26

Másodszor, amennyiben a felperes azt állítja, hogy a Bizottság annak érdekében, hogy elvethesse az Unió érdekének fennállását, nem hivatkozhat arra, hogy a nemzeti versenyhatóság már foglalkozott az üggyel, másfelől ugyanakkor elismerve, hogy az 1/2003 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése a jelen ügyben nem volt alkalmazható, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés – mint az említett rendelet valamennyi rendelkezése – azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyekben az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk végrehajtásáról van szó (2015. január 21‑ieasyJet Airline kontra Bizottság ítélet, T‑355/13, EU:T:2015:36, 43. pont).

27

Következésképpen a Bizottság az 1/2003 rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján csak akkor utasíthatja el a panaszt, ha ez utóbbi az uniós versenyjogi szabályokra tekintettel lefolytatott vizsgálat tárgyát képezte (2015. január 21‑ieasyJet Airline kontra Bizottság ítélet, T‑355/13, EU:T:2015:36, 44. pont).

28

Ugyanakkor a jelen ügyben, míg a felek egyetértenek abban, hogy a nemzeti versenyhatóság csak a horvát nemzeti jogszabályokat vette alapul, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (14) és (15) preambulumbekezdésében a Bizottság arra szorítkozott, hogy megerősítse a felperes által a 2014. augusztus 19‑i levelében előadott azon érvet, amely szerint az 1/2003 rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók, mivel a nemzeti versenyhatóság a határozatában csak a nemzeti jogszabályok alapján foglalt állást.

29

A Bizottság tehát helyesen állapította meg a megtámadott határozat (15) és (18) preambulumbekezdésében, hogy az 1/2003 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése a jelen ügyben nem volt alkalmazható.

33

Harmadszor, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a nemzeti versenyhatóság nem alkalmazta az uniós jogot, és nem folytatta le a helyzet érdemi értékelését, egyfelől – mint ez a fenti 30. pontban megállapítást nyert – a felperes nem vitatja, hogy azok a nemzeti jogszabályi rendelkezések, amelyekre a panaszát ő maga alapította, megegyeznek az EUMSZ 101. cikkel és az EUMSZ 102. cikkel. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a nemzeti versenyhatóság ugyanilyen következtetésekre jutott volna, ha az elemzését e cikkek alapján folytatta volna le.

34

Másfelől, a jogsértés állítólagos sértettjeinek minősülő gazdasági szereplők a Bizottságot nem tekinthetik olyan fellebbviteli szervnek, amely megsemmisítheti valamely nemzeti hatóság azon határozatait, amelyek nem adtak helyt a panaszuknak. A tagállami versenyhatóságok határozatainak felülvizsgálata ugyanis kizárólag a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik, amelyek az uniós versenyszabályok alkalmazása terén lényeges szerepet töltenek be (lásd ebben az értelemben: 2015. január 21‑ieasyJet Airline kontra Bizottság ítélet, T‑355/13, EU:T:2015:36, 20. pont).

[omissis]

52

Harmadrészt, a felperes azt állítja, hogy mivel a horvát bíróságok ilyen ügy elbírálásával kapcsolatos képességét illetően a Bizottságnak még nincs semmilyen tapasztalata, lévén a Horvát Köztársaság az Unió viszonylag új tagállama, a Bizottság köteles lett volna alaposabban megvizsgálni az ügyet, amennyiben még egyetlen nemzeti bíróság sem alkalmazta az uniós versenyjogot.

53

Hangsúlyozni kell, hogy a Horvát Köztársaság csak azt követően csatlakozhatott az Unióhoz, hogy megfelelt azoknak a politikai és gazdasági kritériumoknak, valamint teljesítette a tagjelölt államokra háruló azon kötelezettségeket, amelyeket az 1993. június 21‑i és 22‑i koppenhágai (Dánia) Európai Tanács meghatározott. E kritériumok megkövetelik a tagjelölt államtól többek között azt, hogy képes legyen vállalni a csatlakozásból eredő kötelezettségeket, különösen pedig képes legyen hatékonyan végrehajtani az uniós joganyagot képező szabályokat, normákat és politikákat.

54

Ezért elvi alapon nem lehet kétségbe vonni a horvát bíróságok azon képességét, hogy az uniós jogot alkalmazzák.

55

Márpedig a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperes nem terjeszt elő semmilyen konkrét bizonyítékot, amely alátámaszthatná, hogy a horvát bíróságok képtelenek lennének mérlegelni a szóban forgó helyzetet.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)

a következőképpen határozott: