T‑712/15. sz. ügy

Crédit mutuel Arkéa

kontra

Európai Központi Bank

„Gazdaság‑ és monetáris politika ‑ Hitelintézetek prudenciális felügyelete ‑ Az 1024/2013/EU rendelet 4. cikkének (3) bekezdése ‑ Összevont alapú prudenciális felügyelet ‑ Felügyelt csoport ‑ Központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek ‑ A 468/2014/EU rendelet 2. cikke 21. pontjának c) alpontja ‑ Az 575/2013/EU rendelet 10. cikke ‑ Tőkekövetelmény ‑ Az 1024/2013 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 16. cikke (2) bekezdésének a) pontja”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kibővített második tanács), 2017. december 13.

1. Bírósági eljárás – A felek képviselete – A kereset benyújtására szóló meghatalmazás hiánya orvoslásának lehetősége az e meghatalmazás létezését bizonyító bármilyen dokumentum későbbi benyújtása révén

   (A Törvényszék eljárási szabályzata, 51. cikk, (4) bekezdés)

2. Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Hatályon kívül helyezett jogi aktus elleni kereset – A hatályon kívül helyezés, illetve a megsemmisítés joghatásai – A felperesnek a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez fűződő érdekének fennmaradása

   (EUMSZ 263., EUMSZ 264. és EUMSZ 266. cikk)

3. Európai uniós jog – Értelmezés – Módszerek – Szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezés

4. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Az uniós pénzügyi ágazat felügyelete – Egységes Felügyeleti Mechanizmus – A hitelintézeti csoportok összevont alapú prudenciális felügyelete – Központi szervhez kapcsolt hitelintézetek mentesítése – Alkalmazási feltételek

   (575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 10. cikk, (1) bekezdés; 1024/2013 tanácsi rendelet; 468/2014 európai központi banki rendelet, 2. cikk, 21. pont, c) alpont)

5. Megsemmisítés iránti kereset – Az uniós bíróság hatásköre – Az uniós jog értelmezése – Valamely közigazgatási hatóság iránymutatása – Kötelező jelleg – Hiány

   (EUSZ 19. cikk)

6. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Az uniós pénzügyi ágazat felügyelete – Egységes Felügyeleti Mechanizmus – A hitelintézeti csoportok összevont alapú prudenciális felügyelete – Központi szervhez kapcsolt hitelintézetek mentesítése – Annak szükségessége, hogy a központi szerv hitelintézetnek minősüljön – Hiány

   (575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 10. cikk, (1) bekezdés, b) pont, és 11. cikk, (4) bekezdés; 1024/2013 tanácsi rendelet; 468/2014 európai központi banki rendelet, 2. cikk, 21. pont, c) alpont)

7. Európai uniós jog – Értelmezés – A tagállamok jogára való kifejezett utalást nem tartalmazó rendelkezés – Önálló és egységes értelmezés

8. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Az uniós pénzügyi ágazat felügyelete – Egységes Felügyeleti Mechanizmus – A hitelintézeti csoportok összevont alapú prudenciális felügyelete – Központi szervhez kapcsolt hitelintézetek mentesítése – Alkalmazási feltételek – A központi szerv és a kapcsolt intézmények kötelezettségvállalásai, amelyeknek egyetemlegesnek vagy az említett szerv által garantáltnak kell lenniük – Az egyetemleges felelősség és a garanciavállalás fogalma – Önálló értelmezés

   (575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 10. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

9. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Az uniós pénzügyi ágazat felügyelete – Egységes Felügyeleti Mechanizmus – A hitelintézeti csoportok összevont alapú prudenciális felügyelete – Központi szervhez kapcsolt hitelintézetek mentesítése – Alkalmazási feltételek – A központi szerv és a kapcsolt intézmények kötelezettségvállalásai, amelyeknek egyetemlegesnek vagy az említett szerv által garantáltnak kell lenniük – A csoporton belül a szavatolótőke és a likviditási eszközök átadására vonatkozó kötelezettség szükségessége

   (575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 10. cikk, (1) bekezdés, a) pont; 468/2014 európai központi banki rendelet, 2. cikk, 21. pont, c) alpont)

