4.5.2015

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 146/26

A Törvényszék (harmadik tanács) T-544/08. sz., Hansen & Rosenthal KG és H & R Wax Company Vertrieb GmbH kontra Európai Bizottság ügyben 2014. december 12-én hozott ítélete ellen a Hansen & Rosenthal KG és a H & R Wax Company Vertrieb GmbH által 2015. február 24-én benyújtott fellebbezés

(C-90/15. P. sz. ügy)

(2015/C 146/32)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbezők: Hansen & Rosenthal KG, H & R Wax Company Vertrieb GmbH (képviselők: J. L. Schulte, M. Dallmann és K. M. Künstner, Rechtsanwälte)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

—	a Törvényszék (harmadik tanács) T-544/08. sz., Hansen & Rosenthal KG és H&R Wax Company Vertrieb GmbH kontra Európai Bizottság ügyben 2014. december 12-én hozott ítéletét egészben vagy részben helyezze hatályon kívül;

—	a COMP/39.181 – „gyertyaviasz”-ügyben 2008. október 1-jén hozott C(2008) 5476 végleges bizottsági határozat 1. és 2. cikkét a fellebbezőket érintő részében, a Bíróság rendelkezésére álló adatok alapján egészben vagy részben semmisítse meg;

—	a bírságot az EUMSZ 261. cikk alapján semmisítse meg vagy csökkentse;

—	a Bizottságot kötelezze mind a jelen eljárásban, mind pedig a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségek viselésére;

—

másodlagosan, a Törvényszék ítéletét helyezze hatályon kívül, az ügyet pedig utalja vissza a Törvényszék elé abból a célból, hogy az a Bíróság által kialakított jogi értékelés alapján hozzon határozatot; a bírságot az EUMSZ 261. cikk alapján semmisítse meg vagy csökkentse; a Bizottságot kötelezze mind a jelen eljárásban, mind pedig a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezők összesen öt jogalapot hoznak fel:

Az első jogalapban a fellebbezők az ártatlanság vélelmének és a tisztességes bírósági eljárás elvének a megsértésére hivatkoznak. A fellebbezők így azt kifogásolják, hogy a Törvényszék már eleve abból indult ki, hogy a Bizottság bírságot kiszabó határozata helyes és végleges volt, vagyis a Bizottság megállapításainak megkérdőjelezése voltaképpen csak akkor eredményezhette volna a bizottsági határozat tévesnek minősítését, ha a fellebbezők teljes körű bizonyítékokkal szolgálnak. A fellebbezők álláspontja szerint ez sérti az Alapjogi Chartának az 52. cikke (3) bekezdésével és az EJEE 6. cikke (2) bekezdésével együtt értelmezett 48. cikkének (1) bekezdését, valamint az Alapjogi Chartának az 52. cikke (3) bekezdésével és az EJEE 6. cikke (1) bekezdésével együtt értelmezett 47. cikkének (2) bekezdését.

Második jogalapként a fellebbezők az EK 81. cikk (jelenleg az EUMSZ 101. cikk) téves alkalmazására hivatkoznak. Ennek kapcsán a Törvényszék a megtámadott ítéletben olyan magatartásokat vont a versenykorlátozó megállapodások tilalma alá, amelyek nem képezték részét a tényállásnak. Ezenkívül a Törvényszék a bizonyítási teherrel és a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatos szabályokat jogszerűtlenül figyelmen kívül hagyva vonta a fellebbezők állítólagos jogsértéseit az EK 81. cikk (jelenleg az EUMSZ 101. cikk) hatálya alá. A Törvényszék több szempontból tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben tartalmilag téves megállapításokat tett, a bizonyítékokat elferdítette, azokat jogilag helytelenül minősítette, továbbá megsértette az ártatlanság vélelmét és a tisztességes bírósági eljárás elvét.

Harmadik jogalapként a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék megsértette a nulla poena sine lege elvét, valamint az alapvetőségi fenntartást. Mivel a Bíróság és a Törvényszék továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az 1/2003 rendelet (1) 23. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerinti 10 %-os felső határ esetében abszolút felső határról, nem pedig a bírság felső számítási keretéről van szó, az uniós jog nem tartalmaz az EK 81. cikk (jelenleg az EUMSZ 101. cikk) megsértése miatt kiszabásra kerülő bírságok számítására vonatkozó keretet. A bírságok ilyen számítási keretének megállapítása az alapvetőségi fenntartás alapján a jogalkotó hatáskörébe tartozik, a Bizottság pedig nem jogosult erre.

Negyedik jogalapként a fellebbezők a nulla poena sine lege elvének és a visszaható hatály tilalmának további megsértéseire hivatkoznak. A fellebbezők állítása szerint a Törvényszék sem teheti meg, hogy számítási keret nélkül, jogszerűtlen módon állapítsa meg a bírságot. Ezenkívül a fellebbezők úgy vélik, hogy pusztán annak felülvizsgálata, hogy a Bizottság tartotta-e magát az iránymutatásához, a mérlegelési jogkör gyakorlásának hiányát, ezáltal pedig az 1/2003 rendelet 31. cikkének megsértését valósítja meg. A fellebbezők végül a visszaható hatály tilalmának megsértését kifogásolják, amennyiben a Törvényszék helybenhagyta a 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás olyan tényállásra történő alkalmazását, amely már 2005-ben teljesen lezárult.

Ötödik és utolsó jogalapként a fellebbezők az arányosság elvének megsértésére hivatkoznak. Ennek kapcsán a Törvényszék egyrészt megsértette az Alapjogi Charta 49. cikkének (3) bekezdését, amennyiben a fellebbezőkkel szemben a jogsértés súlya címén 17 %-os együtthatót, valamint belépési díjat alkalmazott. Másrészt a Törvényszék az azzal összefüggő téves jogalkalmazása következtében, hogy a fellebbezők magatartásait az EK 81. cikk (jelenleg az EUMSZ 101. cikk) megsértésének minősítette, az e rendelkezés fellebbezők általi állítólagos megsértésének téves időtartamát vette alapul.

(1) A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003., L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).