–

a Robeco Hollands Bezit NV és társai képviseletében E. Pijnacker Hordijk és A. M. ter Haar advocaten,

–

a Stichting Autoriteit Financiële Markten (AFM) képviseletében M. J. Blotwijk advocaat és M. van Kwawegen, meghatalmazotti minőségben,

–

az Egyesült Királyság kormánya képviseletében D. Robertson, B. Kennelly és S. Simmons, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében I. V. Rogalski és F. Wilman, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21‑i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 263. o.) 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Robeco Hollands Bezit NV és tíz másik társaság, valamint a Stichting Autoriteit Financiële Markten (AFM) (értékpapírpiaci hatóság, Hollandia) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az AFM‑nél felügyeleti jogkörében felmerült költségek jogcímén e társaságokkal szembeni díjmegállapítás.

3

A 2004/39/EK irányelv (2), (5) és (6) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

4

Ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 6., 7., 14., 15. és 17. pontja a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

[…]

[…]

[…]”

5

Az említett C. szakasz 3. pontja tartalmazza a „kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyei[t]”.

6

A Wet op het financieel toezicht (a pénzügyi felügyeletről szóló törvény, a továbbiakban: Wft) 1:40. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felügyeleti hatóság abban az esetben számítja fel a feladatainak ellátásával összefüggésben végzett tevékenységeinek költségeit azon vállalkozásokkal szemben, amelyekkel kapcsolatban e tevékenységeket elvégezte, ha e költségeket nem az állami költségvetés viseli.

7

A Besluit bekostiging financieel toezicht (a pénzügyi felügyelet finanszírozásáról szóló rendelet) 5. és 6. cikke, valamint 8. cikke (1) bekezdése i. pontjának 4. alpontja értelmében az AFM jogosult e célból a Wft 5:60. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti kibocsátóktól díjakat szedni.

8

A Wft 5:60. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy mindenki, aki valamely hollandiai székhelyű – e törvény 5:56. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti pénzügyi eszközöket kibocsátó vagy kibocsátani szándékozó – kibocsátó mindennapi tevékenységét meghatározza, vagy annak meghatározásában közreműködik, valamint az, akinek ajánlatára adásvételi szerződés jött létre az ezen rendelkezés értelmében vett, nem értékpapírnak minősülő pénzügyi eszközről, vagy aki adásvételi szerződést szándékozik kötni az említett rendelkezés értelmében vett, nem értékpapírnak minősülő pénzügyi eszközről, köteles a Wft 5:60. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjában felsorolt kibocsátók vonatkozásában saját számlára kötött vagy végrehajtott, részesedésekkel vagy olyan pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyleteket, amelyek értékét többek között az említett részesedések értéke határozza meg, legkésőbb az ügylet időpontját követő ötödik munkanapon bejelenteni.

9

A Wft 5:56. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében mindenkinek, aki a személyek ezen cikk (2) bekezdése szerinti csoportjába tartozik, tilos bennfentes információt felhasználni egy – az e törvény 5:26. cikk (1) bekezdése szerinti engedéllyel rendelkező – szabályozott piacon vagy multilaterális kereskedési rendszerben – amelynek tekintetében a befektetési vállalkozás az e törvény 2:96. cikke szerinti engedéllyel rendelkezik – kereskedésre bevezetett vagy kereskedésre bevezetni kért pénzügyi eszközökkel kapcsolatos, Hollandiában vagy Hollandiából, illetve valamely nem európai uniós tagállamból történő ügyletkötéshez.

10

A Wft 1:1. cikkének szövege a következő:

„szabályozott piac: multilaterális rendszer, amely a rendszeren belül és annak beavatkozást kizáró szabályaival összhangban összehozza több harmadik fél pénzügyi eszközökben lévő vételi és eladási szándékát, vagy elősegíti ezt oly módon, hogy az szerződést eredményez a szabályai és rendszerei alapján kereskedésre bevezetett pénzügyi eszköz tekintetében, és amely az engedélyezésre és a folyamatos felügyeletre vonatkozó hatályos rendelkezésekkel összhangban rendezetten működik.”

