes védelemhez való jogát, a megfelelő ügyintézéshez való jogot és a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jogot. Így különösen a Tanács nem vizsgálta meg gondosan és pártatlanul azt, hogy az újbóli jegyzékbe vétel igazolására szolgáló állítólagos indokok a felperes által az újbóli jegyzékbe vételt megelőzően bemutatott érvekre tekintettel megalapozottak-e.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Tanács nem teljesítette az azzal kapcsolatos kötelezettségeit, hogy elegendő indokokat hozzon fel a felperes újbóli jegyzékbe vételéhez.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Tanács – indokolás nélkül vagy aránytalanul – megsértette a felperes alapvető jogait, beleértve a tulajdona és a jóhírneve védelméhez való jogát. A megtámadott jogi aktusok messzemenő hatásokkal járnak a felperesre tulajdonát, valamint világszerte a jóhírnevét illetően. A Tanács nem bizonyította, hogy a felperes pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak a befagyasztása valamely jogszerű célhoz kapcsolódik vagy azt valamely jogszerű cél igazolja, még kevésbé bizonyította azt, hogy a befagyasztás az ilyen céllal arányos.

6.

A jogellenesség megállapításának az alátámasztása érdekében felhozott hatodik jogalap azon alapul, hogy amennyiben – a második jogalap keretében felhozott érvekkel ellentétben – a (módosított) 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (1) bekezdését, valamint a (módosított) 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok magukban foglalják (a) az ukrán hatóság által indított bármely nyomozást, függetlenül attól, hogy létezik-e azt megalapozó, felülvizsgáló vagy ellenőrző bírósági határozat vagy eljárás, és/vagy (b) a „közhivatalt ellátó személyként, […] jogosulatlan előny szerzésének céljával elkövetett hivatali visszaélés[t]”, függetlenül attól, hogy állami vagyon hűtlen kezelésével gyanúsítják-e, a jegyzékbe vételi feltétel – tekintettel arra az önkényes terjedelemre és hatályra, amely az ilyen tág értelmezésből fakadhat – nem rendelkezne megfelelő jogalappal, és/vagy a határozat és a rendelet célkitűzéseihez képest aránytalan lenne. A rendelkezés ezért jogellenes.