1

Fellebbezésével az STC SpA (a továbbiakban: STC) az Európai Unió Törvényszékének elnöke által hozott STC kontra Bizottság végzésnek (T‑355/14 R, EU:T:2014:1046, a továbbiakban: megtámadott végzés) a hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék elutasította a STC‑nek az Európai Bizottság azon határozataira vonatkozó ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, amelyek egy gázturbinás trigenerációs erőműnek a Közös Kutatóközpont (KKK) isprai telephelyén történő építésére és karbantartására irányuló JRC IPR 2013 C04 0031 OC közbeszerzési eljárásra (HL 2013/S 137–237146) vonatkoznak.

2

Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (HL L 298., 1. o.) „Az egyenlő bánásmód és az átláthatóság alapelve” elnevezésű 112. cikke a következőképpen szól:

„(1)   A közbeszerzési eljárás időtartama alatt minden, az ajánlatkérő és a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők közötti kapcsolattartásnak eleget kell tennie az átláthatóságot és az egyenlő bánásmódot biztosító feltételeknek. A kapcsolattartás nem vezethet a szerződés feltételeinek vagy az eredeti ajánlat feltételeinek módosításához.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 210. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvével kapcsolatos részletes szabályokra vonatkozóan. Továbbá a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 210. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el arra vonatkozóan, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárása keretében milyen szerződéseket köthetnek [helyesen: milyen kapcsolatot tarthatnak] az ajánlatkérők és az ajánlattevők, melyek az értékelésekről szóló írásos jegyzőkönyvekre vonatkozó alapkövetelmények, és az ajánlatkérő által hozott határozat minimális részletei.”

3

A 966/2012 rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29‑i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL L 362., 1. o.; a továbbiakban: felhatalmazáson alapuló rendelet) „Kapcsolattartás az ajánlatkérő és az ajánlattevő között” című 160. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az ajánlatkérő és az ajánlattevő közötti kapcsolattartásra a szerződés odaítélésének eljárása során – kivételes jelleggel – a (2) és (3) bekezdésben előírt feltételek szerint kerülhet sor.

[...]

(3)   Amennyiben az ajánlatok felbontását követően szükségessé válik egyes ajánlatok tisztázása, vagy nyilvánvaló elírást kell kijavítani az ajánlatban, úgy az ajánlatkérő kapcsolatba léphet az ajánlattevővel, de e kapcsolatfelvétel nem eredményezheti az ajánlatban foglalt feltételek bárminemű módosítását.

[...]”

4

A jogvita előzményeit a megtámadott végzés 1–6. pontja az alábbiak szerint foglalta össze:

5

A Törvényszék Hivatalához 2014. május 30‑án benyújtott keresetlevelével az STC keresetet indított, amely egyrészt azon 2014. április 3‑i határozatnak, amelyben a Bizottság elutasította a STC által a JRC IPR 2013 C04 0031 OC közbeszerzési eljárásban benyújtott ajánlatot, azon határozatnak, amelyben a Bizottság a CPL Concordiának ítélte oda a szerződést, és bármely egyéb ezt megelőző vagy követő kapcsolódó jogi aktusnak, beleértve a szerződést esetlegesen jóváhagyó határozatot és magát a szerződést, valamint az ajánlati felhívás dokumentumaihoz való hozzáférés iránti kérelem elutasításáról szóló bizottsági határozatnak (a továbbiakban együttesen: vitatott határozatok) a megsemmisítésére, másrészt pedig a Bizottság arra való kötelezésére irányul, hogy vonja vissza a szerződés odaítélését, valamint dolgozzon ki és fogadjon el bármely olyan jogi aktust, amely neki ítéli oda a szerződést, vagy másodlagosan, amennyiben a kár nem téríthető meg, az elszenvedett kártért fizessen kártérítést.