10. Nemzeti jog – Értelmezés – Az adott tagállam bíróságai által követett értelmezés figyelembe vétele – Korlátok

11. Megsemmisítés iránti kereset – Tárgy – Az érvelés több pillérén alapuló határozat, amelyek mindegyike elegendő ahhoz, hogy megalapozza annak rendelkező részét – Az ilyen határozat megsemmisítése – Feltételek

    (EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 296. cikk)

12. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Az uniós pénzügyi ágazat felügyelete – Egységes Felügyeleti Mechanizmus – A hitelintézeti csoportok összevont alapú prudenciális felügyelete – Központi szervhez kapcsolt hitelintézetek mentesítése – Alkalmazási feltételek – A központi szerv és a kapcsolt intézmények fizetőképessége és likviditása tekintetében végzett monitoring – Szempontok

    (575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 10. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

13. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Az uniós pénzügyi ágazat felügyelete – Egységes Felügyeleti Mechanizmus – A hitelintézeti csoportok összevont alapú prudenciális felügyelete – Tőkekövetelmények – Az Európai Központi Bank által végzett ellenőrzés és értékelés terjedelme – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

    (575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 92. cikk, (1) bekezdés, a) pont; 1024/2013 tanácsi rendelet, 16. cikk, (1) bekezdés, c) pont, és (2) bekezdés; 2013/36 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 97. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

14. Európai uniós jog – Elvek – Arányosság – Terjedelem

    (EUSZ 5. cikk (4) bekezdés)

15. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Hatáskörrel való visszaélés – Fogalom

    (EUMSZ 263. cikk)

1.  Az eljárási szabályzat 51. cikkének (4) bekezdése alapján, amennyiben nem kerül benyújtásra valamely fél által az ügyvédjének adott képviseleti meghatalmazás, az érintett fél számára a hivatalvezető észszerű határidőt szab ennek pótlására. E rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy a meghatalmazásnak a fellebbezés előterjesztésekor fennálló hiánya orvosolható minden, az e meghatalmazás létezését megerősítő dokumentum utólagos benyújtásával.

   (lásd: 30. pont)

2.  Azon kereset esetében, amelyet a felperesre alkalmazandó prudenciális követelmények megállapításáról szóló határozat ellen indítottak, amely határozatot ez eljárás folyamán hatályon kívül helyeztek és felváltottak egy olyan másik, új prudenciális követelmények megállapításáról szóló határozattal, amely maga is megsemmisítés kereset tárgyát képezi, a megtámadott határozatnak a második határozat általi hatályon kívül helyezése nem fosztja meg a felperest a határozattal szembeni eljáráshoz fűződő érdekétől. Valamely intézmény aktusának hatályon kívül helyezése ugyanis nem jelenti jogellenességének elismerését, és ex nunc hatással jár, ellentétben a megsemmisítési ítélettel, amelynek értelmében a megsemmisített aktust visszamenőleg törlik a jogrendből, mintha soha nem létezett volna. Ezenkívül a felperesnek a megtámadott határozattal szembeni eljáráshoz fűződő érdeke fennmarad, annak elkerülése végett, hogy a megtámadott határozatot hatályon kívül helyező határozat esetleges megsemmisítése esetén előbbi ismét joghatásokat váltson ki. Amennyiben ugyanis a második határozatot megsemmisítik, a felek helyzete ismét a hatálybalépés időpontjában fennálló korábbi helyzettel lesz azonos, amelyre újból a megtámadott határozat lesz az irányadó.

   (lásd: 41–43. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 55. pont)

4.  A hitelintézeti csoportok összevont alapú prudenciális felügyelete alapvetően két célt szolgál. Az elsődleges cél annak lehetővé tétele, hogy az Európai Központi Bank azonosítani tudja mindazon kockázatokat, amelyek egy adott hitelintézetet nem saját tevékenységéből, hanem abból adódóan veszélyeztethetnek, hogy valamely csoport tagja. A hitelintézeti csoportok összevont alapú prudenciális felügyeletének másik célja annak elkerülése, hogy az említett csoportokba tartozó szervezetek prudenciális felügyeletét különböző felügyeleti hatóságok között osszák meg.