11

Az alapeljárás felperesei „nyílt végű” befektetési vállalkozások. Az általuk kezelt alapok befektetési jegyeivel való kereskedés céljából hozzáférnek az „Euronext Fund Services” rendszerhez (a továbbiakban: EFS‑rendszer), amely az Euronext Amsterdam NV (a továbbiakban: Euronext) egyik szegmense, és amely utóbbi a Wft 5:26. cikkének (1) bekezdése szerinti engedéllyel rendelkezik szabályozott piac működtetésére, illetve irányítására.

12

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az EFS‑rendszer egy különálló kereskedési rendszer, amelyben kizárólag „nyílt végű” befektetési alapok befektetési jegyeivel kereskednek. A rendszer tagjai az alapkezelő ügynökök (fund agent) és a brókerek. A brókerek összegyűjtik a befektetők vételi és eladási megbízásait, és továbbítják azokat az érintett vállalkozás alapkezelő ügynökének. Az ügyleteket „határidős” áron számolják el abban az értelemben, hogy amikor a bróker 16 óráig ad le valamely megbízást az alapkezelő ügynöknél, utóbbi e megbízást másnap 10 órakor teljesíti a befektetési alapra vonatkozó, az ügyleti költségek elszámolásával korrigált nettó eszközérték alapján.

13

Az AFM több határozatban – amelyeket a 2012. december 13‑i határozatban helybenhagyott – az alapügy felpereseit a Wft 1:40. cikke alapján a 2009 és 2012 közötti évek vonatkozásában díjbefizetésre kötelezte. E hatóság úgy vélte, hogy e díjakat azért kell megfizetni, mert az EFS‑rendszer a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja értelmében vett „szabályozott piac”, amely rendelkezést a Wft 1:1. cikke ültette át a holland jogba, ami azt jelenti, hogy a Wft 5:60. cikke alkalmazandó az említett felperesek igazgatótanácsaira és felügyelőbizottságaira.

14

Miután a Rechtbank Rotterdam (rotterdami bíróság, Hollandia) elutasította az említett helybenhagyó határozat ellen irányuló keresetet, az alapügy felperesei a kérdést előterjesztő bírósághoz fordultak, amely azt veti fel, hogy az EFS‑rendszer a 2004/39 irányelv említett rendelkezésében szereplő „szabályozott piac” fogalommeghatározás körébe tartozik‑e, vagy sem.

15

A kérdést előterjesztő bíróság szerint több tényállási elem arra enged következtetni, hogy az EFS‑rendszer nem egy multilaterális rendszer, ezért nem képez e rendelkezés értelmében vett szabályozott piacot.

16

Először is a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az EFS‑rendszer inkább egy bilaterális rendszerhez hasonlít, amelyben az ügyletek – amint különösen a 2004/39 irányelv (6) preambulumbekezdéséből következik – kizárólag a befektetési vállalkozás és a befektető között jönnek létre. E tekintetben hangsúlyozza, hogy az EFS‑rendszer keretében az alapkezelő ügynök a befektetési vállalkozást, a bróker pedig a befektetőt képviseli, és előbbi mindig az utóbbi megbízásait teljesíti.

17

Másodszor a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy nincs bejelentési kötelezettség az EFS‑rendszerben megkötött ügyletek vonatkozásában. Úgy véli, hogy mivel az említett (6) preambulumbekezdés említést tesz a szabályozott piac azon szabályairól, amelyek többek között az ügyletek bejelentésére vonatkoznak, ebből arra lehet következtetni, hogy nem minősülhet „szabályozott piacnak” egy olyan rendszer, amelyben kizárólag bejelentési kötelezettség alá nem tartozó ügyletek megkötésére kerül sor.