6

Ugyanazon a napon a Törvényszék Hivatalához benyújtott külön beadványban az STC ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, amelyben azt kérte, hogy a Törvényszék elnöke:

7

Az említett kérelemre vonatkozó észrevételeiben a Bizottság lényegében azt kérte, hogy a Törvényszék elnöke mint részben elfogadhatatlant és mint teljes egészében megalapozatlant utasítsa el az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, és hogy a költségekről még ne határozzon. 2014. szeptember 2‑i végzésével a Törvényszék elnöke engedélyezte a CPL Concordiának, hogy a Bizottság támogatása végett beavatkozzon.

8

2014. december 8‑án a Törvényszék elnöke a megtámadott végzéssel azzal az indokkal utasította el az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, hogy a fumus boni jurisra vonatkozó feltétel a jelen ügyben nem teljesül. Miután a megtámadott végzés 20–31. pontjában megvizsgálta az STC által tett gazdasági ajánlatra vonatkozó második megsemmisítési jogalapot, a Törvényszék elnöke e végzés 32. pontjában kimondta, hogy nem szükséges határozni a megsemmisítés többi jogalapjáról, mivel első látásra úgy tűnik, hogy az STC ajánlatát helyesen hagyták figyelmen kívül, így e többi jogalap nem fedi fel fumus boni juris fennállását.

9

Az STC lényegében azt kéri, hogy a Bíróság:

10

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

11

A CPL Concordia azt kéri, hogy a Bíróság:

12

Fellebbezésének alátámasztására az STC három jogalapra hivatkozik. E jogalapok mindegyike a Törvényszék elnökének a megtámadott végzés 31. pontjában tett azon megállapítására irányul, miszerint az első fokon előadott és az STC által benyújtott gazdasági ajánlatra vonatkozó második megsemmisítési jogalap nem teszi lehetővé fumus boni juris fennállásának megállapítását.

13

Ezenkívül az STC azzal érvel, hogy fellebbezése vonatkozik a megtámadott végzés 32–35. pontjára is, amelyben a Törvényszék elnöke bemutatta azokat az okokat, amelyek miatt azon az állásponton volt, hogy mivel a második megsemmisítési jogalapra alapított fumus boni juris fennállását elutasították, nem volt szükséges a többi hivatkozott, vagyis az első és a harmadik megsemmisítési jogalapról, sem pedig az STC‑nek a sürgősségre és az érdekek mérlegelésére vonatkozó érveiről határozni.

14

Mindenekelőtt ez utóbbi érvelés elfogadhatóságát, ezt követően pedig a három fellebbezési jogalapot együttesen célszerű vizsgálni.

15

A Törvényszék eljárási szabályzata 104. cikkének 2. §‑a akként rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben meg kell jelölni „a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét”. Ekképpen az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni juris), és azok olyan értelemben sürgősek, hogy a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához az szükséges, hogy azokat már az érdemi döntés előtt elrendeljék, és már ekkor kifejtsék hatásukat. E feltételek konjunktívak, vagyis ha azok egyike nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (Bizottság kontra Pilkington Group végzés, C‑278/13 P(R), EU:C:2013:558, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

16

Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdése, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és az eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet vagy végzés kifogásolt részeit, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket. Nem tesz eleget ennek a követelménynek az a fellebbezés, amely, anélkül hogy akár egyetlen olyan érvet is tartalmazna, amely a megtámadott ítéletben kifejezetten a téves jogalkalmazást azonosítaná, azoknak a jogalapoknak és érveknek az átvételére szorítkozik, amelyeket már a Törvényszék elé terjesztettek. Az ilyen fellebbezés valójában egyszerűen a Törvényszék részére benyújtott keresetlevél újbóli megvizsgálására irányul, ami nem tartozik a Bíróság hatáskörébe (Goldstein kontra Bizottság végzés, C‑148/96 P(R), EU:C:1996:307, 23. és 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá: Nordspedizionieri di Danielis Livio és társai kontra Bizottság ítélet, C‑62/05 P, EU:C:2007:607, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17

