12.10.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 337/8


A Törvényszék (hetedik tanács) T-202/10. RENV. sz., Stichting Woonlinie és társai kontra Európai Bizottság ügyben 2015. május 12-én hozott végzése ellen a Stichting Woonlinie és társai által 2015. július 29-én benyújtott fellebbezés

(C-414/15. P. sz. ügy)

(2015/C 337/10)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Fellebbezők: Stichting Woonlinie, Stichting Allee Wonen, Woningstichting Volksbelang, Stichting WoonInvest, Stichting Woonstede (képviselők: P. Glazener advocaat és L. Hancher professzor)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Belga Királyság, Vereniging van Institutionele Beleggers in Vastgoed, Nederland (IVBN)

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

a felhozott jogalapoknak megfelelően egészben vagy részben helyezze hatályon kívül a Törvényszék (hetedik tanács) T-202/10. RENV. sz. ügyben 2015. május 12-én hozott végzését;

az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy az a Bíróság jogi megítélésével összhangban újból hozzon határozatot;

a Bizottságot kötelezze a jelen eljárással, valamint a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék megsértette az uniós jogot, tévesen ítélte meg a releváns tényeket, és nem megfelelően indokolta meg a végzést, amikor megállapította, hogy a kereset valójában a 17. cikk szerinti levél ellen irányul, és hogy a bírósági felülvizsgálat erre nem terjedhet ki. Értékelése során a Törvényszék figyelmen kívül hagyja, hogy az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése szerint a határozat jogkövetkezményeit az igazolja, hogy a korábbi helyzet a Szerződéssel összeegyeztethetetlen volt. A Törvényszék a TF1-ítéletet hibásan értelmezi, mivel abból azt veszi ki, hogy a megtámadott határozat Törvényszék általi vizsgálatának azon kérdésre kell korlátozódnia, hogy a Bizottság helyesen értékelte-e a Hollandia által vállalt kötelezettségeknek megfelelően módosított fennálló támogatási programnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét.

A második jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék megsértette az uniós jogot, tévesen ítélte meg a releváns tényeket, és nem megfelelően indokolta meg a végzést, amikor megállapította, hogy a Bizottság által javasolt megfelelő intézkedések nem tartoznak a vizsgálatába, mivel azok csak javaslatokat tartalmaznak, és csak akkor nyernek kötelező jelleget, ha a holland hatóságok azokat elfogadják.