18

Ezzel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság véleménye az, hogy a 2004/39 irányelvnek a befektetési vállalkozások nyilvántartás‑vezetési kötelezettségei, az ügyletek bejelentése, a piac átláthatósága, a pénzügyi eszközök piaci bevezetése, valamint az irányelv alkalmazásában meghatározott kifejezések tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2006. augusztus 10‑i 1287/2006/EK bizottsági rendeletből (HL 2006. L 241., 1. o.) következik, hogy az elsődleges piacon kötött ügyletekre nem vonatkozik bejelentési kötelezettség, így az olyan rendszer, mint az EFS‑rendszer, amelynek keretében kizárólag elsődleges piaci ügyleteket bonyolítanak, nem minősülhet „szabályozott piacnak”.

19

Harmadszor a kérdést előterjesztő bíróság arra emlékeztet, hogy a befektetési jegyek árát az EFS‑rendszerben a nettó eszközértékük határozza meg, miközben – az alapügy felperesei szerint – a szabályozott piacokon forgalmazott pénzügyi eszközök árát a kereslet és kínálat alakulása határozza meg.

20

Negyedszer e bíróság úgy véli, hogy mivel a piaci manipuláció és a bennfentes kereskedelem kockázata csekély az EFS‑rendszer keretében, az az értelmezés, hogy ez nem szabályozott piac, nem ellentétes a 2004/39 irányelv céljaival.

21

Azonban a kérdést előterjesztő bíróság nem zárja ki azt az ellentétes nézetet, amely szerint az EFS‑rendszer a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja értelmében vett szabályozott piacot képez. Kiemeli, hogy ezt a rendszert elkülönítetten működteti az Euronext, amely engedélyt kapott e működtetésre. Az említett bíróság úgy ítéli meg, hogy az EFS‑rendszert multilaterálisnak lehet tekintetni, mivel számos bróker és alapkezelő ügynök a tagja, e rendszerben számos befektetési vállalkozás befektetési jegyeivel kereskednek, és számos fél adja meg itt a megbízásait. E bíróság szerint az e rendelkezésben használt „harmadik fél” kifejezés – a szokásos értelmében véve – végeredményben a rendszer minden használóját jelentheti. Ezenkívül a vevők és az eladók szándékai az EFS‑rendszerben úgy kerülnek egyeztetésre, hogy azok szerződést eredményezzenek, és e rendszer működésére megkülönböztetéstől mentes szabályok vonatkoznak, amelyeket két dokumentum tartalmaz, és amelyek címe: EFS Trading Manual (az EFS‑rendszer kereskedési kézikönyve) és TCS‑web user Guide to the EFS (TCS‑web felhasználói útmutató az EFS‑rendszerhez).

22

A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy azt sem lehet közvetlenül levezetni a 2004/39 irányelv (6) preambulumbekezdéséből és 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontjából, hogy a bejelentési kötelezettség, valamint a keresleten és kínálaton alapuló árképzés hiánya kizárja, hogy az EFS‑rendszer „szabályozott piacnak” minősüljön.

23

E körülmények között a College van Beroep voor het bedrijfsleven (gazdasági tárgyú közigazgatási jogviták fellebbviteli bírósága, Hollandia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„A [2004/39 irányelv] 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja értelmében vett szabályozott piacnak tekintendő‑e az olyan rendszer, amelyben több, e rendszeren belül az ügyletek során [»nyílt végű«] befektetési [vállalkozásokat], illetve befektetőket képviselő fund agent (alapkezelő ügynök) és bróker vesz részt, és amely gyakorlatilag kizárólag ezen [»nyílt végű«] befektetési társaságokat támogatja azon kötelezettségük teljesítésében, hogy végrehajtsák a befektetők által adott [befektetésijegy]‑vételi és ‑eladási megbízásokat, és igenlő válasz esetén milyen ismérvek bírnak döntő jelentőséggel e szempontból?”

24

A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a „szabályozott piac” e rendelkezés értelmében vett fogalma alá tartozik az olyan kereskedési rendszer, amelynek keretében több alapkezelő ügynök képviseli a „nyílt végű” befektetési vállalkozásokat, illetve több bróker képviseli a befektetőket, és amely rendszer egyedüli célja, hogy támogassa e befektetési vállalkozásokat azon kötelezettségük teljesítésében, hogy az említett befektetők által adott befektetésijegy‑vételi és ‑eladási megbízásokat végrehajtsák.

