|
30.11.2015 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 398/18 |
A Törvényszék (hatodik tanács) T-436/10. sz., HIT Groep kontra Bizottság ügyben 2015. július 15-én hozott ítélete ellen a HIT Groep BV által 2015. szeptember 25-én benyújtott fellebbezés
(C-514/15. P. sz. ügy)
(2015/C 398/24)
Az eljárás nyelve: holland
Felek
Fellebbező: HIT Groep BV (képviselők: G. van der Wal és L. Parret advocaten)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
|
— |
az általa felhozott jogalapokat nyilvánítsa megalapozottnak, a megtámadott ítéletet helyezze hatályon kívül, a vitatott határozat (1) elleni keresetét (utólag) nyilvánítsa megalapozottnak, és a vitatott határozatot az őt érintő részében – különösen az 1. cikk 9. pontjának b) alpontját, a 2. cikk 9. pontját és a 4. cikk 22. pontját – semmisítse meg, másodlagosan a vitatott határozat 2. cikkének 9. pontjában vele szemben kiszabott bírságot törölje, illetve a Bíróság által megfelelőnek tartott mértékben csökkentse, de legalábbis a megtámadott ítéletet helyezze hatályon kívül, és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy a Bíróság által meghozandó ítéletre figyelemmel újból határozzon az ügyben; |
|
— |
a Bizottságot kötelezze a fellebbezőnek az elsőfokú eljárásban és a fellebbezési eljárásban felmerült költségeinek viselésére, ideértve az ügyvédi költségeit is. |
Jogalapok és fontosabb érvek
|
a) |
A megtámadott ítélet 174–188. és 224. pontjában a Törvényszék hibásan, tévesen alkalmazva a jogot, továbbá hiányosan, illetve nem érthetően megindokolva, és az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdését, az Európai Unió Alapjogi Chartája (2) (a továbbiakban: Charta) 41. cikke (2) bekezdésének c) pontját, az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének második albekezdését, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 7. cikkének (1) bekezdését, a Charta 49. cikkét és az általános jogelveket, különösen az arányosság elvét megsértve határozott és állapította meg a megtámadott ítéletben, hogy a Bizottság a bírságnak az 1/2003 rendelet (3) 23. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerinti, a fellebbezőre irányadó felső határának alkalmazásakor alapul vehette a fellebbező által a 2003-as (üzleti) évben elért forgalmat, és azáltal, hogy ezen üzleti évet vette alapul, nem sértette meg az arányosság elvét; a Törvényszék ennélfogva a (most már) fellebbező keresetét elutasította, és a fellebbezőt a költségek viselésére kötelezte. |
|
b) |
A Törvényszék hibásan, tévesen alkalmazva a jogot, továbbá az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdését, a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontját és 49. cikkének (3) bekezdését, valamint az általános jogelveket, különösen az arányosság elvét megsértve elmulasztotta megvizsgálni a Bizottság által a fellebbezővel szemben kiszabott bírság arányosságát; (legalábbis) e tekintetben a Törvényszék ítélete nincs, illetve nem megfelelően (érthetően) van megindokolva; a Törvényszék ennélfogva a (most már) fellebbező keresetét elutasította, és a fellebbezőt a költségek viselésére kötelezte. |
A Törvényszék döntésével szemben az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének második albekezdésétől való eltérés (a jelen ügyben) nem megengedett, és téves jogalkalmazást jelent. Egy ilyen eltérés – amely során e rendelkezés keretében a megelőző (2009-es) üzleti év helyett a 2003-as üzleti év kerül alkalmazásra – ellentmond e rendelkezésnek és annak céljának. Az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének második albekezdése azt hivatott megakadályozni, hogy olyan mértékű bírságot szabjanak ki, amely meghaladja a vállalkozás azon időpontban fennálló fizetőképességét, amikor megállapítják a jogsértésért való felelősségét, és amikor a Bizottság pénzügyi szankciót szab ki vele szemben. E rendelkezés az arányosság elvének biztosítéka, amely elv az e rendelkezés szövegétől való eltérés esetén már nem érvényesül.
Az e rendelkezéstől (annak szövegétől) való eltérés (a jelen ügyben) sérti továbbá az EJEE 7. cikkének (1) bekezdését, a Charta 49. cikkét és az arányosság elvét (a törvényesség elvét és a meghatározottság követelményét) is.
A Bíróság azokat az ítéleteit, amelyekben lehetővé tette az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdése második albekezdésének kifejezett szövegétől való eltérést (2007. június 7-i Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ítélet, C-76/06 P, EU:C:2007:326; 2014. május 14-i 1.garantovaná kontra Bizottság ítélet, C-90/13 P, EU:C:2014:326), (sokkal) azon tényleges történéseket követően hozta meg, amelyek miatt a fellebbezővel szemben a bírságot kiszabták. Ezen ítélkezési gyakorlat visszaható hatályú alkalmazása ezért sérti az EJEE 7. cikkének (1) bekezdését és a Charta 49. cikkét.
Amennyiben az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének második albekezdésétől való eltérés kivételes esetekben jogilag megengedett (lehet), ez részletes indokolást követel meg; a megtámadott ítélet azonban az EJEE 7. cikkének (1) bekezdését és a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontját sértve ilyen indokolást nem tartalmaz, illetve az indokolás nem megfelelő.
Az arányosság elvének biztosítása megköveteli, hogy (mindenesetre) az uniós bíróság, amennyiben az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének második albekezdésétől eltértek, (ezt követően) vizsgálja meg, hogy a bírság megfelel-e e rendelkezés céljának és az arányosság elvének, amit a Törvényszék a megtámadott ítéletben (és a Bizottság a vitatott határozatban) elmulasztott megtenni, de amit legalábbis nem, illetve nem megfelelően indokolt meg.
(1) A 2010. szeptember 30-i C(2010) 6676 végleges bizottsági határozattal és a 2011. április 4-i C(2011) 2269 végleges bizottsági határozattal módosított, az [EUMSZ] 101. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/38344 – „előfeszített acél”-ügy) 2010. június 30-án hozott C(2010) 4387 végleges bizottsági határozat.
(3) [Az EUMSZ 101. cikkben] és [az EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).