T‑435/15. sz. ügy

Kolachi Raj Industrial (Private) Ltd

kontra

Európai Bizottság

„Dömping – Kambodzsában, Pakisztánban és a Fülöp‑szigeteken feladott kerékpárok behozatala – A Kínából származó kerékpárok behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámnak az e behozatalokra való kiterjesztése – (EU) 2015/776 végrehajtási rendelet – Az 1225/2009/EK rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja – Összeszerelési műveletek – Kerékpáralkatrészek kiindulási helye és származása – Származási bizonyítványok – Elégtelen bizonyító erő – A kerékpáralkatrészek gyártási költségei”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (hetedik tanács), 2017. október 10.

1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Eljárásgátló okokra alapított elfogadhatatlansági kifogás – Dömpingellenes vám kiterjesztéséről szóló végrehajtási rendelet – A rendeletben azonosított vagy előkészítő vizsgálatok alá vont gyártó és exportőr vállalkozások – Elfogadhatóság

   (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 2015/776 bizottsági rendelet)

2. Megsemmisítés iránti kereset – Az uniós bíróság hatásköre – Valamely intézmény határozata indokolásának helyettesítése – Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 264. cikk)

3. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Megkerülés – Összeszerelési művelet – Az összeszerelt termék alkatrészei összértékének legalább 60%‑át képező, az intézkedések által érintett országból érkező alkatrészek – Dömpingellenes vám kiterjesztése – Harmadik országból érkező alkatrészek felhasználása – A felhasznált alkatrészek származásának ellenőrzése

   (1225/2009 tanácsi rendelet, 13. cikk, (1) és (2) bekezdés)

4. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Megkerülés – Összeszerelési művelet – Az összeszerelt termék alkatrészei összértékének legalább 60%‑át képező, az intézkedések által érintett országból érkező alkatrészek – Dömpingellenes vám kiterjesztése – Harmadik országból érkező alkatrészek felhasználása – A felhasznált alkatrészek származásának bizonyítására bemutatott FORM „A” származási bizonyítványok bizonyító ereje

   (2454 bizottsági rendelet, 97k. cikk; 1225/2009 tanácsi rendelet, 6. cikk, (8) bekezdés, 13. cikk, (1) és (2) bekezdés, valamint 18. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 50–55. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 64–66. és 68. pont)

3.  Az 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerint, ha a hatályban lévő intézkedéseket kijátsszák, az e rendelet alapján kivetett dömpingellenes vámok kiterjeszthetők a hasonló, nem vagy csak kismértékben módosított termékek harmadik országokból érkező behozatalára vagy a termék alkatrészeinek behozatalára. Ugyanezen rendelet 13. cikkének (2) bekezdése értelmében az összeszerelési tevékenység a hatályban levő intézkedések kijátszásának minősül, ha az a) és c) pontban felsorolt feltételek teljesülnek. Konkrétabban az említett rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjából az következik, hogy az összeszerelési tevékenység akkor minősül kijátszásnak, ha az összeszerelt termék alkatrészei összértékének legalább 60%‑a az intézkedések által érintett országból érkezik.

   Ilyen körülmények között az alaprendelet 13. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az Unió területén vagy valamely harmadik országban végrehajtott összeszerelési műveleteket a hatályos intézkedések kijátszásának akkor kell tekinteni, ha az e rendelkezésben foglalt egyéb feltételek teljesülésén túlmenően az összeszerelt termék alkatrészei összértékének legalább 60%‑át képező alkatrészek az intézkedések által érintett országból érkeznek, kivéve ha az érintett gazdasági szereplő bizonyítékot terjeszt az uniós intézmények elé arra vonatkozóan, hogy ezen alkatrészek más országból származnak. Ilyen bizonyíték előterjeszthető különböző esetekre, és nem kizárólag a puszta tranzit esetére.

   Mindebből az következik, hogy bár főszabály szerint az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásához elég a végső termék összeszereléséhez felhasznált alkatrészek puszta kiindulási helyére hivatkozni, kétely felmerülése esetén szükséges lehet annak ellenőrzése, hogy a harmadik országból érkező alkatrészek ténylegesen egy másik országból származnak. E tekintetben az alaprendelet 13. cikkének (2) bekezdése a) pontjának értelmében az „érkeznek” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az az érintett importokra, és következésképpen az exportáló országra utal.

   Ami annak ellenőrzését illeti, hogy a harmadik országból érkező alkatrészek ténylegesen más országból származnak, úgymint az intézkedésekkel érintett országból, a Bizottság az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdése b) pontjának a kritériumait nem alkalmazhatja analógia útján az említett alkatrészek származásának az ellenőrzéséhez. Ugyanis a 13. cikk (2) bekezdésének szóban forgó b) pontja nem minősül származási szabálynak, és az abban foglalt kritériumok alapvetően eltérnek a származásra vonatkozó szabályoktól.

   (lásd: 77., 78., 81–84., 87., 112. és 114. pont)

4.  A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93 rendelet 97k. cikkének (1) bekezdése értelmében minden kedvezményezett országnak be kell tartania vagy be kell tartatnia a származásra vonatkozó szabályokat és a FORM „A” származási bizonyítványok elkészítésére és kiállítására vonatkozó szabályokat. E FORM „A” származási bizonyítványok a preferenciális származásra vonatkozó bizonyítványok, amelyek az exportőr számára lehetővé teszik az általa exportált áru származásának az igazolását.

   Mindazonáltal, bár az említett FORM „A” származási bizonyítványok bizonyító erővel rendelkeznek azon áruk származását érintően, amelyekre vonatkoznak, ez a bizonyító erő nem abszolút. A harmadik országok által kiállított ilyen bizonyítvány ugyanis nem kötheti az uniós vámhatóságokat ezen áruk származása tekintetében, és nem akadályozhatja e hatóságokat abban, hogy ezen származást más eszközökkel ellenőrizzék, ha olyan objektív, komoly és egybehangzó valószínűsítő körülmények állnak fenn, melyek kételyeket ébresztenek az e bizonyítvány tárgyát képező áruk tényleges származását illetően. Ugyanis az utólagos ellenőrzések nagy részét megfosztanák a hasznosságuktól, ha az ilyen bizonyítványok felhasználása önmagában igazolhatná a vámelengedés nyújtását.

   Ami a végleges dömpingellenes vámnak a hatályos intézkedések kijátszására szolgáló összeszerelési tevékenységekre való kiterjesztésére irányuló eljárásban a FORM „A” származási bizonyítványok annak érdekében való bemutatását illeti, hogy bizonyítsák az érintett összeszerelési tevékenységhez felhasznált alkatrészek származását, az 1225/2009 dömpingellenes alaprendelet 6. cikkének (8) bekezdéséből az következik, hogy – az említett rendelet 18. cikkében előírt, az együttműködés hiányára vonatkozó körülményeket kivéve – az érdekelt felek által szolgáltatott azon információk valóságnak való megfelelőségét, amelyekre a Bizottság a megállapításait alapítani kívánja, a lehető legteljesebb mértékben ellenőrizni kell. Következésképpen e rendelkezés szintén legitimálja a Bizottságot megillető, nem csupán lehetőségnek, hanem kötelességnek is minősülő feladatot, mely az elé terjesztett dokumentumok ellenőrzésében áll. E kötelességet a dömping elleni küzdelem területén természetesen a vámhatóságok számára erre vonatkozóan előírt különleges eljárások sérelme nélkül kell teljesíteni.

   (lásd: 95., 98., 99. pont)