25

Noha egyedül a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az EFS‑rendszer minősítéséről az alapügy körülményeire tekintettel határozatot hozzon, a Bíróság hatáskörébe tartozik az, hogy a 2004/39 irányelv rendelkezéseiből, a jelen esetben 4. cikke (1) bekezdése 14. pontjából levezesse azokat a szempontokat, amelyeket e célból ez a bíróság alkalmazhat, vagy e bíróságnak alkalmaznia kell (lásd ebben az értelemben: 2015. december 3‑iBanif Plus Bank ítélet, C‑312/14, EU:C:2015:794, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

A 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja úgy határozza meg a szabályozott piacot, mint amely a piacműködtető által működtetett és/vagy irányított multilaterális rendszer, amely a rendszeren belül és annak megkülönböztetéstől mentes szabályaival összhangban összehozza több harmadik fél pénzügyi eszközökben lévő vételi és eladási szándékát, vagy elősegíti ezt oly módon, hogy az szerződést eredményez a szabályai és/vagy rendszerei alapján kereskedésre bevezetett pénzügyi eszköz tekintetében, és amely engedéllyel rendelkezik, és a III. cím rendelkezéseivel összhangban rendszeresen működik.

27

E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a szabályozott piac egyes jellemzői, amelyeket e fogalommeghatározás tartalmaz, ténylegesen jelen vannak az EFS‑rendszerben. Így a kérdést előterjesztő bíróság szerint e rendszert az Euronext működteti, és megkülönböztetéstől mentes szabályok alá tartozik, mégpedig olyan szabályok alá, amelyeket az e szervezet által kibocsátott két dokumentum tartalmaz, amelyek címe: EFS Trading Manual és TCS‑web user Guide to the EFS. Azok a megbízások, amelyeket a brókerek az EFS‑rendszer keretében továbbítanak a befektetésialap‑kezelő ügynökök felé, ezen alapok befektetési jegyeire vonatkozó szerződések megkötését eredményezik. Ezenkívül az Euronext engedélyt kapott az EFS‑rendszer működtetésére, amelynek tekintetében nincs ok azt feltételezni, hogy ne felelne meg a 2004/39 irányelv III. címe rendelkezéseinek, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

28

Azt is meg kell állapítani, hogy a befektetési alapok említett befektetési jegyei „pénzügyi eszközöknek” minősülnek a 2004/39 irányelv – I. melléklete C. szakaszának 3. pontjával összefüggésben értelmezett – 4. cikke (1) bekezdésének 17. pontja értelmében.

29

A kérdést előterjesztő bíróság kérdésének megválaszolásához tehát már csak azt kell megvizsgálni, hogy az ilyen kereskedési rendszert olyan multilaterális rendszernek kell‑e tekinteni, amely biztosítja és megkönnyíti, hogy több harmadik fél vételi és eladási szándéka a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja értelmében találkozzon.

30

Jóllehet ez az irányelv nem határozza meg kifejezetten a multilaterális rendszer fogalmát, az irányelv (6) preambulumbekezdése kimondja, hogy a „szabályozott piac” és a „multilaterális kereskedési rendszer (MTF)” esetében, amelyek az említett irányelv által szabályozott multilaterális rendszer két típusát képezik, a fogalommeghatározásnak ki kell zárnia azon bilaterális rendszereket, amelyeknél a befektetési vállalkozás minden ügyletet saját számlájára köt meg, és nem a vevő és az eladó között közvetítő, kockázatot nem vállaló másik félként jár el. A 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 6. pontja szerint a saját számlára történő kereskedés a saját tőke ellenében történő, pénzügyi eszközökre irányuló ügyletek megkötésére irányuló kereskedést jelenti.

