A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-92/10. sz., Ferriera Valsabbia és Valsabbia Investimenti kontra Bizottság ügyben 2014. december 9-én hozott ítélete ellen a Ferriera Valsabbia SpA, Valsabbia Investimenti SpA által 2015. február 20-án benyújtott fellebbezés

(C-86/15. P. sz. ügy)

(2015/C 146/28)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbezők: Ferriera Valsabbia SpA, Valsabbia Investimenti SpA (képviselők: D.M. Fosselard ügyvéd, D. Slater Solicitor, A. Duron ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésük alátámasztásául a fellebbezők a következő jogalapokat adják elő:

Első jogalapjukkal a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék megsértette a 773/2004 rendelet (1) 10. cikkét. Közelebbről a Törvényszék azt állapította meg, hogy a Bizottságnak jogában állt az első fokon megtámadott határozatot (a határozat) módosító határozat elfogadása anélkül, hogy előzetesen meg kellett volna küldenie az új kifogásközlést.

Második jogalapjukkal a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék megsértette a 773/2004 rendelet 14. cikkét. E rendelkezés megsértése konkrétan abban áll, hogy a Törvényszék megerősítette, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet alapján (2) módosító határozatot fogadhatott el anélkül, hogy a tagállamok képviselőinek lehetőségük lett volna a közvetlenül vállalkozásokat meghallgatni.

Harmadik jogalapjukkal a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék megsértette a kollegialitás elvét. A Törvényszék azt állapította meg, hogy a Bizottságnak jogában állt a határozat olyan eljárás keretében való elfogadása, amelynek alapján a testület nem egyetlen időpontban fogadta el a határozat egész szövegét, hanem a határozat két részét két külön időpontban fogadta el, feltételezve, hogy e két rész együttesen alkothat egy teljes határozatot.

Negyedik jogalapjukkal a fellebbezők az Alapjogi Charta az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke fényében értelmezett 47. cikkének megsértését róják fel. E rendelkezést a Törvényszék konkrétan a fellebbezők ügyük ésszerű időn belül történő elbírálására vonatkozó jogának megsértésével sértette meg. Közelebbről mintegy három év telt el az írásbeli szakasz lezárása és a szóbeli szakasz megnyitására vonatkozó törvényszéki döntés között. Az ilyen késedelem megsértette a Charta 47. cikkében előírt hatékony jogorvoslathoz való jogot, valamint tárgyaláson, ésszerű időn belül történő meghallgatáshoz való jogot. A 47. cikk megsértése a jelen ügyben különösen súlyosnak tűnik, tekintettel arra, hogy a fellebbezőknek több mint 14 évet kellett várniuk arra, hogy egy bíróság (a Törvényszék) megoldja érdemben az ügyet, mivel a Bizottság első határozatát eljárási okok miatt körülbelül hét évig tartó eljárást követően semmisítették meg.

Ötödik jogalapjukkal a fellebbezők az ESZAK-Szerződés 65. cikkének megsértését róják fel. Közelebbről a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék nem vette tekintetbe az ESZAK-Szerződés sajátos összefüggéseit, valamint a szerződés keretében a vállalkozások terhére fennálló közzétételi kötelezettséget, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, így állapítva meg a Bíróság kartell fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlatának téves alkalmazását. A fellebbezők azt állítják, hogy a kartell keretében javasolt árhoz nem kiigazított árak jegyzékeinek – egyébként ismételt – közzététele a kartell megszakadását eredményezte, amely kartell célja, a Törvényszék által előadottak alapján, a minimálárak rögzítése volt. A Törvényszék ellenben további nyilvános elhatárolódást tartott szükségesnek.

Hatodik jogalapjukkal a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék megsértette az Alapjogi Chartának az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikkével összefüggésben értelmezett 47. cikkét, amikor azt állapította meg, hogy az igazgatási eljárás (vagyis az Európai Bizottság előtt folyó eljárás) időtartama nem túlzottan hosszú a fenti rendelkezések értelmében. A jelen esetben az igazgatási eljárás összességében 54 hónapot vett igénybe, a kezdeti eljárást az azt követő újbóli elfogadási eljárással együtt számítva. Ezenfelül túlzottnak tűnik az a két és fél év is, amelyre a Bizottságnak a módosító határozat elfogadásához szüksége volt. A Törvényszéknek a módosító határozat elfogadási eljárásának időtartamát igazoló indokolása hiányosnak és ellentmondónak tűnik, túl azon, hogy nyilvánvalóan kitűnik a Törvényszék korábbi ítélkezési gyakorlatának a megsértése.

Hetedik jogalapjukkal a fellebbezők az 1/2003 rendelet 23. cikkének és az egyenlő bánásmód elvének a megsértését róják fel. Közelebbről a Bizottság a jelen esetben csoportokra osztotta a vállalkozásokat a minden vállalkozás tekintetében alkalmazandó alap-szankció meghatározása céljából, megkísérelve – amint az a határozatban áll – arányossági viszonyt biztosítani valamennyi csoport átlagos piaci részesedése és a csoportokhoz tartozó egyes vállalkozások terhére kirótt alap-bírság között. A Törvényszék, noha azt követően elismerte, hogy a Bizottság alulértékelte e csoportok egyikének átlagos piaci részesedését, azzal a következménnyel, hogy a Bizottság által fenntartani kívánt arányossági viszonyt nem tartotta fenn, úgy ítélte meg, hogy e viszony visszaállítása nem szükséges.

(1)  A Bizottság által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7–i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 123, 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.).

(2)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1, 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).