|
12.10.2015 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 337/8 |
A Törvényszék (hetedik tanács) T-202/10. RENV. sz., Stichting Woonlinie és társai kontra Európai Bizottság ügyben 2015. május 12-én hozott végzése ellen a Stichting Woonlinie és társai által 2015. július 29-én benyújtott fellebbezés
(C-414/15. P. sz. ügy)
(2015/C 337/10)
Az eljárás nyelve: holland
Felek
Fellebbezők: Stichting Woonlinie, Stichting Allee Wonen, Woningstichting Volksbelang, Stichting WoonInvest, Stichting Woonstede (képviselők: P. Glazener advocaat és L. Hancher professzor)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Belga Királyság, Vereniging van Institutionele Beleggers in Vastgoed, Nederland (IVBN)
A fellebbezők kérelmei
A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
|
— |
a felhozott jogalapoknak megfelelően egészben vagy részben helyezze hatályon kívül a Törvényszék (hetedik tanács) T-202/10. RENV. sz. ügyben 2015. május 12-én hozott végzését; |
|
— |
az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy az a Bíróság jogi megítélésével összhangban újból hozzon határozatot; |
|
— |
a Bizottságot kötelezze a jelen eljárással, valamint a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék megsértette az uniós jogot, tévesen ítélte meg a releváns tényeket, és nem megfelelően indokolta meg a végzést, amikor megállapította, hogy a kereset valójában a 17. cikk szerinti levél ellen irányul, és hogy a bírósági felülvizsgálat erre nem terjedhet ki. Értékelése során a Törvényszék figyelmen kívül hagyja, hogy az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése szerint a határozat jogkövetkezményeit az igazolja, hogy a korábbi helyzet a Szerződéssel összeegyeztethetetlen volt. A Törvényszék a TF1-ítéletet hibásan értelmezi, mivel abból azt veszi ki, hogy a megtámadott határozat Törvényszék általi vizsgálatának azon kérdésre kell korlátozódnia, hogy a Bizottság helyesen értékelte-e a Hollandia által vállalt kötelezettségeknek megfelelően módosított fennálló támogatási programnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét.
A második jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék megsértette az uniós jogot, tévesen ítélte meg a releváns tényeket, és nem megfelelően indokolta meg a végzést, amikor megállapította, hogy a Bizottság által javasolt megfelelő intézkedések nem tartoznak a vizsgálatába, mivel azok csak javaslatokat tartalmaznak, és csak akkor nyernek kötelező jelleget, ha a holland hatóságok azokat elfogadják.