A jelen végzés 15. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 35. pontjában helyesen állapította meg, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet anélkül kell elutasítani, hogy a sürgősségre és az érdekek mérlegelésére vonatkozó kérdéseket vizsgálni kellene, mivel a fumus boni jurisra vonatkozó feltétel nem teljesült. Egyébiránt annyiban, amennyiben az STC a fellebbezése keretében azokat az érveket ismétli meg, amelyeket az e kérdésekre vonatkozó első fokú eljárásban felhozott, ezen érveket mint elfogadhatatlanokat a jelen végzés 16. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján el kell utasítani.

18

A Törvényszék előtt felhozott első és harmadik megsemmisítési jogalap szerinti fumus boni jurisra vonatkozó érvek elutasításával kapcsolatban az STC a fellebbezésében megjegyzi, hogy „a Törvényszék úgy véli, hogy a fumus boni juris állítólagos hiánya miatt nem kell határozatot hoznia a felhozott többi megsemmisítési jogalapról”. Mindemellett az STC azzal érvel, hogy „e megsemmisítési jogalapoktól nem áll el, és azokat fenntartja a Törvényszék azon határozatának a vitatása érdekében, hogy e jogalapokat nem vizsgálja” és „kéri, hogy azoknak az ideiglenes intézkedésről határozó bíró, vagy adott esetben maga a Bíróság, vagy visszautalás esetén a Törvényszék adjon helyt”. Az STC e célból kifejezetten az első fokon az említett jogalapok alátámasztására általa előadott érvekre emlékeztet.

19

Mindjárt az elején meg kell jegyezni, hogy az STC érvelésével ellentétben a Törvényszék elnöke elutasította az előtte felhozott első és harmadik jogalap szerinti fumus boni jurisra vonatkozó érveket.

20

A Törvényszék elnöke valóban nem vizsgálta érdemben ezen érveket, azonban a megtámadott végzés 32. pontjában annak megállapításával mutatta be azt az okot, amely miatt ilyen vizsgálatra nem volt szükség, hogy „mivel az alkalmazandó jogszabály alapján az [STC] ajánlatát helyesen hagyták első látásra figyelmen kívül, kizártnak tűnik, hogy a többi jogalap vizsgálata felfedhetné fumus boni juris fennállását”.

21

Márpedig az STC – azáltal hogy a fellebbezésében annak előadására szorítkozik, hogy vitatja a megtámadott végzés releváns pontjait, és nem áll el az első fokú eljárásban felhozott jogalapjaitól, valamint pusztán megismétli a Törvényszék előtt előadott érveket – nem hoz fel semmi olyan jogalapot vagy érvet, amely megkérdőjelezhetné az előtte felhozott első és harmadik megsemmisítési jogalap szerinti fumus boni jurisra vonatkozó érveknek a Törvényszék elnöke általi elutasítását. Ugyanis az STC a fellebbezésében nem mutatja be azokat az okokat, amelyek miatt a Törvényszék jogsértően járt el annak megállapításával, hogy a második megsemmisítési jogalap keretében felhozott érvek elutasítása elegendő volt az e két másik jogalap keretében felhozott hasonló érvek elutasításának megalapozásához.

22

Ilyen körülmények között a jelen végzés 16. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján ezen érvelést mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

23

Az első jogalapot lényegében a tényeknek az STC gazdasági ajánlatát érintő nyilvánvaló elírás jellegével, valamint a Bizottság hatáskörtúllépésének a Törvényszék elnöke általi figyelmen kívül hagyásával kapcsolatos elferdítésére alapítják. Az STC szerint az ajánlatát érintő elírás nem az egységárakat, hanem bizonyos szolgáltatások megkövetelt mennyiségeit érinti, mivel ajánlatát „A szerződő fél ajánlata” című dokumentum elavult változata alapján nyújtotta be. Ilyen körülmények között az egyetlen lehetséges korrekció abból állt volna, hogy felhívják az STC‑t arra, hogy maga jelezze az általa az új mennyiségekre tekintettel javasolt egységárakat. Nem a Bizottság feladata lett volna „A szerződő fél ajánlata” dokumentumnak az STC helyett történő kitöltése, és az, hogy így beavatkozzon az ajánlat összköltségének a meghatározásába.