   Így ahhoz, hogy tiszteletben lehessen tartani az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló 1024/2013 rendelet célkitűzéseit, az Európai Központi Bank és az illetékes nemzeti hatóságok, valamint a kijelölt nemzeti hatóságok közötti együttműködési keretrendszer létrehozásáról szóló 468/2014 rendelet 2. cikke 21. pontjának c) alpontját, valamint a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013 rendelet 10. cikke (1) bekezdésében szereplő feltételeket, amelyekre e c) alpont hivatkozik, akként kell értelmezni, hogy figyelembe kell venni a jogalkotó arra irányuló szándékát, hogy az Európai Központi Bank átfogó képet kapjon a hitelintézeteket veszélyeztető lehetséges kockázatok összességéről, valamint annak elkerülésére irányuló szándékát, hogy a prudenciális felügyelet megosztásra kerüljön az Európai Központi Bank és a nemzeti hatóságok között.

   Ami az 575/2013 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének sajátos célját illeti, ez a rendelet a hitelintézetekre alkalmazandó prudenciális követelményekre vonatkozik. Ennek keretében az említett rendelkezés által követett cél világosan kitűnik e rendelkezés szövegéből, és ez az illetékes hatóságok számára azon lehetőség biztosítása, hogy teljes mértékben vagy részben eltekintsenek a rendeletben előírt egyes követelményeknek egy vagy több, ugyanabban a tagállamban elhelyezkedő olyan hitelintézetre való alkalmazásától, amelyek tartósan kapcsolódnak egy központi szervhez, amely őket felügyeli, és amelynek székhelye ugyanabban a tagállamban van. Mindazonáltal, mivel az említett rendelkezésben foglalt feltételek e rendelet alapján nem a követelmények betartása alóli egyedi mentesség lehetőségének mérlegelése céljából alkalmazandók, hanem annak következtében, hogy a 468/2014 rendelet 2. cikke 21. pontjának c) alpontja ezekre hivatkozik, kizárólag ez utóbbi céljait kell figyelembe venni, nem pedig az 575/2013 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének sajátos célját.

   (lásd: 58., 59., 61., 64–66., 70. pont)

5.  A releváns szabályozás valamely közigazgatási hatóság általi értelmezése nem köti az uniós bíróságokat, amelyek az EUSZ 19. cikk értelmében az uniós jog értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek.

   (lásd: 75. pont)

6.  Ami a központi szervnek az Európai Központi Bank és az illetékes nemzeti hatóságok, valamint a kijelölt nemzeti hatóságok közötti együttműködési keretrendszer létrehozásáról szóló 468/2014 rendelet 2. cikke 21. pontjának c) alpontja értelmében vett fogalmát illeti, e rendelkezés önmagában nem értelmezhető úgy, mint amely azt feltételezi, hogy valamely központi szervezet szükségszerűen hitelintézetnek minősül. Egyrészt ugyanis a 468/2014 rendelet 2. cikke 21. pontja c) alpontjának szövege nem említ ilyen követelményt, ellentétben az ugyanezen rendelet 2. cikke 21. pontjának a) pontjában szereplő helyzettel, amely kifejezetten olyan felügyelt csoportra hivatkozik, amelynek anyavállalata hitelintézetnek minősül.

   Másrészt az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló 1024/2013 rendelet és a 468/2014 rendelet célkitűzéseivel összhangban, helytálló a 468/2014 rendelet 2. cikke 21. pontja c) alpontjának értelmében vett „felügyelt csoportként” történő minősítés, tekintet nélkül arra, hogy e csoport központi szerve hitelintézetnek minősül‑e, vagy sem. Harmadrészt az, hogy az Európai Központi Bank hitelintézetnek nem minősülő központi szervvel szemben nem gyakorolhatja az 1024/2013 rendeletben meghatározott hatásköreit, nem képezi leküzdhetetlen akadályát a megfelelő prudenciális felügyelet gyakorlásának, mivel az Európai Központi Bank az említett központi szervhez kapcsolt szervezetekkel szemben élhet hatásköreivel.

   Továbbá sem a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének b) pontja, sem ugyanezen rendelet 11. cikkének (4) bekezdése nem írja elő azt, hogy egy központi szervnek hitelintézetnek kell minősülnie ahhoz, hogy a 468/2014 rendelet 2. cikke 21. pontjának c) alpontja alkalmazható legyen.

