—

A felperesek álláspontja szerint az EUMSZ 101. cikk nem terjed ki az olyan bűntársak magatartására, akik nem vesznek részt versenyt korlátozó/torzító megállapodásban. A Bizottság által alkalmazott teszt mindenesetre helytelen volt, és túlságosan széles körét foglalja magában olyan magatartásoknak, amelyek nem állnak kellően szoros kapcsolatban a jogsértő magatartással. A felperesek magatartása az alperes által a bűnsegélyre vonatkozóan alkalmazott tesztnek nem felel meg. A felperesek különösen azzal érvelnek, hogy az a megállapítás, amely szerint a felperesek bűnsegélyt nyújtottak a bankok közötti információcseréhez, ténybeli szempontból megalapozatlan, és az alperes nem hivatkozott egyetlen olyan esetre sem, amikor a felperesek ilyen információcseréhez bűnsegélyt nyújtottak. A felperesek álláspontja szerint ugyanez vonatkozik az összehangolt kereskedelmek feltárására is. A Yent érintő LIBOR adatközlések manipulációjára vonatkozóan a Bizottság elismerte, hogy a két bankból csak tudott az ICAP részvételéről. A felperesek álláspontja szerint az ICAP nem játszott a bankok magatartása tekintetében bűnsegédi szerepet. Ezenfelül e jogsértések vonatkozásában a jogsértő magatartás jóval azelőtt kezdődött, hogy az ICAP bűnsegédi tevékenysége állítólagosan kezdetét vette.

—

A felperesek azzal érvelnek, hogy a bankok yen kamatderivatívákkal kereskedtek, ezért tudomásuk volt egymás kereskedelmi helyzetéről és érdekeiről. Irreleváns, homályos és félrevezető a Bizottság által az azon érv alátámasztása céljából megjelölt bizonyíték, hogy az ICAP tudott a kétoldalú jogsértésről. Ezenfelül a felperes állítása szerint a Bizottság hozzáállása azt feltételezi, hogy a felperesek a bankok kétoldalú jogsértésének a végéig tudomással rendelkeztek arról, és az irányításuk is fennállt, de a Bizottság nem szolgáltat bizonyítékot a felpereseknek a folyamatban lévő jogsértésről való tudomására vonatkozóan.

—

A felperesek álláspontja szerint a Bizottság hibrid vitarendezési eljárást folytatott le, amelynek keretében a 2013 decemberében elfogadott vitarendező határozat megállapította az ICAP részvételét, és a szerepét részletes módon bűnsegélynek tüntette fel. Ettől kezdődően a Bizottság nem állíthatja többé, hogy az ICAP ügyében nem részrehajló.

—

A felperesek álláspontja szerint a Bizottság megsértette a jogbiztonság elvét azáltal, hogy a jelképes mértéknél jóval magasabb összegű bírságokat szabott ki. Ez a Bizottság döntéshozatali gyakorlatától való eltérést is jelent. Ezenfelül a felperesek állítása szerint a Bizottság megsértette a bírságkiszabási iránymutatásokat, mivel nem a felperesek eladásainak az értékét vette a bírság alapjául, nem közölte megfelelő módon a bírság számításának módszerét, és nem igazolta a korábbi döntéshozatali gyakorlatától való ezen eltéréseket. A felpereseknek továbbá az a véleményük, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy a felpereseket egy hasonló körülmények között, ugyanazon jogsértés tekintetében bűnsegéllyel vádolt brókerhez képest eltérően kezelte. A Bizottság továbbá megsértette az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy a felpereseket azonos módon kezelte a jogsértést elkövető bankokkal, annak ellenére, hogy a felpereseket csak bűnsegéllyel vádolják. A felperesek érvelése szerint emiatt a kiszabott bírságok teljes mértékben aránytalanok, és a Bizottság így megsértette az arányosság elvét.