31

A multilaterális és a bilaterális rendszer között tett egyértelmű elhatárolásból azt a következtetést kell levonni, hogy az a piaci szereplő vagy befektetési vállalkozás, amely multilaterális rendszert működtet, kockázatvállalás és saját tőke felhasználása nélkül jár el az e rendszer keretein belül teljesített ügyletek megkötése során. A 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontjában foglalt fogalommeghatározásnak megfelelően erre a közvetítésre több harmadik fél vételi és eladási szándékai között kerül sor, amely harmadik fél alatt minden olyan természetes és jogi személyt érteni kell, aki elkülönül és független a kereskedési rendszertől és annak működtetőjétől.

32

A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk arra utalnak, hogy az EFS‑rendszer e jellemzőkkel bír, ezért a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja értelmében vett „szabályozott piacnak” kell tekinteni.

33

Ugyanis, először is úgy tűnik, hogy a „nyílt végű” befektetési vállalkozások befektetési jegyeire vonatkozó vételi és eladási ügyletek a befektetőket képviselő brókerek és e befektetési vállalkozások alapkezelő ügynökei között az EFS‑rendszerben jönnek létre, amely nem vállal kockázatot és nem használ fel saját tőkét ezen ügyletek keretében.

34

Ezzel összefüggésben nem fogadható el az a nézet, amely szerint az EFS‑rendszer inkább egy bilaterális rendszerhez hasonlít, tekintve, hogy valójában mindig egy befektetési vállalkozás teljesíti a rendszeren belül valamely befektető megbízását. Amint a főtanácsnok az indítványának 92. pontjában kifejtette, ez a nézet nem veszi figyelembe az Euronext fellépését, amely az EFS‑rendszert úgy működteti, mint amely az ezen ügyleteken kívül álló független szereplő, és amely fellépés nem létezik a bilaterális kereskedésben.

35

E tekintetben, amint az Egyesült Királyság kormánya is jelezte, nem releváns az a körülmény, hogy egy olyan rendszerben, mint az EFS‑rendszer, nem folyik kereskedés a különböző brókerek vagy a különböző befektetésialap‑kezelő ügynökök között, mivel utóbbiak e rendszer keretében számos brókerrel köthetnek ügyleteket, és ugyanez érvényes fordítva is.

36

Másodszor úgy kell tekinteni, hogy több harmadik fél vételi és eladási szándékainak találkozása azáltal jön létre, hogy az EFS‑rendszerben részt vesznek a befektetőket képviselő brókerek és a befektetésialap‑kezelő ügynökök.

37

Egyrészt ezek a brókerek és ügynökök harmadik személynek minősülnek az említett rendszerhez képest, mivel attól elkülönülnek és függetlenek.

38

Másrészt az a körülmény, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság, valamint az alapügy felperesei is kiemeltek, hogy az ügynökök és a befektetési alapjaik kizárólag és kötelező jelleggel teljesítik a befektetési alapok befektetési jegyeire vonatkozó kibocsátási és visszavásárlási megbízásokat, amelyeket az EFS‑rendszeren keresztül kapnak, nem akadálya annak, hogy ezen ügynökök és az említett brókerek e rendszerben való részvétele következtében létrejöjjön a különböző vételi és eladási szándékok találkozása. Ugyanis különös tekintettel a 2004/39 irányelv (6) preambulumbekezdésében szereplő „vételi és eladási szándék” kifejezés tág értelmére, e kifejezést nem lehet úgy értelmezni, hogy az kizárja a kereskedési rendszer valamely résztvevőjének pozícióit pusztán azért, mert azok az ilyen befektetési jegyek kibocsátási és visszavásárlási kötelezettségéből erednek.

