A Törvényszék (ötödik tanács) T-689/13. sz., Bilbaína de Alquitranes és társai kontra Bizottság ügyben 2015. október 7-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2015. december 17-én benyújtott fellebbezés

(C-691/15. P. sz. ügy)

(2016/C 106/21)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: P. J. Loewenthal, Talabér-Ritz K. meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Bilbaína de Alquitranes, SA, Deza, a.s., Industrial Química del Nalón, SA, Koppers Denmark A/S, Koppers UK Ltd, Koppers Netherlands BV, Rütgers basic aromatics GmbH, Rütgers Belgium NV, Rütgers Poland Sp. z o. o., Bawtry Carbon International Ltd, Grupo Ferroatlántica, SA, SGL Carbon GmbH, SGL Carbon GmbH, SGL Carbon, SGL Carbon, SA, SGL Carbon Polska S. A., ThyssenKrupp Steel Europe AG, Tokai erftcarbon GmbH, Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA), GrafTech Iberica, SL

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

A megtámadott ítéletben a Törvényszék részben megsemmisítette az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a műszaki és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása céljából történő módosításáról szóló, 2013. október 2-i 944/2013/EU bizottsági rendeletet (1).

A Bizottság három jogalapra hivatkozik a megtámadott ítélettel szembeni fellebbezése alátámasztására.

Először is a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék nem teljesítette a Bíróság Alapokmánya 36. cikke és 53. cikkének első bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét. A megtámadott ítéletben a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amennyiben azzal, hogy a „kőszénkátrányból magas hőmérsékleten képződő szurokkokszot” (a továbbiakban: CTPHT) az összetevői alapján a veszélyességi osztályozás céljából az összegzéses módszerrel osztályozta, nem teljesítette arra vonatkozó kötelezettségét, hogy figyelembe vegyen minden releváns tényezőt és körülményt annak érdekében, hogy megfelelően meggyőződjön arról az arányról, amelyben ezen összetevők jelen vannak a CTPHT-ben, valamint ezen összetevők kémiai hatásairól, különös tekintettel az összességében vett CTPHT alacsony oldhatóságára. Azonban nem világos a megtámadott ítéletből, hogy a Törvényszék a kérdéses rendeletet ezen okból azért semmisítette meg részben, mert helytelen volt, hogy a Bizottság az osztályozás céljából az összegzéses módszert alkalmazta, és más osztályozási módszert kellett volna alkalmaznia, vagy azért, mert a Bizottság nem megfelelően alkalmazta az összegzéses módszert.

Másodszor a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a CLP-rendeletet, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett a vitatott osztályozás anélkül való elfogadásával, hogy figyelembe vette volna az összességében vett anyag oldhatóságát. E fellebbezési jogalap első része azon a feltételezésen alapszik, hogy a Törvényszék azért semmisítette meg részben a kérdéses rendeletet, mert álláspontja szerint helytelen volt, hogy a Bizottság az összegzéses módszert alkalmazta a CTPHT-nek a vízi környezetre veszélyesként való osztályozása céljából, amely esetben a Törvényszék megsértette a CLP-rendeletet, mivel a CTPHT-ről rendelkezésre álló vizsgálati adatokat nem találták megfelelőnek ahhoz, hogy az anyagot közvetlenül a CLP-rendelet alapján osztályozzák. Ez – azzal együtt, hogy az interpolációs elvek nem voltak alkalmazhatók – a Bizottságot arra késztette, hogy a jelen esetben az összegzéses módszert alkalmazza. E fellebbezési jogalap második része azon a feltételezésen alapszik, hogy a Törvényszék azért semmisítette meg részben a kérdéses rendeletet, mert álláspontja szerint a Bizottság tévesen alkalmazta az összegzéses módszert, amely esetben a Törvényszék megsértette a CLP-rendeletet, hiszen e rendelet nem kívánja meg, hogy az összességében vett anyag oldhatóságát figyelembe vegyék, amikor a szóban forgó módszert alkalmazzák.

Harmadszor a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék megsértette az uniós jogot azzal, hogy túllépett a vitatott rendelet jogszerűségének felülvizsgálatára irányuló jogkörének korlátain, és elferdítette a bizonyítékokat, amelyek alapján a kérdéses rendeletet elfogadták.

(1)  HL L 261., 5. o.