   (lásd: 86., 88., 93., 94., 108. pont)

7.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 119. pont)

8.  Mivel a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013 rendelet nem a tagállami jogokra való utalás útján határozza meg az „egyetemleges felelősség” és a „garancia” fogalmát, úgy kell tekinteni, hogy önálló uniós jogi fogalmakról van szó.

   (lásd: 120. pont)

9.  Ami a hitelintézetek mentesítését illeti azon követelmények alól, amelyeket a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013 rendelet második–nyolcadik része tartalmaz, az e rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő feltétel teljesül, mivel a csoporton belül a szavatolótőke és a likviditási eszközök átadására vonatkozó kötelezettség áll fenn annak biztosítása érdekében, hogy a hitelezőkkel szembeni kötelezettségvállalásoknak eleget tegyenek. Ez az értelmezés összhangban van az Európai Központi Bank és az illetékes nemzeti hatóságok, valamint a kijelölt nemzeti hatóságok közötti együttműködési keretrendszer létrehozásáról szóló 468/2014 rendelet 2. cikke 21. pontjának c) alpontjával, valamint az 575/2013 rendelet 10. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövegével.

   (lásd: 130. pont)

10.  A nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések hatályát a nemzeti bíróságok által történő értelmezésük figyelembevételével kell megállapítani. Mindazonáltal, az illetékes nemzeti bíróságok döntése hiányában, szükségszerűen az uniós bíróságra hárul az a feladat, hogy az említett rendelkezések hatályáról határozzon.

    (lásd: 132. pont)

11.  Lásd a határozat szövegét.

    (lásd: 138. pont)

12.  Ami a hitelintézetek mentesítését illeti azon követelmények alól, amelyeket a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013 rendelet második–nyolcadik része tartalmaz, a központi szerv és az összes kapcsolt intézmény fizetőképességére és likviditására vonatkozó feltételt, amely az 575/2013 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szerepel, úgy kell értelmezni, mint amely két kritérium teljesülését igényli. Az első a csoport összevont beszámolójának megléte. A második az, hogy az összevont beszámoló alapján a csoportot alkotó szervezetek összességének fizetőképességét és likviditását prudenciális szempontból felügyeljék.

    (lásd: 147. pont)

13.  Az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló 1024/2013 rendelet 16. cikke (1) bekezdése c) pontjának, valamint 2. cikke a) pontjának együttes olvasatából kitűnik, hogy abban az esetben, ha az Európai Központi Bank által lefolytatott felügyeleti felülvizsgálat alapján arra derül fény, hogy valamely hitelintézet szavatolótőkéje és likvid forrásai nem biztosítják a kockázatok megfelelő kezelését és fedezetét, az Európai Központi Bank megkövetelheti az adott hitelintézettől, hogy azon minimum tőkekövetelményeken felüli szavatolótőkével rendelkezzenek, mint amelyeket a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013 rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a) pontja meghatároz.

    Azon felülvizsgálat kapcsán, amelyet az Európai Központi Banknak kell lefolytatnia, a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 2013/36 irányelv 97. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövegezéséből kitűnik, hogy e felülvizsgálat azon kockázatok felmérésére vonatkozik, amelyeknek az intézmények ki vannak vagy ki lehetnek téve, ami szükségképpen magában foglalja az olyan jövőbeli események figyelembevételét, amelyek a kockázati profiljukra kihatással lehetnek. Ennélfogva az Európai Központi Bank nem alkalmazza tévesen a jogot, amikor egy jövőbeli esemény lehetséges bekövetkezésével számol.

    Ezenkívül az Európai Központi Bank széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, tekintettel arra, hogy valamely hitelintézet elsődleges alapvető tőkéjére vonatkozó követelményeknek a kockázati profiljával és az arra lehetséges befolyással bíró eseményekkel összefüggésben való értékelése igen összetett. E tekintetben az uniós bíróság felülvizsgálatának szükségképpen az eljárási és az indokolási szabályok betartásának, a tények tárgyi pontosságának és nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányának, valamint a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára kell korlátozódnia. E széles mérlegelési jogkör gyakorlása mindazonáltal nem vonható ki a bírósági felülvizsgálat alól. Az uniós bíróságnak így nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket.

    (lásd: 168., 176., 178., 179., 181. pont)

14.  Lásd a határozat szövegét.

    (lásd: 200–202. pont)

15.  Lásd a határozat szövegét.

    (lásd: 211. pont)