80

A Bizottság elfogadhatatlansági kifogásának vizsgálatát megelőzően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 299. cikk szerint a Bizottság által elfogadott azon jogi aktusok, amelyek – az államokat kivéve – a jogalanyokra vagyoni kötelezettséget rónak, végrehajthatók. A végrehajtásra annak az államnak a hatályos polgári eljárási szabályai vonatkoznak, amelynek területén a végrehajtásra sor kerül. A határozatot végrehajtási záradékkal az a nemzeti hatóság látja el – az okirat valódiságának vizsgálatán kívül minden más ellenőrzést mellőzve –, amelyet az egyes tagállamok kormányai erre a célra kijelölnek, és amelyről a Bizottságot és az Európai Unió Bíróságát tájékoztatják. Ha ezeknek az alaki követelményeknek az érintett fél kérelmére eleget tettek, a fél a nemzeti jognak megfelelően közvetlenül az illetékes hatóságtól kérheti a végrehajtást. A végrehajtást csak az Európai Unió Bíróságának határozata alapján lehet felfüggeszteni. A végrehajtási eljárás szabálytalanságára vonatkozó panaszok tekintetében azonban a nemzeti igazságszolgáltatási szervek rendelkeznek hatáskörrel.

81

Egyébiránt az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 298., 1. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) 79. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamoktól eltérő jogalanyokkal szembeni követelések fennállását az intézmény hivatalos határozatban állapíthatja meg, mely határozat az EUMSZ 299. cikk értelmében végrehajtható.

82

A Bizottság lényegében azt állítja, hogy a megtámadott határozat a felperes által kért fizetési könnyítéseket elutasító korábbi határozatok pusztán megerősítő határozata.

83

Először is emlékeztetni kell arra, hogy megsemmisítés iránti keresettel megtámadható az uniós intézmények által hozott valamennyi olyan rendelkezés, amely joghatás kiváltására irányul, függetlenül azok jellegétől vagy formájától (lásd: 2000. április 6‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑443/97, EU:C:2000:190, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), azaz amelyek módosítják az elfogadásuk előtt fennállt joghelyzetet (lásd ebben az értelemben: 1995. június 29‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑135/93, EU:C:1995:201, 21. pont).

84

Az olyan aktus, amely az eredi határozat megerősítésére szorítkozik, nem módosítja az érdekelt helyzetét, ennélfogva megsemmisítés iránti keresettel nem támadható meg (lásd ebben az értelemben: 1993. május 25‑iFoyer culturel du Sart‑Tilman kontra Bizottság ítélet, C‑199/91, EU:C:1993:205, 23. pont; 2004. december 9‑iBizottság kontra Greencore ítélet, C‑123/03 P, EU:C:2004:783, 39. pont; 2015. november 27‑iOlaszország kontra Bizottság végzés, T‑809/14, nem tették közzé, EU:T:2015:970, 29. pont). Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében egy korábbi, véglegessé vált határozat puszta megerősítésének minősülő aktus ellen indított kereset elfogadhatatlan. Egy határozat akkor minősül egy korábbi határozat puszta megerősítésének, ha nem tartalmaz semmiféle új elemet a korábbi aktushoz képest, és nem előzi meg e korábbi határozat címzettjének helyzetére vonatkozó újbóli vizsgálat (2001. február 7‑iInpesca kontra Bizottság ítélet, T‑186/98, EU:T:2001:42, 44. pont; 2012. május 22‑iSviluppo Globale kontra Bizottság ítélet, T‑6/10, nem tették közzé, EU:T:2012:245, 22. pont; 2016. június 2‑iMoreda‑Riviere Trefilerías és társai kontra Bizottság ítélet, T‑426/10–T‑429/10 és T‑438/12–T‑441/12, EU:T:2016:335, 545. pont). Így valamely aktus megerősítő jellegét vagy annak hiányát nem lehet kizárólag a korábbi, általa megerősített aktushoz viszonyított tartalma alapján értékelni. A megtámadott aktus azon kérelem természetéhez viszonyított jellegének figyelembevételével kell azt ugyanis értékelni, melyre ezen aktus választ képez (lásd: 2001. február 7‑iInpesca kontra Bizottság ítélet, T‑186/98, EU:T:2001:42, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