24

A második jogalapot a Törvényszék elnöke által azon tényt illetően elkövetett téves jogalkalmazásra alapítják, hogy az ajánlattevőnek és nem az ajánlatkérőnek áll jogában az ajánlattevő gazdasági ajánlatának az ezt érintő nyilvánvaló elírási hiba kijavítása érdekében történő módosítása. Figyelembe véve a megkövetelt mennyiségek Bizottság általi módosítását, az STC‑nek lehetősége kellett volna, hogy legyen arra, hogy e mennyiségek alapján új egységárat adjon meg. Az STC szerint a javasolt egységárak csak az ajánlatban megjelölt mennyiségekre tekintettel kötik az ajánlattevőt, és hangsúlyozza, hogy az ajánlat összköltsége határozza meg a gazdasági ajánlat címén odaítélt pontszámot.

25

A harmadik jogalapot a Törvényszék elnöke által annyiban elkövetett téves jogalkalmazásra alapítják, amennyiben kimondta, hogy az STC ajánlatában szereplő egységáraknak a bizonyos szolgáltatások megkövetelt mennyiségei módosításának következtében történő, STC általi módosítása jogellenes volt.

26

A CPL Concordia által támogatott Bizottság azzal érvel, hogy a három fellebbezési jogalap elfogadhatatlan és mindenesetre megalapozatlan.

27

Előzetesen emlékeztetni kell arra, amint a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 23. pontjában megjegyezte, hogy a felhatalmazáson alapuló rendelet 160. cikkének (3) bekezdése kizárólag az ajánlatkérő kezdeményezésére és annyiban engedélyezi, hogy az ajánlatok felbontását követő eljárási szakaszban valamely ajánlat megfogalmazásában szereplő nyilvánvaló elírást kijavítsanak, amennyiben az így kezdeményezett kapcsolatfelvétel nem eredményezi az ajánlatban foglalt feltételek módosítását. E rendelkezést a 966/2012 rendelet 112. cikke alapján fogadták el, amelynek az (1) bekezdése többek között úgy rendelkezik, hogy az ilyen kapcsolattartásnak eleget kell tennie az átláthatóságot és az egyenlő bánásmódot biztosító feltételeknek.

28

Így a felhatalmazáson alapuló rendelet 160. cikke (3) bekezdésének célkitűzése az, hogy lehetővé tegye az ajánlattevőknek az ajánlataik megfogalmazásában szereplő elírások annak elkerülésével történő kijavítását, hogy az ajánlatkérő és valamely ajánlattevő közötti, ilyen elírás kijavítása céljából történő kapcsolatfelvétel előnyt nyújtson ez utóbbinak azáltal, hogy lehetővé teszi számára ezen ajánlatnak abban az időpontban történő módosítását, amikor a többi ajánlattevőnek erre már nincs lehetősége.

29

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Bizottság a 2014. január 30‑i levelében felhívta az STC‑t az ajánlatának ez utóbbi rendelkezés alapján történő kijavítására, amelyre egyébként e levélben hivatkozik is.

30

Az sem vitatott, hogy az eredetileg 2013. július 17‑én közzétett, „A szerződő fél ajánlata” dokumentum 2.18. és 2.31. pontjában bizonyos szolgáltatások megkövetelt mennyiségeit illetően két elírás szerepel. Az STC többek között azzal érvel, hogy ezen elírások figyelembevétele érdekében lehetősége kellett volna, hogy legyen arra, hogy a Bizottság 2014. január 30‑i levelére adott válaszában módosítsa a 2013. november 15‑én benyújtott eredeti ajánlatában javasolt egységárakat.

