—

Az első jogalap első részében a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a Hinterland Facilities finanszírozása nem foglalt magában állami támogatást, mivel az érintett intézkedések sem a verseny torzításával nem fenyegettek, sem pedig a tagállamok közötti kereskedelmet nem érintették.

—

A második részben a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot az állami garanciák feltétlen jellegét és a Consortium államilag garantált finanszírozás elnyeréséhez való, jogilag kikényszeríthető jogát, valamint a Bizottság által az állami garanciák számával kapcsolatban lefolytatott mérlegelést illetően.

—

A harmadik és a negyedik részben a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a svéd garanciaintézkedések támogatási programnak és létező támogatásnak minősülnek.

—

Az ötödik részben a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az állami garanciák a Fixed Link finanszírozására korlátozódnak.

—

Az első jogalap hatodik részében a felperesek az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának azáltal történő megsértésére hivatkoznak, hogy a Bizottságnak nem volt megfelelő indoka arra, hogy a kérdéses intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítsa.

—

A hatodik rész keretében a felperesek azt is előadják, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgálta meg a Consortium részére közvetlenül vagy közvetetten nyújtott valamennyi támogatási intézkedés együttes hatását.

—

Az első jogalap hetedik részében a felperesek a jogos bizalom elvének téves alkalmazására hivatkoznak.

—

A második jogalap tizenkilenc részből áll, amelyekben a felperesek előadják, hogy a Bizottság által lefolytatott vizsgálat elégtelen és hiányos volt, továbbá hogy a Bizottság több ponton nem követte a saját iránymutatásait és közleményeit. E hibák olyan következetes bizonyíték létezését támasztják alá, amelyből kitűnik, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában nem volt képes a vizsgált ügyben felmerülő valamennyi komoly nehézséget leküzdeni. Következésképpen a Bizottság tévedett, amikor megtagadta, hogy védelemben részesítse az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján megillető eljárási jogokat.

—

Harmadik és utolsó jogalapjukban a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozat hiányos indokoláson alapul. A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság elmulasztott meggyőződni arról, hogy a megtámadott határozatban foglalt indokolás elég részletes volt-e ahhoz, hogy a felperesek védhessék a jogaikat, a Törvényszék pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolás állítólagos hiányosságai a következőket érintik: a Hinterland Facilities Bizottság általi értékelését, az állami garanciákat, a dán adókedvezményeket, a dán állami kölcsönöket, végül pedig azt, hogy a belső piaccal való összeegyeztethetőséget és a jogos bizalmat illetően a Bizottság által levont következtetések önmagába visszatérő indokoláson alapulnak.