85

A pusztán megerősítő aktusokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat általános rendszere és célkitűzése a keresetindítás határidejének és a jogerőnek a tiszteletben tartására irányul (lásd ebben az értelemben: 2007. december 18‑iWeißenfels kontra Parlament ítélet, C‑135/06 P, EU:C:2007:812, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2009. február 19‑iGorostiaga Atxalandabaso kontra Parlament ítélet, C‑308/07 P, EU:C:2009:103, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és ennélfogva a jogbiztonság elvének a védelemére irányul (lásd ebben az értelemben: 2007. január 18‑iPKK és KNK kontra Tanács ítélet, C‑229/05 P, EU:C:2007:32, 101. pont; 2007. október 18‑iBizottság kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑299/05, EU:C:2007:608, 29. pont; 2009. június 29‑iCofra kontra Bizottság végzés, C‑295/08 P, nem tették közzé, EU:C:2009:407, 53. és 54. pont). Így megállapításra került, hogy azon ítélkezési gyakorlat, amely szerint elfogadhatatlan a valamely olyan korábbi határozatot pusztán megerősítő határozat megsemmisítése iránt benyújtott kereset, amelyet az erre előírt határidőn belül nem támadtak meg, célja annak elkerülése, hogy valamely felperes közvetett módon megkérdőjelezze valamely olyan határozat jogszerűségét, amelyet az előírt határidőn belül nem támadott meg, ennélfogva az jogerőre emelkedett (2015. március 4‑iEgyesült Királyság kontra EKB ítélet, T‑496/11, EU:T:2015:133, 59. pont).

86

Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróságnak az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott megsemmisítés iránti kereset tekintetében a Szerződés rendelkezéseinek értelmezésére és alkalmazására vonatkozó hatásköre azonban nem alkalmazható, ha a felperes jogi helyzete olyan szerződéses viszonyok keretébe illeszkedik, amelynek jogi hátterét a szerződő felek által megjelölt nemzeti jog szabályozza (2015. szeptember 9‑iLito Maieftiko Gynaikologiko kai Cheirourgiko Kentro kontra Bizottság ítélet, C‑506/13 P, EU:C:2015:562, 18. pont).

87

Ugyanis, ha az uniós bíróság a tisztán szerződéses keretbe illeszkedő aktusok megsemmisítése tárgyában állapítaná meg a hatáskörét, az nemcsak azzal a veszéllyel járna, hogy megfosztja az értelmétől az Unió bírósági hatáskörének választottbírósági kikötés alapján történő kikötését lehetővé tevő EUMSZ 272. cikket, hanem – azokban az esetekben, ha a szerződés nem tartalmaz hasonló kikötést – azzal is, hogy e bíróság hatásköre túlterjeszkedik az EUMSZ 274. cikk által kijelölt korlátokon, amely rendelkezés a nemzeti bíróságok általános szabályok szerinti hatáskörébe utalja azon jogviták elbírálását, amelyekben az Unió az egyik fél (lásd: 2015. szeptember 9‑iLito Maieftiko Gynaikologiko kai Cheirourgiko Kentro kontra Bizottság ítélet, C‑506/13 P, EU:C:2015:562, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88

Ebből következik, hogy a felperes és az egyik uniós intézmény közötti szerződés esetén az EUMSZ 263. cikk alapján csak akkor lehet az uniós bíróságoknál keresetet előterjeszteni, ha a megtámadott aktus olyan kötelező joghatások kiváltására irányul, amelyek kívül esnek a felek közötti szerződéses viszonyon, és amelyek a szerződő intézményre – mint közigazgatási hatóságra – ruházott közhatalmi jogkörök gyakorlásával járnak. (2015. szeptember 9‑iLito Maieftiko Gynaikologiko kai Cheirourgiko Kentro kontra Bizottság ítélet, C‑506/13 P, EU:C:2015:562, 20. pont).

89

Így megállapításra került, hogy a Bizottság és a fellebbező között fennálló megállapodás kereteibe illeszkedő és az említett megállapodás rendelkezésein alapuló tartozás behajtására irányuló terhelési értesítéssel vagy fizetés iránti kérelemmel szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlan (lásd ebben az értelemben: 2015. január 6‑iSt’art és társai kontra Bizottság végzés, T‑93/14, nem tették közzé, EU:T:2015:11, 31–33. pont).

90

Ezzel szemben az EUMSZ 299. cikk értelmében végrehajtható határozat megtámadható aktusnak minősül az EUMSZ 263. cikk értelmében, mivel e határozat az EUM‑Szerződés ezzel ellentétes rendelkezésének hiányában az EUMSZ 288. cikkben említettek közé tartozik. A végrehajtható határozatok megalapozottsága kizárólag a megsemmisítés elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság előtt, az EUMSZ 263. cikk alapján vitatható (2011. szeptember 13‑iCEVA kontra Bizottság végzés, T‑224/09, nem tették közzé, EU:T:2011:462, 59. pont; 2012. szeptember 27‑iApplied Microengineering kontra Bizottság ítélet, T‑387/09, EU:T:2012:501, 38. pont).

