A Törvényszék (harmadik tanács) T-725/14. sz., Aalberts Industries kontra Európai Unió ügyben 2015. február 13-án hozott végzése ellen az Európai Unió Bírósága által 2015. március 19-én benyújtott fellebbezés

(C-132/15. P. sz. ügy)

(2015/C 205/19)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Fellebbező: az Európai Unió Bírósága (képviselők: A. V. Placco és E. Beysen meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Aalberts Industries NV, Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

Az Európai Unió Törvényszéke a 2015. február 13-i végzésével elutasította az Európai Unió Bírósága által a T-725/14. sz., Aalberts Industries kontra Európai Unió ügy keretében a Törvényszék eljárási szabályzatának 114. cikke alapján előterjesztett kérelmet. Ezen intézmény kérelme arra irányult, hogy a Törvényszék az Aalberts Industries NV keresetét nyilvánítsa elfogadhatatlannak annyiban, amennyiben az az Európai Unió Bírósága mint az Európai Unió képviselője ellen irányult, miközben a kereset egyidejűleg a Bizottság ellen is irányult annak ugyanezen minőségében. Az említett vállalkozás e keresettel az Unió szerződésen kívüli felelősségét kívánta megállapíttatni az őt annak következtében ért kár megtérítése érdekében, hogy a Törvényszék a T-385/06. sz., Aalberts Industries és társai kontra Bizottság ügyet nem megfelelő eljárási határidőn belül bírálta el. Az említett végzésben a Törvényszék az Európai Unió Bíróságának érvelésétől eltérően és a Bizottság által képviselt álláspontot elfogadva arra a megállapításra jutott, hogy nem a Bizottságnak, hanem az Európai Unió Bíróságának kell az említett kereset keretében az Európai Uniót képviselnie.

Ezúttal az Európai Unió Bírósága fordul a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján fellebbezéssel a Bírósághoz, és kéri a végzés hatályon kívül helyezését annyiban, amennyiben az az Európai Unió Bíróságának kérelmét elutasította. Fellebbezésének alátámasztására az Európai Unió Bírósága először is az Uniónak az uniós bíróságok előtti képviseletére vonatkozó szabályok megsértésére, másodszor pedig az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik.

Az Uniónak az uniós bíróságok előtti képviseletére vonatkozó szabályok megsértésére alapított, első jogalap keretében az Európai Unió Bírósága előadja, hogy mivel nincs olyan kifejezett rendelkezés, amely az Uniónak az uniós bíróságok előtt olyan keresetek keretében való képviseletét szabályozná, amelyekben az EUMSZ 268. cikk alapján az Unió szerződésen kívüli felelősségére hivatkoznak, az e felelősségre vonatkozó szabályokat a bírói tevékenység gyakorlására irányadó általános elvekből, különösen a megfelelő igazságszolgáltatás elvéből, valamint a bírói függetlenség és pártatlanság elveiből kell levezetni.

Az Európai Unió Bíróságának ezen első jogalapja két részből, nevezetesen a megfelelő igazságszolgáltatás elve követelményeinek megsértéséből, valamint a bírói függetlenség és pártatlanság elvei követelményeinek megsértéséből áll.

Az első rész keretében az Európai Unió Bírósága előadja, hogy a Törvényszék által tett megállapítás, nevezetesen hogy a fent említett kártérítési kereset keretében az Európai Unió Bíróságának kell képviselnie az Uniót, nyilvánvalóan a Werhahn Hansamühle és társai kontra Tanács és Bizottság ítéletre (63/72–69/72, EU:C:1973:121, a továbbiakban: Werhahn és társai ítélet) visszavezethető ítélkezési gyakorlaton alapul. Az említett ügyben hozott határozatból kitűnik, hogy az akkori Közösséget, jelenleg Uniót, amennyiben valamely intézményének magatartása miatt felelősséggel tartozik, az uniós bíróság előtt azon intézmény vagy intézmények képviselik, amelyek terhére a felelősséget keletkeztető magatartás róható. Az Európai Unió Bírósága szerint e döntés a jelen ügyben nem alkalmazható, mivel az különböző okokból olyan helyzethez vezetne, amely a megfelelő igazságszolgáltatással összeegyeztethetetlen lenne, és a Werhahn és társai ítélet kifejezett szövege szerint éppen ezen elv indokolta ezt a döntést. Ezzel összefüggésben az Európai Unió Bírósága közbenső kérdésként az EUMSZ 317. cikk első bekezdése és a 966/2012 rendelet (1) 53. cikke (1) bekezdése hatályának figyelmen kívül hagyására is hivatkozik, amely rendelkezések alapján a Törvényszéknek el kellett volna ismernie azon elvet, hogy a jelen ügyben követelt kártérítéshez hasonló kártérítést az Unió költségvetésének a Bizottságra vonatkozó részéből kell megfizetni.

Az első jogalap második része keretében az Európai Unió Bírósága az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2008. július 10-i Mihalkov kontra Bulgária ítéletére (67719/01. sz. ügy) hivatkozva azzal érvel, hogy a Törvényszék annak megállapításakor, hogy az Aalberts Industries kártérítési keresete keretében az Európai Unió Bíróságának kell az Uniót képviselnie, nem vette figyelembe a bírói függetlenség és pártatlanság követelményeit. Mivel ugyanis a jelen ügyben először is az állítólag felelősséget keletkeztető tényállás a bírói tevékenységnek egy ítélkező testület általi gyakorlásában áll, és másodszor azon ítélkező testület, amelynek az üggyel foglalkoznia kell, i. az igazságszolgáltatás ugyanazon intézményéhez (a Bírósághoz) tartozik, mint azon ítélkező testület, amelynek a felelősséget keletkeztető tényállást a terhére róják, és ii. szerves részét képezi az ügy alperesének (az Európai Unió Bíróságának), amellyel ezen ítélkező testület bírái szakmailag össze vannak fonódva, a fent említett követelmények nem teljesülnek. Ez még inkább így van akkor, ha – ahogyan a Törvényszék döntött – a jelen ügyben követelt kártérítéshez hasonló kártérítést az Unió költségvetésének az Európai Unió Bíróságára vonatkozó részéből kellene megfizetni.

Második jogalapja keretében az Európai Unió Bírósága azzal érvel, hogy a megtámadott végzés sérti az indokolási kötelezettséget, mivel nem cáfolja meg konkrétan az Európai Unió Bírósága által a Törvényszék előtt egy sor ítélet – különösen a Groupe Gascogne kontra Bizottság ítélet (C-58/12 P, EU:C:2013:770), a Gascogne Sack kontra Bizottság ítélet (C-40/12 P, EU:C:2013:768) és a Kendrion kontra Bizottság ítélet (C-50/12 P, EU:C:2013:771) – hatályával kapcsolatban tett fejtegetéseket.

(1)  Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 298., 1. o.).