31

Azonban a megtámadott végzés 2. pontjában szerepel, és azt az STC nem is vitatja, hogy „A szerződő fél ajánlata” dokumentumot tartalmazó irat javított változatát a KKK internetes oldalán 2013. október 9‑én, vagyis több mint egy hónappal 2013. november 15‑ét, az ajánlatok benyújtásának a határidejét és az STC ajánlata tényleges benyújtásának az időpontját megelőzően közzétették.

32

Azok az elírások, amelyeket az STC‑nek a 2014. január 30‑i levélre adott válaszban kellett kijavítania, mint olyanok tehát nem a Bizottság által az ajánlati felhívás eredeti megfogalmazásában elkövetett hibák voltak, amelyeket megfelelő időn belül kijavítottak. A megtámadott végzésben az iratokban foglalt információk alapján megállapított tényekből és különösen e végzés 2., 3. és 24. pontjából kitűnik, hogy a kijavítandó elírások sokkal inkább abból adódtak, hogy a 2013. november 15‑én benyújtott ajánlatában az STC nem vette figyelembe a karbantartásra és az elektromosenergia‑ellátás bevezetésére megkövetelt mennyiségekre vonatkozóan 2013. október 9‑én végzett módosításokat.

33

Amint a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 24. pontjában helyesen megjegyezte, az STC tehát ajánlatának megfogalmazásában a felhatalmazáson alapuló rendelet 160. cikkének (3) bekezdése értelmében vett elírási hibákat vétett, mivel e szolgáltatásoknak az eredetileg közzétett ajánlati felhívásban említett téves mennyiségeit használta fel.

34

Amint az STC érvel, ezen elírások valóban az említett szolgáltatások megkövetelt mennyiségeit és nem a javasolt egységárakat mint olyanokat érintették. Azonban – amint a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 25–27. pontjában helyesen megjegyezte – az említett elírások közvetlen hatással voltak az STC gazdasági ajánlatára, mivel érintették az ajánlat teljes összegének az ezen árak alapján történő számítását.

35

Mivel a Törvényszék elnöke annak megjegyezésével, hogy a nem az ajánlatkérő, hanem az ajánlattevő által elkövetett kijavítandó elírási hibák bizonyos szolgáltatásoknak a megkövetelt mennyiségeire vonatkoztak, helyesen határozta meg azoknak az ajánlat összköltségére való hatását, el kell utasítani az STC‑nek az első fellebbezési jogalapja keretében előadott és a tényeknek a gazdasági ajánlatát érintő nyilvánvaló elírás jellegével kapcsolatban történő elferdítésére alapított érveit.

36

Ezen érvek ugyanis nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy az említett elírásokat a megtámadott végzésben oly módon értékelték, amely elferdíti az iratokban foglalt információkat.

37

Ezen túlmenően együtt célszerű vizsgálni az STC‑nek az első fellebbezési jogalapja keretében előadott, a Bizottság hatáskörtúllépésének a figyelmen kívül hagyására alapított érveit, valamint az STC által a második és harmadik fellebbezési jogalapja keretében előadott érveit. Mindezen érvvel az STC lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék elnöke jogsértően járt el annak megállapításával, hogy az előtte felhozott második megsemmisítési jogalap a Bizottság által elkövetett téves jogalkalmazás ellenére nem teszi lehetővé a fumus boni juris fennállásának a megállapítását, amely téves jogalkalmazás az STC ajánlatának a vele 2014. április 3‑án közölt negatív értékeléséhez vezetett. E téves jogalkalmazás a jelen ügyben azon eljárás alkalmazására vonatkozik, amelyet valamely ajánlattevő ajánlatát érintő nyilvánvaló elírás kijavításához kell lefolytatni.