91

A Törvényszék szintén megállapította, hogy különösen így van ez, amennyiben a valamely intézmény által kötött szerződésből eredő követelés beszedése érdekében elfogadott végrehajtható határozatról van szó. Ugyanis, még hogy ha az ilyen típusú szerződés kifejezetten lehetővé is teszi ilyen határozatok elfogadását, azok jogi természetét nem a szerződés vagy az irányadó nemzeti jog határozza meg, hanem az EUMSZ 299. cikk. Márpedig e cikk nem tartalmaz eltérést előíró rendelkezéseket a szerződéses követelések megfizettetése érdekében elfogadott végrehajtható határozatokra vonatkozóan (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 27‑iApplied Microengineering kontra Bizottság ítélet, T‑387/09, EU:T:2012:501, 39. pont). Mivel a végrehajtható határozat joghatásai hatósági jogkörből eredő jogosultságok gyakorlásából származnak, ilyen határozat elfogadása a Bizottság hatósági jogköreiből eredő jogosultságai gyakorlásának megnyilvánulása. Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy az EUMSZ 299. cikk első bekezdés szerint a Bizottság által elfogadott végrehajtható aktus véglegesen megállapítja a követelései behajtására irányuló szándékát (lásd ebben az értelemben: 2013. május 8‑iTalanton kontra Bizottság végzés, T‑165/13 R, nem tették közzé, EU:T:2013:235, 18. pont).

92

A jelen esetben annak érdekében, hogy a megtámadott határozatot tisztán megerősítő határozatnak lehessen minősíteni, jelentőséggel bír többek között, hogy a Bizottság által korábban elfogadott aktusokat jogorvoslattal megtámadható határozatoknak lehessen minősíteni (lásd a fenti 84. és 85. pontot). Egyébiránt annak érdekében, hogy a megtámadott határozatot megelőző aktusokat jogorvoslattal megtámadható határozatoknak lehessen minősíteni, fontos, hogy a feleket összekötő szerződéses jogviszonyon kívül eső kötelező joghatásokat váltsanak ki, és az intézményre, mint közigazgatási hatóságra ruházott hatósági jogkörből eredő jogosultságok gyakorlásával járjanak (lásd a fenti 88. pontot).

93

A megtámadott határozatot megelőző aktusok a PlayMancer projekt tekintetében a Bizottságnak a 2013. július 31‑i levelében megfogalmazott, a felperes tartozásának 7 évre szóló részletekben történő megfizetésének elutasítása és a felperes tartozásának megfizetésére előírt határidő 2014. június 2‑i kérelmét követő meghosszabbításának hallgatólagos elutasítása; a Mobiserv projekt tekintetében a Bizottság által a felperes tartozásának megfizetésére előírt határidő meghosszabbításának 2013. március 6‑i elutasítása, a PowerUp projekt vonatkozásában pedig a Bizottság által a felperes tartozásának megfizetésére történő póthatáridő biztosításának 2014. augusztus 19‑i elutasítása.

94

A felperes számára a fizetési könnyítések Bizottság által történő ezen elutasításai nem váltanak ki mindazonáltal a Bizottságot és a felperest a PlayMancer, a Mobiserv és a PowerUp projektek viszonylatában összekötő szerződéses jogviszonyon kívül eső kötelező joghatásokat. Egyébiránt ezen elutasítások nem járnak a Bizottságra, mint közigazgatási hatóságra ruházott hatósági jogkörből eredő jogosultságok gyakorlásával. Végül, nem merülhet fel a megsemmisítés iránti kereset benyújtására előírt határidő megkerülése, mivel a szóban forgó elutasítások a Bizottság és a felperes közötti szerződéses jogviszonyokon alapulnak, és a szerződéses jogok és kötelezettségek uniós bíróság előtt az EUMSZ 272. cikk szerint történő vitatása nem tartozik ugyanazon keresetindítási határidő alá.

95

Ennélfogva a Bizottság tévesen állítja, hogy a felperes keresete elfogadhatatlan, mivel a megtámadott határozat megerősítő határozatnak minősül a felperes számára nyújtott fizetési könnyítések Bizottság által történő korábbi elutasításaihoz viszonyítva.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott: