|
16.3.2015 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 89/35 |
2015. január 19-én benyújtott kereset – NICO kontra Tanács
(T-24/15. sz. ügy)
(2015/C 089/42)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: Naftiran Intertrade Co. (NICO) Sàrl (Pully, Svájc) (képviselők: J. Grayston solicitor, P. Gjørtler, G. Pandey és D. Rovetta ügyvédek)
Alperes: az Európai Unió Tanácsa
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
|
— |
semmisítse meg az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2014. november 7-i 2014/776/KKBP tanácsi határozatot (1), valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. november 7-i 1202/2014/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (2), amennyiben e jogi aktusok felveszik a felperest azon személyek és szervezetek kategóriájába, akik, illetve amelyek a korlátozó intézkedések hatálya alatt állnak; |
|
— |
kötelezze a Tanácsot a jelen eljárás költségeinek a viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik: a meghallgatáshoz való jog megsértése, az indokolás elégtelensége, a védelemhez való jog megsértése, nyilvánvaló értékelési hiba, valamint a tulajdonhoz való alapvető jog megsértése.
A felperes úgy véli, hogy a Tanács elmulasztotta a felperes meghallgatását, és ezt semmilyen ellentétes információ nem igazolná, különösen a hatályos szerződéses kötelezettségek előírása tekintetében. Ezen túlmenően a Tanács nem szolgáltatott elegendő indokolást. Ezen mulasztásokkal a Tanács megsértette a felperes védelemhez való jogát, beleértve a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát. A Tanács állításával ellentétben a felperes nem a NICO Ltd leányvállalata – ahogy azt a Tanács megjelölte –, mivel e vállalat már nem létezik Jerseyben, valamint nincs jelen Iránban; mindenesetre a Tanács nem bizonyította, hogy ha a felperes leányvállalat lenne is, az az iráni állam számára olyan gazdasági haszonnal járna, amely ellentétes lenne a megtámadott jogi aktusok céljával. Végül a Tanács azzal, hogy a felperes tulajdonhoz való joga, valamint a hatályos szerződéses kötelezettségei tekintetében előírásokat tett, megsértette a tulajdonhoz való alapvető jogot azáltal, hogy olyan intézkedéseket tett, amelyek tekintetében az arányosság nem bizonyítható.