38

E tekintetben az STC az első és második fellebbezési jogalapjában helyesen érvel azzal, hogy csak az ajánlattevő határozhatja meg ajánlatának tartalmát. Ugyanis, bár a felhatalmazáson alapuló rendelet 160. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi az ajánlatkérőnek, hogy kezdeményezze az ajánlattevővel való kapcsolatfelvételt a célból, hogy lehetővé tegye számára ajánlatának kijavítását, az nem biztosítja számára azon jogkört, hogy ezen ajánlatot az ajánlattevő nevében módosítsa.

39

A jelen ügyben, amint a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 25. pontjában helyesen megállapította, a Bizottság a felhatalmazáson alapuló rendelet 160. cikkének (3) bekezdése alapján valóban kapcsolatba lépett az STC‑vel a célból, hogy lehetővé tegye számára a megállapított nyilvánvaló elírások kijavítását.

40

Amint a megtámadott végzés 3. pontjából kitűnik, a Bizottság a 2014. január 30‑i levelében valóban tájékoztatta a STC‑t „A szerződő fél ajánlata” dokumentum naprakész változatáról, amelyben feltüntette az egységárakat, valamint a kijavított ajánlat összköltségét. Mivel azonban az STC a 2014. február 7‑i elektronikus levelében jelezte, hogy nem helyesli az így javasolt módosításokat, és inkább fenntartja ajánlatának teljes összegét, módosítva ezáltal az eredetileg feltüntetett egységárakat, a Bizottság tudomásul vette az ajánlattevő ezen álláspontját. Amint ugyanis a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 4. pontjában megjegyezte, a Bizottság a 2014. január 30‑i levelére adott e válasz alapján hozta meg a 2014. április 3‑i levelében szereplő azon későbbi határozatát, hogy elutasítja az STC által módosított ajánlatot.

41

Meg kell állapítani, hogy így eljárva a Bizottság nem módosította az STC helyett annak ajánlatát, és hogy az STC érvelésével ellentétben a Törvényszék elnöke a megtámadott végzésben nem mondta ki, hogy az ilyen módosítás jogszerű. Amint a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 25. pontjában megállapította, első látásra a Bizottság nem lépte túl azon jogkörének határait, hogy kapcsolatot vegyen fel valamely ajánlattevővel, mivel a Bizottság csupán azt javasolta az STC‑nek, hogy javítsa az ajánlatában szereplő bizonyos szolgáltatások mennyiségét.

42

Az STC továbbá azt állítja, hogy a Törvényszék elnöke a fumus boni juris fennállásának a megállapítására vonatkozóan tévesen alkalmazta a jogot azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a Bizottság helyesen zárta‑e ki az STC ajánlatát azzal az indokkal, hogy az a gazdasági ajánlatának a feltételeit módosította, nem pedig javította.

43

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amint a jelen végzés 28. pontjában szerepel, az ajánlattevő által az ajánlata megfogalmazásában vétett elírásnak a felhatalmazáson alapuló rendelet 160. cikkének (3) bekezdése alapján történő kijavítása nem teheti számára lehetővé azt, hogy ezen ajánlatot módosítsa, és így nem biztosíthat tisztességtelen előnyt a számára.

44

Ebből következik, hogy a felhatalmazáson alapuló rendelet 160. cikkének (3) bekezdése alapján nem engedélyezett valamely gazdasági ajánlatnak semmilyen olyan módosítása, amely nem tartozik az annak megfogalmazásában vétett nyilvánvaló elírás mechanikus kijavítása alá, vagy amely nem következik automatikusan az ilyen kijavításból. Ugyanis az ajánlatkérő az ajánlatok felbontását követően nem teheti egyetlen ajánlattevő számára lehetővé azt, hogy módosítsa ajánlatának feltételeit, máskülönben az ajánlatkérő nem tesz eleget az egyenlő bánásmód elvének, valamint az említett rendelkezés szövegének.

