A Törvényszék (hetedik tanács) T-331/10. RENV és T-416/10. RENV. sz., Yoshida Metal Industry Co. Ltd kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) egyesített ügyekben 2015. május 21-én hozott ítélete ellen a Yoshida Metal Industry Co. Ltd által 2015. július 29-én benyújtott fellebbezés

(C-421/15. P. sz. ügy)

(2015/C 389/15)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Yoshida Metal Industry Co. Ltd (képviselők: J. Cohen Solicitor, G. Hobbs QC, T. St Quintin Barrister)

A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM); Pi-Design AG, Bodum France, Bodum Logistics A/S

A fellebbező kérelmei

A fellebbező elsődlegesen azt kéri, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:

Amennyiben a Bíróság nem ad helyt a fő kereseti kérelmeknek, a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság másodlagosan a következőképpen határozzon:

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező két jogalapra hivatkozik fellebbezése alátámasztása érdekében.

Az első jogalap alátámasztása érdekében a felperes lényegében az alábbiakra hivatkozik:

A Törvényszék a fellebbezés tárgyát képező ítélet 39. pontjában megállapította, hogy a rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja minden, akár ábrás, akár térbeli megjelölésre alkalmazandó, amennyiben a megjelölés valamennyi lényeges jellemzője műszaki funkciót tölt be. A Törvényszék ugyanakkor azáltal, hogy az előbbi következtetést vonta le és azt alkalmazta a szóban forgó közösségi védjegyre, megsértette (és következésképpen megfosztotta hatályától) a Bíróság Lego Juris kontra OHIM ítéletének (C-48/09 P, EU:C:2010:516) 48. pontjában szereplő megállapítást, mely szerint a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja nem zárja ki a megjelölés védjegyként való lajstromozását „pusztán azon okból kifolyólag, hogy [az] használati jellemzőkkel rendelkezik”; a „kizárólag” és a „szükséges” szavak pedig azon megjelölésekre korlátozzák a rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának hatályát, amelyek „olyan formák, amelyekben kizárólag egy műszaki megoldás ölt testet.”

A Törvényszéknek a Lego-ítélet alapján arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja nem állapít meg semmilyen jogi követelményt az ábrás és a térbeli megjelölésekre nézve a tekintetben, hogy nem rendelkezhetnek használati jellemzőkkel, és nem zárja ki a vizuális szempontból olyan jelentős, dekorációs dizájn elemeket tartalmazó „hibrid megjelölések” lajstromozását, amelyekben nem „kizárólag egy műszaki megoldás ölt testet,” hanem a védjegyek által betöltendő megkülönböztető funkciót is ellát. A Törvényszék azonban megsértette (és következésképpen megfosztotta hatályuktól) a 7. cikk (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának alkalmazására vonatkozó releváns jogi kritériumokat azáltal, hogy nem abból indult ki, hogy a közösségi védjegyekben ábrázolt grafikus megjelölések „hibrid megjelölések”, amelyek dekorációs dizájn elemeket (a megfigyelő számára vizuális szempontból jelentős minták, amelyek rovások és színezett rovások által alkotott fekete pontokként jelennek meg) tartalmaznak, amelyek – amint azt az OHIM második fellebbezési tanácsának a fellebbezés tárgyát képező ítélet 5. pontjában hivatkozott 2001. október 31-i határozata megerősíti – megkülönböztető képességgel rendelkeznek.

Ha a Törvényszék nem értelmezte volna, és következésképpen nem alkalmazta volna tévesen a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontját azáltal, hogy hibás megközelítésmódot fogadott el és alkalmazott a tekintetben, hogy a rovások egyszerre töltenek be funkcionális és megkülönböztető képességet a szóban forgó közösségi védjegyben ábrázolt grafikus megjelölések tekintetében, arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy e cikk rendelkezései nem zárják ki a kérdéses megjelölések lajstromozhatóságát, és hogy az OHIM első fellebbezési tanácsának ezzel ellentétes határozatai tévesek, és ezért hatályon kívül kell azokat helyezni.

A második jogalap alátámasztása érdekében a felperes lényegében az alábbiakra hivatkozik:

A rendelet 52. cikkének (3) bekezdése alapján a Törvényszék köteles volt megvizsgálni, hogy a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja valamennyi, vagy csupán némelyik megjelölés tekintetében tette-e érvénytelenné a közösségi védjegyben ábrázolt grafikus megjelölések lajstromozását, mivel azok „olyan formák, amelyekben kizárólag egy műszaki megoldás ölt testet” (vö. a Bíróság Lego-ítéletének 48. pontjával), az utóbbi esetben pedig mely konkrét bejegyzett árucsoportok tekintetében tette a lajstromozást érvénytelenné. A Törvényszék nem folytatta le e vizsgálatot, amely lényeges követelménynek minősül, és ezért nem tett olyan megállapításokat, amelyektől az általa levont következtetéseknek a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja alapján vizsgált jogszerűsége függött.

Ezen túlmenően a Törvényszék semmiképpen nem teljesítette az 52. cikk (3) bekezdésében szereplő lényeges követelményt azáltal, hogy a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja szerint tett megállapításaira vonatkozó indokolást alkalmazta valamennyi fogantyú nélküli árura, amelyek tekintetében a közösségi védjegy által ábrázolt megjelöléséket lajstromozták. A megjelöléseket különösen az alábbi, fogantyú nélküli árukategóriák tekintetében lajstromozták, amelyekre vonatkozóan a Törvényszék által a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja alapján tett megállapítások nem tarthatók fenn jogszerűen az 52. cikk (3) bekezdésében foglalt követelményekkel összhangban: 8. osztály: kaszakövek; fejszék, bárdok; 21. osztály: tartályok háztartási vagy konyhai célokra (nem nemesfémből készült vagy azzal ellátott), késtartók.

(1)  A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK rendelet (HL L 78., 1. o.).