39

Harmadszor a kérdést előterjesztő bíróság és az alapügy felperesei azt kiemelve határozzák meg az EFS‑rendszer egyes jellemzőit, hogy nincs bejelentési kötelezettség az e rendszer keretében megkötött ügyletek vonatkozásában, ezen ügyletek elsődleges jellegűek, az árakat nem közvetlenül a kereslet és kínálat alakítja, hanem a vásárolt vagy eladott befektetési jegyek nettó eszközértéke határozza meg, amelyet a megbízások leadásának másnapján állapítanak meg, valamint hogy csekély a piaci manipuláció és a bennfentes kereskedelem kockázata. Úgy vélik, hogy ezek a jellemzők az ellen szólnak, hogy az említett rendszer szabályozott piacnak minősüljön.

40

Azonban – feltéve hogy igazolást nyernek – e jellemzők közül egyik sem tekinthető úgy, hogy összeegyeztethetetlen a „szabályozott piacnak” a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontjában meghatározott fogalmával.

41

Amint ugyanis az AFM, az Egyesült Királyság kormánya és az Európai Bizottság az írásbeli észrevételeiben említi, ez a rendelkezés a szabályozott piac működése vonatkozásában nem tartalmaz semmilyen pontosítást vagy korlátozást azzal kapcsolatban, hogy az ügyleteket bejelentik‑e, vagy sem, ezek elsődlegesek vagy másodlagosak, vagy hogy hogyan alakul ki ezen ügyletek ára.

42

Ami konkrétan az ügyletek bejelentését illeti, meg kell említeni, hogy a 2004/39 irányelv (6) preambulumbekezdésében szereplő utalás arra, hogy szabályozott piac vagy MTF azon piac, amely többek között az ügyletekről való beszámoláshoz kapcsolódó szempontokra vonatkozó szabályrendszerekből áll, csak azt jelenti, hogy ahhoz, hogy valamely piac szabályozott piacnak vagy MTF‑nek minősüljön, elegendő, ha e jellemzőkkel bír. Ebből azonban nem lehet levonni azt a következtetést, hogy az ügyletek bejelentése az e minősítéshez szükséges feltétel.

43

Ami azt az érvet illeti, amely lényegében arra irányul, hogy nem szükséges az EFS‑rendszert „szabályozott piacnak” minősíteni tekintettel arra, hogy az ügyletek lebonyolítása során csekély kockázata van a visszaélésnek, ez az érv nem fogadható el. Amint ugyanis a Bizottság az írásbeli észrevételeiben hangsúlyozza, a 2004/39 irányelv szabályozott piacokra vonatkozó rendelkezéseinek célja nem korlátozódik a visszaélések elkerülésére. Amint különösen ezen irányelv (2) és (5) preambulumbekezdéséből következik, e rendelkezések nagyrészt a befektetők magas szintű védelméhez szükséges harmonizációra irányulnak, létrehozva egy átfogó szabályozási rendszert a pénzügyi eszközökkel folytatott ügyletek végrehajtására annak érdekében, hogy biztosítsák az ügyletek végrehajtásának kiváló minőségét, és hogy megőrizzék a pénzügyi rendszer egységét és általános hatékonyságát.

44

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontját úgy kell értelmezni, hogy a „szabályozott piac” e rendelkezés értelmében vett fogalma alá tartozik az olyan kereskedési rendszer, amelynek keretében több alapkezelő ügynök képviseli a „nyílt végű” befektetési vállalkozásokat, illetve több bróker képviseli a befektetőket, és amely rendszer egyedüli célja, hogy támogassa e befektetési vállalkozásokat azon kötelezettségük teljesítésében, hogy az említett befektetők által adott befektetésijegy‑vételi és ‑eladási megbízásokat végrehajtsák.

45

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21‑i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontját úgy kell értelmezni, hogy a „szabályozott piac” e rendelkezés értelmében vett fogalma alá tartozik az olyan kereskedési rendszer, amelynek keretében több alapkezelő ügynök képviseli a „nyílt végű” befektetési vállalkozásokat, illetve több bróker képviseli a befektetőket, és amely rendszer egyedüli célja, hogy támogassa e befektetési vállalkozásokat azon kötelezettségük teljesítésében, hogy az említett befektetők által adott befektetésijegy‑vételi és ‑eladási megbízásokat végrehajtsák.