45

Az STC szerint az egységáraknak a 2014. február 7‑i elektronikus levelében jelzett kijavítását engedélyezni kellett volna, mivel ajánlatának összköltségét nem módosította. Azonban a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 27. pontjában helyesen megjegyezte, hogy az STC által ezen elektronikus levélben végzett módosítások az ajánlata összegének a megduplázását eredményezték azon szolgáltatások árát illetően, amelyek esetében a kért mennyiségeket elfelezték, és e végzés 29. pontjában azt, hogy az ajánlat összköltségét automatikusan a kért mennyiségek és az egységárak alapján számították, és csak ez utóbbiakat kell a részvételre jelentkezőknek „A szerződő fél ajánlata” dokumentumban említeniük.

46

E megállapításokat figyelembe véve és a jelen végzés 44. pontjában kimondottakra tekintettel a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 28. pontjában a fumus boni juris fennállására vonatkozó előzetes vizsgálata keretében azt is helyesen jegyezte meg, hogy az STC‑nek az ajánlatok benyújtása időszakának a lezárultát követően nem lehetett azt a lehetőséget nyújtani, hogy a kért mennyiségek alapján újraértékelje az egységárait, és az említett végzés 29. pontjában helyesen állapította meg azt, hogy ezen árak az ajánlat alapvető paraméterének tűntek. Ugyanis az STC ajánlatának az eredetileg feltüntetett egységárakat módosító kijavítása tisztességtelen előnyt nyújthatott volna számára más ajánlattevőkkel szemben, és ezért ellentétesnek bizonyulhatott volna a felhatalmazáson alapuló rendelet 160. cikkének (3) bekezdésével, valamint az egyenlő bánásmód elvével.

47

Ilyen körülmények között a Törvényszék elnöke a megtámadott végzés 25–30. pontjában helyesen mondta ki, hogy úgy tűnik, az ajánlat jogellenes módosítása nélküli egyetlen lehetséges javítás első látásra csak a 2013. november 15‑i eredeti ajánlatban feltüntetett egységáraknak a 2013. október 9‑én módosított ajánlati felhívásban megkövetelt új mennyiségekre történő alkalmazásából áll. A Törvényszék a megtámadott végzés 25–27. pontjában szintén helyesen állapította meg azt, hogy a Bizottság első látásra jogszerűen járt el azáltal, hogy a rendelkezésére álló jogkörének megfelelően e javítást javasolta, miközben az STC azáltal, hogy a megkövetelt mennyiségek módosítása ellenére fent kívánta tartani ajánlatának összköltségét, módosította ezen ajánlat feltételeit.

48

A fenti megállapításokból következik, hogy nem lehet sikeres az STC azon érvelése, miszerint a Törvényszék elnöke által a megtámadott végzésben kimondottakkal ellentétben jogában állt kijavítani az eredeti ajánlatában feltüntetett egységárakat, amint azt a 2014. február 7‑i elektronikus levelében tette.

49

Így egyetlen fellebbezési jogalap sem teszi lehetővé azon következtetés levonását, hogy a Törvényszék elnöke jogsértést követett el annak az előtte bemutatott érvek alapján és az ügy érdemi vizsgálatának sérelme nélkül történő megállapításával, hogy a második megsemmisítési jogalap nem teszi lehetővé a fumus boni juris fennállásának a megállapítását.

50

Következésképpen a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani anélkül, hogy határozni kellene az STC vitatott határozatok végrehajtásának a felfüggesztésére irányuló kérelmeinek elfogadhatóságáról. Ugyanis, bár e kérelmeket nem másodlagosan terjesztették elő, meg kell állapítani, hogy azok csak a megtámadott végzés hatályon kívül helyezése esetén relevánsak.

51

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az STC pervesztes lett, a Bizottság és a CPL Concordia kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság elnökhelyettese a következőképpen határozott: